adozona.hu
BH 1992.3.183
BH 1992.3.183
I. Az átalakulással létrejövő gazdasági társaság nem jegyezhető be a cégjegyzékbe, ha - az átalakulási terv nem tartalmazta az új tagok, részvényesek szándéknyilatkozatát [1989. évi XIII. tv. 6. §]; - az átalakulási szándék közzétételére nem a Cégközlönyben kerül sor [2/1989. (III. 22.) IM r. 1. §]. II. Ha az átalakulás során a gazdasági társaság zárt alapítással jön létre, alapító okirat és alapszabály egyaránt készíthető. Ilyen esetben azonban az ügyvédi vagy jogtanácsosi ellenjegyzésnek mindkét okiraton
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A B. Megyei Beruházási Vállalatot a B. Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága alapította 1968. január 1-jei időponttal. A vállalat dolgozói közgyűlés általános vezetésével működött 1986. január 1-jétől. 1989. október 12-én kelt meghívóval 1989. október 27-re a vállalat vezetése közgyűlést hívott össze abból a célból, hogy a vállalat részvénytársasággá való átalakulása felől döntsenek. A vállalat 66 dolgozójából a közgyűlésen 55 megjelent. A közgyűlésen ugyanakkor jelen volt a törvényességi felüg...
BH 1992.3.183 I. Az átalakulással létrejövő gazdasági társaság nem jegyezhető be a cégjegyzékbe, ha
- az átalakulási terv nem tartalmazta az új tagok, részvényesek szándéknyilatkozatát [1989. évi XIII. tv. 6. §];
- az átalakulási szándék közzétételére nem a Cégközlönyben kerül sor [2/1989. (III. 22.) IM r. 1. §].
II. Ha az átalakulás során a gazdasági társaság zárt alapítással jön létre, alapító okirat és alapszabály egyaránt készíthető. Ilyen esetben azonban az ügyvédi vagy jogtanácsosi ellenjegyzésnek mindkét okiraton kell szerepelnie [1988. évi VI. tv. 19. § (3) bek., 260. § (1) bek.].
III. Az alapító okiratot, társasági szerződést, alapszabályt összefűzött, eredeti példányban kell a cégbírósághoz benyújtani, hogy az okirat valódisága felől kétség ne támadhasson. Az alaki követelményeknek meg nem felelő okiratot hiánypótlásra vissza kell adni. Ha azonban a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) egyes rendelkezéseinek megváltoztatása is szükséges, ehhez szerződésmódosításra is szükség van [1988. évi VI. tv. 19. § (2) bek., 1989. évi 23. tvr. 15. § (1)-(2) bek., 13/1989. (XII. 26.) IM r. 7. § (1) bek.].
A B. Megyei Beruházási Vállalatot a B. Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága alapította 1968. január 1-jei időponttal. A vállalat dolgozói közgyűlés általános vezetésével működött 1986. január 1-jétől. 1989. október 12-én kelt meghívóval 1989. október 27-re a vállalat vezetése közgyűlést hívott össze abból a célból, hogy a vállalat részvénytársasággá való átalakulása felől döntsenek. A vállalat 66 dolgozójából a közgyűlésen 55 megjelent. A közgyűlésen ugyanakkor jelen volt a törvényességi felügyeleti jogkört gyakorló megyei tanács részéről dr. F. I. A közgyűlés napirendjén a vállalat átalakulása szerepelt, ezzel összefüggésben ismertetésre került az átalakulási terv. A tervezet szerint az átalakuló társaság T. I. Beruházási és Gyógyidegenforgalmi Rt. elnevezéssel jönne létre, tevékenysége alapvetően kereskedelmi vendéglátás és szálláshely-értékesítés, gyógy-idegenforgalmi létesítmények kialakítása, üzemeltetése és ehhez kapcsolódóan műemlék kastélyok helyreállítása. A vagyonmérleg szerint az átalakuló vállalat vagyona 22 036 000 Ft, az átalakuláshoz szükséges minimális 20%-os külső részesedés mértéke 4 808 000 Ft, így az átalakuló vállalat tervezett alaptőkéje 26 444 000 Ft lenne. Az átalakulási terv szerint az alapítót mint vagyonkezelőt vagyoni hányada 20%-ában, vagyis 4 410 000 Ft értékben illetik meg részvényesek. A B.-i Városi Tanácsnak ingatlantulajdona után 2 706 000 Ft értékben járnak részvényesek. Az ismertetett átalakulási terv alapján a közgyűlés az átalakulást egyhangúan megszavazta. Az átalakulást az átalakuló vállalat a megyei Népújságban 1989. november 3-án és 1989. november 21-én közzétette.A megyei tanács 1989. december 21-i ülésen a vállalat átalakulását határozatával helybenhagyta, illetőleg az átalakuláshoz hozzájárult.
