BH 1992.2.115

I. A cégbíróságnak az eljárás bármely szakaszában hivatalból vizsgálnia kell a fél meghatalmazottjának képviseleti jogosultságát. Korlátolt felelősségű társaság képviseletét csak az ügyvezető(k), illetőleg az által (általuk) meghatalmazott személy láthatja el a cégbíróság előtt [Pp. 69. § (2) bek., 72. § 1988. évi VI. tv. (Gt.) 161. § (1) bek., 218. § (3) bek.]. II. A társasági szerződés egyes pontjainál alkalmazott javítások, betoldások - függetlenül attól, hogy az ügyvéd vagy jogtanácsos eszközölte - csak

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A budapesti székhelyű A. és A. Vállalat Kiskereskedelmi Kft. elnevezésű gazdasági társaság létesítéséről az A. és A. Vállalat, valamint J. A., dr. W. Gy. és Sch. I. budapesti lakosok az 1989. október 12-én keltezett társasági szerződésben állapodtak meg.
A gazdasági társaság 3 000 000 Ft törzstőkével alakult, mely az állami vállalat 800 000 Ft pénzbeli és 2 100 000 Ft nem pénzbeli, valamint a természetes személyek közös tulajdonukban levő 100 000 Ft pénzbeli törzsbetétjeiből áll.
A társaság...

BH 1992.2.115 I. A cégbíróságnak az eljárás bármely szakaszában hivatalból vizsgálnia kell a fél meghatalmazottjának képviseleti jogosultságát. Korlátolt felelősségű társaság képviseletét csak az ügyvezető(k), illetőleg az által (általuk) meghatalmazott személy láthatja el a cégbíróság előtt [Pp. 69. § (2) bek., 72. § 1988. évi VI. tv. (Gt.) 161. § (1) bek., 218. § (3) bek.].
II. A társasági szerződés egyes pontjainál alkalmazott javítások, betoldások - függetlenül attól, hogy az ügyvéd vagy jogtanácsos eszközölte - csak akkor hatályosak, ha minden javítást (betoldást) a kft. minden tagja láttamozott [Gt. 19. § (2) bek., Pp. 197. § (1) bek.].
III. Semmis a társasági szerződésnek az üzletrészekre vonatkozó vételi jog (opció) kikötése, ha az határozatlan időre vagy 6 hónapot meghaladó határozott időre szól, illetőleg érvénytelen ez a kikötés, ha az - jogszabályban előírt - elővásárlási joggal ütközik [Ptk. 375. § (2) bek., Gt. 17. §, 171. § (1) bek., 172. §].
IV. Nem ütközik jogszabályba, s ezért hatályosul a társasági szerződésnek az a kikötése, amely lehetővé teszi, hogy a korlátolt felelősségű társaság tagja üzletrészét egy másik gazdasági társaság törzstőkéjének részévé tegye [Gt. 22. § (2) bek., 169. § (1) bek., 170. §, 174. § (1) bek.].
A budapesti székhelyű A. és A. Vállalat Kiskereskedelmi Kft. elnevezésű gazdasági társaság létesítéséről az A. és A. Vállalat, valamint J. A., dr. W. Gy. és Sch. I. budapesti lakosok az 1989. október 12-én keltezett társasági szerződésben állapodtak meg.
A gazdasági társaság 3 000 000 Ft törzstőkével alakult, mely az állami vállalat 800 000 Ft pénzbeli és 2 100 000 Ft nem pénzbeli, valamint a természetes személyek közös tulajdonukban levő 100 000 Ft pénzbeli törzsbetétjeiből áll.
A társaság alapítását, a társasági szerződést ellenjegyző Egyetemi Oktatók Jogi Képviseleti Munkaközössége 1989. november 1-jén terjesztette elő a cégbejegyzés iránti kérelmet.
Az elsőfokú bíróság 1989. december 1. napján a 63 761. számú végzésével elrendelte a cég bejegyzését, egyben azonban "felhívta a szerződő felek figyelmét, hogy a társasági szerződés 6. pontjában említett opció kikötése nem felel meg" a törvényi előírásoknak, "így a szerződés ezen rendelkezése érvénytelen", és érvénytelen az üzletrész-átruházásra vonatkozó kikötés is. A taggyűlés az 1989. november 30-án hozott 3/1989. számú határozatával a társaság törzstőkéjét 930 880 000 Ft-ra felemelte, mivel az állami vállalat tag a nem pénzbeli hozzájárulását 927 880 000 Ft-tal felemelte.
