adozona.hu
BH 1992.4.266
BH 1992.4.266
Hibás teljesítés miatt indított gazdasági perben a pertárgy értéke, amelyhez a bírósági eljárás illetéke igazodik, a hibás szolgáltatásnak vagy a szolgáltatás hibás részének az értéke. Ha a lakóházba való bejutás csak balesetveszély mellett lehetséges, az egész lakóház hibás, annak ellenére, hogy a hiba kijavításához a lakók kiköltöztetése nem feltétlenül szükséges [Pp. 24. § (1) bek., 1986. évi I. tv. 27. § (1) bek., 1990. évi XCIII. tv. 38. § (1) bek., GK 48. sz.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes beruházásaként az alperes kivitelezésében épült a 168 lakásos épület. Az épület tervezője a beavatkozó volt. A létesítmény átadására I-IV. ütemben került sor. A IV. ütemhez tartozó 35 lakás vonatkozásában a teljesítés 1980. december 16. napján történt. Ehhez az ütemhez függőfolyosók is tartoztak.
A felperes a megépült lakásokat értékesítette. Az építmény lakói közül közvetlenül az átadás-átvételt követően a falakon kisebb repedéseket észleltek, ezeknek azonban jelentőséget nem tul...
BH 1992.4.266 Hibás teljesítés miatt indított gazdasági perben a pertárgy értéke, amelyhez a bírósági eljárás illetéke igazodik, a hibás szolgáltatásnak vagy a szolgáltatás hibás részének az értéke. Ha a lakóházba való bejutás csak balesetveszély mellett lehetséges, az egész lakóház hibás, annak ellenére, hogy a hiba kijavításához a lakók kiköltöztetése nem feltétlenül szükséges [Pp. 24. § (1) bek., 1986. évi I. tv. 27. § (1) bek., 1990. évi XCIII. tv. 38. § (1) bek., GK 48. sz.].
A felperes beruházásaként az alperes kivitelezésében épült a 168 lakásos épület. Az épület tervezője a beavatkozó volt. A létesítmény átadására I-IV. ütemben került sor. A IV. ütemhez tartozó 35 lakás vonatkozásában a teljesítés 1980. december 16. napján történt. Ehhez az ütemhez függőfolyosók is tartoztak.A felperes a megépült lakásokat értékesítette. Az építmény lakói közül közvetlenül az átadás-átvételt követően a falakon kisebb repedéseket észleltek, ezeknek azonban jelentőséget nem tulajdonítottak, a repedéseket az újrafestés és tapétázás eltakarta.
Az épület III., IV. és V. emeleti függőfolyósóinál az 1987. év nyarán nagyobb mértékű behajlások voltak tapasztalhatók, erre tekintettel a felperes a behajlást okozó hibák díjmentes kijavítását kérte az alperestől. Ennek teljesítése elöl az alperes elzárkózott.
A felperes 1988. január 25. napján benyújtott keresetében a függőfolyosók hibáinak kijavítására kérte az alperest kötelezni. Ezt a keresetét 3 lakással kapcsolatban a főfalakon mutatkozó repedéseket, további 9 lakásra vonatkozóan pedig a válaszfalakon keletkezett repedéseket előidéző hibák kijavítására irányuló követeléssel felemelte. Az egyik lakással kapcsolatban kifogásolt falrepedés miatti szavatossági igényét külön keresettel érvényesítette; a keresetet utóbb az elsőfokú bíróság ide egyesítette.
A felperes az eredeti keresetlevélen illetéket nem rótt le, a kereset felemelésével egy időben 9900 Ft illetéket, a külön kereset alapján indult ügyben pedig felhívásra 2400 Ft illetéket fizetett meg, amit utóbb - újabb felhívásra - további 2400 Ft illetékkel kiegészített.
Az alperes - elévülésre való hivatkozással - a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a függőfolyosó kijavítására kötelező részítéletet hozott, amelyet az alperes fellebbezése folytán a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezett.
Az elsőfokú bíróság - az ügy részbeni újratárgyalásának eredményeként hozott ítéletében - az alperest az érintett lakóépület függőfolyosóinak díjmentes kijavítására, a főfalakon levő repedések megszüntetésére, továbbá 15 000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte, a válaszfalak kijavítására nézve pedig a keresetet elutasította. Az eljárás tárgyának értékét 1 millió forintban állapítva meg kötelezte az alperest arra is, hogy 60 000 Ft elsőfokú és 30 000 Ft fellebbezési eljárási illetéket fizessen meg az Illetékhivatal részére.
