adozona.hu
BH 1992.9.598
BH 1992.9.598
I. Nem sért eljárási szabályt a bíróság, ha a bonyolultabb ügyben az ítélet hirdetésre nyolc napon túli időpontra tűz ki határnapot, feltéve, hogy a 8. nap munkaszüneti napra esik. Ilyenkor a bíróság a következő munkanapra tűzheti ki az ügyet ítélethirdetésre [Pp. 218. § (1) bek.]. II. Gazdasági perekben - ha a marasztalás pénzfizetésre szól - jog szerint jár el a bíróság, ha a fizetésre "haladéktalanul" határidőt állapít meg [Pp. 217. §, 386. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte a megrendelő alperest, hogy a vállalkozó felperesnek haladéktalanul fizessen meg 104 376 Ft-ot, ennek évi 20%-os kamatát és 6262 Ft eljárási illetékből álló perköltséget. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felek között a szabványtól 2 mm-es eltéréssel elkészítendő betétekre nézve vállalkozási szerződés jött létre, amelyet a felperes megszegett azzal, hogy 5000 db betétet késedelmesen, augusztus 18-a helyett csak szeptember 15-én teljesítet...
BH 1992.9.598 I. Nem sért eljárási szabályt a bíróság, ha a bonyolultabb ügyben az ítélet hirdetésre nyolc napon túli időpontra tűz ki határnapot, feltéve, hogy a 8. nap munkaszüneti napra esik. Ilyenkor a bíróság a következő munkanapra tűzheti ki az ügyet ítélethirdetésre [Pp. 218. § (1) bek.].
II. Gazdasági perekben - ha a marasztalás pénzfizetésre szól - jog szerint jár el a bíróság, ha a fizetésre "haladéktalanul" határidőt állapít meg [Pp. 217. §, 386. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte a megrendelő alperest, hogy a vállalkozó felperesnek haladéktalanul fizessen meg 104 376 Ft-ot, ennek évi 20%-os kamatát és 6262 Ft eljárási illetékből álló perköltséget. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felek között a szabványtól 2 mm-es eltéréssel elkészítendő betétekre nézve vállalkozási szerződés jött létre, amelyet a felperes megszegett azzal, hogy 5000 db betétet késedelmesen, augusztus 18-a helyett csak szeptember 15-én teljesített. Az alperes az elállás jogával nem a teljesítés előtt, hanem azzal egyidejűleg élt, az elállással tehát elkésett, így az joghatályosnak nem tekinthető. Az alperes érdekmúlása egyébként sem a felperesi késedelem miatt, hanem azért következett be, mert a bélyegzőpárna betéthez szükséges dobozokat nem gyártotta le. Az alperesi érdekmúlás és a felperes késedelme közötti okozati összefüggés hiányában a felperes által legyártott hibátlan betétekért a Ptk. 389. §-a szerint vállalkozói díj jár, amit az alperes köteles a felperes részére, annak a Ptk. 301. §-a szerinti kamataival együtt megfizetni. A Pp. 78. §-a (1) bekezdése alapján az alperest kötelezte az elsőfokú bíróság a perköltség viselésére.Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, melyben annak megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. Fellebbezésében eljárási szabálysértésre hivatkozva sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a tárgyalás berekesztése után a határozatát a 11. napon hirdette ki, az eljárási törvényben meghatározott 8 nap helyett, valamint hogy a teljesítési határidőt pontatlanul és akként határozta meg, hogy a fizetést "haladéktalanul" teljesíteni kell. Véleménye szerint így az ítélet végrehajthatatlan.
Érdemben az ítéletet azért támadta, mert bár az elsőfokú bíróság megállapította a felperes teljesítési késedelmét és azt is, hogy emiatt az alperest a szerződéstől való elállás joga is megilleti, annak azonban lényegében semmilyen jelentőséget nem tulajdonított. Az alperes a felperesi késedelem miatt került abba a helyzetbe, hogy a K. Közös Vállalat a vele kötött szerződéstől elállt. Támadta az összegszerűséget is, mert 1 db betét ára az ítélet szerint kb 20 Ft-ba kerülne, ami az üzleti életben maximum 6 Ft, de a korábbi perben eljárt szakértő véleménye szerint kb. csak 2 Ft.
