adozona.hu
BH 1993.10.629
BH 1993.10.629
I. Az egyesülésből való kilépés joga alapvető tagsági jog. A határozott időre létrejött egyesülés esetében az alapító okiratban - a társaság meghatározott célját veszélyeztető - kilépési jogot az alapítók jogszabálysértés nélkül korlátozhatják [1988. évi VI. tv. 20. §, 103. §, 120. § (1) bek.]. II. Az egyesülés vagyona meghatározásának módja a társasági szerződésben [1988. évi VI. tv. 22. § (2) bek., 104. § (2) bek. b) pont]. III. Nem eredményezi a társasági szerződés semmisségét, ha annak tartalmából az eg
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az S. Megyei Ipari Szövetkezetek Vagyonkezelő Egyesülését 33 ipari szövetkezet hozta létre, az 1991. január hó 2. napján kelt társasági szerződéssel. A társaságot határozott időre, 1995. december hó 31-ig alapították. A társaság tevékenysége gazdasági jellegű szolgáltatásra, pénzügyi szolgáltatásra, vagyonkezelő holding tevékenységre terjed ki. Tevékenységének célja, hogy az alapítók által rendelkezésre bocsátott induló vagyon hasznosításáról, a kihelyezett kölcsönök behajtásáról, a tagok gaz...
BH 1993.10.629 I. Az egyesülésből való kilépés joga alapvető tagsági jog. A határozott időre létrejött egyesülés esetében az alapító okiratban - a társaság meghatározott célját veszélyeztető - kilépési jogot az alapítók jogszabálysértés nélkül korlátozhatják [1988. évi VI. tv. 20. §, 103. §, 120. § (1) bek.].
II. Az egyesülés vagyona meghatározásának módja a társasági szerződésben [1988. évi VI. tv. 22. § (2) bek., 104. § (2) bek. b) pont].
III. Nem eredményezi a társasági szerződés semmisségét, ha annak tartalmából az egyesülés igazgatójának feladatai és egyszemélyi felelőssége megállapítható, bár kifejezetten azt nem tartalmazza [1988. évi VI. tv. 28. § (1) bek., 117. § (1) bek.].
Az S. Megyei Ipari Szövetkezetek Vagyonkezelő Egyesülését 33 ipari szövetkezet hozta létre, az 1991. január hó 2. napján kelt társasági szerződéssel. A társaságot határozott időre, 1995. december hó 31-ig alapították. A társaság tevékenysége gazdasági jellegű szolgáltatásra, pénzügyi szolgáltatásra, vagyonkezelő holding tevékenységre terjed ki. Tevékenységének célja, hogy az alapítók által rendelkezésre bocsátott induló vagyon hasznosításáról, a kihelyezett kölcsönök behajtásáról, a tagok gazdálkodásának előmozdításáról, összehangolásáról és a tagok képviseletéről gondoskodjék az Országos Vagyonkezelő Szervezetben. A társaság induló vagyona 123 223 000 Ft volt, amely a társasági szerződés 4. pontja szerint az OKISZ-KISZÖV kfa (kölcsönös fejlesztési alap) nevesítéséből, valamint a tagok által 1989 óta teljesített befizetésekből tevődött össze. A társasági szerződés a vagyon összetételét illetően nem tartalmaz rendelkezéseket. A cég bejegyzésére rövid hiánypótlási eljárás után 1991. március hó 11-én került sor.A jogerős cégbejegyző végzéssel szemben a legfőbb ügyész törvényességi óvást emelt, és indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a bejegyző végzést helyezze hatályon kívül. Az óvás szerint az 1988. évi VI. törvény (Gt.) 103. §-ának (1) bekezdése szerint az egyesülés jogi személyek által saját gazdálkodásuk eredményességének előmozdítására, gazdasági tevékenységük összehangolására valamint szakmai érdekük képviseletére alapított gazdasági társaság. A Gt. 103. §-ának (2) bekezdése lehetővé teszi, hogy az egyesülés az összehangolási feladatokat előmozdító szolgáltatást és az együttes feladatok teljesítését segítő egyéb közös gazdálkodási tevékenységet is végezzen. A Gt. 21. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerint a társasági szerződésben meg kell határozni a társasági vagyon mértékét, rendelkezésére bocsátásának módját és idejét. Az egyesülés társasági szerződése a törvény kötelező előírása ellenére nem rendelkezik a társasági vagyon rendelkezésre bocsátásának módjáról és idejéről. Az óvás álláspontja szerint - figyelemmel a társaság jelentős nagyságú vagyonára - nem elégséges a Gt. 4. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján a társaság vagyonáról rendelkezni (a szolgáltató és gazdálkodási tevékenységhez szükséges társasági vagyon mértékének meghatározása).
