adozona.hu
BH 1993.3.194
BH 1993.3.194
I. Az 1992. január elseje előtt megindult felszámolási eljárások csődeljárássá nem alakíthatók át [1991. évi IL. tv. 82. § (1)-(2) bek.]. II. Lényeges eljárási szabályt sért a bíróság, ha a gazdálkodó szervezet képviselőjétől a képviseleti jogosultságának igazolását nem követeli meg [Pp. 69. § (1) bek., 72. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Budapesti Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal hitelező 1991. június 10-én benyújtott kérelmében a módosított 1986. évi 11. sz. tvr. 7. §-ának (4) bekezdése és a 8. §-ának (2) bekezdése alapján kérte az adós ellen fizetésképtelenség miatt a felszámolási eljárás megindítását. Kérelmében előadta, hogy a részvénytársaság adótartozása 91 500 000 Ft. Csatolta bizonyítékait, mely szerint az azonnali beszedési megbízás eredménytelen volt, ezt követően felszólításra sem rendezte az adós a tartozásá...
BH 1993.3.194 I. Az 1992. január elseje előtt megindult felszámolási eljárások csődeljárássá nem alakíthatók át [1991. évi IL. tv. 82. § (1)-(2) bek.].
II. Lényeges eljárási szabályt sért a bíróság, ha a gazdálkodó szervezet képviselőjétől a képviseleti jogosultságának igazolását nem követeli meg [Pp. 69. § (1) bek., 72. §].
A Budapesti Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal hitelező 1991. június 10-én benyújtott kérelmében a módosított 1986. évi 11. sz. tvr. 7. §-ának (4) bekezdése és a 8. §-ának (2) bekezdése alapján kérte az adós ellen fizetésképtelenség miatt a felszámolási eljárás megindítását. Kérelmében előadta, hogy a részvénytársaság adótartozása 91 500 000 Ft. Csatolta bizonyítékait, mely szerint az azonnali beszedési megbízás eredménytelen volt, ezt követően felszólításra sem rendezte az adós a tartozását.Az adós a kérelem elutasítását kérte, arra hivatkozott, hogy az rt. tulajdonosa túlnyomó részben a magyar állam, a járműipar nagyon rossz helyzetben van, termékei eladhatatlanok, a Cs. A.-gyár is szanálás alatt áll, amely 190 millió forinttal tartozik részére.
Az elsőfokú bíróság végzésével az adós fizetésképtelenségét megállapította. Határozatát az adós által sem vitatott, az eljárás során beszerzett igazságügyi könyvszakértői véleményre alapította, mely szerint 1990. november 20-án az adós adótartozása 107 497 238 Ft, ennek megfizetésére egyéb fennálló tartozásai mellett képtelen.
A végzés kézbesítését követően a hitelező az 1991. december 31-én az elsőfokú bírósághoz benyújtott nyilatkozatában a fellebbezési jogáról lemondott. Ezen a napon a benyújtott nyilatkozatában az adós is ilyen értelmű bejelentést tett. Az elsőfokú bíróság erre tekintettel a végzést jogerősítő záradékkal látta el.
1992. január 7-én az adós fellebbezést nyújtott be. Az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával az eljárás megszüntetését, valamint annak a megállapítását kérte, hogy a megyei bíróság törvénysértően járt el, amikor az 1991. december 20-án meghozott végzését december 31. napján jogerősítette. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság az adós fizetésképtelenségét a jogszabályok alapján jogszerűen állapította meg. Törvénysértően járt el azonban akkor, amikor a végzését nem az adós jogi képviselőjének kézbesítette. Az igazgató a jelen esetben nem volt jogosult nyilatkozni a fellebbezési jogról, mivel az igazgatóság 1991. december 16-án határozott az üggyel kapcsolatban, és e határozattal ellentétes nyilatkozatot egyik igazgató sem tehet. A határozat szerint az ügyet a közgyűlés elé terjesztették, amely 1992. január 3-án úgy határozott, hogy csődeljárást kívánnak bejelenteni. A fellebbezésre a lemondó nyilatkozatot tevő Cs. G. igazgatósági tag észrevételt tett. Álláspontja szerint, mint az igazgatóság tagja jogosult volt megtenni a nyilatkozatát.
A hitelező észrevételében kérte a végzés helybenhagyását. Arra hivatkozott, hogy az adós a fizetésképtelenségének fennállását nem vitatja, így a beadványa fellebbezésének nem tekinthető, mivel a végzéssel egyetért. Egyébként a csődeljárás megindítására jogi lehetőség nincs, mert annak eljárási szabályai a már megindult felszámolási eljárásban nem alkalmazhatók.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az adós fellebbezése - tartalmában - a Pp. 106. §-ának (1) bekezdésében írt igazolási kérelemnek tekintendő, mivel azzal az önhibáján kívül elmulasztott fellebbezési határidő következményeit kívánja orvosolni. Az igazolási kérelmet az adós nevében dr. D. J. magánügyvéd nyújtotta be, aki viszont meghatalmazását sem most, sem az alapeljárásban nem csatolta, bár erre a Pp. 69. §-ának (1) bekezdése alapján első jelentkezésekor köteles lett volna. Az elsőfokú bíróság tehát megsértette a Pp. 72. §-ában foglalt kötelezettségét, amikor az érdemi ellenkérelem benyújtásakor ennek igazolására az adós képviselőjét nem hívta fel. Ennek a körülménynek azonban a fellebbezés, illetőleg az igazolási kérelem érdemi elbírálására döntő jelentősége nincs. Ugyanis a Pp. 106. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján igazolásnak nincs helye abban az esetben sem, ha a mulasztás bírói határozatban kifejezésre jutó hátránnyal nem jár. A jelen esetben az adós nem vitatja azt, hogy a fizetésképtelenség megállapítása jogszerűen történt az elsőfokú bíróság részéről, a felszámolási eljárás helyett azonban az 1991. évi IL. törvényben szabályozott csődeljárás kívánta volna a fellebbezésre nyitva álló idő alatt a bírósághoz bejelenteni. Jogsérelem, hátrány az adóst a fellebbezés elbírálásának elmaradása miatt nem érte. Amennyiben lehetősége nyílt volna a csődeljárás bejelentésére, az sem hatott volna ki érdemben a jelen ügy elbírálására. Ugyanis az 1991. évi IL. tv. 82. §-ának (1) bekezdése szerint a törvény 1992. január 1-jén lépett hatályba. A (2) bekezdés szerint a törvény 50. §-át, valamint 55. §-át a folyamatban levő felszámolási eljárásokban is alkalmazni kell. Egyébként a hatálybalépés időpontjában folyamatban levő eljárásokra a korábbi jogszabályok az irányadók. Mivel a korábbi jogszabály a csődeljárás bejelentését nem teszi lehetővé, az az adós által történő bejelentés esetében sem lett volna elrendelhető. Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az igazolási kérelmet a Pp. 109. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján elutasította.
Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy az adós jogi képviselőjének a Pp. 69. §-ának (1) bekezdése alapján a meghatalmazását csatolnia kell az alapeljárás irataihoz, mivel a jelen határozat kézbesítése is csak ennek igazolása alapján történhet meg a részére. Ezért az elsőfokú bíróságnak rövid határidő tűzése mellett a Pp. 72. §-a alapján intézkednie kell a hiánypótlásra, illetőleg az igazolás elmaradása esetében a következmények alkalmazásáról. (Legf. Bír. Fpkf. II. 30 331/1992. sz.)