adozona.hu
BH 1992.5.332
BH 1992.5.332
I. A korlátolt felelősségű társaság társasági szerződésében meghatározott cégnév és tevékenységi kör módosítása csak valamennyi tag által aláírt és ügyvéd vagy jogtanácsos ellenjegyzésével ellátott okirattal történhet joghatályosan [1988. évi VI. tv. (Gt.) 19. § (2) bek., 21. § (1) bek. a) és c) pont, Ptk. 200. § (1) bek.]. II. A szerződő felek a mellékszolgáltatás nyújtása felől szabadon állapodhatnak meg, ha azonban valamelyik tag mellékszolgáltatást vállal, akkor annak feltételeiről, nem teljesítése eset
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A budapesti székhelyű, L. Pénzügyi Tanácsadó Kft. elnevezésű gazdasági táraságot az A. Vállalt 450 000 Ft, az M. Külkereskedelmi Vállalat 450 000 Ft és a C. Pénzügyi Tanácsadó Kft. 100 000 Ft, összesen: 1 000 000 Ft törzstőkével alapította az 1989. január 31-én aláírt társasági szerződés szerint.
Az elsőfokú bíróság az 1989. május 9-én érkezett bejegyzés iránti kérelem és a hozzá csatolt okiratok megvizsgálását követően a cég jogi képviselőjét személyesen meghallgatta, és az erről 1989. máju...
BH 1992.5.332 I. A korlátolt felelősségű társaság társasági szerződésében meghatározott cégnév és tevékenységi kör módosítása csak valamennyi tag által aláírt és ügyvéd vagy jogtanácsos ellenjegyzésével ellátott okirattal történhet joghatályosan [1988. évi VI. tv. (Gt.) 19. § (2) bek., 21. § (1) bek. a) és c) pont, Ptk. 200. § (1) bek.].
II. A szerződő felek a mellékszolgáltatás nyújtása felől szabadon állapodhatnak meg, ha azonban valamelyik tag mellékszolgáltatást vállal, akkor annak feltételeiről, nem teljesítése esetére a szankciókról a társasági szerződésben rendelkezni kell [Gt. 21. § (1) bek. e) pont, 155. § (1) bek., 157. § (2) bek. b) pont, 1978. évi II. tv. 28. § (3) bek., 34/E. § (1) bek., Ptk. 200. § (2) bek.].
III. Korlátolt felelősségű társaság esetében a taggyűlés tartása nélküli határozathozatalnál a jogszabályban előírt 15 napos határidőt a társasági szerződés nem rövidítheti le [Gt. 192. § (2) bek., Ptk. 200. § (1) bek.].
IV. A korlátolt felelősségű társaság megszűnésének eseteit tartalmazó jogszabályi felsorolás teljes körű. Ezért semmis a társasági szerződés olyan rendelkezése, amely szerint megszűnik a kft., ha a társaság teljes vagyona - a tagok üzletrészeinek összessége - elidegenítésre kerül [Gt. 46. § (1) bek., 227. §, 231. §].
A budapesti székhelyű, L. Pénzügyi Tanácsadó Kft. elnevezésű gazdasági táraságot az A. Vállalt 450 000 Ft, az M. Külkereskedelmi Vállalat 450 000 Ft és a C. Pénzügyi Tanácsadó Kft. 100 000 Ft, összesen: 1 000 000 Ft törzstőkével alapította az 1989. január 31-én aláírt társasági szerződés szerint.Az elsőfokú bíróság az 1989. május 9-én érkezett bejegyzés iránti kérelem és a hozzá csatolt okiratok megvizsgálását követően a cég jogi képviselőjét személyesen meghallgatta, és az erről 1989. május 18-én készült jegyzőkönyvben rögzítette, hogy a kérelmező
- a szerződésben és a kérelemben a tevékenységi körre vonatkozó adatokat pótolta,
- a cégelnevezésben a vezérszót javította, illetőleg
- az eljáró bíróság a címpéldányban "hivatalból" javított. A cég bejegyzését 1989. május 18-án rendelte el az elsőfokú bíróság úgy, hogy annak alapjául elfogadta azt a társasági szerződést, amelyben
- a jogi képviselő a társaság elnevezését ACM betűszóval kiegészítette (II/2. pont),
- a tevékenységi körből - a kérelemmel való összehasonlítás szerint - kihúzta a "pénzügyi tanácsadás" meghatározást követő
"tagjai saját eszközeivel kapcsolatban pénz- és hitelügyletek közvetítése,
7423 egyéb gazdasági jellegű szolgáltatás,
7521 hitel-, kereskedelmi, bank- és egyéb pénzügyi szolgáltatás"-t (III/5. pont),
- Az A. Vállalat, valamint az M. Külkereskedelmi Vállalat mellékszolgáltatását - többek között - abban határozta meg, hogy "saját szabad pénzeszközeit hitelközvetítés céljára felajánlja" [VI/11/2/b) pont],
- a taggyűlés megtartása nélküli írásbeli szavazás időtartamát 8 napban szabta meg (IX/31. pont),
- a társaság megszűnéseinek esetei között felsorolta "a társaság teljes vagyona elidegenítésre kerül" meghatározást.
