adozona.hu
BH 1993.9.579
BH 1993.9.579
A belföldön kötött megbízási szerződés alapján külföldön végzett jogi tevékenység után külföldről származó jövedelem külföldi jövedelemnek minősül [1987. évi VI. tv. 3. §, 18. § (3) bek., 82/1988. (XII. 12.) MT r. 2. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adófelügyelőség az 1989. január 1-jétől december 31-ig terjedő időszakra adóügyi ellenőrzést folytatott le a felperesnél. A vizsgálat alapján határozatával 97 634 Ft jövedelemadó-hiányt és 19 527 Ft bírságot állapított meg az elsőfokú adóhatóság. A felperes fellebbezett, a másodfokú adóhatóság az elsőfokú határozatot részben megváltoztatta úgy, hogy az 1989. évre meghatározott jövedelemadó-hiány után előírt 19 527 Ft bírság törlését rendelte el. A felperes keresetében a jogerős közigazgatá...
BH 1993.9.579 A belföldön kötött megbízási szerződés alapján külföldön végzett jogi tevékenység után külföldről származó jövedelem külföldi jövedelemnek minősül [1987. évi VI. tv. 3. §, 18. § (3) bek., 82/1988. (XII. 12.) MT r. 2. § (1) bek.].
Az adófelügyelőség az 1989. január 1-jétől december 31-ig terjedő időszakra adóügyi ellenőrzést folytatott le a felperesnél. A vizsgálat alapján határozatával 97 634 Ft jövedelemadó-hiányt és 19 527 Ft bírságot állapított meg az elsőfokú adóhatóság. A felperes fellebbezett, a másodfokú adóhatóság az elsőfokú határozatot részben megváltoztatta úgy, hogy az 1989. évre meghatározott jövedelemadó-hiány után előírt 19 527 Ft bírság törlését rendelte el. A felperes keresetében a jogerős közigazgatási határozat felülvizsgálatát és az előírt adófizetési kötelezettség törlését kérte.Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az indokolás szerint a felperes az osztrák és dél-koreai vállalatok jogi képviseletével járó feladatait belföldön fejtette ki, ezért őt a belföldről származó jövedelem után járó progresszív adófizetési kötelezettség terheli. Ezen nem változtat az sem, hogy a felperes esetenként külföldön látta el a képviseletből adódó feladatait.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette azzal, hogy a felperes a külföldi megbízókkal kötött megbízási szerződésből eredő tevékenységet részben külföldön, részben belföldön végezte. Az indokolás szerint a felek jogviszonyában a jövedelem forrása az irányadó és nem a tevékenység végzésének helye. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes jövedelmének forrása az a megbízási jogviszony, amelyet a külföldi megbízóval, külföldről befolyó devizaellenérték fejében létesített.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás az alábbiak szerint alapos.
A vizsgált időszakban hatályban volt, a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló, módosított 1987. évi VI. törvény 3. §-a szerint az adófizetési kötelezettség kiterjedt a belföldről, valamint a külföldről származó jövedelemre is. A törvény végrehajtásáról rendelkező 82/1988. (XII. 12.) MT rendelet 2. §-ának (1) bekezdése kimondta, hogy belföldről - ideértve a vámszabad területet is - származik az a jövedelem, amely belföldön végzett tevékenységből, belföldön létesített munkaviszonyból, munkavégzési kötelezettséggel járó tagsági viszonyból, bedolgozói jogviszonyból (a továbbiakban együtt: munkaviszony), belföldi vagyoni értékből származik, vagy amelynek forrása egyébként belföldön van.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az ügy eldöntéséhez szükséges adatok nem állnak rendelkezésre. Az 1989. évben kötött megbízási szerződés szerint az Sz.-i Ügyvédi Munkaközösség a felperes ügyintézése mellett vállalta, hogy a megbízók magyarországi ügyeiben a képviseletet ellátja. A megbízás kiterjedt a szerződések kötésénél a megbízók részére jogi tanácsadásra, konzultációra, a szerződések teljesítése során vitás kérdések felmerültekor jogi konzultációra, a megbízó érdekében folytatandó felszólító és egyéb levelezésre, a magyar hatóságok, bíróságok előtti és vállalatokkal folyó ügyekben a megbízók jogi képviseletére. A felperes képviseleti tevékenységét nemcsak belföldön, hanem külföldön is végezte, hiszen a megbízási szerződésben írt feladatok egy részét a rendelkezésre álló adatok szerint is külföldön teljesítette.
Az ügyben eljárt bíróságok - eltérő előjellel - utaltak arra, hogy a felperes a külföldi megbízókkal kötött megbízási szerződésből eredő kötelezettségét részben külföldön, részben belföldön végezte, e vonatkozásban azonban bizonyítást nem folytattak le. A megalapozott döntés érdekében tisztázni kell, hogy a felperes a megbízási szerződésből eredő jogi tevékenységet milyen arányban végezte belföldön és külföldön.
A vizsgált időszakban hatályban volt, a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény és a végrehajtására kiadott rendelet helyes értelmezése alapján megállapítható, hogy a rendeletben írt bármelyik feltétel fennállása esetén a jövedelmet belföldről származónak kell tekinteni. Amennyiben tehát a jövedelemforrás belföldön van, a törvény értelmében az adózó a bevétel után a belföldi jövedelemre meghatározott progresszív adót köteles fizetni. A rendelkezésre álló adatok alapján ugyanakkor az is megállapítható, hogy a felperes jövedelmének forrása részben külföldről származott, függetlenül attól, hogy e megbízási szerződés az ügyvédi munkaközösség és a külföldi megbízók között jött létre. A vizsgált időszakban hatályos, az ügyvédségről szóló 1983. évi 4. tvr. rendelkezéseinek helyes értelmezése, valamint a megbízási szerződés tartalma alapján egyértelmű, hogy a felperes a jövedelmet nem az ügyvédi munkaközösségtől, hanem a külföldi megbízóktól kapta, így az adóztatott jövedelem egy része külföldről származott.
Az ügyben csak akkor hozható megalapozott döntés, ha a bíróság bizonyítást folytat le arra a felperesi állításra vonatkozóan, hogy a vizsgált időszakban az adóköteles tevékenységét külföldön is ellátta, és e külföldi tevékenységéből milyen jövedelme származott. Az e körben lefolytatandó bizonyítás eredményétől függően kerülhet sor az 1987. évi VI. törvény 18. §-ának (5) bekezdése alkalmazásával a sérelmezett adóhiány összegének megváltoztatására, mivel a felperes külföldön végzett jogi tevékenysége után felvett, külföldről származó jövedelme csak a számára kedvezőbb módon, külföldi jövedelemként adóztatható.
Mivel az ügyben eljárt bíróságok eltérő jogi álláspontjuk folytán a per eldöntéséhez szükséges bizonyítékokat nem tárták fel maradéktalanul, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. § (3) bekezdése alapján a Fővárosi Bíróság ítéletét az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (K. törv. I. 25 227/1992. sz.)