adozona.hu
BH 1992.11.690
BH 1992.11.690
A szerkesztőség tagjai által végzett lapszerkesztési tevékenység önmagában nem minősül vagyoni értéket képviselő szellemi alkotásnak, ezért - ellenkező megállapodás hiányában - a szerkesztőség a lap alapítóját megillető rendelkezési jogokat nem gyakorolhat [Ptk. 86-87. §, 1986. évi II. tv. 7. és 8. §, 1988. évi VI. tv. 22. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az 1990. március 28-án írásba foglalt társasági szerződéssel alapított felperes (Gazdasági Szerkesztőség Kft.) 1990. június 1-jén kötelezettséget vállalt az alperes által alapított Gazdaság című napilap szerkesztésére, kiadására és terjesztésére, vállalta a lap megjelenéséhez szükséges "anyagi eszközök" biztosítását és a lap esetleges veszteségeinek viselését is. A szerződés ugyanakkor az alperest jogosította arra, hogy az ügyvezetősége által kinevezett szerkesztőbizottság útján meghatározza ...
BH 1992.11.690 A szerkesztőség tagjai által végzett lapszerkesztési tevékenység önmagában nem minősül vagyoni értéket képviselő szellemi alkotásnak, ezért - ellenkező megállapodás hiányában - a szerkesztőség a lap alapítóját megillető rendelkezési jogokat nem gyakorolhat [Ptk. 86-87. §, 1986. évi II. tv. 7. és 8. §, 1988. évi VI. tv. 22. §].
Az 1990. március 28-án írásba foglalt társasági szerződéssel alapított felperes (Gazdasági Szerkesztőség Kft.) 1990. június 1-jén kötelezettséget vállalt az alperes által alapított Gazdaság című napilap szerkesztésére, kiadására és terjesztésére, vállalta a lap megjelenéséhez szükséges "anyagi eszközök" biztosítását és a lap esetleges veszteségeinek viselését is. A szerződés ugyanakkor az alperest jogosította arra, hogy az ügyvezetősége által kinevezett szerkesztőbizottság útján meghatározza a lap működésével kapcsolatos irányelveket, és az alperes vállalta a lap információkkal való ellátását, valamint a szerkesztőségi munkához szükséges "használóit tárgyak" biztosítását. A szerződésben meghatározott arányok szerint a felek a lap kiadásából származó nyereségen megosztoztak, és emellett a felperest a szerződésben ugyancsak meghatározott összegű és költségként elszámolandó vállalkozási díj, a hirdetések után pedig meghatározott mértékű jutalék illette meg.Az alperes a jogosultja a "GAZDASÁG" szóelemet és földgömböt ábrázoló grafikai elemet tartalmazó védjegynek, amely a 16. áruosztályba sorolt nyomtatvány, újság, folyóirat stb. megjelölésére szolgál. A peres felek szerződése alapján kiadott napilap címlapja a védjegynek megfelelő szó- és ábrás elemet tartalmazta.
A felperes 1991 májusában felajánlotta az alperesnek, hogy a Gazdaság című napilap kiadására egy meghatározott külföldi cég bevonásával alapítsanak részvénytársaságot, amelybe apportként vinnék a harmincmillió forintra becsült védjegy- és névhasználati jogot, a kiadói és lapalapítói jogot, valamint a lap ugyancsak vagyoni értéket képviselő jóhírnevét. A felperes ajánlata szerint e jogok és az általuk kifejezett vagyoni érték hetvenöt százalékában a felperest, huszonöt százalékban pedig az alperest illetné meg.
Az alperes a felperes által megjelölt feltételek mellett nem kívánt részvénytársaságot alapítani, és miután a peres felek mindegyike különböző okok miatt a szerződést felmondta, ezért a felek által megkötött kiadói szerződés 1991. szeptember 16-i hatállyal megszűnt, és az alperes a lap kiadásával 1991. október 1-jétől más kiadót bízott meg.
A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy a Gazdaság című napilap mint "szellemi tulajdon" a felek közös tulajdona, amelyből a felperest 2/3, az alperest pedig 1/3 tulajdoni arány illeti meg. A felperes a keresetét arra alapította, hogy az 1968 óta létező lap jó hírnevét (arculatát, szellemi színvonalát) a lényegében azonos személyi állományú, de mindig más és más lapkiadó vállalat keretében működő szerkesztőség teremtette meg, ezért e színvonalas szellemi munka eredményeként létrehozott újsággal kapcsolatban a szerkesztőség (és így az azt foglalkoztató felperes) tulajdonosi igényt érvényesíthet.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Ítéletében kifejtette: egy sikeres időszaki lap az előfizetők nagy száma, "kelendősége" folytán eszmeileg meghatározható vagyoni értéket képvisel, amely a lappal kapcsolatos gazdasági tevékenység gyakorlása során realizálódik, ezért gazdasági társaság alapításakor apportként nevesíthető. Ez a rendelkezési jog azonban a lap alapítóját illeti meg. Az első fokú ítélet megváltoztatása és a keresetnek megfelelő ítélet meghozatala érdekében a felperes fellebbezett.
