adozona.hu
BH 1993.6.387
BH 1993.6.387
Szabad foglalkozású természetes személy által készített tanulmányterv díja, amelyet eseti megrendelés alapján készített a felszámolás alá kerülő adós részére, nem munkabér jellegű költség, s ezért - felszámolás esetén - sorrendiségi előnyt nem élvez [1986. évi 11. tvr. 4. § (4) bek., 30. § (1) bek., 1991. évi IL. tv. 6. § (2) bek., 57. § (2) bek. a) pont, Pp. 75. § (1) bek., 78. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság 568-XIII. számú végzésével SZ. L. hitelező kérelmének részben helyt adott, kötelezte a Szanáló Szervezet felszámolót, hogy 240 000 Ft összegű szerzői díj hitelezői igényt "e" pontos követelésként vegyen nyilvántartásba és kezeljen. Az eljárás során felmerült 8200 Ft szakértői díjból 7056 Ft-ot a Szanáló Szervezet, míg 1764 Ft-ot a hitelező által rendelt megfizetni. Végzésének indokolásában megállapította, hogy a bíróság végzésével megindította a P. N. Művek felszámolási el...
BH 1993.6.387 Szabad foglalkozású természetes személy által készített tanulmányterv díja, amelyet eseti megrendelés alapján készített a felszámolás alá kerülő adós részére, nem munkabér jellegű költség, s ezért - felszámolás esetén - sorrendiségi előnyt nem élvez [1986. évi 11. tvr. 4. § (4) bek., 30. § (1) bek., 1991. évi IL. tv. 6. § (2) bek., 57. § (2) bek. a) pont, Pp. 75. § (1) bek., 78. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság 568-XIII. számú végzésével SZ. L. hitelező kérelmének részben helyt adott, kötelezte a Szanáló Szervezet felszámolót, hogy 240 000 Ft összegű szerzői díj hitelezői igényt "e" pontos követelésként vegyen nyilvántartásba és kezeljen. Az eljárás során felmerült 8200 Ft szakértői díjból 7056 Ft-ot a Szanáló Szervezet, míg 1764 Ft-ot a hitelező által rendelt megfizetni. Végzésének indokolásában megállapította, hogy a bíróság végzésével megindította a P. N. Művek felszámolási eljárását. A megjelent közlemény alapján Sz. L. 300 000 Ft hitelezői igényt terjesztett elő, amely az adós részére készített tanulmányok munkadíja, költsége és a szerződés felbontása folytán elmaradt hasznából eredt. A bíróság által beszerzett igazságügyi szakértői vélemény - melyet a felek is elfogadtak - a díjigényt 240 000 Ft-ban találta elfogadhatónak. A bíróság a szakvélemény alapján határozott az igény alaposságáról, továbbá a Pp. 81. §-ának (1) bekezdése szerint a felmerült szakértői költség viseléséről.Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést. A végzés részbeni megváltoztatásával további 20 000 Ft költségigényének megtérítését kérte, valamint a szakértői költség viselése alóli mentesítését. Hivatkozott arra, hogy a felszámolással felmerült költségét a Szanáló Szervezet képviselője elismerte, ennek ellenére a bíróság nem állapította meg. Kezdettől fogva 240 000 Ft-ot követelt ilyen címen, vagyis amennyit a szakértő megállapított. A tárgyalás egy fázisában fel akarta 300 000 Ft-ra emelni a követelését, de bírói kioktatás után ettől a szándékától elállt, így szakértői díj viselésére nem kötelezhető.
A hitelező még a fellebbezési határidőben kiegészítette a fellebbezését. Kérte a megfizetni rendelt követelését az "e" pontba sorolás helyett munkabér jellegűnek tekinteni, mivel a munkahelyét feladva készítette el a tanulmányt mint szabad foglalkozású személy.
A fellebbezésre a Szanáló Szervezet észrevételt tett. Kérte az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását. Hivatkozott arra, hogy a ténylegesen felmerült költségeit a hitelező nem igazolta, valamint a követelés "b" pontba sorolása az Ftv. 30. §-ának b) pontja értelmében kizárt.
