adozona.hu
BH 1993.6.399
BH 1993.6.399
A munkáltató és a munkavállaló között a magánszemélyek jövedelemadó-alapjával és az adójával kapcsolatban keletkezett jogvita nem munkaügyi vita. Annak elbírálására - minthogy a követelés nem munkaviszonyból ered - a munkaügyi bíróságnak nincs hatásköre [1989. évi LXV. tv. 41. § (4) bek., 42. § (1) bek., 54. § (3) bek., 1990. évi XCI. tv. 30. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes anyag- és áruforgalmi osztályvezető munkakörben 1979. augusztus 27-től 1991. február 21-ig állt az alperes alkalmazásában. Az alperes először 1991 márciusában, legutóbb 1991. október 14-án írásban azt közölte a felperessel, hogy az 1990. adóév lezárását követően megállapított 19 334 forint összegű személyi jövedelemadó-tartozása áll fenn. Az írásbeli értesítés azt is tartalmazta, hogy ezt az összeget az alperes fizette meg az adóhatóságnak.
A teljesítés elmaradása miatt az alperes...
BH 1993.6.399 A munkáltató és a munkavállaló között a magánszemélyek jövedelemadó-alapjával és az adójával kapcsolatban keletkezett jogvita nem munkaügyi vita. Annak elbírálására - minthogy a követelés nem munkaviszonyból ered - a munkaügyi bíróságnak nincs hatásköre [1989. évi LXV. tv. 41. § (4) bek., 42. § (1) bek., 54. § (3) bek., 1990. évi XCI. tv. 30. § (3) bek.].
A felperes anyag- és áruforgalmi osztályvezető munkakörben 1979. augusztus 27-től 1991. február 21-ig állt az alperes alkalmazásában. Az alperes először 1991 márciusában, legutóbb 1991. október 14-án írásban azt közölte a felperessel, hogy az 1990. adóév lezárását követően megállapított 19 334 forint összegű személyi jövedelemadó-tartozása áll fenn. Az írásbeli értesítés azt is tartalmazta, hogy ezt az összeget az alperes fizette meg az adóhatóságnak.A teljesítés elmaradása miatt az alperes igazgatja a felperest kártérítési határozattal 19 334 forint megfizetésére kötelezte. E határozat ellen a felperes kérelmet nyújtott be az alperes munkaügyi döntőbizottságához. Arra hivatkozott, hogy tartozása tévesen kifizetett munkabérnek minősül, és a visszafizetésre történt kötelezés időpontjában a jogvesztő határidő már lejárt.
A munkaügyi döntőbizottság határozatával elutasította a felperes kérelmét. Indokolása szerint az adott esetben nem téves munkabér kifizetéséről, hanem személyi jövedelemadó-különbözetről van szó, amelynek visszakövetelése jogszerűen a törvényes határidőn belül történt.
A felperes a munkaügyi döntőbizottság határozata ellen, annak megváltoztatása végett keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Ebben előadta: figyelemmel arra, hogy az alperes az 1991. március hónapban részére kifizetett munkabérből a személyi jövedelemadó-különbözetet nem vonta le, a követelés később történt érvényesítése nem jogszerű.
Az alperes azt az álláspontját tartotta fenn, hogy az általa kifizetett személyi jövedelemadó-különbözetet a felperes köteles a részére megfizetni.
A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével elutasította a keresetet. Döntése indokolásában kifejtette, hogy a felperesnek az adóhatósággal szemben tartozása áll fenn. Minthogy ezt a tartozást a felperes helyett az alperes teljesítette, követelése - fizetési felszólítással, az általános elévülési időn belül - jogszerű.
Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A munkaviszonyból eredő kötelezettség vétkes megszegésével okozott kár megtérítésére a munkáltató a dolgozót kártérítési határozattal kötelezheti. Az adott esetben azonban a felperest személyi jövedelemadó-tartozás terhelte, ez a tartozása az adóhatósággal szemben állt fenn. E tény helytálló megállapítása ellenére a munkaügyi bíróság tévesen következtetett arra, hogy az adónak a munkáltató által történt megfizetése esetén a követelés fizetési felszólítással érvényesíthető.
A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló, többször módosított 1989. évi XLV. törvény 41. §-ának (4) bekezdése értelmében a magánszemély nyilatkozata folytán az adóalapot és az adót a munkáltató állapítja meg, és vonja le, az ebből eredő vita azonban e jogszabály 42. §-ának (1) bekezdése és 54. §-ának (3) bekezdése szerint nem munkaügyi vita. Ezért annak elbírálására - az idézett jogszabályok folytán, de abból is következően, hogy a követelés nem munkaviszonyból ered - a munkaügyi bíróságnak nincs hatásköre.
A munkáltató tehát akkor járt volna el helytállóan, ha a felperes helyett történő kifizetés mellőzésével az 1990. évi XCI. törvény 30. §-ának (3) bekezdése alapján az adótartozás összegéről értesítette volna az adóhatóságot. Az ezzel ellentétes intézkedése miatt keletkezett kárát azonban nem a munkaügyi, hanem az általános hatáskörű bíróság előtt, és nem a munkajogi szabályok alapján érvényesítheti.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét a munkaügyi döntőbizottság, valamint az alperes kártérítési határozatára is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és a pert megszüntette. (M. törv. I. 10 336/1992. sz.)