adozona.hu
BH 1992.12.785
BH 1992.12.785
I. Az egyszer megadott illeték-feljegyzési jog - az ügy esetleges áttételét követően is - fennmarad, kivéve ha ezt a jogosultságot - a jogszabályi előfeltételek következményeként - a bíróság utólag megvonja a kedvezményezettől [1990. évi XCIII. tv. 61. § (1) bek., 62. § (1) bek., 65. §, 84. § (1) bek., 6/1986. (VI. 26.) IM r. 8. § (1) bek.]. II. Ha a felperes a keresetétől eláll, a bíróság azonban ezt az alperessel nem közli, és őt nem nyilatkoztatja meg, hanem a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elu
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az áttétel folytán később eljárt megyei bíróság (a továbbiakban: elsőfokú bíróság) a felperes keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasította. Végzése indokolásában megállapította, hogy a felperes a részére visszaküldött keresetlevélnek a részletes és pontos tényállással kiegészített példányait a megadott határidő alatt nem küldte meg, nem csatolta a keresettel érvényesített követelése alapját képező szerződést vagy más bizonyító okiratot, nem rótta le az első fokú eljárási illetéket, é...
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés a következők szerint alapos.
Az elsőfokú iratok és - a Legfelsőbb Bíróság felhívására a felperes által a másodfokú eljárásban - becsatolt mellékletek alapján megállapítható volt, hogy a felperes 10 000 000 Ft és járulékai megfizetése iránt nyújtott be keresetlevelet a korábbi megyei bírósághoz, amelyben illeték-feljegyzési jog engedélyezését kérte, és jelezte, hogy csatolja az ahhoz szükséges banki igazolást. Mivel a megyei bíróság iratai hiányosak, nem állapítható meg, hogy a bíróság engedélyezett-e a felperes részére illeték-feljegyzési jogot avagy sem, a kiállított iratborító jobb felső sarkában azonban utalás történt arra, hogy illeték-feljegyzési jogot engedélyeztek a felperes részére. Nem állapítható meg az sem, hogy mit tartalmazott a megyei bíróság 2. számú végzése, az azonban bizonyos, hogy az abban foglaltakra a felperes 1991. július 8. napján előkészítő iratot nyújtott be, amelyben jelezte, hogy a keresetlevelet 3 példányban csatoltan visszaküldi, és csatolta hozzá a V. Termeltető és Kereskedelmi Kft. 128/1991. számú átiratát, valamint a Pr. Borgazdasági Rt. Fk/349/1991. számú iratát, amelyekből a felperest megillető követelés kétséget kizáróan megállapítható. Hiányzik az iratok közül a megyei bíróság 4. sorszámú végzése is, nagy valószínűséggel megállapítható azonban, hogy a megyei bíróság ezzel a végzéssel együtt kézbesítette az alperes részére a keresetlevelet, mert 1991. július 23-án az alperes előkészítő iratot nyújtott be, amelyben a keresetlevélre érdemben nyilatkozott, tagadta hogy a perindítás időpontjában bármilyen lejárt tartozása fennállt volna a felperessel szemben, ezért az ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását és perköltségben való marasztalását kérte. Az előkészítő iratában jelentette be, hogy a székhelye szerint a per elbírálására az elsőfokú bíróság illetékes.
A bejelentés kapcsán a megyei bíróság az 1991. augusztus 2-án kelt és augusztus 30-án jogerőre emelkedett végzésében a keresetlevelet az illetékességgel rendelkező elsőfokú bírósághoz tette át. Az elsőfokú bíróság az 1991. szeptember 18-án kelt végzésében a keresetlevél példányait a korábbi megyei bíróság eredeti iratait - közöttük az alperesnek a keresetlevélre tett érdemi ellenkérelmét is -, valamint a felperes által becsatolt valamennyi dokumentumot azzal küldte vissza a felperes részére, hogy a keresetlevél nem felel meg a Pp. 372. és 373. §-aiban foglaltaknak, mert nem tartalmazza a releváns tényállást, és a felperes nem mellékelte a keresete jogalapját képező adásvételi szerződést, nem rótta le az első fokú eljárási illetéket, és nem igazolta azokat a körülményeket sem, amelyek alapján a részére illeték-feljegyzési jogot engedélyezhetne a bíróság. A keresetlevelet és annak mellékleteit a felperes a bírósághoz kiegészítve nem küldte vissza, helyette 1991. október 7-én a per megszüntetése iránt nyújtott be kérelmet. Az elsőfokú bíróság az 1991. évi október 8. napján kelt végzésében a keresetleveleket idézés kibocsátása nélkül elutasította.
