adozona.hu
BH 1992.12.783
BH 1992.12.783
Az alperest az illeték felének megfizetésére kell kötelezni akkor is, ha a felperes kérelmére kibocsátott és az alperes ellentmondásával megtámadott fizetési meghagyásból nem volt megállapítható a felperes követelésének jogcíme, de a követelés jogcímének megjelölése után az alperes a követelést azonnal elismerte [1990. évi XCIII. tv. 60. § (1) bek. b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogosult fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet nyújtott be az elsőfokú bírósághoz 14 551 Ft és kamatai megfizetése iránt. Az elsőfokú bíróság a fizetési meghagyást kibocsátotta, amivel szemben a kötelezett ellentmondással élt arra hivatkozva, hogy a fizetési meghagyás alapján a felperes követelését nem tudja "beazonosítani". Az ellentmondás folytán a fizetési meghagyásos eljárás peres eljárássá alakult át.
Ezt követően az elsőfokú bíróság 1991. június 10-én végzést hozott, amelybe...
BH 1992.12.783 Az alperest az illeték felének megfizetésére kell kötelezni akkor is, ha a felperes kérelmére kibocsátott és az alperes ellentmondásával megtámadott fizetési meghagyásból nem volt megállapítható a felperes követelésének jogcíme, de a követelés jogcímének megjelölése után az alperes a követelést azonnal elismerte [1990. évi XCIII. tv. 60. § (1) bek. b) pont].
A jogosult fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet nyújtott be az elsőfokú bírósághoz 14 551 Ft és kamatai megfizetése iránt. Az elsőfokú bíróság a fizetési meghagyást kibocsátotta, amivel szemben a kötelezett ellentmondással élt arra hivatkozva, hogy a fizetési meghagyás alapján a felperes követelését nem tudja "beazonosítani". Az ellentmondás folytán a fizetési meghagyásos eljárás peres eljárássá alakult át.Ezt követően az elsőfokú bíróság 1991. június 10-én végzést hozott, amelyben többek közt arra hívta fel a felperest, hogy a keresetlevél követelményeinek megfelelően részletezze követelése alapját.
A felperes 1991. június 20-án előkészítő iratot nyújtott be az elsőfokú bírósághoz, amelyben közölte annak az azonnali beszedési megbízásnak a számát, amellyel az alperes a felperes számlájáról leemelt 14 511 Ft-ot, a felperes álláspontja szerint jogtalanul. Egyben a fizetési meghagyásos eljárás illetékét a peres eljárás illetékére egészítette ki.
Az elsőfokú bíróság 1991. július 30-án meghozott végzésével egyeztetésre hívta fel a feleket. Ennek a felek eleget tettek, és jegyzőkönyvbe foglalták azt, hogy az alperes a felperes követelését teljes egészében elismeri.
Az elsőfokú bíróság ítéletet hozott, amelyben kötelezte az alperest 14 551 Ft és kamatai, továbbá a perköltség megfizetésére.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezést nyújtott be, amelyben azt kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság az illetékmérsékléssel kapcsolatos rendelkezéseket nem alkalmazta, bár az alperes a felperes követelését elismerte.
A fellebbezés alapos.
A Pp. 391. §-ának (1) bekezdése szerint a jogosult a szerződés alapján járó pénzbeli ellenszolgáltatás és járulékai megfizetésére irányuló, valamint a váltón alapuló követelését fizetési meghagyás útján is érvényesítheti.
A felperes a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmén megjelölte az általa követelt összeget, de a kérelem alapján nem volt megállapítható, hogy milyen címen támaszt követelést az alperessel szemben. A fizetési meghagyás kibocsátására azért nem kerülhetett volna sor, mert abból nem tűnt ki, hogy a kérelem megfelel-e a Pp. 391. §-ának (1) bekezdése szerinti feltételeknek.
Az elsőfokú bíróság ennek ellenére a fizetési meghagyást kibocsátotta. A fizetési meghagyással szemben az alperes ellentmondást nyújtott be, amelyben - a felperes beadványának hiányossága miatt - az alperes a követelésre érdemi nyilatkozatot tenni nem tudott.
Az elsőfokú bíróság felhívására a felperes kiegészítette eredeti beadványát, amelyben már megjelölte azt, hogy milyen címen támaszt követelést az alperessel szemben. A felperes keresete a Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint ezzel a beadvánnyal vált teljessé. A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet eljárásjogilag egy olyan hiányos keresetnek kell tekinteni, amit hiánypótlásra kellett visszaadni. Az elsőfokú bíróság 1991. június 10-i végzését ennek megfelelően kell értékelni, a felperes 1991. június 20-án benyújtott előkészítő iratát pedig a hiánypótlási kötelezettség teljesítésének kell tekinteni.
Mivel ezt követően a bíróság a feleket egyeztetésre hívta fel, az alperes az egyeztetés alkalmával elismerte a felperes követelését, és ezt a bíróságnak be is jelentette, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 60. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján fennállottak az illeték fele megfizetésének feltételei.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és az alperest - perköltségként - 878 Ft helyett 438 Ft illeték megfizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Gf. III. 32 771/1991. sz.)