adozona.hu
BH 1993.5.293
BH 1993.5.293
A gazdasági társaság közgyűlésének a társasági tag kizárásával kapcsolatos határozata hatályon kívül helyezése iránt indult per elbírálásánál irányadó szempontok és hatásköri kérdések [1988. évi VI. tv. (Gt.) 45. § (2) bek., 78. § (1) bek., 331. §, Pp. 23. § (1) bek., 164. §, 1992. évi LXVIII. tv. 4. § (2) bek., 29. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az 1983. július 1. napján kelt társasági szerződéssel megalakult alperesi "K" Gazdasági Munkaközösség kisvállalkozások pénzügyi és számviteli feladatainak ellátásával foglalkozott; alapító tagja volt a felperes is, aki kezdetben mellékfoglalkozású, majd 1989. augusztus 13-tól főfoglalkozású tagként fejtett ki tevékenységet. Az idő múlásával 1990 nyarán a tagok között a kapcsolat olyan mértékben megromlott, hogy felmerült közöttük a szétválás gondolata. A társaság közgyűlése e kérdés megvitatá...
BH 1993.5.293 A gazdasági társaság közgyűlésének a társasági tag kizárásával kapcsolatos határozata hatályon kívül helyezése iránt indult per elbírálásánál irányadó szempontok és hatásköri kérdések [1988. évi VI. tv. (Gt.) 45. § (2) bek., 78. § (1) bek., 331. §, Pp. 23. § (1) bek., 164. §, 1992. évi LXVIII. tv. 4. § (2) bek., 29. § (3) bek.].
Az 1983. július 1. napján kelt társasági szerződéssel megalakult alperesi "K" Gazdasági Munkaközösség kisvállalkozások pénzügyi és számviteli feladatainak ellátásával foglalkozott; alapító tagja volt a felperes is, aki kezdetben mellékfoglalkozású, majd 1989. augusztus 13-tól főfoglalkozású tagként fejtett ki tevékenységet. Az idő múlásával 1990 nyarán a tagok között a kapcsolat olyan mértékben megromlott, hogy felmerült közöttük a szétválás gondolata. A társaság közgyűlése e kérdés megvitatását 1990. augusztus 29-én, majd szeptember 26-án tűzte napirendre. Mivel e tárgyalások nem vezettek eredményre, annak folytatását 1990. november 14. napjára halasztották. Időközben 1990. október 19-én az alperes levelet intézett a felpereshez, melyben az általa végzett munka mennyiségének növelésére, a cég fejlesztésével kapcsolatban elfoglalt álláspontjának módosítására és a szétválással összefüggő magatartásának megváltoztatására szólította őt fel. A felperes az 1990. november 12-én kelt válaszában ezekre késznek mutatkozott, és az átalakulás meggyorsítására, közösen kiválasztott könyvszakértő felkérését javasolta. Ugyanezen a napon az alperes soron kívüli közgyűlést tűzött ki 1990. november 14. napjára, és a napirendi pontok közé a felperes kizárását is felvette. Ezt követően a közgyűlés az 1990. november 14-én meghozott és a felperes részére írásban, indokolással 1990. november 21-én kézbesített határozatával a felperest a gazdasági munkaközösségből kizárta. Ennek okait abban jelölte meg, hogy 1988. január 1-jétől 1989. május 22-ig nem fejtett ki tevékenységet, majd ezt követően sem végzett kellő mennyiségű munkát, a cég számítógépes fejlesztésére, valamint szétválására irányuló erőfeszítéseit meghiúsította, és tagtársaival szemben összeférhetetlen, személyeskedő magatartást tanúsított. Mindezeket követően 1990. december 30-án a "K" Gazdasági Munkaközössé átalakult "K" Könyvelő Könyvszakértő és Adótanácsadó Korlátolt Felelősségű Társasággá. Ezt a változást a cégbíróság az 1992. január 7-én kelt határozatával a nyilvántartásba bevezette.A felperes az 1990. november 21. napján előterjesztett keresetében kérte, hogy a bíróság az alperes 1990. november 14. napján kelt, kizárást kimondó határozatát helyezze hatályon kívül. Kifogásolta a támadott döntés meghozatalának alaki rendjét, tagadta az indokolásban leírt tények és körülmények fennállását, valamint vitatta, hogy azok a levont jogkövetkezmény kiváltására alkalmasak volnának.