Az elsőfokú bíróság az 1990. január 9-én kelt végzésével a változás cégjegyzékbe bejegyzését elrendelte.
Az elsőfokú bíróság mindkét végzése ellen emelt, a megtámadott végzések hatályon kívül helyezésére irányuló törvényességi óvásban kifejtett jogi álláspont értelmében az érvénytelen kikötések folytán az egész szerződés megdőlt, mert a Ptk. 239. §-a (1) bekezdésének a), b) és c) pontjaiban meghatározott törvényi kivitelek nem állanak fenn.
Az 1990. október 3. napján tartott nyilvános ülésen az óvás kiegészült azzal, hogy a törzstőke felemelésének bejegyzését elrendelő elsőfokú végzés abból az okból is törvénysértő, hogy a cég a kettős bejelentés helyett egyszeri kérelmet terjesztett elő [Gt. 218. § (1) bekezdése, 222. § (1) bekezdése].
A törvényességi óvás az alábbiak szerint alapos.
A bírósági cégnyilvántartásról a cégbejegyzés idején az 1988. évi 28. tvr.-tel módosított 1985. évi 16. tvr. (a továbbiakban: Ctvr.), a cégjegyzékről, a cégbejegyzésről pedig a 18/1988. (XII. 15.) IM rendelettel módosított 6/1985. (XI. 6.) IM. rendelet (Cr.), illetve a nem peres eljárásra vonatkozó 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet 13. §-ának (3) bekezdése értelmében a Pp. rendelkezett. A törvényességi óvás elbírálása idején az ezeket a jogszabályokat hatályon kívül helyező 1989. évi 23. tvr. (tvr.) és a 13/1989. (XII. 16.) IM rendelet (R.) szerint rendelkezéseiket a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell, ezért az óvást a bejegyzés idején hatályos cégeljárási szabályok szerint kell elbírálni, vagyis az alapbejegyzést a korábbi cégeljárási szabályok szerint, míg az alaptőke felemelésének bejegyzésével kapcsolatos eljárást az új eljárási szabályok szerint.
A jogi képviseletre vonatkozóan sem a cégeljárás, sem pedig a nem peres eljárás nem tartalmaz eltérő szabályozást, ezért a cégbíróságnak a Pp. képviseletre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmaznia. Ebből következik, hogy a bíróságnak a Pp. 72. §-ában írtaknak megfelelően az eljárás bármely szakában hivatalból kell vizsgálnia a meghatalmazott képviseleti jogosultságát. A korlátolt felelősségű társaság cégbejegyzés iránti kérelmének előterjesztésére jogosultak körét a Gt. 161. §-ának (1) bekezdése és a 218. §-ának (3) bekezdése az ügyvezetők személyében jelöli meg. Az anyagi jogi szabályozásnak megfelelően őket kell a cégbírósági eljárás alanyainak tekinteni, a jogi képviseletükre is csak ők adhatnak meghatalmazást.
Az állami vállalat tag vezérigazgatóját bejelentési kötelezettség nem terheli, de erre nem is jogosult. Ebből következően az általa adott meghatalmazásnak az ügyvezetők részéről történt utólagos jóváhagyása sem bír jogi relevanciával. Az elsőfokú bíróságnak a kérelem előterjesztésének időpontjában a Pp. 69. §-ának (2) bekezdésében írt rendelkezés szerint vizsgálnia kellett volna a meghatalmazott képviseleti jogosultságát, és mert az arra jogosultsággal nem rendelkező jogi képviselő által előterjesztett kérelem alapján cégbejegyzésnek nem lehetett volna helye, azt el kellett volna utasítania, illetve hiánypótlási eljárás során kellett volna gondoskodni a képviseleti jogosultság igazolásáról. A törvényességi óvás az eljárás jogszabálysértő voltára helytállóan mutatott rá, ezért ezen részében alapos.