A könyvvizsgáló a könyv szerinti értékben vette figyelembe az átalakuló vállalat vagyonát azzal a korrekcióval, hogy az ingatlanokat felértékelte a könyvviteli értékhez képest, míg a vállalat tulajdonában álló másológépet a könyvviteli értékhez képest alacsonyabb értékben jelölte meg. Az így kialakított 22 000 000 Ft-os összeg lett az átalakulni kívánó vállalat vagyonrésze az újonnan létrehozandó részvénytársaságban.
Az átalakuló vállalat 1989. november 15. és december 5. között a részvényjegyzést lebonyolította, úgy, hogy a részvényjegyzők az átalakuló vállalat saját vagyonához képest hozzávetőlegesen 45 000 000 Ft értékben jegyeztek részvényt. A részvényjegyzési ívek szerint a társaság részvényesévé vált 10 jogi személy, 53 természetes személy, az ingatlan tulajdonosaként a helyi önkormányzatok, illetőleg az alapító úgy is, mint vagyonkezelő. A részvényjegyzési ívek alapján a társaság részvényesévé vált volna az I. Szövetkezeti Befektetési Részvénytársaság, valamint az ALE A. KB. Box elnevezésű svéd cég is.
A társaság 1989. december 5-én alakuló közgyűlést tartott. 1/1989. számú közgyűlési határozatukkal a társaság megalakulását határozták el, míg 2/1989. számú határozatukkal elfogadták a társaság alapszabályát. Az alapszabály szerint a társaság alaptőkéje 67 550 000 Ft, melyből az apport 20 158 000 Ft-ot képzett volna. A társaság ezzel egyidőben megválasztotta vezető tisztségviselőit, és a közgyűlés elnöke bejelentette, hogy valamennyi részvényjegyző az általa jegyzett összeg jogszabályban meghatározott mértékét a közgyűlésig befizette.
A cégbejegyzési kérelmet 1990. január 9-én a cégbíróságnak beterjesztették. 1990. február 22-én olyan kérelemmel fordultak a cégbírósághoz, hogy a részvénytársaság iratait: az alapszabályt, alapító okiratot és a cégjegyzéket átdolgozás végett a részükre adja ki. Ennek az volt az indoka, hogy a külföldi tőke mind ez ideig nem nyert átutalást. Az átdolgozás következtében a vállalatból átalakuló részvénytársaság zártkörű módon jön létre. A zártkörű alapítás során az alapításban részt vettek korábban részvényjegyző természetes személyek. Az ingatlan tulajdonosaként a helyi önkormányzat, a felügyeletet gyakorló szerv, úgy is, mint vagyonkezelő, illetőleg a korábbi részvényjegyző jogi személyek közül 8 jogi személy. Az új, zártkörűnek jelzett alapításban nem vett részt a svéd illetőségű cég, illetőleg az I. Szövetkezeti Befektetési Részvénytársaság. Az alapító okirat szerint a társaság alaptőkéje 55 170 000 Ft, amely egyenként 5517 db 10 000 Ft névértékű névre szóló részvényből áll. A társaság alaptőkéjéből 20 158 000 Ft volt az apport, és 35 012 000 Ft a pénzbeli hozzájárulás, amelyre a részvényjegyzők az alapító okirat aláírásáig 11 250 000 Ft-ot befizettek. Az alapító okiratot 1989. december 5-i dátumú záróoldallal látták el, és azon valamennyi alapító aláírása szerepelt. Az alapító okirat mellé külön alapszabály is készült.