A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását kérte, másodfokú perköltséget az alperestől nem igényelt. Előadta, hogy az alperes 5000 db leszállított betét ellenértékét megfizette, így ez nem tárgya a pernek, ugyanakkor jelenleg is a felperes raktárában van 9100 db betét, amelynek darabonkénti ellenértéke 4,50 Ft; tekintettel arra, hogy a felperes kártérítésre alapította keresetét, ezért abban a kikötött 15%-os áfa nem szerepel.
Az alperes megrendelése folytán a perbeli termékek előállításához szükséges volt különböző szerszámok, eszközök elkészítése, melynek költsége 21 540 Ft és 30 000 Ft volt. Ezenfelül számolt még 19 386 Ft összegű kötbért is, így összességében "kártérítési igénye" 118 876 Ft lenne, azonban továbbra is csak 104 376 Ft-ra és járulékaira tartotta fenn keresetét.
A fellebbezés csak annyiban alapos, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a tényállás hiányossága miatt csak részben volt felülbírálható.
A Pp. 218. §-ának (1) bekezdése értelmében a tárgyalás folyamán hozott végzéseket és az ítéletet a tárgyalás napján ki kell hirdetni, s a kihirdetést csak az ítéletre nézve és csak akkor lehet - legfeljebb nyolc napra elhalasztani, ha ez az ügy bonyolultsága miatt feltétlenül szükséges. Az elsőfokú bíróság a határozathirdetésre az 1991. szeptember 20-i tárgyaláson október hó 1. napjára tűzte ki a határnapot, amely valóban meghaladja a nyolc napot, a 8. nap azonban szombatra, munkaszüneti napra esett, így az ezt követő első munkanapra határozathirdetésre kitűzött időpont lényeges eljárási szabálysértésként nem értékelhető.
A teljesítés meghatározása az ítéletben a Pp. 386. §-a (1) bekezdésének második fordulata szerint helyesen történt. Eszerint, ha a marasztalás pénz fizetésére szól - feltéve, hogy az ítélet másképpen nem rendelkezik -, a megállapított kötelezettséget haladéktalanul teljesíteni kell. Mivel az ítélet eltérő rendelkezést nem tartalmaz, a "haladéktalan teljesítés" azt jelenti, hogy a felperes beszedési megbízással nyomban érvényesítheti igényét, ha az alperes haladéktalanul nem intézkedne a megítélt összeg átutalása iránt. A gazdasági perekben a teljesítési határidőt a Pp. 386. §-ának (1) bekezdése a Pp. 217. §-ától eltérően rendezi, melynek indoka a gazdálkodó szervezetek forgóeszközei forgási sebességének gyorsításához fűződő érdek.
Érdemben az alperesi fellebbezés a 9100 db bélyegzőpárna ellenértékére vonatkozó kártérítés tekintetében nem alapos. Az alperes a másodfokú eljárás során sem vitatta, hogy ilyen mennyiségű terméket legyártott, hasonló nyilatkozatot tett a Fővárosi Bíróság előtt folyamatban volt perben is, melynek iratait azonban az elsőfokú bíróság - a Pp. 192. §-ának (1) bekezdésében foglaltak ellenére - elmulasztott beszerezni és a tárgyalás anyagává tenni. Ezt az eljárási szabálysértést a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú eljárás során az iratok beszerzésével kiküszöbölte, s minthogy a korábbi eljárásban a jelen perbeli felek is részt vettek (a felperes beavatkozói minőségben), annak anyagát ismerték, ez az eljárási szabálysértés ezért nem vezetett a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése szerint hatályon kívül helyezésre.
A felek egyezően adták elő, hogy darabonként 6 Ft-ban határozták meg a betétek árát, amely az áfát is tartalmazta.
