adozona.hu
BH 1992.2.137
BH 1992.2.137
I. Kizárólag a gazdasági társaság tulajdonos tagjai jogosultak a társaság gazdasági-pénzügyi problémái megoldásának irányvonalát meghatározni, e kérdésben dönteni, valamint az ügyvezető igazgatót e beosztásában megerősíteni vagy az alól felmenteni. Az alkalmazottak nem jogosultak ilyen jellegű kérdéseket és azok megoldását felülbírálni. II. A jogszerű felmondás nem hatálytalanítható olyan körülményekre tekintettel, amelyek kívül esnek a munkaügyi vita keretein [1988. évi VI. tv. 197. § (1) bek., 199. § (3)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek 1989-ben létesítettek munkaviszonyt az alperes jogelődjével igazgatóhelyettes, rovatvezető, szerkesztő, olvasószerkesztő, újságíró, illetve újságíró-gyakornok munkakörben. Az alperes felmondta a felperesek munkaviszonyát. A felmondások indokolása szerint a taggyűlés felszólította a munkáltatói jogkört gyakorló ügyvezető igazgatót, hogy jogkörével élve tegye meg a szükséges lépéseket a társaság zavartalan működése érdekében. Mivel a felsorolt dolgozók több ízben kijelentették, hog...
BH 1992.2.137 I. Kizárólag a gazdasági társaság tulajdonos tagjai jogosultak a társaság gazdasági-pénzügyi problémái megoldásának irányvonalát meghatározni, e kérdésben dönteni, valamint az ügyvezető igazgatót e beosztásában megerősíteni vagy az alól felmenteni. Az alkalmazottak nem jogosultak ilyen jellegű kérdéseket és azok megoldását felülbírálni.
II. A jogszerű felmondás nem hatálytalanítható olyan körülményekre tekintettel, amelyek kívül esnek a munkaügyi vita keretein [1988. évi VI. tv. 197. § (1) bek., 199. § (3) bek., 202. § (2) bek., 203. § (1) bek., 209. § (2) bek., 210. § (2) bek., MK. 95. sz. állásfoglalás].
A felperesek 1989-ben létesítettek munkaviszonyt az alperes jogelődjével igazgatóhelyettes, rovatvezető, szerkesztő, olvasószerkesztő, újságíró, illetve újságíró-gyakornok munkakörben. Az alperes felmondta a felperesek munkaviszonyát. A felmondások indokolása szerint a taggyűlés felszólította a munkáltatói jogkört gyakorló ügyvezető igazgatót, hogy jogkörével élve tegye meg a szükséges lépéseket a társaság zavartalan működése érdekében. Mivel a felsorolt dolgozók több ízben kijelentették, hogy az ügyvezető igazgatóval nem kívánnak együtt dolgozni, az együttműködés lehetetlenné vált, és emiatt munkaviszonyukat meg kellett szüntetni.A felperesek a felmondás hatálytalanítására irányuló kérelmét a munkaügyi döntőbizottság határozatával elutasította, ezért annak megváltoztatása iránt keresetlevelet nyújtottak be a munkaügyi bírósághoz. Kérték a felmondás hatálytalanítását, az elmaradt munkabérük megfizetését és munkakönyvükben a munkaviszony megszűnése időpontjának 1990. augusztus 31. napjára történő kijavítását azzal, hogy a munkaviszonyuk közös megegyezés alapján szűnt meg.
A munkaügyi bíróság ítéletével megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát. Kötelezte az alperest, hogy a felperesek munkakönyvében a munkaviszony megszűnésének időpontját 1990. augusztus 31. napjára javítsa ki. Elmaradt munkabér címén különböző összegek megfizetésére kötelezte az alperest.