A hitelező fellebbezése részben alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével túlnyomó részben helyesen állapította meg a tényállást, tévedett azonban a hitelezői igény előterjesztése és a költség megállapításának mellőzése során. A iratok tartalmából megállapíthatóan a hitelező kárigényét csak az időarányos munkadíjra kívánta előterjeszteni. Mint azt az elsőfokú bíróság is helyesen megállapította, a P. N. Művek a hitelezővel 1989. július elején kötött szerződést piackutatási tanulmány elkészítésére. A tanulmányok leadási ideje november 15-e volt, ennek betartása érdekében a hitelező felmondta a munkaviszonyát, és csak ezzel foglalkozott. A felszámoló a szerződést 1989. október 2-án felmondta, amikor a hitelező az előzetes jelentését már leadta, és már csak a tanulmányok legépelése volt hátra. Ezeknek a körülményeknek a figyelembevételével jelölte meg a hitelező akként az igényét, hogy a díj 4/5+1/5 része = 300 000 Ft, ezért abból a felmondásig 4/5 rész készült el, így 240 000 Ft illeti meg. Ekként tartotta fenn az 1991. május 6-i meghallgatáson is a követelését. Ezt követően került sor az igazságügyi szakértői vélemény beszerzésére, amely ezt az összegszerűséget igazolta. További igényfelemelésre nem került sor, a szakértői véleményt a felek elfogadták. A kifejtettekre tekintettel a hitelező teljes mértékben pernyertesnek tekintendő, és a módosított 1986. évi 11. tvr. (Ftvr.)* 4. §-ának (4) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján a terhére költség viselése nem állapítható meg.
Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor nem állapította meg a hitelező költségét, amely a felszámolási eljárásból eredően felmerült. A Pp. 75. §-ának (1) bekezdése alapján perköltség mindaz a költség, ami a felek célszerű és jóhiszemű pervitelével kapcsolatban akár a bíróság előtt, akár a bírósági eljáráson kívül merül fel. A jelen esetben maga a felszámoló is elismerte az eljárás során, hogy a hitelezőnek a felszámolási eljárás során - az igénye érvényesítése érdekében eljárva - költségei merültek fel. A bíróságon 1991. február 18-án tartott meghallgatáson a felszámoló képviselője kijelentette: "A hitelezőt a mi hibánkból feleslegesen ugráltattuk, ide-oda kellett utazgatnia." A felszámoló a jogos igényt ezen a meghallgatáson 30 000 Ft-ra tette. Az 1991. május 6-án tartott meghallgatáson a felszámoló úgy nyilatkozott, hogy a hitelezőnek "a felszámolási eljárás során felmerült számtalan költsége, amit felszámolási költségként kezelhetnénk... 20 000 Ft...". A Pp. 163. §-ának (2) bekezdése alapján a bíróság az ellenfél beismerése alapján valónak fogadta el az előadott tényeket, így az elismerés alapján - annak jogalapja és összegszerűségének vitatása hiányában - a hitelezői költség kielégítésének van helye.
Alaptalannak találta viszont a másodfokú bíróság a hitelező követelése sorrendiségével kapcsolatos fellebbezési támadását. Az Ftvr. 3. §-ának (1) bekezdése** kogens rendelkezést tartalmaz arra nézve, hogy a gazdálkodó szervezettel szemben fennálló tartozásokat milyen sorrendben lehet kielégíteni. Az (1) bekezdés b) pontjába tartoznak a gazdálkodó szervezetet terhelő munkabér, illetve munkadíjtartozások. Ezeknek az alapja azonban, mint arra az 59/1988. (XII. 24.) PM rendelet Mellékletének 4. pontja is utal, az adott gazdálkodó szervezettel munkavállalói, alkalmazotti és tagi viszonyban állók részére járó munkabér, munkadíjtartozások. A hitelezői igény ezek egyikébe sem sorolható, az az iratokhoz csatolt eseti piackutatási szerződésen alapszik, amelynek kitételeire annak 10. pontja szerint az 1969. évi III. tv., valamint a Ptk. irányadó, így az munkaviszonyból eredőnek nem tekinthető.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett részét nem érintve, a fellebbezett részét - a Pp. 259. §-ára figyelemmel - a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, a Szanáló Szervezetet 20 000 Ft összegű hitelezői igénynek felszámolási költségként való nyilvántartására kötelezte, a hitelezőt pedig mentesítette a szakértői költség viselése alól. (Legf. Bír. Fpkf. II. 30 635/1991. sz.)
*Az 1986. évi 11. tvr.-et az 1991. évi IL. tv. 84. §-a 1992. január 1. nappal hatályon kívül helyezte. A tv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint a tv.-ben nem szabályozott eljárási kérdésekben továbbra is a Pp. szabályait kell megfelelően alkalmazni.
**A tartozások kiegyenlítésének sorrendjét jelenleg az 1991. évi IL. tv. 57. §-a tartalmazza. A gazdálkodó szervezetet terhelő munkabérre - mint felszámolási költségre - vonatkozó rendelkezés az 57. § (2) bekezdésének a) pontjában található.