adozona.hu
BH 1993.10.647
BH 1993.10.647
Az alkotmányellenesnek nyilvánított adójogszabályokat sem az adóhatóság, sem a bíróság a jogvita eldöntése során nem alkalmazhatja [45/1983. (XI. 20.) MT r. és 45/1983. (XI. 20.) PM r., 38/1992. (VI. 22.) AB hat.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a szerződéses üzletvezető felperesnél a megyei adófelügyelőség az 1985-87. évek vonatkozásában adóvizsgálatot tartott. Az adóvizsgálat eredményeként az elsőfokú adóhatóság 1986. évre vonatkozóan 1 141 495 Ft általános jövedelemadó-hiányt és különbözetet, 456 598 Ft adóbírságot, 1987. évre 853 193 Ft általános jövedelemadó-hiányt és különbözetet, 341 277 Ft adóbírságot, összesen 2 792 563 Ft-ot írt elő befizetési kötelezettségként a fel...
BH 1993.10.647 Az alkotmányellenesnek nyilvánított adójogszabályokat sem az adóhatóság, sem a bíróság a jogvita eldöntése során nem alkalmazhatja [45/1983. (XI. 20.) MT r. és 45/1983. (XI. 20.) PM r., 38/1992. (VI. 22.) AB hat.].
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a szerződéses üzletvezető felperesnél a megyei adófelügyelőség az 1985-87. évek vonatkozásában adóvizsgálatot tartott. Az adóvizsgálat eredményeként az elsőfokú adóhatóság 1986. évre vonatkozóan 1 141 495 Ft általános jövedelemadó-hiányt és különbözetet, 456 598 Ft adóbírságot, 1987. évre 853 193 Ft általános jövedelemadó-hiányt és különbözetet, 341 277 Ft adóbírságot, összesen 2 792 563 Ft-ot írt elő befizetési kötelezettségként a felperes terhére. A felperes fellebbezése folytán eljárt adóhatóság alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.A felperes keresetében az adóhatározatok felülvizsgálatát kérte, elsősorban azt sérelmezte, hogy az adóhatóság önadózásra kötelezte az általa fizetett átalányadó helyett megállapítva, hogy túllépte az átalányadózásra jogosító 8 000 000 Ft-os értékhatárt.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, arra hivatkozva, hogy a felperes bevételeit az általa vezetett pénztárkönyve alapján állapította meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az APEH megyei igazgatóságának határozatát az adófelügyelőség határozatára is kiterjedően, hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a közigazgatási határozatok nem kellően megalapozott eljárás eredményeként születtek, ezért a bevétel megállapításánál az adóhatóságnak a tételes revízió keretében terjedelmesebb bizonyítási eljárást kell lefolytatnia. A felperesi pénztárkönyv hiteles bizonylatként nem fogadható el, annak adatai csak egyéb bizonyítékokkal együtt értékelhetők.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a városi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában rámutatott, hogy nem jártak el jogszabályszerűen az adóhatóságok, amikor az átalányadózás lehetősége szempontjából a felperes bevételeit tartalmazó saját kimutatásait elfogadták. A felperes saját használatára vezetett pénztárkönyve kétséget kizáróan azt igazolta, hogy 1986. évben a felperes árbevételei a 8 000 000 Ft-ot meghaladták. A felperesnek tehát már 1986. évről adóbevallást kellett volna tennie. Miután ezt elmulasztotta, nem jogszabálysértő az alperes határozata, melyben 1986-87. évekre általános jövedelemadó-hiány és különbözet, valamint adóbírság megfizetésére kötelezte a felperest. Az adóhiány összegszerűségének kimunkálása megfelelt a jogszabályoknak és a kereskedelmi szakmai szabályoknak. A felperesi kereset ezért alaptalan és az elsőfokú bíróságnak az ezzel ellentétes ítélete téves jogértelmezésen alapul. A felperes a jogerős ítélet felülvizsgálatát kérte. Álláspontja szerint a megyei bíróság alkotmányellenes jogszabályok alkalmazásával hozta meg ítéletét, mivel az ítélet alapjául szolgáló 45/1983. (XI. 20.) MT rendelet, valamint a 45/1983. (XI. 20.) PM rendelet alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság 38/1992. (VI. 22.) AB határozata megállapította, és alkalmazását az Alkotmánybíróság határozata közzétételének napjától kezdődően megtiltotta. Kérte ezért a jogerős ítélet megváltoztatását és a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését. Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az adóhatóságok a felperes 1986. és 1987. évi általános jövedelemadó-hiányát a 45/1983. (XI. 20.) MT és a 45/1983. (XI. 20.) PM rendelet alkalmazásával állapították meg. Ezeket a jogszabályokat a 36/1987. (IX. 29.) MT rendelet hatályon kívül helyezte, de a 8. §-ának (2) bekezdésében úgy rendelkezett, hogy a megnevezett rendeleteket az 1988. január 1-je előtt keletkezett adófizetési kötelezettségek vonatkozásában továbbra is alkalmazni kell. A másodfokú bíróság 1992. november 4-én kelt jogerős ítéletében is e jogszabályok alkalmazásával állapította meg, hogy az alperes határozata megfelelt a jogszabályoknak, és - az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva - utasította el a felperes keresetét.