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását indítványozta. A kizárást kimondó határozatának indokait kiegészítette azzal, hogy a felperes ügyvezetői megbízatása idején tájékoztatási kötelezettségének nem tett eleget, nem vezette a társaság nyilvántartásait, nem adta le az általa kötött vállalkozási szerződéseket, egyes ügyeit nem iktatta, illetőleg bizonyos bevételeit nem számlázta, hanem saját zsebére dolgozott.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes 1990. november 14-én kelt kizárást kimondó határozatát hatályon kívül helyezte. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként úgy foglalt állást, hogy a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: Gt.) 78. §-ának (1) bekezdésében írott jogkövetkezmény levonásának feltételei hiányoznak, ezért a jogsértő határozatot a Gt. 45. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte. Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, melyben annak megváltoztatását, a kereset elutasítását, és a felperesnek első- és másodfokú perköltség fizetésére kötelezését kérte. Jogorvoslatát az ellenkérelmével egyezően indokolta.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására és a másodfokú perköltség megállapítására irányult. A joggal való visszaélésként értékelte, hogy az alperes a szétválással kapcsolatos tárgyalásaik folyamán hozott olyan döntést, amellyel tagsági viszonyától megfosztotta. Ezért a gmk átalakulása joghatályosan nem történt meg, változatlanul azt tekinti alperesnek. A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
Az elsőfokú ítélet felülvizsgálata során a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a per eldöntéséhez szükséges adatok nem állnak hiánytalanul rendelkezésre. A felek között támadt jogvita megnyugtató elbírálásához a bizonyítási eljárás olyan nagy terjedelmű kiegészítése szükséges, amely a fellebbezési eljárás kereteit meghaladja. Ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte.
A polgári perrendtartás módosításáról szóló 1992. évi LXVIII. törvény 4. §-ának (2) bekezdése a Pp. 23. §-ának (1) bekezdését akként változtatta meg, hogy 1993. január 1. napját követően a gazdasági társaságok határozatainak felülvizsgálatára irányuló perek nem tartoznak a megyei bíróságok hatáskörébe. E törvény 29. §-ának (3) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy ha a Legfelsőbb Bíróság a törvény hatálybalépését követően a megyei bíróság olyan határozatát helyezi hatályon kívül, amelyre nézve a hatásköri szabályok megváltoztak, a pert az újonnan feljogosított bíróságoknak kell tárgyalniuk. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a kerületi bíróságot utasította az újabb eljárás lefolytatására.
A megismételt eljárásban elsődlegesen az alperes jogalanyiságának kérdését kell vizsgálni. Amennyiben ennek során arra derülne fény, hogy a felperes nem a megfelelő alperessel szemben terjesztette elő keresetét, fel kell hívni annak perbevonására. Ha ennek nem tenne eleget, a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének e) pontjára figyelemmel a Pp. 157. §-ának a) pontjában meghatározott jogkövetkezményeket kell alkalmazni. Az e tárgyban eddig rendelkezésre álló adatok szerint a keresettel támadott határozat meghozatala után a "K" Gmk. 1990. december 30-án átalakult korlátolt felelősségű társasággá, amelyet a cégbíróság a cégjegyzékbe bevezetett. Ez a bírósági cégnyilvántartásról szóló 1985. évi 16. törvényerejű rendelet 4. §-ának (1) bekezdése értelmében hitelesen tanúsítja az említett tények fennállását, illetőleg változását.* Emiatt az eredeti "K" Gmk. helyett vagy a volt tagokat vagy a szervezet jogutódját kell perelni.
