adozona.hu
BH 1993.6.369
BH 1993.6.369
A csődeljárásban létrejött egyezséget követően az egyezségi tárgyaláson részt nem vett felperes hozott bírói ítéleten alapuló kötelezettségre az egyezségben foglalt fizetési kedvezmények nem hatnak ki [1991. évi IL. tv. 16. § (3) bek., 19. § (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A perben hozott jogerős marasztaló ítéleti rendelkezés szerint az alperes állami gazdaság 493 010 forintot és annak járulékait köteles megfizetni a felperesnek. Az alperes a fizetési kötelezettségének nem tett eleget. Az elsőfokú bíróság ezért - a felperes kérelmére - végzéssel elrendelte a végrehajtást, és a marasztalás összegének behajtása végett megkereste az alperes bankszámláját vezető pénzintézetet.
A végrehajtást elrendelő végzés ellen az alperes mint adós jelentett be fellebbezést. E...
BH 1993.6.369 A csődeljárásban létrejött egyezséget követően az egyezségi tárgyaláson részt nem vett felperes hozott bírói ítéleten alapuló kötelezettségre az egyezségben foglalt fizetési kedvezmények nem hatnak ki [1991. évi IL. tv. 16. § (3) bek., 19. § (4) bek.].
A perben hozott jogerős marasztaló ítéleti rendelkezés szerint az alperes állami gazdaság 493 010 forintot és annak járulékait köteles megfizetni a felperesnek. Az alperes a fizetési kötelezettségének nem tett eleget. Az elsőfokú bíróság ezért - a felperes kérelmére - végzéssel elrendelte a végrehajtást, és a marasztalás összegének behajtása végett megkereste az alperes bankszámláját vezető pénzintézetet.A végrehajtást elrendelő végzés ellen az alperes mint adós jelentett be fellebbezést. Előadta, hogy az ellene indult csődeljárás 1992. augusztus 7. napján egyezséggel ért véget. A hitelezők, illetve azok képviseletét ellátó hitelezői választmány jóváhagyta az egyezségben foglaltakat, amely szerint a 200 000 forint alatti hitelezői követeléseket 1993. május 31-ig kell kiegyenlítenie. A felperest megillető követelés behajtására csak az említett hitelezői követelések kielégítése után fennmaradó vagyonból kerülhet sor. Erre a körülményre tekintettel kérte az alperes a végrehajtás felfüggesztését.
Az alperes fellebbezése nem alapos.
A rendelkezésre álló iratokból egyértelműen megállapítható, hogy az alperes elleni csődeljárásban 1992. augusztus 7. napján jött létre az érdekelt felek között az az egyezség, amelyre tekintettel az 1991. évi IL. törvény 19. §-ának (4) bekezdése alapján a bíróság a csődeljárást befejezetté nyilvánította. A csődegyezséget követően hozott bírói ítéleten alapuló kötelezettségre az egyezségben foglalt fizetési kedvezmények nem hatnak ki. A felperes adósi minőségben a fellebbezésében nem hivatkozik arra, hogy utóbb ellene újabb csődeljárás, illetőleg felszámolási eljárás indult volna. Ilyen körülmények között a végrehajtás elrendelésének időpontjában nem bizonyított olyan tényt, amely a csődeljárásra, illetve a felszámolási eljárásra vonatkozó jogszabályi rendelkezések hatályosulása folytán kizárttá tenné vele szemben a végrehajtás elrendelését, vagy a végrehajtás szünetelését eredményezhetné. Az előzőekből következően a felperes követelése behajtása végett elrendelte végrehajtás jogszerűségét az alperes a fellebbezésében előadott indokból eredménnyel nem kifogásolhatja. A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a szerinti irányadó 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 033/1993. sz.)