adozona.hu
BH 1992.7.495
BH 1992.7.495
Az adóhatóság által alkalmazott eljárás nem minősül becslésnek, ha a bevallott, de el nem fogadott jövedelemhez a vizsgálat által feltárt többletjövedelmet hozzászámítják [45/1983. (XI. 20.) Mt r. 7. § (2) bek., 45/1983. (XI. 20.) PM r. 17. § (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A kőfaragó kisiparos felperesnél az adófelügyelőség 1989-ben adóellenőrzést tartott az 1984-1988. évekre vonatkozóan. A felperes a vizsgálattal érintett években jövedelméről adóbevallást tett, melynek adatai azonban - saját előadása szerint sem - nem felelnek meg a valóságnak.
A felperes ugyanis valamennyi jövedelmét és az ehhez kapcsolódó anyagköltséget a bevallásában nem tüntette fel. A bevallást az adóhatóság nem fogadta el, ezért valamennyi évben becsléssel állapította meg a felperes ált...
BH 1992.7.495 Az adóhatóság által alkalmazott eljárás nem minősül becslésnek, ha a bevallott, de el nem fogadott jövedelemhez a vizsgálat által feltárt többletjövedelmet hozzászámítják [45/1983. (XI. 20.) Mt r. 7. § (2) bek., 45/1983. (XI. 20.) PM r. 17. § (4) bek.].
A kőfaragó kisiparos felperesnél az adófelügyelőség 1989-ben adóellenőrzést tartott az 1984-1988. évekre vonatkozóan. A felperes a vizsgálattal érintett években jövedelméről adóbevallást tett, melynek adatai azonban - saját előadása szerint sem - nem felelnek meg a valóságnak.A felperes ugyanis valamennyi jövedelmét és az ehhez kapcsolódó anyagköltséget a bevallásában nem tüntette fel. A bevallást az adóhatóság nem fogadta el, ezért valamennyi évben becsléssel állapította meg a felperes által fizetendő adót. A vizsgálat alkalmával az adóhatóság az általa megállapított jövedelemhez képest további jövedelmet tárt fel. Ezért határozatával az 1984-1988. évekre összesen 1 196 967 Ft jövedelemadó-hiány előírását rendelte el a felperes terhére, a vizsgálat alkalmával megállapított és a korábbi adóbevallás alapját képező jövedelemhez képest. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az első fokú adóügyi hatóság határozatát helybenhagyta.
Felperes ennek a határozatnak a felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte. A bíróság által lefolytatott bizonyítási eljárás azt tárta fel, hogy az adóhatóság által megállapított 46 eset közül 9 esetben a felperes terhére kimutatott többletjövedelem valójában a felperesnél nem jelentkezett. Az alperes ezért a korábbi határozatát saját hatáskörben felülvizsgálta, azt módosította, és a megállapított adóhiányból 252 140 Ft törlését rendelte el.
A felperes kereseti kérelmében az alperes ez utóbbi határozatának hatályon kívül helyezését kérte. A bíróság a felperes kereseti kérelmét megalapozottnak találta.
Az ügyben eljárt adóügyi hatóságok a keresettel támadott határozatokban a vizsgált időszak vonatkozásában irányadó 45/1983. (XI. 20.) MT rendelet alkalmazásával állapították meg a felperes terhére az adóhiányt. A határozat indokolása szerint ez a hivatkozott rendelet 7. §-ának (2) bekezdése alapján olyan módon történt, hogy "az adatokkal bizonyított eltitkolt bevételeket hozzáadta az éves bevallásban szereplő bevételekhez, az ezekhez tapadó költségeket pedig 1984-1985-1986. évekre - bevallási adatainak arányaira tekintettel - a bevétel 20%-ával fogadta el".
Az alperes fenti eljárása jogszabálysértő. A tényállás szerint a felperes adóbevallásának adatai a jelzett években nem helytállóak, emiatt az alperes által is hivatkozott 7. § (2) bekezdése értelmében az adóköteles jövedelmet becsléssel kell megállapítani. Az alperes által alkalmazott eljárás nem becslés, mert a felperes által bevallott, el nem fogadható jövedelemhez a vizsgálat által feltárt többletjövedelem hozzáadása nem becslés. A fent hivatkozott MT rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 45/1983. (XI. 20.) PM rendelet 17. §-ának (4) bekezdése értelmében ugyanis a becslést a rendelkezésre álló adatok, így különösen a felhasznált anyag, az árukészlet, az energiafogyasztás mennyisége, más hasonló tevékenységet folytató adóalannyal való összehasonlítás, az adóközösségek és a bizottságainak állásfoglalásai, életkörülmények, kereskedelmi tevékenységet folytatóknál a szakmában eltérhető haszonkulcs figyelembevételével, a piaci helyzet, a szakmai sajátosságok, a tevékenység gyakorlásának körülményei (jövedelmezőség, költségtényezők) stb. alapján kell lefolytatni.
Az alperes eljárása nem a fentieknek megfelelően történt, az alperes a felperes terhére olyan módon állapította meg az adóalapot, amit az általános jövedelemadóról szóló MT rendelet 7. §-ának taxatív felsorolása nem tesz lehetővé. A PM rendelet 17. §-ának (2) bekezdése az adóbevallás módosításának ugyanis csak azt a módját teszi lehetővé, ha a bevallott jövedelmet a nem igazolt vagy el nem fogadott kiadásokkal az adó kivetése során az adóhatóság növeli. A bevallás adatainak az eltitkolt jövedelemmel való növelésére és ahhoz képest a jövedelem százalékában meghatározott költség figyelembevételére a jogszabály lehetőséget nem ad.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást elfogadta; ítélete szerint az elsőfokú bíróság helyes jogi álláspontot alakított ki. Helyesen állapította meg, hogy az alperes a keresettel megtámadott határozatában a 45/1983. (XI. 20.) MT rendelet 7. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat és a végrehajtása tárgyában kiadott 45/1983. (XI. 20.) PM rendelet 17. §-ának (4) bekezdésében foglaltakat nem megfelelően alkalmazta, és ezért az alperesi határozat jogszabályt sért.
A fellebbezési összefüggésben a másodfokú bíróság arra mutat rá, hogy az alperesi jogi álláspont önmagának is ellentmondó. Míg az alperes egyrészről tényadatok és bizonylatok alapján módosította a tárgyévekre vonatkozóan a felperes el nem könyvelt, de bizonyított árbevételét, százalékos mértékben állapította meg az ehhez kapcsolódó figyelembe vehető költségeket. A jogszabály - egyetértve az elsőfokú bíróság által már kifejtettekkel - ilyen számítási lehetőséget nem tartalmaz, jogszabályi rendelkezés hiányában, illetőleg a konkrét - már hivatkozott jogszabályi rendelkezéssel szemben ilyen számítás nem alkalmazható. (Baranya Megyei Bíróság, 2. Pf. 20 936/1991. sz.)