adozona.hu
BH 1992.5.344
BH 1992.5.344
I. Gazdasági perben az ítélet jogerőre emelkedésétől számított egy év elteltével perújításnak akkor sincs helye, ha a fél a perújítás okáról csak később szerzett tudomást, vagy csak később jutott abba a helyzetbe, hogy perújítással élhessen. Az egy éves határidő elmulasztása miatt igazolással élni nem lehet [Pp. 261. § (1) bek., (3) bek., 365. § (3) bek., 390. §]. II. Az eljárás illetékmentes, ha a bíróság a perújítási eljárást megindító beadványt érdemi tárgyalás kitűzése nélkül, hivatalból utasítja el [19
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A perújító felperes a Fővárosi Bírósághoz 1990. június 29-én benyújtott perújítási kérelmében az 1988. június 21-én jogerőre emelkedett, őt marasztaló ítéleti rendelkezés hatályon kívül helyezése mellett szavatossági igényként, illetve kártérítés jogcímén az alpereseket további 312 102 Ft és kamatai megfizetésére kérte kötelezni. A kérelmét arra alapozta, hogy az őt marasztaló, perújítással támadott ítéleti rendelkezést követően a perrel érintett társasház tulajdonosai ellene pert indítottak ...
Az alperesek - részben a perújítási kérelem elkésettségére hivatkozással - a perújítási kérelem elutasítását kérték. A Fővárosi Bíróság az 1991. április 22-én megtartott tárgyaláson hozott végzésével a perújítást megengedte. A Fővárosi Bíróság e döntését azzal indokolta: a Pp. 390. §-ban meghatározott határidőt, a Pp. 261. §-a (1) bekezdésének figyelembevételével, akkortól kell számítani, amikor a fél "abba a helyzetbe jutott", hogy perújítással élhessen.
A perújítást megengedő végzés ellen az I. és a III. r. alperesek fellebbeztek, kérve a végzés hatályon kívül helyezését és a perújítási kérelem elutasítását.
Az I. r. alperes azzal érvelt, hogy a polgári és gazdasági perben más-más jogviszony alapján készültek a részben egymástól eltérő szakvélemények, ezért a két jogviszonyból származó különbség idézte elő a perújító felperes által sérelmezett helyzetet.
A III. r. alperes azért sérelmezte a perújítás megengedhetőségét, mivel álláspontja szerint a Pp. 390. §-ában meghatározott egyéves határidő "objektív", így az eltelt időre tekintettel a perújítási kérelem elkésett.
A perújító felperes írásbeli észrevételében vitatta az I. r. alperes által kifejtett álláspontot: rámutatott arra, hogy a polgári perben olyan hibákért kényszerült helytállni, amelyekért a felelősség nyilvánvalóan az alpereseket terheli. A III. r. alperesi észrevételre tekintettel igazolási kérelmet terjesztett elő. Hivatkozása szerint a csatolt ítélet hitelesen tanúsítja, hogy a perújítási határidőt rajtuk kívül álló okból mulasztotta el. Hangsúlyozta, hogy a polgári per befejezése után a keresetüket haladéktalanul benyújtották.
A fellebbezések alaposak, a felperes igazolási kérelme alaptalan.
A perújítás megengedhetőségével kapcsolatban a Pp. 390. §-a akként rendelkezik, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított egy év elteltével perújításnak helye nincs. A gazdasági perek külön szabályai a perújításra további szabályokat nem tartalmaznak, ezért a Pp. 365. §-ának (3) bekezdése értelmében a Pp. általános szabályai irányadók. A Pp. 261. §-ának (3) bekezdése szerint az ítélet jogerőre emelkedésétől számított öt év elteltével perújításnak helye nincs: e határidő elmulasztása miatt igazolással élni nem lehet. Mivel a gazdasági perekben a perújításra a Pp. általános szabályait kell alkalmazni, de azzal az eltéréssel, hogy a perújítás végső határideje az ítélet jogerőre emelkedésétől számított egy év (Pp. 390. §), ennek elmulasztása miatt igazolással élni nem lehet. A perújítással támadott ítélet 1988. június 12-én jogerőre emelkedett, a perújítási kérelem benyújtása pedig egy év eltelte után, 1990. június 29-én történt.
A fentiekből következik, hogy az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a perújítást megengedte. E helyett a kérelmet, a Pp. 264. §-alapján, hivatalból el kellett volna utasítania.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, és a perújítási kérelmet elutasította.
Mivel az illetékről szóló 1990. évi XCIII. tv. 58. §-ának d) pontja értelmében illetékmentes az eljárás, ha a bíróság az eljárást megindító beadványt érdemi tárgyalás kitűzése nélkül hivatalból utasítja el, a Legfelsőbb Bíróság mellőzte az eljárási illeték kiszabását. (Legf. Bír. Gf. IV. 31 404/1991. sz.)