A céget az elsőfokú bíróság 1990. március 1-jén a cégjegyzékbe bejegyezte.
Vizsgálatot folytatott a részvénytársaság tevékenységét illetően az Állami Számvevőszék és az APEH megyei Igazgatósága is. A vizsgálatok a részvénytársaság működését rendben levőnek találták.
A társaság 1990 szeptemberében alaptőke-emelést határozott el, melynek eredményeképpen a társaság alaptőkéje 293 220 000 Ft-ra emelkedne, de ez ideig a tőkeemelés bejegyzését a társaság nem kezdeményezte.
A jogerős cégbejegyző végzéssel szemben a legfőbb ügyész törvényességi óvást emelt, és indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértés megállapítása következtében az óvással megtámadott jogerős cégbejegyző végzést helyezze hatályon kívül.
Az óvással szemben a cég észrevételeket terjesztett elő. Kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság az óvást utasítsa el, illetve esetleges törvénysértések megállapítása mellett és ellenére is az óvással támadott végzést hatályában tartsa fenn.
Az óvás az alábbiak szerint alapos.
A többször módosított, illetőleg kiegészített 1989. évi XIII. törvény (a továbbiakban: Át.) 5. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében az átalakulás kiinduló dokumentuma az átalakulási terv. A 6. § értelmében az átalakulási terv tartalmazza az elérni kívánt gazdasági célt, a társaságban részt venni kívánó új tagok (részvényesek) szándéknyilatkozatát, az alapszabály-tervezetet és a vagyonmérleget. Az Át. 5. §-ának (3) bekezdése megtiltja, hogy az átalakuló gazdálkodó szervezet átalakulási vagyonát a könyvvizsgáló által jelzett mértéknél magasabb értékben állapítsák meg.
A fent felsorolt kellékek közül az adott esetben az átalakulási terv nem tartalmazta az új részvényesek szándéknyilatkozatát, vagyis a cégiratok között nincs olyan irat, amelyből megállapítható lenne, hogy a külső részesedést konkrétan kik, milyen mértékben vállalták. A közgyűlésen jelen volt a törvényességi felügyeletet gyakorló Megyei Tanács V. B. küldöttje, aki ezzel kapcsolatban észrevételt nem tett. A vállalati közgyűlés az átalakulást az Át. 17. §-ának (1) bekezdése szerinti 2/3-os többséggel megszavazta. Ennek alapján az átalakulási tervet és az ehhez kapcsolódó anyagot az alapító szervnek mint átmenetileg vagyonkezelőnek (Át. 79. §) a vállalat megküldte, amely az átalakuláshoz hozzájárult. Sor került az Át. 7. §-ának megfelelő, kétszer 15 napos közzétételére is, ezt azonban a vállalat nem hivatalos lapban, vagyis a Cégközlönyben jelentette meg [2/1989. (III. 22.) IM rendelet 1. §-a]. A közzétételi hirdetményben az újonnan alakuló részvénytársaság alaptőkéjébe a társaság vagyonán felüli 20%-os többlet beépítésre került, a tervezett alaptőkét 26 000 000 Ft-ban jelölték meg. Az átalakulási tervben az Át. 21. §-a értelmében rendelkezés történt az alaptőke 20%-át kitevő részvénynek a vagyonkezelő részére való kiadása, valamint a belterületi földek értékének megfelelő részvényeknek a tulajdonos helyi önkormányzatok részére való kiadása felől is.
Az átalakulási terv mindössze annyi utalást tartalmazott a külső részesedők tekintetében, hogy a tervezett tőke 37%-áig külső résztvevők is részt kívánnak vállalni a társaság alaptőkéjében. Ennek megfelelően 8 204 000 Ft értékben részvényeket jegyeztek. Ez egyben szándéknyilatkozatuk is.
A vállalat átalakulásának fent ismertetett fázisai és döntései alapján megállapítható, hogy két vonatkozásban történt jogszabálysértés. Az átalakulási terv egyrészt nem tartalmazta az új tagok, részvényesek szándéknyilatkozatát, és az átalakulás meghirdetésére nem a jogszabályban meghatározott módon került sor.
