adozona.hu
BH 1993.6.386
BH 1993.6.386
A felszámolási eljárás az erről szóló közleménynek a hivatalos lapban történő megjelenésével veszi kezdetét, ezért az igény-bejelentési határidő is e naptól - és nem a kézbesítés napjától - számítható. Megdönthető vélelem szól amellett, hogy a hivatalos lapban a felszámolási eljárás megindítása kihirdetésének időpontja megegyezik a megjelenés dátumával [1986. évi 11. tvr. 7. § (3) bek. a) pont, 10. §, 37. §, 1991. évi IL. tv. 27. § (1) bek. b) pont, 28. § (1) bek., (2) bek. f) pont, 37. §, Pp. 106. § (1) be
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. Öntödei Kft. 1991. július 23-án felszámolás iránti kérelmet nyújtott be az elsőfokú bírósághoz. Az elsőfokú bíróság végzésével a kft. fizetésképtelenségét, a módosított 1986. évi 11. tvr. 7. §-a (3) bekezdésének a) pontjára figyelemmel, a 10. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján megállapította. A jogerős végzés alapján elrendelte a felszámolási eljárás közzétételét, amely a Magyar Közlönyben 1991. december 4. napján megjelent.
P. J. vállalkozó 1992. január 20. napján 123 038 Ft hitelező...
BH 1993.6.386 A felszámolási eljárás az erről szóló közleménynek a hivatalos lapban történő megjelenésével veszi kezdetét, ezért az igény-bejelentési határidő is e naptól - és nem a kézbesítés napjától - számítható. Megdönthető vélelem szól amellett, hogy a hivatalos lapban a felszámolási eljárás megindítása kihirdetésének időpontja megegyezik a megjelenés dátumával [1986. évi 11. tvr. 7. § (3) bek. a) pont, 10. §, 37. §, 1991. évi IL. tv. 27. § (1) bek. b) pont, 28. § (1) bek., (2) bek. f) pont, 37. §, Pp. 106. § (1) bek. 109. § (2) bek.].
Az I. Öntödei Kft. 1991. július 23-án felszámolás iránti kérelmet nyújtott be az elsőfokú bírósághoz. Az elsőfokú bíróság végzésével a kft. fizetésképtelenségét, a módosított 1986. évi 11. tvr. 7. §-a (3) bekezdésének a) pontjára figyelemmel, a 10. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján megállapította. A jogerős végzés alapján elrendelte a felszámolási eljárás közzétételét, amely a Magyar Közlönyben 1991. december 4. napján megjelent.P. J. vállalkozó 1992. január 20. napján 123 038 Ft hitelezői igényt jelentett be a felszámolóként kijelölt REORG Rt.-hez. A felszámoló 1992. január 27-én az igénybejelentést mint elkésettet elbírálás céljából az elsőfokú bíróságnak beterjesztette. Az elsőfokú bíróság 20. sorszámú végzésével megállapította, hogy az igénybejelentés elkésett. Megállapította, hogy az igényt az annak benyújtására meghatározott határidőtől számított egy hónap elteltével nyújtotta be a hitelező. A kérelem benyújtásával egyidejűleg igazolási kérelmet nem terjesztett elő, így az igazolási határnapot elmulasztotta. Ezért a bíróság a Pp. 107. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel, a 109. §-ának (2) bekezdése alapján az igazolási kérelmet elutasította.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező fellebbezést nyújtott be. Hivatkozott arra, hogy az év végi Magyar Közlöny-számokat a posta háromhetes késedelemmel jutatta el a megrendelőkhöz, így méltánytalan, hogy a jogos követeléstől emiatt essék el.
A hitelező fellebbezése részben alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján helyesen állapította meg a tényállást, részben téves azonban az arra alapított döntése. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a hitelező a közleményben megjelölt 30 napos határidő lejárta után nyújtotta be az igényét a felszámolóhoz. A bírói gyakorlat szerint a 30 napos igény-bejelentési határidőt a hivatalos lap megjelenésétől és nem a kézhezvételének az időpontjától kell számítani. A bíróság nem vizsgálja az egyes ügyekben, hogy az ügyfél részére mikor kézbesítette a posta az adott Magyar Közlöny-számot, illetőleg hogy azt az adott helyen mikor kezdte terjeszteni. Ez - mint arra a 25/1992. (IV. 30.) AB számú határozatában az Alkotmánybíróság is rámutatott - elviselhetetlen terhet hárítana a jogalkalmazó szervekre, és teljes bizonytalanságot eredményezne, ha az egyes ügyekben külön-külön kellene vizsgálni, hogy az adott megyében vagy az érintett előfizetőkhöz mikor jutott el a Magyar Közlöny. Vélelem szól amellett, hogy a tényleges kihirdetés időpontja megegyezik a Magyar Közlöny megjelenési dátumával. A jelen esetben a hitelezőknek már a karácsonyi ünnepek előtt, amikor az üzem leállt, észlelnie kellett azt, hogy a december 4-i Magyar Közlönyt, amit állítása szerint egyáltalán nem kapott meg, folyamatosan a többi háromheti közlönnyel együtt nem kapta meg. Ebből kifolyólag azok beszerzése iránt nyilván intézkednie kellett volna. Amennyiben ezt nem tette meg, az a belső ügyvitelének a megszervezéséből eredő hiányosságra utal. A Pp. 106. §-ának (1) bekezdése szerint pedig igazolással csupán olyan körülmény orvosolható, amely a fél önhibáján kívül következett be, és mulasztást eredményezett. A fellebbezésében írt mulasztás ilyennek nem tekinthető. Erre tekintettel helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor az igazolási kérelmet elutasította.
Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor a hitelezői igény elkésettként történő besorolásáról nem rendelkezett. A módosított 1986. évi 11. tvr.* 37. §-a alapján az ilyen igényeket is el kell bírálni, azoknak a kielégítési sorrendje, kielégítési alapja és a kielégítésért felelős megállapítása eszerint történik. A Legfelsőbb Bíróság pótolta az elsőfokú bíróság mulasztását, és ennek megfelelően rendelkezett.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-ára figyelemmel, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, és a P. J. hitelező 123 038 Ft összegű követelését mint elkésett követelést nyilvántartásba vette, és erről a felszámolót azzal értesítette, hogy a szükséges intézkedéseket tegye meg. (Legf. Bír. Fpkf. II. 31 028/1992. sz.)
*Az 1986. évi 11. tvr.-et az 1991. évi IL. tv. 84. §-a hatályon kívül helyezte. A tv. 28. §-ának (1) bekezdése szerint azonban a gazdálkodó szervezet felszámolását továbbra is nyilvánosságra kell hozni, csak nem a Magyar Közlönyben, hanem a Cégközlönyben. A tétel tehát - ilyen korrekcióval - továbbra is érvényes. (Lásd az adott ügyben még az 1991. évi IL. tv. 27. § (1) bek. b) pontját, a 28. § (2) bek. f) pontját és 37. §-át is.)