A fenti szabályok megsértése miatt nem állapítható meg, hogy az induló vagyon ténylegesen a társaság rendelkezésére áll-e, nem csupán fiktív vagyona van-e az egyesülésnek. Az iratok között található egy állásfoglalás, melyet a Pénzügyminisztérium adott ki. Ez tartalmazza azt, hogy a nevesített kfa-vagyonnak csak azzal a részével rendelkezhetnek a tag szövetkezetek, amelyet ténylegesen megkaptak. A nevesített kfa-vagyonnak azzal a részével, amely korábban folyósított és még vissza nem fizetett hitelekből áll, a szövetkezetek esetében a szövetkezeteknek közvetlenül nincs is arra lehetőségük, hogy ezt az adósokkal szemben érvényesítsék. A kihelyezett hitelek, illetve kölcsönök visszafizetése bizonytalan, ezért a Pénzügyminisztérium nem járult hozzá, hogy a nevesített összegek a társaság vagyonába kerüljenek.
A társasági szerződés 12. pontja szerint, mivel a társaság határozott időre jött létre, a határozott idő eltelte előtt a tagsági viszony nem szüntethető meg. Az óvás szerint ez a szerződéses kikötés semmis, mert a Gt. 120. §-ának (1) bekezdésével ellentétes. Ez a szabály ugyanis lehetővé teszi, hogy az egyesülés tagja az év végén a társaságból kilépjen, ha erre vonatkozó szándékát legalább 6 hónappal előbb az igazgatótanácsnak bejelenti
Semmis a társasági szerződésnek az a kikötése is, amely nem rendelkezik arról, hogy az egyesülést egyéni felelősséggel az igazgató vezeti. A társasági szerződés azt a látszatot kelti, mintha ez a jogkör az igazgatótanácsból választott igazgatóságot illetné meg. Ez pedig ellentétes a Gt. 117. §-a (1) bekezdésében foglalt rendelkezéssel. Az óvással szemben a cég észrevételeket terjesztett elő, az óvás elutasítását és a bejegyző végzés hatályban való fenntartását kérte.
Az óvás az alábbiak szerint alapos.
A Gt. 21. §-a (1) bekezdésének d) pontja értelmében a szerződés kötelező tartalmi eleme a társasági vagyon mértékének és a rendelkezésre bocsátása módjának és idejének a meghatározása. A Gt. 22. §-ának (2) bekezdése értelmében a társaság vagyona alapításkor a tagok pénzbetétjéből (pénzbeli hozzájárulásából), valamint az általuk rendelkezésre bocsátott nem pénzbeli betétből (hozzájárulásból) áll. A nem pénzbeli betét bármilyen vagyoni értékkel rendelkező forgalomképes dolog, szellemi alkotás és vagyoni értékű jog lehet. A Gt.-nek ezek a rendelkezései a törvény szerkezetét illetően az általános részben nyertek elhelyezést, ebből adódóan e szabályok valamennyi társasági szerződésnél irányadóak. A Gt. 104. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján, ha az egyesülés szolgáltató és gazdálkodási tevékenységet is végez, úgy meg kell határozni az e tevékenységhez szükséges társasági vagyon mértékét. A társasági vagyon mértékének a meghatározásánál a Gt. 22. §-ának (2) bekezdése szerint kell eljárni. Nem elegendő tehát a társasági szerződésben összegszerűen meghatározni a társasági vagyon mértékét, hanem a társasági szerződésből megállapíthatónak kell lennie annak is, hogy milyen a pénzbeli és a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás mértéke, és a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás miből tevődik össze.
Egyesülés esetében is érvényesül az a szabály, hogy az apport tárgyának vagyoni értékkel és forgalomképességgel kell rendelkeznie, és az apportált vagyontárgyak mibenlétének meghatározása nélkül nem vizsgálható az a körülmény, hogy ezeknek a követelményeknek a vagyon megfelel-e. Tehát a vagyont nem a vagyon mértéke miatt kell részletezni, hanem a törvényi követelmény vizsgálata céljából. A cégiratok alapján az apport mibenlétére nem lehet következtetni. A bejegyzési eljárás során az elsőfokú bíróságnak az 1989. évi 23. tvr. (Ctvr.) 15. §-ának (2) bekezdése alapján hiánypótlási eljárás keretében kellett volna gondoskodnia arról, hogy a vagyon meghatározásáról a tagok a szerződésben rendelkezzenek, a bejegyző végzés ezért mindenképpen megalapozatlan. Ha a bejegyzési eljárás során az elsőfokú bíróság a hiánypótlást követően azt észlelte volna, hogy a vagyoni hozzájárulás a törvényi előírásoknak nem felel meg, úgy e vonatkozásban is érvényes okirat benyújtására kellett volna kötelezni a társaságot.