A jogerős cégbejegyzést elrendelő végzés ellen a legfőbb ügyész törvényességi óvást emelt, amelyben indítványozta az elsőfokú bíróság végzése törvénysértő voltának megállapítását és az elsőfokú bíróság arra történő felhívását, hogy a megállapított törvénysértések kiküszöbölésére irányuló eljárást folytassa le.
A cég az észrevételében a törvényességi óvás elutasítását kérte.
A törvényességi óvás alapos.
A gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: Gt.) 11. §-ának (1) bekezdése értelmében a gazdasági társaságok felett a törvényességi felügyeletet a cégjegyzéket vezető cégbíróság látja el. A törvényességi felügyelet tartalmát meghatározó (2) bekezdés kimondja, hogy ennek keretében ellenőriznie kell, hogy a társasági szerződés, valamint a társaság alapítására vonatkozó egyéb okiratok megfelelnek-e a jogszabályoknak. A cégbíróság eljárását szabályozó (4) bekezdés a bírósági cégnyilvántartásról és a cégek törvényességi felügyeletéről rendelkező 1989. évi 23. törvényerejű rendeletnek (a továbbiakban: Ctvr.) a törvényben foglalt kiegészítésekkel történő alkalmazását írja elő.
Az óvás helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság jogalkalmazási mulasztásaira, melyek következtében a cégbejegyzést elrendelő végzését törvénysértőnek és megalapozatlannak kell minősíteni.
A Gt. gazdasági társaság alapításáról rendelkező 19. §-ának (2) bekezdése a társasági szerződésre és annak módosítására vonatkozóan - eltérést nem engedő módon - írja elő, hogy az okiratot valamennyi tagnak alá kell írnia, és azt ügyvédnek vagy jogtanácsosnak kell ellenjegyeznie. A Gt. 17. §-a alapján alkalmazandó Ptk. 217. §-ának (1) bekezdése értelmében a Gt. 19. §-a (2) bekezdésével előírt különleges alakiság megsértése - a jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - semmis.
Mivel a Gt. 21. §-a (1) bekezdésének a) és c) pontjai szerint a társasági szerződés lényeges tartalmi eleme a társaság cégneve és a tevékenységi köre, ezért a Ptk. 218. §-a (1) bekezdésének megfelelően ezekben a kérdésekben az alapítóknak kell megállapodniuk. Bár a Ptk. 218. §-ának (3) bekezdése csak a szerződés megszüntetése vagy felbontása esetére rendeli el a jogszabály által megszabott alakiság betartását, a Gt. 19. §-ának (2) bekezdése azonban tételesen is előírja, hogy a szerződéskötés szabályait a módosítás során is alkalmazni kell.
A kifejtettekből következik, hogy az adott esetben a társasági szerződésben meghatározott cégnév és tevékenységi kör módosítása csak valamennyi tag által aláírt, továbbá ellenjegyzéssel ellátott okirattal történhetett volna.
A jogi képviselő által eszközölt javítás eredményeként a társasági szerződést semmisnek kell tekinteni, amelyre cégbejegyzés nem alapítható.
A szerződési szabadság elvét megfogalmazó Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése a típusszabadságot deklarálva egyben azt is kimondja, hogy a szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől a felek egyező akarattal eltérhetnek, ha a jogszabály az eltérést nem tiltja. A szerződő felek részére biztosított diszpozitivitás azt jelenti, hogy a szerződés tartalmát szabadon állapíthatják meg, ez a joguk azonban csak a jogszabályok keretei között érvényesülhet.