Eltérést nem engedő (kogens) jellegű rendelkezés a Gt. 40. §-ának (1) bekezdésében annak kimondása, hogy a gazdasági társaság csak a könyvvizsgálói nyilvántartásban szereplők közül választhatja meg a társaság könyvvizsgálóját. Ez a körülmény a megalakulás törvényességének egyik feltétele, amelyet a bíróság a kérelem elbírálásakor vizsgál. A cégbírósághoz benyújtandó kérelmeket és mellékleteit felsoroló 1985. évi 16. tvr. 117. §-ának (2)-(4) bekezdése a könyvvizsgálói minőség igazolását nem követelte meg. Tekintettel azonban arra, hogy a cégbíróságnak a kérelem elbírálásakor a társaság megalakulásának törvényességét az anyagi jog szabályai szerint is vizsgálnia kell, ezért valamilyen módon meg kell győződnie arról, hogy a könyvvizsgálói feladat ellátásának feltételéül szabott nyilvántartásban a kijelölt könyvvizsgáló szerepel-e. Ennek a körülménynek a vizsgálata történhet többféle módon (pl. hivatalos feljegyzés), de ennek a ténynek az iratokból ki kell tűnnie.
A cégbejegyzés időpontjában az állami vállalatok törzskönyvi bejegyzése konstitutív hatállyal bírt. Amennyiben az állami vállalat gazdasági társaság alapításában részt vett, a cégbíróságnak vizsgálnia kellett - a társaság törvényes megalakulásának körében - a törzskönyvi bejegyzésének tényét. Ez a vizsgálat - hasonlóan a könyvvizsgálói minőség megállapításához - történhet kötetlen bizonyítási formák között is, de a cégbírósági eljárásra irányadó okirati bizonyításnak megfelelően az iratokból megállapíthatónak kell lennie. Az okiratok hiányán alapuló óvás az előzőekben kifejtetteknek megfelelően alapos.
Meg kellett állapítani az elsőfokú eljárás törvénysértő voltát, a szabályszerű meghatalmazással nem rendelkező jogi képviselő által a szerződés egyes pontjánál eszközölt javítást, módosítást illetően is. A Gt. 19. §-ának (2) bekezdése értelmében a társasági szerződést valamennyi tag által aláírt és ügyvéd vagy jogtanácsos által ellenjegyzett okiratba kell foglalni. Ezt a rendelkezést a szerződés módosítására is alkalmazni kell. A szerződésnek az üzletrész átruházására, a pótbefizetésre, a mellékszolgáltatásra vonatkozó rendelkezéseibe való kézírásos betoldásokra nézve nem ellenőrizhető, hogy erről a tagoknak egyáltalán volt-e tudomásuk. Azokat ugyanis kizárólag a jogi képviselő szignálta, és egyetlen tag sem látta el aláírásával. A társasági szerződés említett javításaiból csak az állapítható meg biztonsággal, hogy arról a jogi képviselőnek - aki a rendelkezésre álló adatok alapján ügyleti meghatalmazással nem is, csak eljárási meghatalmazással rendelkezett - tudomása volt, de az nem, hogy erről a tagok is tudomással bírtak volna. Ők ezeket a betoldásokat nem írták alá, holott mélyrehatóan érinti egyes jogaikat, illetve kötelezettségeiket. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint, bár a jogszabály kétségtelenül nem kíván meg a társasági szerződésekre nézve minősített okirati formát, a Pp. 197. §-a (1) bekezdésének alapján pedig a magánokirat valódiságát csak akkor kell bizonyítani, ha ezt a bíróság szükségesnek tartja, az elsőfokú bíróság nem mellőzhette volna annak tisztázását, hogy ezek a javítások kitől erednek, illetőleg hogy erről a tagoknak egyáltalán van-e tudomásuk. Az utólagos szövegbetoldás mellett szól az a tény, hogy az elsőfokú bíróság a bejegyzést elrendelő végzésben az érvénytelen kikötésre utalt. A javítás egy része ilyen érvénytelen rendelkezés kiküszöbölésére irányult, úgy azonban, hogy jogszabályba ütköző módon nem a szerződésmódosítás szabályai szerint jártak el.
