adozona.hu
BH 1993.10.648
BH 1993.10.648
I. Baleseti járadékban részesülő gyermek alaptalan igénye, édesapja szovjet hadifogsága miatt, nyugdíj-kiegészítés iránt [93/1990. (XI. 21.) Korm. r. l. § (1) bek., 4. § (1) és (5) bek.]. II. Kárpótlással kapcsolatos eljárásban a fél részére költségmentesség engedélyezése [1990. évi XCIII. tv. 64. § (1) bek. a) p., 6/1986. (VI. 26.) IM r. 6. § (2) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a keresetnek történő helyt adást kérte. Fellebbezésében megismételte a keresetben leírt azt az előadását, hogy miután édesapja szovjet hadifogságban volt, ezért őt nyugdíj-kiegészítés illeti meg. Előadta továbbá, hogy 5100 Ft baleseti járadékban részesül, a havi keresete pedig 7000 Ft, így anyagi okokból is rászorul a nyugdíj-kiegészítésre.
Az alperes ell...
Az alperes ellenkérelem az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyására irányult. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítási anyagok okszerű mérlegelésével helyesen állapította meg a tényállást, és helyes az arra alapított döntése is. A Legfelsőbb Bíróság nem ért egyet a fellebbezési érvelésben foglaltakkal. Rámutat arra, hogy az 1991. évi XXVI. törvénnyel módosított Pp. 339. §-a alapján a bíróságnak az a feladata, hogy megvizsgálja: a felülvizsgálni kért közigazgatási határozat megfelel-e az anyagi és eljárási szabályoknak, tehát törvényes-e. A felperes alaptalanul hivatkozik arra, hogy édesapja szovjet hadifogsága miatt őt nyugdíj-kiegészítés illeti meg. A 93/1990. (XI. 21.) Korm. rendelet 4. §-ának (1) és (5) bekezdése szerint ugyanis erre csak a házastárs vagy élettárs jogosult. Az alperesnek tehát a rendelet 10. §-ában megjelölt - a felperes részére szóló - igazolás kiadására nem volt lehetősége. A felperes esetében még további kizáró okként jelentkezik az a körülmény, hogy baleseti járadékban részesül, és az ilyen járadékosokat a rendelet 1. §-ának (1) bekezdése kiveszi a jogosultak köréből.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította hogy a kárpótlással kapcsolatos alperesi közigazgatási határozat megfelel az anyagi és eljárási szabályoknak, a közigazgatási hatóság részéről jogszabálysértés nem történt. Ezért helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a felperes keresetét elutasította. A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-a (2) bekezdésének és a Pp. 254. §-a (3) bekezdésének együttes alkalmazásával - helyes indokaira utalással - helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontja miatt nem határozott a felperes teljes személyes költségmentességének engedélyezéséről. A Legfelsőbb Bíróság ezt a felperes részére a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 6. §-ának (2) bekezdése alapján engedélyezte. Így a le nem rótt kereseti és fellebbezési illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli. Az alperes költséget nem igényelt, így ebben a kérdésben nem kellett határozni. Egyben rámutat arra, hogy a helyes és törvényes eljárás az, ha az 1990. évi XCIII. törvény 64. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján tárgyi illetékfeljegyzési jog kedvezményében részesülő felperest a kereset benyújtását követően és a tárgyalás kitűzésével egyidejűleg a bíróság teljes személyes költségmentesség engedélyezésének lehetőségére is felhívja, ennek következményéről a Pp. 3. §-ának megfelelő alkalmazásával a felperest kioktatja, és méltányosságból minden lehetséges esetben a költségmentességet engedélyezi. (Legf. Bír. Kf. II. 25 048/1993. sz.)