adozona.hu
BH 1993.3.197
BH 1993.3.197
Az általános forgalmi adóra vonatkozó alanyi adómentesség értékhatárának túllépése esetén vizsgálni kell, hogy több jogügylet esetén melyik az az értékesítés, amellyel az adózó az alanyi adómentesség határát átlépte. Tisztáznia kell, hogy az értékhatár túllépése esetén az ezt követő értékesítésekből az adózónak mekkora adóköteles bevétele származott [1987. évi V. tv. 6. § (1) bek., 81/1988. (XII. 12.) MT r. 7. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes határozatával helybenhagyta az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megyei igazgatóságának azt a határozatát, amellyel a felperest 52 000 Ft általános forgalmiadó-hiány és 26 000 Ft bírság megfizetésére kötelezte. A felperes mint nyilvántartásba vett kulturális egyesület 1989. évben az általános forgalmi adó körében alanyi adómentességet vett igénybe, melynek 300 000 Ft-os értékhatárát azonban az 1989. október 30-i S-J. napi vásár bevételének egy részével túllépte. A felperesnek a ...
BH 1993.3.197 Az általános forgalmi adóra vonatkozó alanyi adómentesség értékhatárának túllépése esetén vizsgálni kell, hogy több jogügylet esetén melyik az az értékesítés, amellyel az adózó az alanyi adómentesség határát átlépte. Tisztáznia kell, hogy az értékhatár túllépése esetén az ezt követő értékesítésekből az adózónak mekkora adóköteles bevétele származott [1987. évi V. tv. 6. § (1) bek., 81/1988. (XII. 12.) MT r. 7. §].
Az alperes határozatával helybenhagyta az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megyei igazgatóságának azt a határozatát, amellyel a felperest 52 000 Ft általános forgalmiadó-hiány és 26 000 Ft bírság megfizetésére kötelezte. A felperes mint nyilvántartásba vett kulturális egyesület 1989. évben az általános forgalmi adó körében alanyi adómentességet vett igénybe, melynek 300 000 Ft-os értékhatárát azonban az 1989. október 30-i S-J. napi vásár bevételének egy részével túllépte. A felperesnek a vásár megrendezési jogát az önkormányzat engedte át azzal a céllal, hogy a rendezvény bevételéből a felperest anyagilag támogassa. A felperes a vásáron megjelent kiállítóktól és kereskedőktől helypénzt szedett, melynek összegéről minden egyes esetben bizonylatot adott, de az így beszedett 258 000 Ft-ról egyetlen pénztárbizonylatot készített, amellyel az összeget bevételezte, és csekken az egyesület számlájára azt befizette. Az alperes e pénztárbizonylatra hivatkozással - azt egyetlen számlának tekintve - az általános forgalmiadó-hiányt és bírságot ezen egész összeg után állapította meg azzal az indokolással, hogy a felperes ezzel a számlával lépte túl az adómentes értékhatárt, így az adófizetési kötelezettség a számla teljes ellenértéke után keletkezett.A felperes a keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és az abban megállapított adófizetési kötelezettsége alóli mentesítését kérte. Elismerte, hogy az alanyi adómentesség határát néhány ezer forinttal túllépte, tagadta azonban, hogy ez az összeg 258 000 Ft. Álláspontja szerint a helypénz összegéről esetenként adott bizonylatok szabályos készpénzfizetési számlák, az elhasznált tömbökből megállapítható annak az értékesítésnek az összege és bizonylata, amellyel első alkalommal lépte túl, az alanyi adómentesség 300 000 Ft-os értékhatárát. Általános forgalmi adót pedig csak ezen számla teljes összege, és az ezt követően adott helypénzszámlák összege után lehet előírni, az általa így jogszerűnek tartott adóhiányt utólag megfizette, adótartozása tehát nincs, az ezzel ellentétes adóhatósági határozat törvénysértő, s mint ilyent a bíróságnak azt hatályon kívül kell helyeznie.
A városi bíróság a keresetet - az alperes határozatában foglalt indokokat teljes egészében elfogadva - elutasította, és kötelezte a felperest a le nem rótt kereseti illeték megfizetésére.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Megismételte a keresetlevélben és a per során előadott érveit. Állította, hogy az alperes a számlatömbökből pontosan meg tudja állapítani, hogy az alanyi adómentesség határát melyik számla által bizonylatolt értékesítéssel lépte túl, kifogásolta, hogy a városi bíróság az általa adott számlákat "helyjegynek" nevezte, s jóllehet azt meg sem tekintette, számla voltát az elnevezéssel is tagadta. Így kerülhetett sor arra, hogy a bevételi bizonylaton szereplő 258 000 Ft után kivetett adóhiányt a városi bíróság is jogosnak ítélte. Az alperes a városi bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és az alperes határozatát hatályon kívül helyezte. Az indokolás szerint a városi bíróság az ítéleti tényállást hiányosan állapította meg, mivel nem tisztázta, hogy a felperes által helyfoglalások ellenében adott bizonylat megfelel-e a számlával szemben támasztott jogszabályi követelményeknek. A városi bíróság az alanyi adómentesség értékhatárának túllépését számlával bizonylatolt értékesítéshez kötötte, mégis figyelmen kívül hagyta az alperesi képviselő 1991. október 31-én tartott tárgyaláson tett nyilatkozatát, mely szerint nem vitatja, hogy a felperes a vásárlónak számlát adott, mellyel igazolta, hogy a számlákon szereplő összegeket beszedte.