A társasági szerződés és a bejegyzési kérelem eltérő módon határozza meg a társaság tevékenységi körét. A Cr. 19. §-a értelmében, ha a kérelem vagy annak mellékletei nem felelnek meg a jogszabályoknak, illetőleg a cég létesítésére vonatkozó okiratoknak, a bíróság a kérelmezőt a hiányok pótlására hívja fel. Az elsőfokú bíróságnak hiánypótlás keretében arra kellett volna köteleznie a céget, hogy a kérelem és a társasági szerződés közötti ellentmondást tisztázza. A nem tisztázott ellentmondások mellett cégbejegyzésnek nem lett volna helye.
Érvénytelen a társasági szerződésnek az opcióra vonatkozó kikötése. A Gt. 17. §-a alapján alkalmazandó Ptk. 375. §-ának (2) bekezdéséből adódóan vételi jogot legfeljebb 6 hónapra lehet kikötni, az ezzel ellentétes rendelkezés semmis. A Gt. 171. §-ának (1) bekezdése értelmében üzletrész átruházása esetén a tagot, a társaságot vagy a taggyűlés által kijelölt harmadik személyt ebben a sorrendben az értékesítendő üzletrészre elővásárlási jog illeti meg. A Gt. 172. §-a leszögezi, hogy ennél kedvezőbb szabályokat az üzletrész átruházásánál nem lehet kikötni. A szerződésnek az opció kikötésére vonatkozó rendelkezése a társaságot a taggal szemben kedvezőbb helyzetbe hozta. Ezzel a rendelkezéssel a tag gyakorlatilag lemondott elővásárlási jogáról, legalábbis az opció időtartamára, anélkül, hogy tudomással bírt volna egyáltalán, hogy milyen konkrét feltételek mellett kerül majd sor az üzletrész értékesítésére. A szerződésnek ezt a rendelkezését a korábbiakban már jogszabálysértőnek minősített módon kézírással a jogi képviselő kiegészítette, de miután erre a bejegyző végzés is mint érvénytelenre utalt, érvényes szerződés módosításának nem lehet tekinteni. A Ptk. 375. §-ának (2) bekezdésébe is ütközik a kikötés, hiszen vételi jogot legfeljebb 6 hónapra lehet kikötni. Az óvás tehát e részében is alapos.
A társasági szerződés "az üzletrész megosztására" a Gt. 176. §-ának (1) bekezdésétől eltérő rendelkezéseket tartalmaz. A társasági szerződés szerint az üzletrész "megosztása" az "alapítónak joga". A törvény a felosztás előfeltételeit megjelölve megkívánja a társaság beleegyezését is. Mindezekre tekintettel az üzletrész felosztása - ami jelen esetben a Gt. 176. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazandó Gt. 159. §-ának (2) bekezdésére tekintettel csak az állami vállalat tag üzletrészére vonatkozhat - jogszabályba ütközik, ezért a társasági szerződés ez okból is érvénytelen. Az óvás e vonatkozásában is alapos.
A Pp. 3. §-ának (1) bekezdése értelmében a kérelmeket tartalmuk szerint kell elbírálni. A társaság vidéken levő telephelyei csak fióktelepként voltak bejegyezhetők, a bejegyzés idején hatályos Cr. 7. §-a, illetve a jelenleg hatályos tvr. 6. §-a értelmében is. A bejegyzési kérelemben kétségtelenül tévesen minősítette a cég tevékenysége gyakorlásának ezen helyét telephelynek, de a fióktelepként való bejegyzés jogszerű.
A társasági szerződés 6. pontjának 4. bekezdése szerint "a tagok tudomásul veszik, hogy bármely alapítónak joga van a saját üzletrészével további társaságokban részt venni, vagy üzletrészét megosztva annak általa meghatározott hányadát más társasági üzletrészre elcserélni". A kézírásos kiegészítés: "e jog a többi tag törvényi elővételi jogát nem sértheti."
