adozona.hu
BH 1993.4.224
BH 1993.4.224
I. A sértettek részéről előterjesztett polgári jogi igény, illetőleg a kamat megfizetésére irányuló igény hiányában a kártérítésre, illetőleg a kamat megfizetésére való kötelezés törvénysértő; az illeték összegét az egyes terhelteket érintően a kártérítés összegének a figyelembevételével úgy kell megállapítani, hogy annak legalacsonyabb összege 600 forint [Be. 55. §, 56. §, 1990. évi XCIII. tv. 38. § (1) bek. a) pont]. II. Az ítéletben meg kell állapítani, hogy a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesz
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A városi bíróság a fk. I. rendű terheltet 4 rendbeli társtettesként elkövetett lopás bűntette és társtettesként elkövetett lopás vétsége miatt halmazati büntetésül 6 hónapi - a végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - fiatalkorúak fogházbüntetésére és 3000 forint pénzmellékbüntetésre;
a II. rendű terheltet pedig 2 rendbeli társtettesként elkövetett lopás bűntette miatt halmazati büntetésül 4 hónapi - a végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - fiatalkorúak fogházbüntetésére ...
a II. rendű terheltet pedig 2 rendbeli társtettesként elkövetett lopás bűntette miatt halmazati büntetésül 4 hónapi - a végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - fiatalkorúak fogházbüntetésére és ugyancsak 3000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.
Kötelezte a fk. I. rendű, a fk. II. rendű és fk. III. rendű terheltet, hogy F. A. magánfélnek 7400 forintot, ennek az összegnek 1990. március 1. napjától járó évi 20%-os kamatát és az államnak illeték címén 444 forintot;
a fk. II. rendű, a fk. III. rendű és a IV. rendű terheltet, hogy M. A. magánfélnek 2265 forintot, ennek az összegnek 1990. március 8. napjától járó évi 20%-os kamatát és az államnak illeték címén 138 forintot;
a fk. I. rendű, a fk. III. rendű és a IV. rendű terheltet, hogy K. B. magánfélnek 1120 forintot, ennek az összegnek 1990. március 4. napjától járó évi 20%-os kamatát;
ugyanezen terhelteket, hogy M. B. magánfélnek 4620 forintot, ennek az összegnek 1990. március 8. napjától járó évi 20%-os kamatát és az államnak illeték címén 276 forintot;
C. A. magánfélnek 2500 forintot, ennek az összegnek 1990. március 15. napjától járó évi 20%-os kamatát és az államnak illeték címén 150 forintot;
B. T. magánfélnek pedig 270 forintot, ennek az összegnek 1990. március 15. napjától járó évi 20%-os kamatát és az államnak illeték címén 100 forintot egyetemlegesen fizessen meg.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A fk. I. rendű és a fk. II. rendű terhelt két társukkal együtt 1990 februárjában és márciusában gépkocsikat törték fel, és azokból különféle ingóságokat eltulajdonítottak. Az elkövetési érték legkisebb összege 520 forint, a legnagyobb pedig 74 000 forint volt.
A fk. I. rendű és fk. II. rendű terhelt javára a városi bíróság ítélete ellen a polgári jogi igény tárgyában hozott egyes rendelkezései miatt emelt törvényességi óvás alapos.
Az ítélet tényállásból megállapítható, hogy a fk. II. rendű terhelt az F. A. sértett sérelmére megvalósított bűncselekmény elkövetésében nem vett részt. A városi bíróság e terheltet ezért nyilvánvalóan tévesen és törvénysértéssel kötelezte ebben az esetben kártérítés megfizetésére. Ebben az esetben csak a I. rendű és III. rendű terheltek kártérítésre egyetemleges kötelezésének lehet helye.
A kártérítés és járulékai megfizetésére csak az kötelezhető, akivel szemben erre vonatkozó kereseti kérelmet terjesztettek elő. Ez a szabály a büntetőeljárásban is érvényes: a polgári jogi igényről és járulékairól csak az erre irányuló kérelem esetén lehet dönteni, a kár és a kamat megfizetésére hivatalból senkit nem lehet kötelezni.
Az adott ügyben megállapítható, hogy M. A., C. A. és B. T. sértettek nem terjesztettek elő polgári jogi igényt; F. A., K. B. és M. B. sértettek pedig a kamat megfizetése iránt nem terjesztettek elő kérelmet. A városi bíróság e körben tehát törvénysértően kötelezte az érintett terhelteket a kártérítés, illetve a kamat megfizetésére.
A városi bíróság az államnak járó illeték összegét is tévesen határozta meg.
A Legfelsőbb Bíróság - a kifejtettekre tekintettel - megállapította, hogy a megtámadott rendelkezések törvénysértőek, és ezért azokat hatályon kívül helyezte, és maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot. Ennek során kötelezte a fk. I. és a fk. III. rendű terhelteket arra, hogy F. A. magánfél részére 7400 forintot; ugyanezeket a terhelteket és a fk. IV. rendű terheltet, hogy K. B. magánfélnek 1120 forintot; M. B. magánfélnek pedig 4620 forintot egyetemlegesen fizessenek meg.
A fk. I. rendű és a fk. III. rendű terhelteket érintő egyetemleges illetékfizetési kötelezettség 786 forint, amelyből 600 forint összeg erejéig ugyancsak egyetemlegesen fizetési kötelezettség terheli a fk. IV. rendű terheltet.
Az illetékről szóló 1990. évi XCIII. tv. 38. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint ugyanis a peres eljárásban az illeték összege az érvényesített követelés 6%-a, de legalább 600 forint.
A városi Bíróság a Btk. 119. §-ában foglalt kötelező rendelkezés ellenére nem állapította meg, hogy a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt fk. I. rendű és a fk. II. rendű terheltek pártfogó felügyelet alatt állnak. E mulasztás miatt nincs szükség ugyan törvényességi eljárásra, mivel ez az intézkedés ennek megállapítása nélkül is végrehajtható, a Legfelsőbb Bíróság ennek ellenére, a teljesség kedvéért ezt az elmulasztott rendelkezést is pótolta. (B. törv. III. 700/1991. sz.)