Az Át. 10. §-a, illetőleg 29. §-a értelmében, amennyiben az átalakulás során részvényjegyzésre is sor kerül, úgy arra a Gt. általános szabályai az irányadóak.
Az 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban:Gt.) 252. §-ának (2) bekezdése értelmében részvényjegyzés esetében az alapítási tervezetnek többek között a következő adatokat is tartalmaznia kell: az alaptőke tervezett nagyságát, a részvények névértékét, fajtáit, a részvényjegyzés helyét, idejét és tartalmát, a túljegyzés esetén követendő eljárást, az alakuló közgyűlés összehívásának módját. A GT. 254. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy részvényjegyzés esetében a jegyzéskor a jegyzett érték 10%-át be kell fizetni, kivéve az apporttal teljesíteni szándékozó részvényest. A cégiratok között egyetlen olyan irat nincs, amelyből megállapíthatóak lennének, hogy a fent felsorolt intézkedések, illetőleg határozatok megszülettek volna, és a részvényjegyzés az ott megjelölt módon bonyolódott volna le. Nincs olyan alapítási tervezet sem, mely e követelményeknek megfelelne.
A Gt. 279. §-ának (3) bekezdése értelmében a meghívók kikézbesítésének a közgyűlés időpontját 30 nappal meg kell előznie. A meghívót a becsatolt iratok alapján 1989. november 15-i dátummal látták el, a meghívó december 5-ére szólt. Egyértelmű, hogy a 30 napos határidőt a társaság nem tartotta be. A cégiratokból az sem állapítható meg, hogy a közgyűlés meghirdetésére mikor, melyik lapban került sor. Ugyanígy nem állapítható meg a részvényjegyzés meghirdetésének időpontja sem.
A Gt. 257. §-ának (3) bekezdése előírja, hogy az alakuló közgyűlésig a részvényeseknek további 20%-ot kell az általuk jegyzett részvényekre befizetni. A becsatolt bankigazolás ennek megállapítására alkalmatlan, és a becsatolt részvényjegyzési ívekből is az állapítható meg, hogy a részvényjegyzők maximum 10%-ot fizettek be az alakuló közgyűlés időpontjáig különböző időpontokban.
Az alakuló közgyűlésnek - a Gt. 258. §-ának g) pontja értelmében - rendelkeznie kell az apport rendelkezésre bocsátásának az idejéről. Az alakuló közgyűlés erről nem rendelkezett.
Az alakuló közgyűlés megtartására 1989. december 5-én került sor, ugyanakkor az átalakuláshoz az alapító csak 1989. december 21-én járult hozzá.
A fentiek alapján megállapítható, hogy a részvényjegyzésre az anyagi és eljárásjogi szabályoknak a megsértésével került sor, az ily módon való társaságalapítás tehát érvényesen nem jöhetett létre.
Vizsgálta a Legfelsőbb Bíróság az a körülményt, hogy az átalakulásnak az alapító részéről való jóváhagyására is tekintettel, zártkörű módon létrejöhetett-e érvényesen a részvénytársaság.
A Gt. 260. §-ának (1) bekezdése szerint ha az alapítók ügyvéd vagy jogtanácsos által ellenjegyzett alapító okiratban abban állapodnak meg, hogy az összes részvényt az általuk megállapított arányban maguk veszik át, nincs szükség alapítási tervezet kibocsátására, részvényjegyzésre és alakuló közgyűlésre. A társaság ennek megfelelően alapító okiratot és alapszabályt készíthet. Ha a zártkörű alapításra két okirattal kerül sor, úgy az alapszabályon sem mellőzhető az ellenjegyzés a Gt. 19. §-ának (3) bekezdése értelmében. A jelen esetben azonban az ügyvédi vagy jogtanácsosi ellenjegyzés az alapító okiraton nem, hanem csak az alapszabályon szerepel. Az alapító okiratot egyébként csak mint részvényjegyző az a jogtanácsos is aláírta, aki utóbb ellenjegyzéssel az alapszabályt ellátta.