Az ítélet elutasító rendelkezése ellen a felperes fellebbezett. Fellebbezésében 2400 Ft illetéket rótt le, amelyet felhívásra 300 Ft-tal összesen 2700 Ft-ra kiegészített.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletnek elutasító részét megváltoztatta, és az alperest a válaszfalhibák kijavítására kötelezte. Megváltoztatta az elsőfokú ítéletnek az eljárási illetékre vonatkozó rendelkezését is, és az alperest 285 300 Ft elsőfokú és 149 700 Ft fellebbezési eljárási illeték megfizetésére kötelezte. Ítéletének indokolása szerint a válaszfalak repedéseire alapított kijavítási igény - a jogvesztő határidő eltelte ellenére - az I. sz. Polgári-Gazdasági Elvi Döntés III. tétele és az ahhoz fűzött indokolás szerint kártérítés címén érvényesíthető, minthogy az akadály megszűnésétől számított 1 éven belül és ezzel kapcsolatos igény érvényesítése is megtörtént. Az eljárási illetékre vonatkozóan pedig azt állapította meg, hogy a függőfolyosó hibái az egész épület rendeltetésszerű használatát akadályozták, és a perbeli lakások 18 000 Ft/m2 értékére is tekintettel az alperesnek mind az elsőfokú, mind pedig a fellebbezési eljárásban az illetékmaximumot kell megfizetnie. A felperes a kereset felemelése során 14 700 Ft-ot, fellebbezésén pedig 300 Ft illetéket rótt le, amelyeknek az illetékmaximumból történt levonása után fennmaradó illeték az, amit az alperes tartozik az Illetékhivatalnak megfizetni, a felperes által lerótt illetékösszegeket pedig a felperes javára perköltségként megtéríteni.
A jogerős ítélet eljárási illetéket megállapító része ellen a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján a legfőbb ügyész törvényességi óvást emelt. Az óvás szerint, bár a függőfolyosók szerkezeti hibái valóban csak a meglevő függőfolyosók elbontásával és újbóli megépítésével javíthatók, amiatt azonban az épület nem vált használhatatlanná, a lakók a lakásokban bent laknak, és kiköltöztetésükre nincs szükség. A lakásokban észlelt falrepedések függetlenek a függőfolyosók szerkezeti hibájától, és ezek kijavítása nem teszi általában szükségessé a lakók kiköltöztetését, bár egyes válaszfalak újjáépítésénél ennek lehetősége nem kizárt. A hibaokok teljes feltárásának hiányában nem állapítható meg, hogy valóban szükséges-e a válaszfalak egy részének teljes újjáépítése, vagy a javítás egyéb módon is elvégezhető, és a nagyobb munkálatok ténylegesen hány lakást érintenek. A hibák kisebb-nagyobb mértékben ugyan, de csak a lakások mintegy 30%-ában jelentkeztek. Mindebből arra kell következtetni, hogy bár az alperes kétségkívül hibásan teljesített, az épület teljes alkalmatlansága nem állapítható meg, így a teljes vállalkozói díjat a pertárgy értékénél nem lehet alapul venni. Amennyiben a Legfelsőbb Bíróság a pertárgy értékének megállapításánál el kívánt térni a felperes által megjelölt értéktől, akkor szakértővel kellett volna tisztáznia a kijavítás várható költségét. A fellebbezési eljárási illeték megállapításánál ugyanakkor figyelmen kívül maradt az is, hogy a fellebbezés lényegesen alacsonyabb értékre történt, mint ami az elsőfokú eljárás perértéke volt. Emellett a fellebbezési illeték megállapításánál a Legfelsőbb Bíróság csak a felperes által - a bíróság felhívására - befizetett 300 Ft illetéket vette figyelembe, holott a felperes a fellebbezésnél is lerótt 2400 Ft illetéket, és ezáltal az alperest az illetékmaximumot is meghaladó mértékű fellebbezési illeték megfizetésére kötelezte.
Az óvás részben alapos.