Az óvás mellékletét képező pénzügyminisztériumi állásfoglalásból arra lehet következtetni, hogy bizonyos szerződésállomány is szerepel a társaság vagyonában. Ezzel összefüggésben utal arra a Legfelsőbb Bíróság - amint azt már a korábbi ügyekben kifejtette -, hogy szerződésállomány, azaz maga a szerződéses pozíció vagyoni hozzájárulásként nem teljesíthető.
A Gt.-nek a társaság alapításakor hatályos 20. §-a akként rendelkezett, hogy a társasági szerződés tartalmát a törvény keretei között a tagok szabadon állapítják meg. A törvény rendelkezéseitől eltérhetnek, amennyiben az eltérést a törvény nem tiltja. A Gt.-nek az 1991. évi LXV. tv. 5. §-ával módosított 20. §-a ezt a szabályt akként pontosította, hogy a tagok a társasági szerződés tartalmát egymás közötti viszonyukra vonatkozóan a jogszabályok keretei között szabadon állapítják meg, és e törvénynek a társasági szerződésre vonatkozó rendelkezéseitől eltérhetnek, ha a törvény az eltérést nem tiltja. A Gt.-nek mind a régebbi, mind az új szabályozása szerint az egyesülés esetében a szabályozás alapvetően diszpozitív jellegű, attól való eltérésre meg van a lehetőség. A Gt. 120. §-ának (1) bekezdése kétségtelenül akként rendelkezik, hogy a tag az egyesülésből az év végén kiléphet. Kilépési szándékát legalább 6 hónappal korábban az igazgatótanácsnak be kell jelentenie. A társaságból való kilépés joga tehát alapvető tagsági jog. Kizárása vagy korlátozása - különösen ha a tagok tulajdoni hányada lényegesen eltér egymástól - visszaélésekre adhat lehetőséget. Ezzel az alapvető joggal azonban egyes esetekben konkurálhat magának a társaságnak az az érdeke, hogy meghatározott időre, bizonyos behatárolt feladatok ellátására és e feladatok ellátásához szükséges vagyon rendelkezésre bocsátásával megalakult társaságban e cél elérése előtt ne történjenek olyan változások - tagsági viszony megszűnések, ehhez kapcsolódó vagyoncsökkenés stb. - melyek e cél elérését veszélyeztetik, vagy meghiúsítják. A tagoknak, a társaságnak érdeke fűződhet ahhoz, hogy a határozott időre létrejött egyesülésből az alapítók a társasági szerződésben írt cél megvalósítása érdekében meghatározott ideig ne lépjenek ki. Az adott esetben az ilyen tartalmú szerződés aláírásával ezt valamennyi alapító tudomásul is vette. Ez a szabályozás tehát - figyelemmel az egyesülésnek a Gt. 103. §-ában megfogalmazott feladatára is - nem ellentétes a Gt. 120. §-a (1) bekezdésében foglalt rendelkezéssel. E vonatkozásban a Legfelsőbb Bíróság az óvást nem találta megalapozottnak.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint nem eredményezi a szerződés semmisségét az a körülmény, hogy az igazgató egyszemélyi felelősségét, amelyet a Gt. 117. §-ának (1) bekezdése mellett a 28. § (1) bekezdése is deklarál, a társasági szerződés szó szerinti formában nem vette át. A társasági szerződés ugyanis leszögezi, hogy az igazgató a cég törvényes képviselője, ebben a körben képviseli a társaságot bíróságok és más hatóságok előtt, és pontosan meghatározza cégjegyzési jogosultságát is. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ez a szerződéses szabályozás nem hagy kétséget afelől, hogy az igazgató vezeti az egyesülést. A társasági szerződés az igazgatóság feladat- és jogkörének a meghatározásánál nem tartalmaz olyan szabályt, amelyből azt a következtetést kellene levonni, hogy az egyesülésnek az igazgatóság lenne a felelős vezető szerve. Az óvást ezért e vonatkozásban sem tartotta megalapozottnak a Legfelsőbb Bíróság.
Az alkalmazandó jogkövetkezmények tekintetében az álláspontja a következő volt. Az óvás alapos volt abban a részében, hogy a társasági szerződés nem rendelkezik - legalábbis nem a törvényben meghatározott módon rendelkezik - a társasági vagyon összetételéről, illetve a pénzbeli és nem pénzbeli hozzájárulás pontos meghatározásáról. Ez azonban olyan körülmény, amelynél az utólagos reparációra a lehetőség megvan. Még abban az esetben is, ha a vagyon mértéke módosulna, ez egyesülés esetében a szerződés egyszerű módosításával végrehajtható. A Legfelsőbb Bíróság a fenti körülményekre tekintettel - élve a Ctvr. 25. §-ának (2) bekezdésében foglalt lehetőségével - a törvénysértés megállapítása mellett a cégbejegyző végzést hatályában fenntartotta. (Cg. törv. II. 30 299/1992. sz.)