A társaság és a tagok közötti jogviszonyt szabályozó Gt. 163. §-ának (1) bekezdése szerint a korlátolt felelősségű társaság tagjainak fő és egyetlen kötelezettsége a reájuk eső pénzbetét befizetése, illetőleg a nem pénzbeli betét szolgáltatása. A tagoknak a korlátolt felelősségét mondja ki a Gt. 155. §-ának (1) bekezdése, mely szerint a társaság kötelezettségeiért a tag nem felel.
A társaság alapításakor a gazdasági társaság vagyona a tagok pénzbeli hozzájárulásából, valamint az általuk rendelkezésre bocsátott nem pénzbeli betétből áll [Gt. 22. § (1)-(2) bekezdése].
A Gt. 169. §-a (1) bekezdésének megfelelően a társaság bejegyzését követően a tagok jogait és a társaság vagyonából őket megillető hányadot az üzletrész testesíti meg, melynek mértéke a tagok törzsbetéteihez igazodik. A törvény értelmében tehát az üzletrész elvont fogalom, a tagok jogainak és kötelezettségeinek, valamint a társaság vagyonából őket megillető hányad gyűjtő elnevezése. Eltérően a számszerűleg pontosan meghatározható törzsbetét mértékétől, az üzletrész értéke a társaság működésének, eredményességének a függvénye, tehát attól eltérhet, emelkedhet és csökkenhet. A korlátolt felelősségű társaságban a tagsági viszony felmondás útján éppen ezért nem szüntethető meg, mert a társaságból kiválni csak az üzletrész átruházásával lehet.
Az ismertetett szabályozás azonos a Gt. által hatályon kívül helyezett, a korlátolt felelősségű társaság jogintézményét bevezető 1930. évi V. törvény rendelkezéseivel. Ugyancsak töretlen a bírósági gyakorlat az üzletrész jogi megítélése kérdésében, eszerint "a törzsbetét a törzstőke bizonyos hányada, mely a tag befizetési felelősségének mértékét jelzi. Az üzletrész viszont azoknak a jogoknak az összességét jelenti, amelyet a tag a törzsbetét szolgáltatásának ellenértékeként szerez meg, amíg tehát a törzsbetét határozott összeg, addig az üzletrész belső értéke a benne foglalt jogokhoz és a vállalkozás eredményéhez képest változó és a törzsbetét értékétől eltérő is lehet". (Budapesti tábla 13 842/1932.)
A Gt. 17. §-ában foglalt rendelkezés értelmében a gazdasági társaságnak az üzletrészek átruházásáról szóló tételes rendelkezéseit a Ptk.-szabályokkal összhangban kell alkalmazni.
A Gt. 22. §-ának (2) bekezdése értelmében nem pénzbeli betét bármilyen vagyoni értékkel rendelkező forgalomképes dolog, szellemi alkotás és vagyoni értékű jog lehet. Az e rendelkezéshez fűzött indokolás szerint ennek fő jellemzője a végrehajthatóság. A Gt. 169. §-ának (1) bekezdése szerint a korlátolt felelősségű társaság bejegyzése után a tagot megillető jogokat az üzletrész testesíti meg. A Gt. az üzletrészeknek a kft. tagjai közötti átruházását szabadon megengedi, vagyis a tagsági jogokat és a tag tulajdoni részesedését megtestesítő üzletrész forgalomképes. A társaság hozzájárulásához csak akkor van szükség, ha az üzletrész mellékszolgáltatásra is kötelez (Gt. 170. §-a). Az üzletrész átruházása esetén az átruházónak a társasági viszonyból eredő jogai és kötelezettségei az üzletrész megszerzőjére szállnak át [Gt. 174. §-ának (1) bekezdése]. Ez olyan tulajdonosváltozás, melynek során a tagok nem mentesíthetők a befizetési kötelezettség alól, a társasággal szemben pedig beszámításnak nincs helye. A fentieken túlmenően a Gt. az átruházás korlátairól nem rendelkezik. Tiltó rendelkezések híján pedig ebből az következik, hogy a társasági törvény nem kívánta kizárni azt a lehetőséget, hogy egy adott társaság tagjának üzletrésze másik társaság törzstőkéjének részévé is válhasson. Olyan esetekben, ahol a jogalkotó ezt a lehetőséget tiltani akarta - 1989. évi XIII. tv. 69. §-a (1) bekezdésének a) pontja és (2) bekezdése - , a törvényalkotó a szükséges tilalmi rendelkezéseket a jogszabály részévé tette. Tisztán jogalkotói elhatározás annak eldöntése, megengedhető, kívánatos-e az ilyen fajta tőkeképzés vagy sem, hiszen kétségkívül eredményezhet fiktív tökét. Ennek jogalkotói megfogalmazása széles közgazdasági elemző munkát igényel, és ezért a szükséges feltételek hiányában jogalkalmazói szinten a folyamatba beavatkozni nem lehet. Az óvással ellentétben a Legfelsőbb Bíróság a társasági szerződés ezen kikötésénél a kifejtettek miatt törvénysértést nem állapított meg.