Az alperes az első fokú ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés az alábbi okok miatt alaptalan.
A sajtóról szóló 1986. évi II. tv.-nek (St.) az 1990. évi XI. törvénnyel módosított 7. §-a értelmében az időszaki lap alapítója rendelkezik azokkal az általános jogosítványokkal, amelyek útján biztosított számára a lap ellenőrzése: meghatározza a lap célját, jellegét, valamint irányvonalát, és azt ellenőrzi, dönt a a szerkesztőség vezetőjének személyéről, ugyanakkor kötelessége, hogy gondoskodjon a lap működésének feltételeiről, és vagyoni felelősséggel tartozik a lap működéséért. A lap alapítója a lap működésének feltételeit kétféleképpen biztosíthatja: vagy maga adja ki a lapot, vagy ezzel a lapkiadói tevékenység végzésére jogosult szervezetet megbíz. Utóbbi esetben a lap működéséhez és kiadásához szükséges személyi és tárgyi feltételek biztosításával kapcsolatban az alapítót, illetőleg a kiadót megillető jogokat és kötelezettségeket a köztük létrejött megállapodás határozza meg (St. 8. §-a). Az előzőekből következik: a lap kiadását végző szervezet az St. alapján kizárólag a lap alapítóját megillető jogokat csak akkor gyakorolhat, ha erre őt a lap alapítója kifejezetten feljogosította.
A per adatai szerint a felperes az alperes által alapított időszaki lap kiadására olyan gazdasági társaság létrehozását határozta el, amelyben tagként az alperes is részt venne, és a társaság vagyonához a peres felek nem pénzbeli betétként a vagyoni értéket képviselő lappal és az ezzel összefüggő egyéb (védjegy-, névhasználat stb.) jogokkal járulnának hozzá. Miután pedig az alperes a felperes gazdasági társaság alapítására vonatkozó ajánlatát nem fogadta el, ezért a felperes keresete alapján eldöntendő kérdés az volt, hogy a felperest megilletik-e az érintett lappal kapcsolatban az általa gyakorolni kívánt rendelkezési jogok.
Az elsőfokú bíróság az ítéletében helytállóan állapította meg, hogy egy népszerű újság kiadói joga vagyoni értéket is képvisel, és az ezzel összefüggő névhasználati és védjegyjogok ugyancsak tárgyai lehetnek egy gazdasági társaság vagyonának. A per adatai szerint azonban a Gazdaság című napilap kiadói joga az alperest illeti meg (a felperessel kötött kiadói szerződés ugyanis csak e jog gyakorlásának a törvényben megengedett módja), és ugyancsak az alperes a jogosultja az újság címében és a címlapján elhelyezett ábrában megjelenített védjegynek. A felek által megkötött szerződés sem biztosított a felperes számára olyan jogot, hogy a lappal egy gazdasági társaság alapításakor rendelkezzen, ezért a felperes a keresetében alaptalanul kérte annak megállapítását, hogy őt ilyen rendelkezési jog, vagyis az általa megjelölt "tulajdonjog" megilleti. A felperes az alperessel megkötött szerződés alapján köteles volt a lap szerkesztésével kapcsolatos feladatokat ellátni, és az a körülmény, hogy e feladatát magas színvonalon teljesítette, és ezzel hozzájárult a lap jóhírnevének a kialakításához, ugyancsak nem alapozza meg a felperes által kívánt rendelkezési jogot, és a szerződés megszűnését követő időben a lap hasznából való részesedésre vonatkozó igényt. A szerkesztőség tagjai által végzett lapszerkesztői tevékenység nem vonható a Ptk. 86. §-a (3) és (4) bekezdésében meghatározott szellemi alkotás, illetőleg gazdasági, műszaki, szervezési ismeret, tapasztalat fogalomkörbe, és emiatt önmagában "nem pénzbeli betétként" egy gazdasági társaság vagyonaként sem lenne számba vehető (1988. évi VI. tv. 22. §-a). Egy szerkesztőség munkájának színvonalát ugyanis jelentős mértékben a tagjai által nyújtott szellemi teljesítmény határozza meg, ezért a tagokban bekövetkezett személyi változás éppen a felperes által megjelölt értékek állandóságát kérdőjelezi meg.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta, és az eredménytelenül fellebbező felperest kötelezte az alperes másodfokú perköltségének megtérítésére [Pp. 239. §-ának (1) bekezdése]. (Legf. Bír. Pf. IV. 20. 223/1992. sz.)