A felperes amiatt érvényesített hibás teljesítésre alapítottan szavatossági, illetve kártérítési igényt, mert az érintett épület függőfolyósói megsüllyedtek, illetőleg az egyes lakások tartó- és válaszfalai megrepedtek. A függőfolyosók lehajlása miatt - a balesetveszély elhárítása érdekében - azok ideiglenes alátámasztása is szükséges volt. Az illetékekről szóló 1986. évi I. törvény 27. §-ának (1) bekezdése értelmében a bírósági eljárás illetéke az eljárás tárgyának értékéhez igazodik. Ezzel azonosan rendelkezik az illetékről szóló, jelenleg hatályos 1990. évi XCIII. törvény 38. §-ának (1) bekezdése is. A Pp. 24. §-ának (1) bekezdése szerint a pertárgy értékének megállapításánál a keresettel érvényesített követelés vagy más jog értéke az irányadó. Arra nézve, hogy hibás teljesítésén alapuló igény esetén mi tekintendő a keresettel érvényesített követelésnek, a jogszabály közelebbi rendelkezést nem tartalmaz. Erre nézve a bírói gyakorlat tekintendő irányadónak. A BH 1976. évi 11. számában 513. sorszám alatt közzétett jogesetben foglaltaknak megfelelően hibás teljesítés miatt indított gazdasági perben a pertárgy értéke a hibás szolgáltatás - vagy a szolgáltatás hibás részének- értéke. Hasonló rendelkezést tartalmaz a 7/1978. (II. 1.) MT rendelet 59. §-a (1) bekezdésének b) pontja, amely szerint a kötbérügyekben az eljárás tárgyának értéke a hibás szolgáltatás ellenértéke, illetve ha a hiba a szolgáltatás egészének használatát nem akadályozza, a hiba miatt rendeltetésszerűen nem használható része.
A függőfolyosó az érintett lakóépület olyan alkotórésze, amely az épületben levő lakások rendeltetésszerű használatát szolgálja. Az olyan épület, amelybe való bejutás csak balesetveszély mellett lehetséges, az egész lakóházat hibássá teszi, annak ellenére, hogy a hiba kijavításához a lakók kiköltöztetése nem feltétlenül szükséges. Ezen álláspontot tükrözi a GK 48. számú állásfoglalásban kifejezésre jutó bírói gyakorlat is. Az érintett lakóépület értéke pedig - az 1980. december 16-i átadás-átvételi jegyzőkönyv szerint - 67 828 639 Ft volt.
Megfelel a valóságnak, hogy a felperes az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésben kizárólag a válaszfalak kijavítására irányuló igényének elutasítását sérelmezte. Ennek megfelelően a fellebbezési eljárás tárgyát már csak a válaszfalak hibáira alapított kijavítási igény képezte. A válaszfalhibák egyes lakásoknak a rendeltetésszerű használatát érintették. Az állandó bírói gyakorlatnak megfelelően ilyen esetekben - a fent már kifejtettek alapján - a pertárgy értékét a hibákkal érintett lakások értéke határozza meg. Az adott esetben a válaszfalhibák 10 lakásban jelentkeztek. Az érintett lakásokat legalább 50 m2 alapterülettel és 18 000 Ft m2-kénti egységárral számolva, egy lakás értéke 900 000 Ft, a kifogásolt 10 lakás pedig 9 millió Ft értéket képvisel. A fellebbezési eljárás illetékalapjának tehát helyesen ez az összeg tekintendő.
A Pp. 36. §-ának második fordulata szerint, ha a felperes által megjelölt perérték a köztudomással vagy a bíróság hivatalos tudomásával ellenkezik, vagy egyébként valószínűtlen, a pertárgy értékét a bíróság határozza meg. Helyesen tette tehát a Legfelsőbb Bíróság, amikor az elsőfokú és a fellebbezési eljárási illeték alapját a felperes közlésével szemben - attól eltérően - magasabb értékben állapította meg. Mivel az illeték alapja mind az elsőfokú, mind a fellebbezési eljárásban az illetékmaximum kiszabásának alapjául szolgáló illetékalapot jóval meghaladja, a Legfelsőbb Bíróság az alperest az illetékfizetésre az illetékmaximumok figyelembevételével helyesen kötelezte.
Alapos volt viszont az óvás a már említett illeték betudása kérdésében. A felperes a fellebbezési eljárásban összesen valóban nem 300 Ft, hanem - az óvásban foglaltakkal megegyezően - 2700 Ft illetéket fizetett. Ezen illetékösszegnek a fizetendő 150 000 Ft fellebbezési illeték, maximumból történt levonása után az alperesnek helyesen 147 300 Ft illetékfizetési kötelezettsége maradt fenn. A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján az óvással megtámadott jogerős ítélet csak az alperes által fizetendő fellebbezési illeték összegére nézve változtatta meg. (Eln. Tan. G. törv. 31 719/1991. sz.)