A cég által sem vitatottan az új alapításra, most már zártkörű módon 1990 februárjában került sor. Az alapító okiraton és alapszabályon ennek ellenére az 1989. december 5-i, az első alakulás megkísérlésének az időpontja került feltüntetésre. A társasági szerződés megkötésének, illetve részvénytársaságnál az alapszabály elfogadása időpontjának rendkívüli jelentősége van, hiszen a Gt. 24. §-ának (1) bekezdése értelmében a gazdasági társaság a cégjegyzékbe való bejegyzéssel ugyan, de a fenti időpontokra visszaható hatállyal jön létre. Az alakulás időpontjában hatályos Át. 74. §-ának (1) bekezdése az új gazdasági társaság létrejöttének időpontját kétségtelenül a cégjegyzékbe való bejegyzés időpontjában határozza meg, ez azonban nem jelenti azt, hogy a résztvevők a valóságnak meg nem felelő adatokat jelölhetnek meg az alapszabályban vagy az alapító okiratban.
Az alapító okirat - figyelemmel a Gt. 25. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésre - a Pp. 196. §-ának (1) bekezdése értelmében olyan magánokiratnak minősül, amelyet az alapítók aláírtak és az okiratot a Gt. 260. §-ának (1) bekezdése alapján ügyvéd vagy jogtanácsos ellenjegyzéssel látta el [Pp. 196. § (4) bekezdés]. A cégiratok alapján - és miután a cégeljárásban az 1989. évi 23. tvr. (a továbbiakban: tvr.) 16. §-ának (1) bekezdése alapján bizonyítás felvételének helye nincs - a cégeljárás folyamán sem állapítható meg, hogy az alapító okiratot az alapítók mikor írták alá, hiszen senki által sem vitatottan és megállapítható módon 1989. december 5-én ilyen megállapodás még nem született. Az elsőfokú bíróságnak a Ctvr. 15. §-ának (1) bekezdése alapján e semmisségi okot hivatalból kellett volna figyelembe vennie, és a (2) bekezdés értelmében gondoskodnia kellett volna érvényes okirat benyújtásáról.
A 13/1989. (XII. 16.) IM rendelet 7. §-ának (1) bekezdése külön is előírja, hogy az alapító okiratot összefűzött, eredeti példányon kell benyújtani. Ez a szabály a már ismertetett okirati követelményeken túl is biztosítani kívánja, hogy egy okiratot ne lehessen semmilyen indokkal szétszedni, abban lapokat kicserélni. Az okiratnak a külső megjelenése is olyan legyen - azonos géppel írás, a feleknek lehetőleg az okirat utolsó lapján levő aláírása, majd az így készült okirat szét nem szedhető összefűzése - hogy ne támadhasson kétség annak a valódisága felől.
Az alaki követelményeken túlmenő tartalmi változtatás csak szerződésmódosítás útján lehetséges, a Gt. 19. §-ában foglaltaknak megfelelően. Az átalakulás elhatározása és az ehhez fűződő döntések, illetőleg jóváhagyások alapján lehetőség lett volna arra, hogy az anyagi és eljárásjogi hibát is tartalmazó, ezért érvénytelen részvényjegyzést követően, zártkörű alapítással - a zártkörű alapítás tényleges időpontjának meghatározásával - a jogszabályoknak megfelelően a részvénytársaság megalakuljon. Önmagában véve ezért nem törvénysértő az a körülmény, hogy az újonnan készített alapító okiratban és alapszabályban az alaptőke nagysága és az igazgatóság taglétszáma az eredeti elképzelésektől eltér. Ugyanezért nem kifogásolható az alapításban részt vevők személyében bekövetkezett változás és a fióktelep létesítése sem.
Törvényt sértett azonban az elsőfokú bíróság, amikor úgy rendelkezett az átalakulás bejegyzése felől, hogy nem kérte be az átalakulási tervet, a vállalat közgyűlési jegyzőkönyvét, az alapító jóváhagyását, mert ezekre már csak az óvási eljárásban került sor.
