adozona.hu
BH 1993.6.349
BH 1993.6.349
Ha a társaságból való kizárást kimondó határozatot a taggyűlésen jelen levő taggal szóban közlik, a megtámadási határidőt ettől az időponttól kell számítani. A határozatok könyvében való bejegyzéshez, az utólagos írásban való közléshez, illetve ezek elmaradásához a perindítási határidőt érintő joghatály már nem fűződik [Gt. 182. § (3) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes taggyűlése az 1990. október 13-án hozott határozatával a felperest a tagok sorából kizárta.
A felperes az elsőfokú bírósághoz 1991. szeptember 24-én benyújtott keresetlevelében a kizárását kimondó határozat bírósági felülvizsgálatát kérte.
Az elsőfokú bíróság a 30 napos jogvesztő perindítási határidő elmulasztására hivatkozással a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének h) pontja alapján a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította. Végzésében kifejtette, hogy a Gt. 182. §-ának ...
A felperes az elsőfokú bírósághoz 1991. szeptember 24-én benyújtott keresetlevelében a kizárását kimondó határozat bírósági felülvizsgálatát kérte.
Az elsőfokú bíróság a 30 napos jogvesztő perindítási határidő elmulasztására hivatkozással a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének h) pontja alapján a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította. Végzésében kifejtette, hogy a Gt. 182. §-ának (3) bekezdése értelmében a taggyűlésen jelen levő felperesnek a határozat szóbeli közlésétől számított 30 nap alatt kellett volna a pert megindítania. A szóbeli közlés megfelelő volt, a határozatírásban való közlését a jogszabály nem kívánja meg.
A végzés ellen a felperes fellebbezett. Arra hivatkozott, hogy a Gt. 194. §-ának (1) bekezdése értelmében a határozatot be kellett volna jegyezni a határozatok könyvébe, s mert ez elmaradt, a határozat már emiatt önmagában érvénytelen. Kérte ezért a végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per tárgyalására való utasítását.
A fellebbezés nem alapos.
Az 1990. október 13-án tartott taggyűlésen jelen levő felperessel a kizárását kimondó határozatot annak indokaival együtt nyomban közölték. Ezzel az alperes a Gt. 182. §-ának (1) bekezdésében előírt közlési kötelezettségének eleget tett. A jogszabály ugyanis nem írja elő a határozatok írásban való közlését. A Gt. 16. §-ának (1) bekezdése is csupán azt tartalmazza, hogy e törvényben előírt nyilatkozatokat és közléseket írásban vagy más bizonyítható módon kell közölni a címzettel. A felperes esetében a szóbeli közlés bizonyított - azt ugyanis a jegyzőkönyv tartalmazza -, és a felperes sem vitatta, hogy a taggyűlésen jelen volt, a kizárását tartalmazó határozatot és annak indokait vele szóban közölték, sőt a jegyzőkönyvből kitűnően külön felhívták a figyelmet a társasági törvényben bizonyított jogaira "amelyek alapján a most hozott taggyűlési határozat ellen 30 napon belül bírósághoz fordulhat". A határozat szóbeli közléséhez képest a felperes a perindítási határidőt valóban elkéste. A határozatok könyvébe való bejegyzéséhez [Gt. 194. § (1) bek.], ennek elmulasztásához, az utólag írásban történt közléshez, illetőleg ennek esetleges elmulasztásához a perindítási határidőt érintő jogszabályok már nem fűződnek.
Az elsőfokú bíróság végzése tehát helyes, ezért azt a Pp. 259. §-ára figyelemmel a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta a Legfelsőbb Bíróság. (Legf. Bír. Pf. III. 21 321/1992. sz.)