adozona.hu
BH 1993.7.473
BH 1993.7.473
A társadalombiztosítás kötelezettsége az alkalmi fizikai munkát végző személyre is kiterjed, attól függetlenül, hogy a felek a szerződésüket - tévesen - vállalkozási szerződésnek minősítették, és abban a biztosítás kötelezettségét kizárták [1975. évi II. tv. 10. §, 89/1990. (V. 1.) MT r. 1. § (1) bek. a) pont].*
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az 1989. és 1990. években számos munkavállalóval arra kötött szerződést, hogy az általa közölt időszakban három alkalommal végezzenek libatépést. A szerződésben "vállalkozónak" nevezett személyeket nem jelentette be biztosításra, és utánuk társadalombiztosítási járulékot sem fizetett. Az alperes ezt az ellenőrzés során megállapította, és a szóban levő munkában közreműködött személyek részére kifizetett munkadíjak után a felperest fizetési meghagyással járulék, késedelmi pótlék és r...
BH 1993.7.473 A társadalombiztosítás kötelezettsége az alkalmi fizikai munkát végző személyre is kiterjed, attól függetlenül, hogy a felek a szerződésüket - tévesen - vállalkozási szerződésnek minősítették, és abban a biztosítás kötelezettségét kizárták [1975. évi II. tv. 10. §, 89/1990. (V. 1.) MT r. 1. § (1) bek. a) pont].*
A felperes az 1989. és 1990. években számos munkavállalóval arra kötött szerződést, hogy az általa közölt időszakban három alkalommal végezzenek libatépést. A szerződésben "vállalkozónak" nevezett személyeket nem jelentette be biztosításra, és utánuk társadalombiztosítási járulékot sem fizetett. Az alperes ezt az ellenőrzés során megállapította, és a szóban levő munkában közreműködött személyek részére kifizetett munkadíjak után a felperest fizetési meghagyással járulék, késedelmi pótlék és rendbírság címén 973 520 Ft megfizetésére kötelezte. A fizetési meghagyás ellen a felperes keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Arra hivatkozott, hogy a libatépők vállalkozási szerződés alapján végezték a munkájukat, és emiatt nem tartoztak a társadalombiztosítási kötelezettség hatálya alá.Az alperes álláspontja szerint a perben szereplő szerződések - annak megnevezésétől függetlenül - nem minősülnek vállalkozási szerződésnek.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy a munka díjazása teljesítménybérezés alapján történt, és a munkát végzők nem vállalkozók, hanem alkalmi fizikai munkások voltak, akik biztosítási kötelezettség alá tartoznak.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett. A megyei bíróság jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a fizetési meghagyást hatályon kívül helyezte. Az ítélet indokolása szerint a felek jogviszonyában döntően és túlsúlyban a vállalkozási jogviszony sajátosságai érvényesültek. Kiemelten értékelte, hogy a felek írásba foglalt szerződése a biztosítási kötelezettséget kifejezetten kizárta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A 89/1990. (V. 1.) MT rendeletnek az ügy elbírálása időpontjában hatályos 1. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a társadalombiztosítás kiterjed az alkalmi fizikai munkát végző személyre. A jogszabály 2. §-ának c) pontja szerint a biztosítás a vállalkozási jogviszonyban munkát végző személyre nem terjed ki.
A Ptk. 389. §-a szerint a felek a vállalkozási szerződésben - egyebek mellett - munkával elérhető eredményre kötnek megállapodást. E szerződésben a felek a kitűzött eredmény megjelölése mellett meghatározzák azt a díjat, amelyet a megrendelő szolgáltatni köteles.
Az alkalmi fizikai munka elvégzésére vonatkozó szerződésben a felek arról állapodnak meg, hogy a munkavállaló valamely tevékenységet végez díjazás ellenében. Az ilyen szerződés tehát nem valamely eredmény létrehozatalára, hanem meghatározott tevékenység - az adott esetben fizikai munka - végzésére jön létre. A felek által kötött szerződések nem határozták meg a libatépést végző személyek munkájának eredményét. A munkavállalók díjazása - az eredmény kikötésének hiányában - a teljesítményüktől függött, mivel annak összegét a megtépett libák darabszáma alapján utólag állapították meg.
Mindebből következik, hogy az adott ügyben a vállalkozási szerződés lényeges tartalmi elemei, vagyis az eredmény és a díjazás kikötése nem valósultak meg.
Az alkalmi jelleggel libatépést végző személyek e munka elvégzésére a megtépett libák darabszámának alapulvételével elérhető díjazás ellenében vállaltak kötelezettséget. Mind a szerződésből, mind pedig a kötelezettség tényleges teljesítéséből az állapítható meg, hogy az alkalmi munkavállalók a tevékenység időszakonként visszatérően történő elvégzésére kötelezték magukat. E munkát a felperes irányította és ellenőrizte, továbbá ő határozta meg és bocsátotta rendelkezésre annak helyszínét is. Mindezekből következik, hogy a libatépést végző személyek alkalmi fizikai munkások voltak, akik a 89/1990. (V. 1.) MT rendelet 1. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint biztosítási kötelezettség alá tartoztak, a részükre kifizetett munkadíjat pedig járulékfizetési kötelezettség terhelte. Az ezzel ellentétes álláspont törvénysértő.
Törvénysértő a másodfokú bíróságnak az az álláspontja is, amely szerint a biztosítási kötelezettség a szerződésben kizárható. Az érintett dolgozóra vonatkozó biztosítási kötelezettség az 1975. évi II. törvény 10. §-a és a 89/1990. (V. 1.) MT rendelet alapján keletkezik. A biztosítási kötelezettséget a szerződésben kizárni nem lehet.
Ha a felek a megállapodásukban kizárták a biztosítási kötelezettséget, a megállapodásuk törvénybe ütközik, ennélfogva érvénytelen.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. (M. törv. I. 10 324/1992. sz.)
* A 89/1990. (V. 1.) MT rendelet szövegét a 48/1992. (III. 13.) Korm rendelet módosította. Az új jogszabály 1992. március 13-tól hatályos, rendelkezéseit azonban 1992. március 1-jétől kell alkalmazni.