adozona.hu
BH 1992.12.792
BH 1992.12.792
I. A jogtalanul igénybe vett társadalombiztosítási támogatás visszakövetelése esetén a polgári jogi kártérítés szabályai irányadóak, az igény alaposságához a kár bekövetkezését is bizonyítani kell [85/1988. (XII. 15.) MT r. 3. § *]. II. A társadalombiztosítási szerv igényét fizetési meghagyással érvényesítheti; ez végrehajtható közigazgatási határozat [1975. évi II. tv. 113.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A társadalombiztosítási főigazgatóság felperes 1990. és 1991. évben ellenőrző vizsgálatokat végzett az alperes gyógyszertáraiban, melynek során megállapította, hogy az alperes szabálytalanul és hiányosan kiállított orvosi vényeket fogadott el. A felperes keresetében 17 116 Ft és kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest arra hivatkozva, hogy a szabálytalan vények után ilyen összegben jogtalanul vette igénybe a társadalombiztosítási támogatást.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, ...
Az alperes a kereset elutasítását kérte, ugyanis utólag a hiányos vényeket kiállító orvos nyilatkozatával igazolta, hogy a gyógyszerek kiszolgáltatása jogosan történt.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy az alperes által vitatott esetekben az utólagos orvosi igazolás megtörtént, a ceruzával taxált vények esetében pedig a helyes összeg és a támogatás összege is megállapítható a vényen feltüntetett gyógyszerek hatósági ára folytán. Az alperest ezért megilleti a társadalombiztosítási támogatás összege, mivel a felperes nem károsodott.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést. Álláspontja szerint a jogszabályokban meghatározott feltételeknek a gyógyszerek kiadásának időpontjában kell megfelelnie. A hiányok pótlására csak a gyógyszerek kiadása előtt van lehetőség, ezért ha a támogatás elszámolásának alapjául szolgáló vény nem felel meg a jogszabályi előírásoknak, az alperes nem jogosult támogatásra. Kérte ezért az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását.
Az alperes helyes indokai alapján az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és a felperesnek a költségekben való marasztalását kérte.
A fellebbezés nem alapos.
A gyógyszerek fogyasztói árának társadalombiztosítási támogatásáról a keresetlevél benyújtásakor hatályban volt 85/1988. (XII. 15.) MT rendelet rendelkezett. A rendelet 3. §-ának (1) bekezdése értelmében a társadalombiztosítási támogatásban részesülő gyógyszerek rendelését az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság és igazgatási szervei folyamatosan ellenőrzik. A (2) bekezdés szerint az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság és igazgatási szervei a gyógyszerrendelésre vonatkozó előírásokat megszegő orvos munkáltatójánál felelősségre vonást kezdeményezhetnek.
A 85/1988. (XII. 15.) MT rendelet végrehajtására kiadott, a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök után járó társadalombiztosítási támogatás igénybevételéről szóló 23/1988. (XII. 26.) SZEM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése értelmében a gyógyszernél és gyógyászati segédeszköznél az előlegfolyósítás és elszámolás egyéb kérdéseit az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatósággal kötött szerződésben kell kialakítani.
Az alperes elismerte, hogy összesen 17 116 Ft értékben szabálytalanul és hiányosan kiállított vények után vett fel társadalombiztosítási támogatást. Az ellenőrzés befejezését követően azonban ezeket a hiányosságokat megszüntette, és az orvosoktól beszerzett nyilatkozatokkal igazolta, hogy jogosult volt a társadalombiztosítási támogatás igénybevételére. A felperes az utólagosan beszerzett igazolások helyességét az eljárás során nem vitatta. Ugyanakkor a szabálytalan vények elfogadása miatt keresetében 17 116 Ft összegű kárának megtérítését kérte. A felperes keresetében figyelemmel a fenti jogszabályi rendelkezésre is - a felek által sem vitatottan - a megjelölt összeget az alperes felróható magatartásával okozott kárának megtérítéseként kérte.
A Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében foglalt kártérítési kötelezettség feltétele a kár, a jogellenes és felróható magatartás, valamint az okozati összefüggés a károkozó magatartás és a kár között. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában, hogy miután az alperes utólagosan igazolta jogosultságát a társadalombiztosítási támogatás igénybevételére, a felperest kár nem érte, és az alperes részéről jogellenes magatartás sem volt megállapítható. A kártérítési felelősség megállapításának két elengedhetetlen feltétele tehát nem valósult meg, a felperes keresetét el kellett utasítani. A szabálytalanságok ellen esetleg más jogi felelősség (így a munkajogi felelősség) eszközeivel lehet fellépni.
Az előzőekben kifejtett álláspontot támasztja alá a gyógyszerek fogyasztói árának társadalombiztosítási támogatásáról szóló 133/1991. (X. 22.) Korm. rendelet, amely a peres eljárás során lépett hatályba és hatályon kívül helyezte az azonos tárgyú 85/1988. (XII. 15.) MT rendeletet. Az új kormányrendelet 3. §-ának (2) bekezdése kifejezetten kimondja, hogy a gyógyszerek rendelésével, kiadásával és felhasználásával kapcsolatos előírások megszegésével a társadalombiztosításnak kárt okozó természetes vagy jogi személy a kárt a Polgári Törvénykönyv szabályai alapján köteles megtéríteni.
Rámutat arra is a Legfelsőbb Bíróság, hogy a kormányrendelet 3. §-ának (3) bekezdése alapján - amennyiben a károkozó, illetőleg munkáltatója a kár megtérítésére történt felszólításnak 15 nap alatt nem tesz eleget - a társadalombiztosítási szerv igényét fizetési meghagyás kibocsátásával érvényesítheti. Ezzel összefüggésben az 1992. év IX. törvény 30. §-a kiegészítette a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 113. §-át oly módon, hogy a társadalombiztosítási szerv által hozott jogerős fizetési meghagyás végrehajtható közigazgatási határozat [(4) bek.]. Amennyiben tehát a bírósági peres eljárást nem előzi meg a társadalombiztosítási igazgatóság részéről fizetési meghagyás kibocsátása, a bíróságnak a keresetlevelet a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kell utasítania.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 254. §-ának (3) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokaira tekintettel helybenhagyta. (Legf. Bír. Kf. III. 25 190/1992. sz.)
* A kérdést újra szabályozta a 133/1991. (X. 22.) Korm. rendelet, a döntés e jogszabály alkalmazása során is irányadó.