A társasági szerződés a gazdasági társaság alapítását célzó megállapodás, amelyet meghatározott alakban és tartalommal kell megkötni. A tartalmi elemeket a Gt. 21. §-a (1) bekezdésének a)-d) pontjai taxatíve felsorolják, illetőleg az e) pont utalása szerint a Gt. 157. §-a (1) bekezdésének a)-f) pontjai. A korlátolt felelősségű társasági formában a tagok fő kötelezettsége a törzsbetét szolgáltatására terjed ki, mert a Gt. 155. §-ának (1) bekezdése értelmében az egyéb vagyoni hozzájárulás teljesítésre csak akkor kötelesek, ha ezt a társasági szerződés megállapította, tehát a szerződéses jognyilatkozatuk alapján.
A szerződő felek akaratnyilvánításától függ, hogy közülük ki és milyen tárgyú mellékszolgáltatás nyújtását vállalja, de ha ebben a kérdésben megállapodtak, úgy a Gt. 157. §-a (2) bekezdésének b) pontja értelmében rendelkezniük kell annak feltételeiről és a nem vagy nem megfelelő teljesítés szankcionálásról. Mivel a diszpozitivitás keretei között az alapítók ebben megállapodtak, ezért a mellékszolgáltatás a társasági szerződés lényeges tartalmává vált, amely megkívánja a törvény által előírt követelményekről történő rendelkezést.
A Gt. ismertetett 21. §-a (1) bekezdése e) pontjának és a Gt. 157. §-a (2) bekezdésének egybevetéséből következik, hogy ha a tagot a Gt. 155. §-a (1) bekezdésének megfelelően "egyéb vagyoni hozzájárulás" is terheli, úgy ezt mellékszolgáltatásként kell minősíteni, és meg kell állapodni a Gt. 157. §-a (2) bekezdése b) pontjában előírtakról. Tehát nem elegendő, hogy a társasági szerződés csupán "utalást tartalmazzon" erre vonatkozóan, mert a tag és a társaság közötti jogviszony törvény szerinti rendezése az okirat szükséges tartalma. Az erről való rendelkezés elmaradásának jogkövetkezményét a Gt. 21. §-ának (2) bekezdése a szerződés semmisségében határozza meg.
A jelen esetben a társasági szerződés olyan mellékszolgáltatást tartalmaz, amely hitelközvetítési tevékenység folytatását jelenti. Az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény 28. §-ának (3) bekezdése e feladatok ellátására a pénzintézeteket, illetőleg a 34/E. § (1) bekezdése - engedély, illetőleg megbízás alapján - a pénzintézeti rendszerbe nem tartozó jogi személyeket is feljogosít. Mivel a társaság nem tekinthető pénzintézetnek, engedéllyel vagy megfelelő megbízással pedig nem rendelkezik, ezért a mellékszolgáltatásra vonatkozó szerződéses kikötés jogszabályba ütköző, a Ptk. 200. §-a (2) bekezdésének megfelelően semmis.
A cégbíróságnak a társaság alapítására irányuló valamennyi okiratot ellenőriznie kell, és észlelnie, ha akár a tevékenység, akár a mellékszolgáltatás olyan jellegű, hogy annak végzését más jogszabály tiltja, illetőleg engedélyhez köti. A gazdasági társaságok megalakulása ugyanis jogszerűnek csak akkor minősíthető, ha az alapítására vonatkozó társasági szerződés tartalma a jogszabályoknak megfelel. A cégbíróságnak tehát nem azt kell vizsgálnia és felderítenie, hogy a társaság végzi-e az adott tevékenységet, hanem az okiratok alapján kell elbírálnia a bejegyzési kérelmet.
