adozona.hu
BH 1993.5.322
BH 1993.5.322
Csődegyezség esetén a bíróság nem hoz egyezséget jóváhagyó végzést, hanem ha a csődegyezség alaki és tartalmi szempontból megfelelő volt, akkor a csődeljárást befejezetté nyilvánítja, ellenkező esetben azt megtagadja [Ptk. 240. § (1) bek., Pp. 148. § (2) bek., 233. § (1) bek., 1991. évi IL. tv. 3. § c) pont, 6. § (2) bek., 17. §, 18. § (1) bek., 19. § (2) és (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az "Árpád" mgtsz. 1992. február 4. napján az 1991. évi IL. tv. 7. §-ának (1) bekezdése alapján csődbejelentést tett az elsőfokú bíróságnál. Az elsőfokú bíróság 1992. február 26. napján kelt végzésével a csődeljárást megindította, és elrendelte annak közzétételét a Cégközlönyben. A közzététel 1992. március 12. napján megtörtént. A kérelmező 1992. június 10. napján bejelentést tett; a hitelezőkkel egyezséget kötött, ezért kérte, hogy a csődeljárást az elsőfokú bíróság szüntesse meg. Az elsőfokú...
BH 1993.5.322 Csődegyezség esetén a bíróság nem hoz egyezséget jóváhagyó végzést, hanem ha a csődegyezség alaki és tartalmi szempontból megfelelő volt, akkor a csődeljárást befejezetté nyilvánítja, ellenkező esetben azt megtagadja [Ptk. 240. § (1) bek., Pp. 148. § (2) bek., 233. § (1) bek., 1991. évi IL. tv. 3. § c) pont, 6. § (2) bek., 17. §, 18. § (1) bek., 19. § (2) és (4) bek.].
Az "Árpád" mgtsz. 1992. február 4. napján az 1991. évi IL. tv. 7. §-ának (1) bekezdése alapján csődbejelentést tett az elsőfokú bíróságnál. Az elsőfokú bíróság 1992. február 26. napján kelt végzésével a csődeljárást megindította, és elrendelte annak közzétételét a Cégközlönyben. A közzététel 1992. március 12. napján megtörtént. A kérelmező 1992. június 10. napján bejelentést tett; a hitelezőkkel egyezséget kötött, ezért kérte, hogy a csődeljárást az elsőfokú bíróság szüntesse meg. Az elsőfokú bíróság 1992. július 3. napján kelt végzésével a csődeljárást befejezetté nyilvánította, mert a kérelmező becsatolta a hitelezők által aláírt megállapodást és tárgyalási jegyzőkönyvet, az abban foglalt egyezség pedig megfelel az 1991. évi IL. tv. rendelkezéseinek.Az elsőfokú bíróság végzése ellen a B.-i Kukoricatermelési Rendszer Holding Kereskedelmi Rt. hitelező fellebbezést nyújtott be. Előadta, hogy az esedékes lízingdíj rendezése miatt a csődeljárásban mindkét egyezségi tárgyaláson részt vett, a követelését 14918 664 Ft-ban jelölte meg, és kérte azt figyelembe venni. Mivel azonban ez nem történt meg, ezért azt kérte a bíróságtól, hogy a megjelölt összegű követelést mint fennálló tartozást állapítsa meg.
A kérelmező a fellebbezésre írásbeli észrevételt tett. Előadta, hogy a hitelező követelése az 1991. évi IL. tv. 3. §-a és 7. §-ának c) pontja alapján a csődeljárás alá nem vonható. Ezért kéri a fellebbezés elutasítását. Hivatkozott arra, hogy a hitelező követelése vitás, a lízingdíjjal kapcsolatban bírósági eljárás van folyamatban, annak jogerős befejezéséig a követelés jogosságát nem ismeri el.