Helyesen mutatott rá az óvás arra, hogy az Át. 8. §-ának (1) bekezdése értelmében a gazdálkodó szervezetből létrejövő gazdasági társaság általános jogutód, így felelőssége korlátozásának nincs meg a lehetősége.
Ahogy arra a korábbiakban a Legfelsőbb Bíróság az óvással egyezően már utalt, a közzétételre - a bírói gyakorlattól (BH 1990/10. 396.) eltérően - nem a jogszabályban meghatározott módon került sor.
A Legfelsőbb Bíróság a korábbiakban - egyéb üggyel összefüggésben - már rámutatott arra, hogy átalakulás során nem szükséges külön apportlista becsatolása, hiszen a gazdálkodó szervezet teljes vagyonával alakul át. Ez alól annyiban van kivétel, amennyiben az átalakuló szervezet vagyonába ingatlan is tartozik. A cég az ingatlanok pontos meghatározásán túlmenően a 13/1989. (XII. 16.) IM rendelet 8. §-ának c) pontja alapján az ingatlanok tulajdoni lapját is csatolta. Ennek, valamint az ingatlanok értéke pontos meghatározásának további jelentősége ott van, hogy csak ennek alapján határozható meg, hogy az ingatlanok után milyen mennyiségű és értékű részvényt kell és melyik helyi önkormányzatnak kiadni. [Át. 23. § (1) bekezdés]. A társaság az eredeti bejegyzési kérelem benyújtásával egyezően becsatolta az Luther u. 10. sz. alatti lakásra, a Micsurin u. 10. sz. alatti irodaházra, és a d.-i kertingatlanra vonatkozó tulajdoni lapok másolatát. Ezekből megállapítható, hogy az ingatlanok tulajdonosa a magyar állam, míg kezelője a megyei Beruházási Vállalat volt. Megállapítható továbbá az, hogy ezen ingatlanok után a könyvszakértői véleménnyel egyezően és az ott megjelölt értékben a szükséges mennyiségű részvényeket a b.-i városi, illetőleg a d.-i tanács részére kiadták, és ők az átalakulás során szintén alapítóként szerepeltek. E tekintetben tehát az óvás nem volt alapos.
Alapos viszont az óvás abban a tekintetben, hogy a bejegyzésre irányuló kérelmet a Gt. 262. §-ának (1) bekezdése szerint a részvénytársaság igazgatóságának tagjai együttesen kötelesek aláírni. A bejegyzési kérelmet egyedül B. L. igazgatósági tag írta alá.
Az alkalmazandó jogkövetkezményeket illetően a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakat vette figyelembe.
A cégbejegyzés óta eltelt idő alatt az átalakulás végbement, a cég különböző üzleti kapcsolatokba került. Az átalakulás során voltak olyan jogszabályi rendelkezések, amelyeket a vállalat kétségtelenül megsértett, és nincs meg a lehetőség az utólagos reparációra sem. Az átalakulási terv nem tartalmazta egyértelműen a külső vállalkozók szándéknyilatkozatát, és nem a Cégközlönyben került sor az átalakulás meghirdetésére. A foganatba ment átalakulás szempontjából azonban a jogszabálysértésnek nincs olyan súlya, mely a már létrejött új gazdasági társaság gazdasági társaságként való működését hátrányosan befolyásolná, és magát a működést folyamatosan jogellenessé tenné.
A zártkörű alapítás szakában elkövetett jogsértések olyan jellegűek, melyeknél az utólagos reparációra alapszabály-módosítással, hiánypótlással megvan a lehetőség, így a jövőben biztosítható, hogy a részvénytársaság a jogszabályoknak megfelelő okiratok alapján működjön. Természetesen, amennyiben a nyílt alapítás a jogszabályoknak megfelelően történt volna, úgy semmilyen körülmények között a részvényesek nem teljesítése miatt a Gt.-ben meghatározott szankciók alkalmazására kerülhetett volna csak sor.
A Legfelsőbb Bíróság ezért élve a Ctvr. 25. §-ának (2) bekezdésében írt jogkörével, a törvénysértés megállapítása mellett a cégbejegyző végzést hatályában fenntartotta. (Cg. törv. II. 30 316/1991. sz.)