adozona.hu
BH 1992.7.490
BH 1992.7.490
A törvényességi felügyeleti eljárás lényeges eljárási szabályainak sérelmét jelenti és az első fokú eljárás megismétléséhez vezet, ha a cégbíróság nem tisztázza, hogy az eljárást arra feljogosítottak kezdeményezték-e, illetőleg nem vizsgálja az eljárás lefolytatásához fűződő jogi érdek fennállását; - az eljárást kezdeményezők jogi képviselőjének ez irányú jogosultságát nem vizsgálja; - a kérelmet nem kézbesítteti az érintett cégnek, így annak véleményét a határozathozatalnál mellőzi [Pp. V. fejezete, 72. §,
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bírósághoz 1990. június 25-én érkezett az Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet (a továbbiakban: cég) keretében működő L. Vállalat és Társszervek Kerthasznosítási Mezőgazdasági Szakcsoportjának (a továbbiakban: kérelmezők) kérelme, amelyben
- az 1990. április 6-án megtartott, részközgyűlésnek minősülő tagértekezleten a kiválásuk tárgyában hozott határozat érvényesülésének biztosítását kérték,
- az új szövetkezet létesítése érdekében "a kiváláskor kiadandó vagyon értéké...
BH 1992.7.490 A törvényességi felügyeleti eljárás lényeges eljárási szabályainak sérelmét jelenti és az első fokú eljárás megismétléséhez vezet, ha a cégbíróság nem tisztázza, hogy az eljárást arra feljogosítottak kezdeményezték-e, illetőleg nem vizsgálja az eljárás lefolytatásához fűződő jogi érdek fennállását;
- az eljárást kezdeményezők jogi képviselőjének ez irányú jogosultságát nem vizsgálja;
- a kérelmet nem kézbesítteti az érintett cégnek, így annak véleményét a határozathozatalnál mellőzi [Pp. V. fejezete, 72. §, 113. §, 125. § (1) bek., 1989. évi 23. tvr. 19. § (3) bek., 25. § (1) bek.].
Az elsőfokú bírósághoz 1990. június 25-én érkezett az Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet (a továbbiakban: cég) keretében működő L. Vállalat és Társszervek Kerthasznosítási Mezőgazdasági Szakcsoportjának (a továbbiakban: kérelmezők) kérelme, amelyben- az 1990. április 6-án megtartott, részközgyűlésnek minősülő tagértekezleten a kiválásuk tárgyában hozott határozat érvényesülésének biztosítását kérték,
- az új szövetkezet létesítése érdekében "a kiváláskor kiadandó vagyon értékét előzetesen 9 254 594 Ft-ban" kérték megállapítani.
Az elsőfokú bíróság végzésével "felhívta" a céget arra, hogy tegye meg az intézkedéseket a szövetkezet közgyűlésének 30 napon belüli összehívására, "indítványozta, hogy a közgyűlés határozzon a kiváláshoz való hozzájárulás kérdésében, és amennyiben ahhoz hozzájárult, úgy a vagyon megosztásáról is rendelkezzék, továbbá a határozatokat 8 napon belül küldje meg. Egyebekben a kérelmet elutasította. Határozatában megállapította, hogy
- új szövetkezet alapítása érdekében megfogalmazott kiválási szándék tárgyában a szövetkezet közgyűlése nem döntött, így a vagyonmegosztásról sem,
- a "vagyonmegosztás mikéntjére vonatkozó" kérelem elbírálása nem tartozik a cégbíróság hatáskörébe.
A cég a fellebbezésében az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését kérte megalapozatlansága miatt. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság
- tényként fogadta el a részközgyűlés határozatát, és nem vizsgálta, hogy a "kiválás tárgyában nem volt határozatképes",
- a kiválás tárgyában az 1991. február és március hónapokban megtartásra kerülő részközgyűlések fognak dönteni.
A kérelmező az észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Vitatta a cégnek a határozatképességgel kapcsolatos előadását, mert
a szakcsoport össztaglétszáma 534 fő
ebből igazoltan távol maradt 94 fő
így megjelent 316 fő
a kiválás tárgyában érvényes határozatot hozhatott.
Az ügyben fellépő Legfőbb Ügyészség indítványa az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezésére és a kérelem elutasítására irányult arra hivatkozva, hogy
- a kiválás szabályai a szakcsoportra nem vonatkoznak,
- az 1990. április 5-én megtartott szakcsoporti tagértekezlet (részközgyűlés) jegyzőkönyvének tartalma szerint a tagok nem a kiválásról, hanem a kilépésről szavaztak, és az ehhez való hozzájárulás nem tartozik a közgyűlés hatáskörébe.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróság elsősorban az elsőfokú bíróság eljárásának törvényességét, és ennek során a bírósági cégnyilvántartásról és a cégek törvényességi felügyeletéről szóló 1989. évi 23. tvr. (a továbbiakban: Ctvr.) rendelkezéseinek, illetőleg a szabályozásának megfelelően alkalmazásra kerülő polgári perrendtartás intézményeinek érvényesülését vizsgálta. Az első fokú eljárás adatai alapján megállapítható, hogy az eljáró cégbíróság
- nem tisztázta az eljárást kezdeményezők személyét,
- a jogi képviseletükben eljáró jogtanácsos meghatalmazását,
- a kérelmet nem küldte meg a cég részére, csupán a 2. sorszámú végzésének 5. pontjában hívta fel arra, hogy a "megítélése szerint az ügyben történő döntés szempontjából lényeges vagy lényegesnek tartott észrevételeit írásban közölje".
Az előzőekben részletezett mulasztások következtében az elsőfokú bíróság megsértette
- a Ctvr. 19. §-a (3) bekezdésének rendelkezését, amely előírja az eljárás kezdeményezésére feljogosítottak személyének tisztázását és az adott esetre vonatkozóan az eljárás lefolytatásához fűződő jogi érdek fennállásának vizsgálatát,
- a Ctvr. 25. §-a (1) bekezdésének felhívásával alkalmazandó Pp. 72. §-ában előírt hivatalbóli vizsgálódási kötelezettségét, mert az eljárást kezdeményezők jogi képviselőjének az irányú jogosultságát nem vizsgálta (Pp. V. fejezet),
- a polgári perrendtartás alapvető elvének érvényesülését nem biztosította azáltal, hogy a kérelmet a cég részére nem kézbesítette, így az az ügyben érdemben csak a fellebbezésében tudott nyilatkozni.
Mindezek a körülmények az első fokú eljárás lényeges szabályainak megsértését jelentik, és a Pp. 259. §-ának és a Pp. 252. §-a (2) bekezdésének alkalmazását indokolták. A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Cgf. II. 32 362/1990. sz.)