Tényként állapította meg, hogy az alperes jogelődje 1989. március 16-án alakult, majd a hetilap eladására tekintettel cégnevét 1990. június 1. napjától megváltoztatta. A felperesek álláspontja szerint a munkáltató fokozatosan romló gazdasági helyzete az ügyvezető igazgató szakmai alkalmatlanságának volt a következménye, ezért hívták fel arra, hogy mondjon le. Az ügyvezető igazgató nem mondott le. A felperesek ezt követően 1989. december 12-én álláspontjukat írásban is megküldték az alapítóknak. Közölték, hogy a továbbiakban nem hajlandók együtt dolgozni az ügyvezető igazgatóval. Az alperes 1989. december 18. napjára taggyűlést hívott össze, ahol az ügyvezető igazgató beszámolt a cég nehéz gazdasági helyzetéről és annak okairól. Ismertette a terveit arra nézve, hogy miképpen tehető nyereségessé a társaság működése.
A taggyűlés egyhangúlag tudomásul vette a tervezett intézkedéseket, és felhatalmazta az ügyvezető igazgatót, hogy - mivel a társaságnál kialakult helyzet a tervezett intézkedések végrehajtását veszélyezteti - a társasági szerződésben foglalt jogkörével élve tegye meg azokat az intézkedéseket, amelyek a taggyűlés határozatának végrehajtásához szükségesek. Egyben az ügyvezető igazgatót megerősítette a beosztásában.
A felpereseket 1989. december 19-én szerkesztőség ülésen tájékoztatták a taggyűlés határozatáról, és felhívták őket, nyilatkozzanak, fenntartják-e álláspontjukat. A felperesek fenntartották az álláspontjukat, és írásban ismét rögzítették, hogy az ügyvezető igazgatóval nem kívánnak együtt dolgozni, és azt is, hogy nyilatkozatukat nem a felmondás szándékával tették.
A felmondásnak az az indoka, hogy a felperesek többször is bejelentették, hogy az ügyvezető igazgatóval nem kívánnak együtt dolgozni, valós. Ennek ellenére munkaviszonyuk felmondása az Mt. 2. §-ának (1) bekezdésébe ütközik, ugyanis a felpereseknek a pénzügyi-gazdasági problémákra hivatkozása megalapozott volt. Joggal várták el, hogy felvetéseikre elfogadható választ kapjanak, tájékoztatást arról, hogy az említett problémákat miként kívánják felszámolni. Éppen ezért a felperesek nyilatkozatának valós tartalmára figyelemmel az alperes nem szüntethette volna meg jogszerűen a felperesek munkaviszonyát. Minthogy a felperesek bejelentették, hogy az alpereshez nem kívánnak visszatérni, és kérték, hogy munkaviszonyuk megszűnését olyannak tekintsék, mintha az 1990. augusztus 31. napjával közös megegyezéssel szűnt volna meg, kérelmük megalapozott. A felperesek eleget tettek a kárenyhítési kötelezettségüknek, a munkaviszony megszűnésének időpontjáig szerzett jövedelmüket beszámítva az elmaradt munkabér különbözetét az alperes köteles megfizetni.
Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Munka Törvénykönyve 26. §-ának (2) bekezdése szerint a munkáltatónak a felmondást írásban kell közölnie, s abból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie.
Az MK. 95. számú állásfoglalása szerint a jogszerű felmondást sem méltányosságból, sem pedig olyan körülményekre tekintettel, amelyek a munkaügyi vita keretén kívül esnek, nem lehet hatálytalanítani. A megszabott módon közölt munkáltatói felmondást is hatálytalanítani kell, ha megállapítható, hogy a munkáltató a felmondás jogát nem a társadalmi rendeltetésének megfelelően gyakorolta.
A munkaügyi bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felmondás oka valós, minthogy a felperesek többször is bejelentették, hogy az alperes ügyvezető igazgatójával nem kívánnak együtt dolgozni. Nem vitás az sem, hogy a felmondás alakszerűségében is megfelelt a jogszabály előírásainak. A felmondás oka azonban nemcsak valós, hanem kellő alapul is szolgál a felperesek munkaviszonyának megszüntetéséhez. A munkaügyi bíróság alaptalanul hivatkozott az Mt. 2. §-ának (1) bekezdésére amely előírja, hogy a törvény rendelkezéseit a társadalmi és az egyéni érdekek összhangjának biztosításával kell alkalmazni - mint olyanra, amely előírással az alperes felmondása ellentétben áll.