A Gt. 331. §-ának (1) bekezdése szerint a törvény 1989. január 1. napján lépett hatályba, ezért helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az 1989. november 14-én hozott közgyűlési határozat felülbírálata során az abban foglalt előírásokat kell alkalmazni. A Gt. 78. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a közkereseti társaság - közte a gazdasági munkaközösség - tagját a többi tag fontos okból bármikor kizárhatja. E jogszabály példálózó felsorolása szerint ilyen lehet különösen, ha a tag írásbeli felszólítás ellenére a törvényben vagy a szerződésben előírt kötelezettségeinek nem tesz eleget, illetőleg a társaság céljának elérését valamely más magatartásával nagymértékben veszélyezteti, vagy tartósan fizetésképtelenné válik. Előírja viszont, hogy a kizárást az ok megjelölésével kell közölni. A törvény idézett rendelkezéseiből az következik, hogy a jogalkotó a kizárás jogának gyakorlását nem kívánta sem időbeli, sem indokbeli korlátok közé szorítani. E jogkövetkezmény kiváltására alkalmasnak ítélt minden olyan tényt vagy körülményt, elvileg minden számba jöhető magatartást, amely súlyánál fogva olyan kihatással jár, hogy a többi tagtól a társas viszony és az ezzel törvény erejénél fogva együtt járó korlátlan és egyetemleges felelősség fenntartása már nem várható el. Tekintettel arra, hogy ilyen helyzet a társaság szétválásának vagy átalakulásának folyamatában is előállhat, a kizárásnak ilyen időben sem lehet akadálya. Ebben az esetben azonban a bíróságnak fokozottan kell vizsgálnia a döntéshez vezető konkrét okokat annak érdekében, hogy a tagok e jogukkal az említett rendeltetésétől eltérően, visszaélésszerűen, a szervezeti változásokkal szükségképpen együtt járó nehézségek áthidalása érdekében ne élhessenek. Mivel a jogszabály előírja, hogy a kizárást azok megjelölésével kell közölni, a határozat törvényességének értékelése során csak az indokolásban felsoroltak vehetők figyelembe, a döntést támadó perben azok köre már nem bővíthető.
A "K" Gmk 1990. november 14-én meghozott kizárást kimondó határozatának indokolása olyan okokat sorol fel, amelyek valóságuk esetén alkalmasak lehetnek a felperes tagsági viszonya megszűnésének kiváltására. Ezek fennállását a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése értelmében a perben az alperesnek kell bizonyítania. Ennek azonban csak az 1990. november 21-én írásban közölt döntés indokolásában kifejezetten feltüntetett okokra kell kiterjednie, azoknak az ellenkérelemben foglalt kiegészítését a bizonyítás és mérlegelés köréből ki kell rekeszteni.
Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásának ezen okokra vonatkozó része csupán olyan általános megállapításokat tartalmaz, mint hogy azok "magántermészetű konfliktusok", illetőleg hogy "több évre visszamenő hiányosságokat nem lehet felróni". A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint azok a nézeteltérések, melyek - a társaság működési körével összefüggésben - a társaság valamennyi tagját érintik, már nem tekinthetők magántermészetűeknek, és amennyiben a "több évre visszamenő hiányosságok" folyamatosan fennállnak, súlyuknál fogva olyan eredménnyel járhatnak, hogy a többi tagtól a társas viszony és az ezzel a törvény erejénél fogva együtt járó fokozott felelősség fenntartása már nem várható el.
Ezért a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak részletes bizonyítási eljárást kell lefolytatnia a keresetben támadott határozat indokolásában foglalt tényekre. Ennek során be kell szerezni az 1983. július 1-jén kelt társasági szerződés valamennyi módosítását, vizsgálni kell a megalakulás, de különösen a társas viszony megromlása óta eltelt időben tartott közgyűlések jegyzőkönyveit. Az alperesnek csatolnia kell az esetleges e tárgyú levelezést. Mindezek alapján meg kell állapítani, hogy a perbeli közgyűlési határozat meghozatalának idejében a tagokat a közös munka teljesítése terén milyen jogok illették meg, és milyen kötelezettségek terhelték, így - egyebek között - jogosult volt-e a felperes külön munkát vállalni, és ha nem, vállalt-e ilyet. Az alperes e körben tett tényállításait - a szükséghez képest szakértői bizonyítás útján - az eljárás tárgyává kell tenni. A felek által kért bizonyítás felvételét csak akkor lehet mellőzni, ha annak a jogvita elbírálásánál nincs jogi lehetősége. A társaság iktatókönyvének és naplófőkönyvének adatai alapján fel kell tárni, hogy a felperes teljesítménye - külön a mellékfoglalkozású és főállású időszakban - mennyiben tért el a tagtársak által kifejtett munkától. Az elsőfokú bíróság csak a fentiek szem előtt tartásával és a leírt adatok beszerzése után kerül abba a helyzetbe, hogy valamennyi kérdésre kiterjedő, megnyugtató döntést hozhasson. (Legf. Bír. Pf. IV. 21 343/1992. sz.)
*Hasonlóképpen rendelkezik az említett tvr. helyébe lépett 1989. évi 23. tvr. 2. §-ának (1) bekezdése.