Az 1991. évi IL. tv. (Ftv) 19. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a csődeljárásban az egyezség az e törvényben foglalt feltételeknek megfelel, a bíróság - a bejelentéstől számított 15 napon belül - az eljárást végzéssel befejezettnek nyilvánítja, ellenkező esetben az eljárás befejezetté nyilvánítását megtagadja. A (3) bekezdés szerint a végzés ellen a közléstől számított 8 napon belül fellebbezésnek van helye. Az Ftv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint azokban az eljárási kérdésekben, amelyeket e törvény nem szabályoz, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) szabályait kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy az eljárás félbeszakadásának és szünetelésének nincs helye. A csődeljárás során - ellentétben a felszámolási eljárással kapcsolatos 45. § (1) bekezdésével - a bíróság nem egyezséget jóváhagyó végzést hoz, hanem csupán azt vizsgálja, hogy a felek között létrejött egyezség az e törvényben (Ftv) foglalt feltételeknek megfelel-e, amennyiben igen, az eljárást végzéssel befejezettnek nyilvánítja. Ellenkező esetben az eljárás befejezetté nyilvánítását megtagadja. Az egyezség az Ftv. 17. §-ában meghatározott körülmények között és helyen kerül megkötésre, nem pedig bíróság előtt, így arra vonatkozóan a Ptk. 240. §-ának rendelkezései az irányadóak. Ez az indoka annak, hogy nem kerül sor az egyezségnek a Pp. 148. §-ának (2) bekezdése szerinti jóváhagyására. Ebből eredően a hitelezők nem válnak egy bírósági eljárás ügyfeleivé, így a fellebbezési joguk ügyféli minőségben a végzéssel szemben nem nyílik meg.
Egyéb okból sem áll fenn azonban a fellebbezési jogosultságuk. A Pp. 233. §-ának (1) bekezdése szerint fellebbezéssel élhet a fél, a beavatkozó, továbbá - akkor is, ha az eljárásban még nem vett részt - az ügyész, végül az, akire a határozat rendelkezést tartalmaz, a rendelkezés reá vonatkozó része ellen. Jelen esetben a bíróság végzésének tartalma megállapítás jellegű. A végzés tehát konkrétan személy szerint egyik hitelezőre nézve sem tartalmaz rendelkezést, ebből eredően nincs olyan része a végzésnek, amely ellen fellebbezéssel lehetne élni. A bíróság az Ftv. 19. §-ának (2) bekezdése alapján a létrejött egyezséget csupán az Ftv. 18. §-ának (1) bekezdése szerint vizsgálja abból a szempontból, hogy az e jogszabályban előírt minimális eljárási és tartalmi feltételekkel rendelkezik-e. Mivel a bíróság a Pp. 148. §-a (2) bekezdésében írt feltételeket nem vizsgálja, a (3) bekezdésben foglalt azon következmény sem áll be a csődeljárás során született egyezséggel kapcsolatban, hogy ugyanolyan hatállyal rendelkezne, mint egy bírói ítélet.
Megerősíti ezt a rendelkezést az Ftv. 17. § -ának (1) bekezdése is, amely szerint az egyezség keretében az adós tartozásait a hitelezői vagy harmadik személyek átvállalhatják, az adós vagyonából tulajdont szerezhetnek, illetőleg kötelezettségeiért kezességet vállalhatnak. Ez azt jelenti, hogy a csődeljárásban résztvevők nemcsak a hitelezők lehetnek, hanem egyéb harmadik személyek is, akik magának az egyezségnek alanyaivá is válnak. Ez pedig már messze meghaladja az ügyfél kategóriáját.
A kifejtettekre tekintettel tehát tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az eljárás befejezését megállapító végzését a hitelezők részére is kézbesítette [ez a Pp. 219. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt közlésnek tekinthető], mintegy feljogosítva a nevezetteket a fellebbezési joguk gyakorlására. Ilyen esetben a végzés közlésének az Ftv. 19. §-ának (4) bekezdése szerinti, a Cégközlönyben való közzététel számít.
A fellebbező fél és az adós között a vitatott követeléssel kapcsolatban per van folyamatban, ezért az Ftv. 3. §-ának c) pontja értelmében e törvény alkalmazásában a fellebbező nem tekinthető hitelezőnek.
Fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését olyan határozatnak tekintette, amely ellen a fellebbező nem élhet fellebbezéssel. Erre tekintettel a Pp. 240. §-ának (1) bekezdése alapján, figyelemmel a Pp. 237. §-ára, a fellebbezést hivatalból elutasította. (Legf. Bír. Fpkf. II. 32.219/1992. sz.)