Az alperes nem vitatta azt a felperesi tényállást, hogy az alperes a gyártásnak 1989. szeptember 15-én történt ideiglenes leállítását követően a szerződéstől való elállási nyilatkozatot felperessel nem közölt, de nem is vette át az ez ideig legyártott termékeket.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy bár a felperes a teljesítéssel késedelembe esett, nem emiatt történt a K. Közös Vállalat részéről az alperessel kötött szerződéstől való elállás, hanem amiatt, mert az alperes nem gyártotta le a betétek elhelyezésére szolgáló dobozokat, abból csak próbadarabot állított elő, amely minőségileg nem volt megfelelő. A felperes azonban a Fővárosi Bíróság előtt korábban folyamatban volt perben beszerzett szakvélemény tanúsága szerint hibátlan betéteket gyártott. A felperes késedelme önmagában nem eredményezett az alperesnél érdekmúlást, hiszen saját üzleti partnere még szeptember 25-ig további határidőt biztosított, amely azért telt el eredménytelenül, mert részben ezt az alperes a felperessel nem közölte, részben mert ő maga semmilyen intézkedést sem tett a megfelelő minőségű dobozok előállítására. A két terméket csak együtt lehetett forgalomba hozni, az oszthatatlan szolgáltatásnak minősült, s külön a felperes által legyártott betétekre már valóban nem volt szükség.
Az alperes a szerződéstől való elállását a Ptk. 320. §-ának (1) bekezdésében írt módon a felperessel nem közölte, de az a magatartása, hogy a legyártott termékek egy részét tőle nem vette át, a későbbi nyilatkozatára is figyelemmel, elállásnak tekintendő. A Legfelsőbb Bíróság ennek folytán azt vizsgálta, hogy az alperes elállása a felperes szerződésszegésére alapítottan jogszerű volt-e. A Ptk. 300. §-ának (1) bekezdése értelmében a jogosult - függetlenül attól, hogy a kötelezett késedelmét kimentette-e - követelheti a teljesítést, vagy ha ez többé nem áll érdekében, elállhat a szerződéstől. A felperes a szerződés szerinti ütemezéshez képest az első részszállítással valóban késedelembe esett, de ez önmagában még nem alapozza meg az alperes elállását a szerződéstől, hanem csak akkor, ha e késedelem miatti érdekmúlását is bizonyítja. Ezt az alperes nem bizonyította. A per adataiból pedig az állapítható meg, hogy nem a felperesi késedelem okozta az alperes üzleti partnerének a vele kötött szerződéstől elállását, hanem éppen az alperes teljesítési késedelme. Az alperest ezért a Ptk. 300. §-ának (1) bekezdése alapján az elállás joga nem illeti meg.
Az alperes azonban mint megrendelő a Ptk. 395. §-ának (1) bekezdésében meghatározott általános elállási jog alapján a szerződéstől bármikor elállhat, de ez esetben köteles a felperesnek mint vállalkozónak a kárát megtéríteni. A per adataiból megállapíthatóan a felperes az alperes által közölt gyártás ideiglenes leállításáig 9100 db betétet gyártott le, melynek darabonkénti értéke 4,50 Ft, összesen: 40 950 Ft kártérítésként illeti meg a felperest. Erre vonatkozóan a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 213. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletének a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése értelmében történő részbeni helybenhagyásával részítéletet hozott.
A felperes azonban további kártérítési igényként a gyártószerszámok értékének megfizetését és meghiúsulási kötbért is érvényesített, amelyet azonban az első fokú eljárás során nem részletezett, s az elsőfokú bíróság sem hívta fel a felperest annak megjelölésére, hogy kártérítési igénye miből tevődik össze. Erre nézve bizonyítást sem folytatott le.
Mivel a bizonyítási eljárásnak nagyobb terjedelmű kiegészítése szükséges, a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bírósági ítéletének a 40 950 Ft kártérítést és járulékait meghaladó részét a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és e körben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gf. I. 32 663/1991. sz.)