Az alperesre vonatkozó 1988. évi VI. törvény (Gt.) 197. §-ának (1) bekezdése értelmében az ügyvezetőt a taggyűlés választja. A társaság dolgozói tekintetében a munkáltatói jogokat az ügyvezető gyakorolja [Gt. 199. § (3) bek.]. Az ügyvezető beszámolási kötelezettséggel tartozik a tagok által alkotott taggyűlésnek, de nincs olyan kötelezettsége, hogy a cég alkalmazottainak beszámoljon [Gt. 202. § (2) bek., 203. § (1) bek.]. A gazdasági társaságokról szóló törvény tehát semmiféle előírást nem tartalmaz arra nézve, hogy a társaság tulajdonosai az alkalmazottainak beszámolási kötelezettséggel vagy felelősséggel tartoznának. A társaság alkalmazottait - amennyiben a társaság főfoglalkozású dolgozóinak száma éves átlagban 200 főnél több - véleményezési jog illeti meg, és ha ez a vélemény eltér a felügyelőbizottság véleményétől, a taggyűlésen ezt a kisebbségi véleményt is ismertetni kell [Gt. 210. § (2) bek]. A taggyűlés nem választhatja a felügyelőbizottság tagjává a társaság dolgozóját [Gt. 209. § (2) bek.]. Mindezekből következik, hogy az alkalmazottaknak a társaság gazdasági életébe nincs közvetlen beleszólási joguk.
A munkaügyi bíróság - az említett jogszabály rendelkezéseit figyelmen kívül hagyva - alaptalanul rótta a tulajdonosok terhére, hogy nem számoltak be gazdasági terveikről a beleszólási joggal nem rendelkező alkalmazottaknak. A jogszerű felmondást nem lehet hatálytalanítani olyan körülményekre tekintettel, amelyek a munkaügyi vita keretein kívül esnek (MK. 95. sz. állásfoglalás). Megállapítható, hogy az adott munkaügyi vita keretein kívül esik, hogy az alperes tagjai miként ítélték meg annak gazdasági-pénzügyi problémáit, miként kívánták azokat megoldani, hogy megerősítették az ügyvezető igazgatót, sőt felszólították öt arra, hogy a szükséges lépéseket tegye meg a tervezett intézkedések végrehajtása érdekében. Az alkalmazottak nem jogosultak ilyen jellegű kérdéseket és azok megoldását felülbírálni, és - hasonlóan az állami vállalatoknál lebonyolított átszervezésekhez - a munkaügyi bíróság sem vizsgálhatja ezeknek az intézkedéseknek a célszerűségét, indokoltságát.
Egyébként az alperes nem szüntette meg azoknak a dolgozóknak a munkaviszonyát, akik álláspontjukat utóbb visszavonták, és velük az ügyvezető igazgató továbbra is együtt dolgozik.
Jogszerűen hivatkozott az alperes arra, hogy a felmondásnál kizárólag az vezette, hogy a normális, nyugodt munkavégzés feltételei megteremtődjenek. Ez azonban nem volt elvárható azoktól a dolgozóktól, akik kijelentették, hogy az ügyvezető igazgatóval nem hajlandók együtt dolgozni. A felmondás indoka tehát valós, és kellő alapul szolgált a felperesek munkaviszonya megszüntetéséhez, ezért a munkaügyi bíróság ettől eltérő álláspontja törvénysértő.
A fentieken túl a munkaügyi bíróságnak nem volt jogszerű lehetősége arra, hogy a felmondás hatálytalanításának eredményeként azt állapítsa meg, hogy a felperesek munkaviszonya egy későbbi időpontban, közös megegyezéssel szűnt meg. Ebben a felek a perben nem egyeztek meg, és a felmondás hatálytalanítása esetén - amennyiben a felperesek nem kívántak a továbbiakban az alperesnél dolgozni - a felpereseknek kellett volna munkaviszonyukat felmondással megszüntetniük.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperesek keresetét elutasította. (M. törv. II. 10 099/1991. sz.)