A fentiekből megállapítható, hogy amikor a korábbi megyei bíróság az iratokat illetékességi okból az elsőfokú bírósághoz áttette, a keresetlevélnek már nem voltak olyan hiányosságai, amelyek a Pp. 95. §-a alapján a hiánypótlás elrendelését indokolttá tették volna. A felperes a keresetlevelében az általa érvényesített követelést és annak jogcímét pontosan megjelölte, az annak bizonyítására szolgáló dokumentumokat becsatolta. Az adásvételi szerződés hiánya a kereset érdemi elbírálását nem akadályozta, ugyanis az alperes előkészítő iratában nem vitatta, hogy 10 000 000 Ft-os tartozása keletkezett a felperessel szemben, csupán arra hivatkozott, hogy a tartozás egy részét kiegyenlítette, más részére pedig kamatfizetési kötelezettség nélkül - fizetési halasztást kapott. A felperes az első fokú eljárási illetéket nem fizette meg, azonban már a keresetlevél benyújtásának időpontjában illeték-feljegyzési jog [1990. évi XCIII. tv. 61. § (1) bek., 62. § (1) bek., BH 1992/1. sz. 47.] engedélyezését kérte, és a kérelem elbírálásához szükséges pénzintézeti igazolást is csatolta.
Az elsőfokú bíróságnak tehát mindenekelőtt meg kellett volna állapítania, hogy a korábbi megyei bíróság állást foglalt-e az illeték-feljegyzési jog kérdésében avagy sem. Amennyiben erre vonatkozó döntés született, úgy ez az eljárás későbbi szakaszában is irányadó kivéve, ha utóbb a jogszabályi előfeltételek következményeként ezt a jogot a bíróság megvonja [1990. évi XCIII. tv. 65. §., 6/1986. (VI. 26.) IM r. 8. § (1) bek.] -; amennyiben a korábbi megyei bíróság a kérdésben döntést nem hozott, az elsőfokú bíróságnak ezt a döntést pótolnia kellett volna. Ha a csatolt igazolás alapján illeték-feljegyzési jogot engedélyez, az eljárást ennek megfelelően kellett volna folytatnia, ha pedig a kérelmet jogerősen elutasítja, határidő tűzésével fel kellett volna hívnia a felperest az első fokú eljárási illeték megfizetésére. Ennek elmulasztása esetén az 1990. évi XCIII. törvény 84. §-ának (1) bekezdésében írtak szerint lelet készítéséről kellett volna intézkednie.
Az elsőfokú bíróság - anélkül, hogy annak a Pp. 95. §-ában írt feltételei fennálltak volna - hiánypótlást rendelt el, és az iratokat a felperesnek visszaküldte. A felperes a részére visszaküldött keresetlevelet és annak mellékleteit nem származtatta vissza, ehelyett 1991. október 7-én érkeztetett beadványában bejelentette, hogy a keresetétől eláll. E bejelentést követően pedig a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítani már nem lehetett, ekkor már a Pp. 157. §-ának e) pontja szerint a per megszüntetésének lett volna helye, amennyiben az érdemi ellenkérelmet már előterjesztett alperes a Pp. 160. §-ának (1) bekezdése szerint az elállásához való hozzájárulásáról és a perköltség igényéről nyilatkozik. Az elsőfokú bíróság ezért akkor járt volna el helyesen, ha a felperes elállást tartalmazó előkészítő iratát nyilatkozattétel végett az alperesnek kézbesíti, és az alperes nyilatkozatától függően dönt az eljárás megszüntetése avagy annak folytatása kérdésében.
A felperes a fellebbezésében az elállási nyilatkozatát részben visszavonta. Az elállás az eljárási jogi rendelkező cselekmények körébe tartozik, az e körbe tartozó nyilatkozatok mindaddig visszavonhatók, amíg azokról a másik fél tudomást nem szerez, illetve amíg a bíróság a jognyilatkozat alapján határozatot nem hoz. Az iratokból megállapítható, hogy az alperes az elállásról mind ez ideig nem szerzett tudomást, és e tárgyban bírósági határozat sem született, következésképpen a felperesnek lehetősége volt a nyilatkozat visszavonására. Minthogy a fellebbezéssel egyidejűleg a felperes valamennyi - a részére visszaküldött - iratot becsatolta, a keresetlevél nem hiányos, ezért a leszállított keresetet az elsőfokú bíróságnak érdemben el kell bírálnia.
A fenti lényeges eljárási szabálysértés miatt a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 258. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per további tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gf. I. 32 953/1991. sz.)