adozona.hu
BH 1993.3.198
BH 1993.3.198
Ha a gépjármű üzemeltetésével kapcsolatos költségekre a vállalkozó költségátalányt számol el, az átalány a jármű értékcsökkenését is magában foglalja [49/1987. (X. 15.) PM r. 1. sz. mell. 1/c p.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1986 májusától 1989. október 20. napjáig személyszállító vállalkozói tevékenységet folytatott. A tevékenység körében használt személygépkocsi üzemeltetési költségeinek elszámolására a gépjármű hivatalos célú használatára vonatkozó rendelkezések szerinti díjat, ún. költségátalányt alkalmazott. Az elsőfokú adóhatóság az 1988-1989. évek vonatkozásában adóellenőrzést tartott, melynek eredményeként határozatával a felperest 346 991 Ft megfizetésére kötelezte. A felperes a határozat elle...
BH 1993.3.198 Ha a gépjármű üzemeltetésével kapcsolatos költségekre a vállalkozó költségátalányt számol el, az átalány a jármű értékcsökkenését is magában foglalja [49/1987. (X. 15.) PM r. 1. sz. mell. 1/c p.].
A felperes 1986 májusától 1989. október 20. napjáig személyszállító vállalkozói tevékenységet folytatott. A tevékenység körében használt személygépkocsi üzemeltetési költségeinek elszámolására a gépjármű hivatalos célú használatára vonatkozó rendelkezések szerinti díjat, ún. költségátalányt alkalmazott. Az elsőfokú adóhatóság az 1988-1989. évek vonatkozásában adóellenőrzést tartott, melynek eredményeként határozatával a felperest 346 991 Ft megfizetésére kötelezte. A felperes a határozat ellen fellebbezett, az alperes a fizetési kötelezettségből 201 650 Ft adót és bírságot törölt, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta.A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát kérte, mivel álláspontja szerint az alperes jogszabályellenesen tekintette bevételnek a személyfuvarozáshoz használt személygépkocsik értékesítéséért 1988. évben kapott 180 000 Ft-ot. A felperes rámutatott, hogy a gépjárművekre nem számolt el amortizációt, ezért vitatta, hogy az értékesített gépkocsik eladási árával az alperes a bevételeit növelte, és ennek figyelembevételével állapította meg a fizetési kötelezettséget.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az indokolás szerint személygépkocsi használata esetén, az egyik lehetőség a gépjármű hivatalos célú használatára vonatkozó rendelkezések szerinti díj elszámolása, a teljesített kilométerről vezetett útnyilvántartás alapján (átalánydíj). Az elsőfokú bíróság úgy vélte, hogy a felperes az átalánydíjban egyúttal elszámolta a gépkocsi adott évi értékcsökkenési leírását is, ezért a gépkocsi ellenértékét bevételnek kell tekinteni. Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítélet megváltoztatta, és az alperes határozatát hatályon kívül helyezte. Az ítélet indokolása szerint téves az az álláspont, hogy a felperes üzleti tevékenysége költségeinek átalányban történt elszámolásával a beszerzési árat is elszámolta, és így a gépkocsi eladási ára adóköteles bevételnek számít.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A vállalkozói adóról szóló 1987. évi 16. tvr. végrehajtása tárgyában kiadott 49/1987. (X. 15.) PM rendelet 1. sz. mellékletének 1/c pontja értelmében a vállalkozás bevételének minősül az értékesített állóeszközért kapott ellenérték, ha az állóeszköz beszerzési árát vagy értékcsökkenését az adóalany költségei között bármely évben elszámolta. A vállalkozás által használt gépjárművek költségelszámolásáról a végrehajtási rendelet 1. sz. mellékletének 2/n pontja rendelkezik. Ennek alapján a vállalkozó választása esetén a gépjármű hivatalos célú használatára vonatkozó rendelkezés szerint díj számolható el a teljesített kilométerről vezetett útnyilvántartás alapján. A gépjárművek hivatalos célú használatával kapcsolatos költségtérítésről szóló 33/1951. (I. 31.) MT rendelet 20. §-ának (3) bekezdése értelmében a dolgozót a saját gépkocsi használata fejében meghatározott mértékű térítés illeti meg. Ezenfelül a saját személygépkocsi használatáért semminemű további pénzbeni vagy természetbeni térítés nem adható.
A jogszabályok helyes értelmezése alapján nyilvánvaló, hogy a költségátalány a jármű használatával kapcsolatban felmerülő minden költséget, így az üzemanyagot, a felújítást, a javítást, valamint a jármű értékcsökkenését is átalány formájában magában foglalja. Az átalánydíj alkalmazásával a felperes érvényesítette az értékcsökkenési leírást, így az adóhatóságok megállapításai jogszerűek. Helyesen döntött tehát az elsőfokú bíróság, amikor a felperes keresetét elutasította. Tévedett ugyanakkor a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásakor, a fentieken túl azért is, mert az alperes határozatát úgy helyezte hatályon kívül, hogy az államigazgatási szervet nem kötelezte új eljárásra. Ennek hiányában az alperes a bíróság által már felülbírált határozatot nem változtathatja meg, illetőleg új eljárást már nem folytathat le.
A másodfokú bíróság nem vizsgálta azt sem, hogy a felmerült vitás kérdés eldöntését követően a felperes 1988-1989. évi adókötelezettsége rendeződik-e, noha e körülménynek döntő jelentősége van a tekintetben, hogy az adóhatóságot új eljárásra kell-e kötelezni. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. § (2) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (K. törv. I. 25 414/1992. sz.)