Az Alkotmánybíróság 38/1992. (VI. 22.) AB határozata megállapította, hogy - az egyes minisztertanácsi rendeletek módosításáról és hatályon kívül helyezéséről szóló 36/1987. (IX. 29.) MT rendelettel 1988. január 1. napjával hatályon kívül helyezett - az általános jövedelemadóról szóló 45/1983. (XI. 20.) MT rendelet és az ennek végrehajtására kiadott 45/1983. (XI. 20.) PM rendelet, valamint a 36/1987. (IX. 29.) MT rendelet 8. §-ának (2) bekezdése alkotmányellenes. Az Alkotmánybíróság a fenti jogszabályok visszamenőleges hatályú és általános érvényű alkalmazhatóságának tiltására vonatkozó indítványt, illetőleg konkrét esetben történő alkalmazásának kizárására irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította. Az alkotmányellenesnek nyilvánított rendelkezések azonban az Alkotmánybíróság határozata közzétételének napjától kezdődően nem alkalmazhatók.
Az Alkotmánybíróság határozata alapján a Legfelsőbb Bíróságnak elsősorban abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy közigazgatási perben a másodfokú közigazgatási határozat felülvizsgálata során alkalmazhatja-e a bíróság az időközben alkotmányellenesnek nyilvánított jogszabályokat. A közigazgatási per tárgya annak megállapítása, hogy a keresettel támadott közigazgatási határozat sértett-e jogszabályt. A Pp. 339. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság a jogszabálysértő közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezi és - szükség esetén - a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezi. A (2) bekezdés szerint a törvényben meghatározott esetekben a bíróság a közigazgatási határozatot megváltoztathatja. A jogszabálysértést anyagi és eljárásjogi szabály megsértése egyaránt megvalósíthatja. Adóügyben az anyagi jogszabálysértés az adófizetési kötelezettséget megállapító. jogszabály megsértésében nyilvánul meg. A bíróságnak az adóhatóság határozatának felülvizsgálata során tehát azt kell vizsgálnia, hogy az adózó terhére megállapított adófizetési kötelezettség megfelel-e az adójogszabály rendelkezésének. Ha jogszabálysértést nem állapít meg, a keresetet elutasítja. Ha az adóhatóság az adóhiányt, illetve fizetési kötelezettséget az adott időszakra alkalmazandó adójogszabályba ütköző módon állapította meg, a bíróság a jogszabálysértő adóhatározatot hatályon kívül helyezi, és az eljárt adóhatóságot - szükség esetén - új eljárásra kötelezi. Az adóhatározatot a bíróság a Pp. 339. §-a (2) bekezdésének g) pontja alapján megváltoztathatja, és ha a döntéshez szükséges tények rendelkezésre állnak, a jogszabályoknak megfelelő határozatot hoz. A bíróság tehát az eljárás bármely szakaszában, továbbá mind kasszációs, mind reformációs jogkörben eljárva alkalmazza az adójogszabályokat.
Az Alkotmánybíróság a 38/1992. (VI. 22.) AB határozatának indokolásában rámutatott arra, hogy bár a rendelkező részben írt jogszabályok visszamenőleges hatályú és általános érvényű alkalmazhatóságát nem tiltotta meg, a jövőre vonatkozó tiltó rendelkezés hiányában nem lenne akadálya az alkotmányellenes szabályok további alkalmazásának. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányellenesnek nyilvánított jogszabályok alkalmazását e határozat közzétételének napjától kezdődően megtiltotta. Nem ért egyet tehát a Legfelsőbb Bíróság azzal az állásponttal, amely a jogszabály alkalmazásának tilalmát csak az adóhatóság eljárására vagy csak a meghatározott tartalmú bírósági döntésre (a közigazgatási hatóság új eljárásra történő utasítására) vonatkoztatja, és nem tartja jogszabály-alkalmazásnak azt a döntést, amely jogszabálysértés hiányában a keresetet elutasítja. Ilyen különbségtételnek nincs elvi alapja, és a jogegyenlőség elvét is sérti, hiszen az adózástól független körülményektől (pl. az adóeljárás időbeli késedelmétől) tenné függővé az adókötelezettség esetleges megállapítását. Jogszabálysértő tehát a másodfokú bíróság 1992. november 4-én kelt jogerős ítélete, mert azt az alkotmányellenesnek nyilvánított jogszabályok alkalmazásával hozta meg. Ebből okszerűen következik a megtámadott adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezése is, mivel a vizsgált évekre vonatkozóan az Alkotmánybíróság határozata következtében nincs olyan érvényes jogszabály, amely alkalmazásával az ügyben a jogszerű adóhatározat meghozható lenne. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján az első- és másodfokú ítéletet megváltoztatta, és a közigazgatási határozatokat hatályon kívül helyezte, az ügyben eljárt közigazgatási szervek új eljárásra kötelezését azonban mellőzte. Az új eljárás során ugyanis az adóhatóság még akkor sem jogosult az alkotmányellenesnek nyilvánított jogszabályok alkalmazására, ha ezáltal az adóalany mentesül a terhére megállapított adóhiány megfizetése alól. (Legf. Bír. Kvf. III. 25 098/1993. sz.)