A Gt. 20. §-a a Ptk. már ismertetett rendelkezéseivel összhangban úgy rendelkezik, hogy a szerződő felek a társasági szerződés tartalmát szabadon állapítják meg, és a törvény rendelkezéseitől csak akkor nem térhetnek el, ha ezt a törvény kifejezetten tiltja. A társasági törvény alkalmazása során a diszpozitivitás azt jelenti, hogy a szerződő felek a törvény keretei között szabadon állapodhatnak meg. A korlátolt felelősségű társasági formában a szerződéses szabadság korlátait jelentik mindazok a rendelkezések, amelyek egyértelmű kogenciát vagy - többek között - a szövegezésükben a követendő eljárás szabályait (pl. a kizárás intézménye) vagy határidőket tartalmaznak. Ebből következik, hogy a Gt. 192. §-a (2) bekezdésében előírt tizenöt napot a szerződő felek nem rövidíthetik le.
A társasági szerződés a taggyűlés nélküli határozathozatal módját törvénybe ütköző módon szabályozta, mert a határozattervezetre történő válaszadásra csak nyolc napot biztosított, ezzel megsértette a tag törvényben biztosított jogait.
A gazdasági társaságok általános szabályai között a Gt. 46. §-ának (1) bekezdése taxatíve felsorolja a társaság megszűnésének eseteit úgy, hogy kiterjeszti az egyes társasági formákra vonatkozó előírásokkal [g) pont]. A speciális rendelkezést jelentő Gt. 227. és 231. §-ai a taggyűlés hatáskörébe utalják a megszűnés elhatározását, illetőleg a tagok egy főre csökkenése esetén előállott helyzetet rendezik. A jogintézmény törvényi szabályozásának rendszertani és logikai értelmezéséből következik, hogy a korlátolt felelősségű társaság egyéb módon történő megszűnése kizárt.
A társasági szerződésben rögzített feltétel - a társaság teljes vagyonának elidegenítése - nem tekinthető a Gt. 46. §-a (1) bekezdése a) pontja második fordulatával szabályozott esetnek, mert a társaság vagyona a tagok üzletrészeinek összességét jelenti, melyet ha átruháznak - akár együtt, akár külön-külön -, csak az üzletrészek tulajdonosi jogutódlása következik be, de a társaság vagyonát ezek a jogviszonyok nem érintik, továbbá jogszerű működését nem befolyásolják. A társaság teljes vagyonának elidegenítése mint megszűnési ok a fentiekből kitűnően jogszabályba ütköző szerződéses kikötés.
A Gt. 161. §-ának (2) bekezdése értelmében a korlátolt felelősségű társaság csak akkor jegyezhető be, ha minden egyes pénzbetétnek legalább a felét befizették. A cégbíróságnak e törvényi előfeltételt vizsgálnia kell, és nem hagyatkozhat arra a feltételezésre, hogy az igazolást kiállító pénzintézet ezt a körülményt megvizsgálta. A törvényességi felügyelet gyakorlása ugyanis a cégbíróságnak nemcsak joga, hanem kötelessége is (Ctvr. 19. §).
A Gt. 201. §-ának (2) bekezdése a tagjegyzékben feltüntetett adatokat sorolja fel, közöttük a társasági szerződésnek a mellékszolgáltatásra vonatkozó rendelkezéseit. A bejegyzési kérelem mellékleteként csatolt tagjegyzék hiányosságát a cég nem vitatta, ezért a Legfelsőbb Bíróság e tárgyban a további részletes indokolást mellőzi.
A cégbejegyzés időpontjában hatályos 1985. évi 16. tvr. 6. §-a (2) bekezdésének tiltó szabálya szerint semmis szerződés alapján cégjegyzékbe bejegyzésnek nincs helye. A semmisség hivatalból észlelése esetében követendő eljárást a 22. § (1) bekezdése az érvényes szerződés benyújtására való felhívás elrendelésében állapítja meg.
Az adott ügyben a cégbejegyzést elrendelő törvénysértő és megalapozatlan végzés meghozatalára úgy került sor, hogy az elsőfokú bíróság a semmisség kiküszöbölése érdekében nem tette meg a szükséges intézkedéseket. Az alkalmazandó jogkövetkezményekről a Ctvr. 25. §-ának (1) és (2) bekezdésének megfelelő alkalmazásával - a Pp. 273. §-ának (1) és 274. §-ának (2) bekezdésében előírt korlátozások figyelembevételével - rendelkezett a Legfelsőbb Bíróság akként, hogy a törvénysértés megállapítása mellett a cégbejegyzést elrendelő elsőfokú végzést hatályában fenntartotta. (Cg. törv. II. 30 923/1991. sz.)