A felperes a fellebbviteli tárgyaláson bemutatta azt a készpénzfizetési számlatömböt, amelyből a vásárlók mindegyike "jegyet váltott". A megyei bíróság megállapította, hogy a tömbben levő, sorszámozott okmányok készpénzfizetési számlák, melyen az ilyen tartalmú elnevezésen túl megtalálható az eladó neve, címe, adószáma, jobb oldali részében a vevő neve, majd a szolgáltatás statisztikai jelzőszáma, mennyiségi egysége és ára forgalmi adóval és adó nélkül, valamint a számla fizetendő végösszege. Megállapította a megyei bíróság azt is, hogy a számlatömböt a felperes szigorú számadású nyomtatványként kezelte és használta.
A városi bíróság által megállapított tényállást tehát a megyei bíróság kiegészíti azzal, hogy a felperes a S-J. napi vásáron helyet váltott vásározók mindegyikének szabályszerű számlát adott, amelyen a beszedett díj összege aszerint alakult, hogy a vásározó milyen jellegű árut árult, és ekkor területet használt.
Helyesen hivatkozott a városi bíróság az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában hatályos jogszabályokra, így mindenekelőtt az 1988. évi VII. tv.-nyel módosított 1987. évi V. tv. 6. §-ának (1) bekezdésére, amely a felperes alanyi adómentességének értékhatárát 300 000 Ft-ban állapította meg. Helyesen hivatkozott a városi bíróság a 81/1988. (XII. 12.) MT rendelet 7. §-ában foglalt szabályra is, amely szerint az alanyi adómentességre jogosító értékhatár évközi túllépése esetén az alanyi adómentesség az értékhatár túllépésének időpontjában megszűnik. Az adófizetési kötelezettség annak az értékesítésnek a teljes ellenértéke után keletkezik először, amellyel az adóalany az adómentes értékhatárt túllépi. A városi bíróság a helyesen felhívott jogszabályokat a perbeni ügyben megállapított tényállásra tévesen alkalmazta.
Az alanyi adómentesség annak az első értékesítésnek az időpontjában szűnik meg, mellyel az adóalany bevétele a 300 000 Ft-os határt meghaladja. Perdöntő tehát az ügyben, hogy a vásározóknak adott számlával bizonylatolt ügyletek mindegyike külön-külön értékesítésnek minősül-e, s ehhez képest a vásáron több száz értékesítésre került sor, vagy egyetlen értékesítés történt, melyet a 258 000 Ft-ról kiállított pénztárbizonylattal okmányoltak. A megyei bíróság álláspontja szerint az egyes vásározók által fizetett - a kiegészített tényállás szerint számlával bizonylatolt - helyfoglalási díjak külön-külön értékesítésnek minősülnek, ehhez képest kell tehát megállapítani az adómentes értékhatár túllépésének idejét és összegét.
Amikor a vásározó a helyhasználatért a felperes által kért díjat megfizette, a felperes és az egyes vásározók között szerződés jött létre. A szerződés tárgya alapvetően a területhasználat, a szerződés alanyai pedig egyik oldalon mindig a felperes, a másik oldalon azonban a díjakat megfizető vásározók. Az így megkötött ügyletek minősülnek értékesítésnek, s mivel az egyes ügyleteknek mások az alanyai, esetenként mások a feltételei és ehhez képest a fizetendő ellenérték, de különbözik az egyes ügyletek megkötésének időpontja is - nyilvánvaló, hogy az ügyletek külön-külön minősülnek értékesítésnek.
Az alperes az adóhiány összegét eltérő jogi megoldással, jogszabálysértően állapította meg, ezért az alperes határozatát helybenhagyó (a felperes keresetét elutasító) elsőfokú ítélet törvénysértő, amiért is azt a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján a megyei bíróság megváltoztatta. Az alperes - eltérő jogi álláspontjánál fogva - nem állapította meg, hogy a felperes és a vásározók ügyletei közül melyik az az értékesítés, amellyel a felperes az alanyi adómentesség határát túllépte, és ezt követően eszközölt értékesítésekből mekkora az adóköteles bevétele. Az alperes ezt a felperes állítása szerint a sorszámozott számlablokkok alapján nehézség nélkül megállapíthatja. Az alperes jogi képviselője a fellebbezési tárgyaláson nem tudott nyilatkozni arra, hogy a felperes jogi álláspontjának elfogadása esetén az adóhiányt megállapító határozata miként módosulna. A fent írtakra tekintettel a megyei bíróság a városi bíróság ítéletének megváltoztatásával a Pp. 341. §-a és a Pp. 339. §-ának (1) bekezdése alapján az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és alperest új eljárásra kötelezte. (Vas Megyei Bíróság, Kf. 20 260/1992. sz.)