adozona.hu
BH 1992.3.210
BH 1992.3.210
Az érintett fél a társadalombiztosítási szerv határozata hiányában is jogosult e szerv olyan intézkedésének jogosságát perben vitatni, amelyet egyébként írásban közölt, szabályszerű határozattal kellett volna megtennie [1975. évi II. tv. 113. § (2) bek., 17/1975. (VI. 14.) MT r. 256. § (1) és (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetlevelében előadta, hogy 1985. május 22-től 1986. szeptember 23. napjáig a szakcsoportnak volt az alkalmazottja, gépkocsivezető munkakörben. Munkaviszonya mellett a tanács szakigazgatási szervének engedélye alapján másodállású kisiparosként fuvarozó tevékenységet is folytatott. Mint másodállású kisiparos - e tevékenysége után - folyamatosan eleget tett a kedvezményes járulékbevallási és befizetési kötelezettségének. 1986. szeptember 23-tól - ...
BH 1992.3.210 Az érintett fél a társadalombiztosítási szerv határozata hiányában is jogosult e szerv olyan intézkedésének jogosságát perben vitatni, amelyet egyébként írásban közölt, szabályszerű határozattal kellett volna megtennie [1975. évi II. tv. 113. § (2) bek., 17/1975. (VI. 14.) MT r. 256. § (1) és (2) bek.].
A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetlevelében előadta, hogy 1985. május 22-től 1986. szeptember 23. napjáig a szakcsoportnak volt az alkalmazottja, gépkocsivezető munkakörben. Munkaviszonya mellett a tanács szakigazgatási szervének engedélye alapján másodállású kisiparosként fuvarozó tevékenységet is folytatott. Mint másodállású kisiparos - e tevékenysége után - folyamatosan eleget tett a kedvezményes járulékbevallási és befizetési kötelezettségének. 1986. szeptember 23-tól - a munkaviszony megszüntetés időpontjától - főállásban folytatta kisipari tevékenységét, és ez után a társadalombiztosítási igazgatóság által megállapított járulékot fizette. 1987 augusztusában gyermeke megszületésekor családi pótlék megállapítását és folyósítását kérte. Ennek során - munkáltatója közlése alapján - a megyei társadalombiztosítási igazgatóság 1987. december 3-án 64 443 forint, 1988. október 5-én pedig további 74 287 forint be nem vallott és be nem fizetett társadalombiztosítási járulék megfizetésére kötelezte, mivel a szakcsoportnak nem alkalmazottja, hanem tagja volt. Az említett összeget a kisiparos számlájáról is leemelte. Előadta, valótlan a megyei társadalombiztosítási igazgatóság alperesnek az az utóbb tett megállapítása, hogy ő kisiparos tevékenysége mellett szakcsoporttag is lett volna, ezért kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a tőle jogalap nélkül levont 130 560 forint, annak kamatai és felmerült költségének megfizetésére.A munkaügyi bíróság végzésével a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította. A végzés indokolása szerint a felperes nem a ténylegesen fennálló járulékfizetési kötelezettségének tett eleget, járuléktartozása keletkezett, és ez késedelmipótlék-fizetési kötelezettséget is vont maga után. Az alperes ezt a tartozást hajtotta be, és nincs olyan, az alperes által hozott határozat, amellyel szemben a 17/1975. (VI. 14.) MT rendelet 256. és 259. §-a a perindítást lehetővé teszi.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság végzésével a munkaügyi bíróság végzését lényegében helyes indokai alapján helybenhagyta. Rámutatott, hogy a felperes polgári perben kérheti annak megállapítását, hogy nem tagja, hanem alkalmazottja volt a szakcsoportnak, és ha ez eredménnyel jár, ez esetben követelheti vissza az alperestől a tőle többletként levont járulékot.
A végzések ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A munkaügyi bíróság helytállóan mutatott rá, hogy az 1975. évi II. törvény (T.) végrehajtása tárgyában kiadott 17/1975. (VI. 14.) MT rendelet (R.) 256. §-ának (1) bekezdése határozza meg, hogy mely esetekben lehet a társadalombiztosítási szerv határozata ellen a bírósághoz keresettel fordulni, a (2) bekezdés pedig részletesen sorolja fel, mely esetekben kizárt a perindítás. Az idézett jogszabály értelmezéséből azonban következik, hogy ha a társadalombiztosítási szerv a biztosított társadalombiztosítási jogviszonyával összefüggésben határozat nélkül intézkedik és sérelmet okoz, a perindítás lehetőségét nem lehet kizárni.
Peradat, hogy az alperes a felperes kisiparos tevékenységén alapuló járulék bevallását tartósan azon a címen fogadta el, hogy a felperes a szakcsoportnak nem tagja, hanem alkalmazottja. Nem vitatott tény, hogy a felperes a járulékbevallási és -befizetési kötelezettségének folyamatosan eleget tett. Az alperes utóbb helyezkedett arra az álláspontra, hogy a felperesnek az említett szakcsoporttal fennálló jogviszonya nem munkaviszony, hanem tagsági viszony, és - elfoglalt álláspontja folytán - visszamenőleges hatállyal a biztosítási jogviszony alapjául szolgáló munkaviszonyt átminősítette tagsági viszonnyá. Ezért a felperessel szemben támasztott követelése be nem vallott és lejárt társadalombiztosítási járulék, aminek következménye a késedelmi pótlék is.
A T. 113. §-ának (2) bekezdése szerint a társadalombiztosítás ügyviteli szerve a követelését fizetésre kötelező határozattal, illetőleg fizetési meghagyással érvényesíti. A jogerőre emelkedett határozat, illetőleg fizetési meghagyás végrehajtható.
A felperes a keresetlevelében azt adta elő, hogy az alperes első alkalommal 1987. december 3-án hívta fel 64 443 forint utólag kivetett járulék, 1988. október 5-én pedig 74 287 forint járulék és késedelmi pótlék megfizetésére. A munkaügyi bíróság - az ügyben elfoglalt álláspontja folytán - elmulasztotta kötelezni a felperest az említett fizetési felszólítások becsatolására, de az alperest sem kötelezte az ügyviteli eljárása során keletkezett államigazgatási iratok csatolására. A felek előadása és a rendelkezésre álló iratok alapján egyértelmű tény, hogy az alperes ügyintézési körében keletkezett olyan határozat, amely bíróság előtt megtámadható, amelynek beszerzését az eljárt bíróságok elmulasztották, ezért az ügyben hozott végzésük ez okból megalapozatlan is.
Egyébként a felperes határozathozatal nélkül is jogosult vitatni a társadalombiztosítási szerv vele szemben visszamenőleges hatállyal tett intézkedéseit, ellenkező esetben ugyanis a társadalombiztosítási szerv esetleges törvénysértő intézkedésével szemben a biztosítási jogviszony jogosultja védtelen lenne. Vitathatja ehhez képest azt is, hogy az alperes megállapításával ellentétben a biztosítás alapjául szolgáló jogviszony nem tagsági viszony, hanem munkaviszony.
Minthogy az alperesnek az ügyben elfoglalt álláspontja és az az alapján tett intézkedése alapvetően érinti a biztosítás alapjául szolgáló jogviszony minősítését (tagsági viszony, munkaviszony), azt a felperes perben jogosult vitatni, és az alperestől bizonyítékokat követelni az eltérő álláspont bizonyítására.
Az eljárt bíróságoknak ettől eltérő álláspontja téves.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság végzését - az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (M. törv. II. 10 084/1991. sz.)