adozona.hu
BH 1992.12.794
BH 1992.12.794
A célrészjegy után az 1989-1990. évre kifizetett és az eredeti megállapodást meghaladó kamatprémium nem minősül értékpapírból származó jövedelemnek [1987. évi VI. tv. 11. § (1) bek., 33. § (1) bek., 1989. évi XLV. tv. 66. § (5) bek., 92/1988. (XII. 22.) MT r.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1989. és 1990. évre vonatkozóan pénzügyi és gazdasági ellenőrzést tartott. A vizsgálat megállapítása szerint a felperes az 1988. január 1. napja előtt jegyzett célrészjegyek után a tagokkal kötött eredeti megállapodásban meghatározott 12%-os osztalékon felül - közgyűlési határozat alapján - 1989. évre 3%-os, míg 1990. évre 4%-os kamatprémiumot fizetett, és ebből a személyi jövedelemadót nem vonta le. Az első fokú adóhatóság határozatában kötelezte a felper...
BH 1992.12.794 A célrészjegy után az 1989-1990. évre kifizetett és az eredeti megállapodást meghaladó kamatprémium nem minősül értékpapírból származó jövedelemnek [1987. évi VI. tv. 11. § (1) bek., 33. § (1) bek., 1989. évi XLV. tv. 66. § (5) bek., 92/1988. (XII. 22.) MT r.].
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1989. és 1990. évre vonatkozóan pénzügyi és gazdasági ellenőrzést tartott. A vizsgálat megállapítása szerint a felperes az 1988. január 1. napja előtt jegyzett célrészjegyek után a tagokkal kötött eredeti megállapodásban meghatározott 12%-os osztalékon felül - közgyűlési határozat alapján - 1989. évre 3%-os, míg 1990. évre 4%-os kamatprémiumot fizetett, és ebből a személyi jövedelemadót nem vonta le. Az első fokú adóhatóság határozatában kötelezte a felperest, hogy 90 napon belül az adatszolgáltatási kötelezettségének tegyen eleget, és a vizsgált két évre 28 000 Ft jövedelemadót fizessen meg.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az első fokú határozatot helybenhagyta. Határozatában kifejtette, hogy a 92/1988. (XII. 22.) MT rendelet 2. §-ának (1) bekezdése rögzíti a célrészjegy utáni részesedés mértékét, az pedig nem lehet nagyobb az eredeti megállapodásban meghatározott mértéknél. Ez kizárja adójogi szempontból a kamatprémium értékpapírból származó kifizetéskénti kezelését. A személyi jövedelemadó szempontjából egyéb jövedelemnek minősül és összevontan adózik más jövedelmekkel. Ezzel összefüggésben a felperesnek a kifizetésekről adatszolgáltatási kötelezettsége áll fenn az önadózó tagok tekintetében és adólevonási kötelezettsége a célrészjegy-tulajdonos alkalmazottakkal kapcsolatban. A felperes keresetében az alperes határozatának az adatszolgáltatási kötelezettségre és a kamatprémium kifizetése után megállapított 28 000 Ft személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettségére vonatkozó adójogszabályok a célrészjegyet egyértelműen értékpapírnak tekintik, és az abból származó jövedelem, így azt nem kell bevallani, és azokat az összjövedelem számításánál figyelmen kívül kell hagyni.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, és kötelezte a felperest, hogy a már lerótt illetéken felül további 320 Ft kereseti illetéket fizessen meg az állam javára.
Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel. Kérte, hogy a megyei bíróság az ítélet megváltoztatása mellett adjon helyt a kereseti kérelemének. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a célrészjegy értékpapír, és az abból származó bevételre, a jelen esetben a kamatprémiumra az adókötelezettség nem terjed ki. A célrészjegy-tulajdonosoknak a részesedést a 92/1988. (XII. 22.) MT rendeletnek megfelelően a kibocsátáskor a taggal kötött megállapodásban rögzített értékben fizette ki. A kamatprémium-kifizetéssel nem módosította az eredeti megállapodásban rögzített részesedés mértékét. Hivatkozott az 1989. évi XLV. törvény 65. §-ának (5) bekezdésében foglaltakra, amely szerint mentes az adó alól az 1988. január 1. napját megelőzően kibocsátott értékpapírból 1989 után elszámolt, de 1990-ben kifizetett jövedelem is. Kérte annak megállapítását, hogy az 1987. évi VI. törvény 11. és 33. §-a értelmében a 1988. január 1. napja előtt kibocsátott értékpapírból származó, a felperes által prémiumként megjelölt jövedelemre az adókötelezettség nem terjed ki. Arra az esetre nézve, ha mégis összvont jövedelemként kellene elszámolni a célrészjegy kamatát, úgy a szövetkezet tagja önadózóvá válik, így bevallást, befizetést saját magának kell megtennie, erre a felperes nem kötelezhető, csak adatszolgáltatásra. A felperes elismerte, hogy 1988. január 1. napja előtt a célrészjegyek tulajdonosai részére kamatprémiumot nem fizetett.
Alperes ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyására irányult.
A fellebbezés nem alapos.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az ítélkezése alapjául elfogadta azzal a kiegészítéssel, hogy a felperes 1988. január 1. napja előtt a jegyzett célrészjegyek után kamatprémiumot nem fizetett. A megyei bíróság nem értett egyet az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy az 1989. és 1990. évre kifizetett, az eredeti megállapodást meghaladó mértékű kamatprémium nem tekinthető értékpapírból származó jövedelemnek. A kamatprémiumot ugyanis a célrészjegy tulajdonosainak tulajdonjogukra tekintettel fizette a felperes, tehát ugyanolyan jogcímen, mint az osztalékot. Az 1988. január 1. napjától hatályos 1988. évi VIII. törvénnyel módosított 1987. évi V. törvény 11. §-ának (19 bekezdése a szövetkezeti célrészjegyet értékpapírnak tekinti, és az abból származó bevétel - így a kamat (kamatprémium) egésze - jövedelemnek tekintendő. E törvény 33. §-ának (1) bekezdése értelmében a törvény hatálybalépése előtt kibocsátott értékpapírból származó jövedelem adómentességét megszüntette. Ez az intézkedés nem visszaható hatályú, ezért a törvény 66. §-ának (5) bekezdése az 1988. évi január 1. napját megelőzően kibocsátott értékpapírból származó és 1989. év után kifizetett jövedelemre az adómentességet fenntartotta. A 92/1988. (XII. 22.) MT rendeletben foglaltak gátat kívántak szabni annak, hogy az 1988. január 1. napja előtt kibocsátott célrészjegyek utáni részesedést az eredeti megállapodástól eltérően módosítsák, és ezáltal növeljék a célrészjegyből származó adómentes jövedelmet. Ez a rendelkezés összhangban van az 1989. évi XLV. törvény 66. §-ának (5) bekezdésében foglalt rendelkezéssel, amelyet mint kivételt egyébként is szűken és nem kiterjesztően kell értelmezni.
A kifejtettekre figyelemmel csak az eredeti megállapodásban foglalt kamat mértéke adómentes, az 1988. január 1. napja után, a felperes egyoldalú elhatározásából kifizetett prémium már az adóköteles jövedelmekkel összevontan adózó egyéb jövedelem.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fenti helyesbítéssel a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján hagyta helyben. (Csongrád Megyei Bíróság, 3. Pf. 20 172/1992. sz.)