A társasági szerződés 18. pontja szerint a társaság hirdetményeit - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a Magyar Hírlapban teszi közzé. Ebből a szerződéses kikötésből azonban az következik, hogy a Magyar Hírlapban való közzététel nem helyettesítheti mindazokat az eseteket, amikor egyéb jogszabályi rendelkezések érvényesülnek, tehát a jogszabály a hivatalos lap használatát írja elő. A szerződésnek ez a szabálya a Gt. rendelkezéseit nem sérti.
A bejegyző végzés vonatkozásában a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a Gt. 20. §-a alapján a társasági szerződés tartalmát a jogszabályok keretei között a tagok szabadon állapítják meg, és attól egyező akarattal eltérhetnek, ha az eltérést a törvény nem tiltja. A rendelkezéshez fűzött indokolás kitér arra, hogy a Gt. - érvénytelen kikötés esetén - nem az egész szerződés semmisségét kívánja mint jogkövetkezményt kikötni, hanem ez a következmény csak az érvénytelen kikötéshez kapcsolódik. Ezzel összhangban állt a bejegyzés idején hatályos Cr. 19. §-a, valamint 22. §-ának rendelkezése, mely szerint a bíróság a bejegyzést kérőt érvényes szerződés benyújtására köteles felhívni. A speciális jogszabályok miatt nem érvényesül adott esetben a Ptk.-nak az egész szerződés megdőlésére vonatkozó rendelkezése. Ez nem menti fel a bíróságot az alól, hogy gondoskodjon az érvénytelen rendelkezés kiküszöbölése felől a mulasztás jogkövetkezményeinek terhe mellett. Az elsőfokú bíróság ezeket a körülményeket észlelte, a bejegyző végzés erre külön ki is tért. Érvénytelen okirat alapján - még akkor is, ha az csak részben érvénytelen - a hivatkozott Cr. 22. §-ának (2) bekezdése alapján a cégjegyzékbe való bejegyzésnek nem volt helye [ezzel azonos a tvr. 15. §-ának (2) bekezdése]. A fentiekben felsorol esetekben jogszabályt sértett az elsőfokú bíróság, amikor ahelyett, hogy hiánypótlási eljárást rendelt volna el, a bejegyzés felől intézkedett, vagyis az óvás a fentebb részletezettek szerint alapos.
Törvénysértő a törzstőke felemelésének a bejegyzésére vonatkozó döntés is. A Gt. 22. §-ának (2) bekezdése értelmében a nem vagyoni betéttel szemben támasztott egyik alapvető követelmény a vagyoni értékkel való rendelkezés. Ha a vagyontárgynak nincs értéke, a törzstőkében ahhoz nem kapcsolódhatnak vagyoni értékű jogok sem (pl. szavazati jog), és alkalmatlan a végrehajtásra, vagyis a hitelező kielégítésére. Nulla értékű apportot tehát még részben sem lehet "tőkésíteni". A cég által hivatkozott 30/1989. (VII. 1.) PM rendelet az átalakuló gazdálkodó szervezetek átalakulási vagyonmérlegének szabályait tartalmazza, illetve olyan szabályokat fogalmaz meg, amelyek a mérleg készítésénél irányadóak. A vagyontárgyaknak a könyvviteli mérleghez képest történő átértékelése éppen azt a célt szolgálja, hogy a vagyontárgyak reális értéken kerüljenek az új gazdasági társaság vagyonába, illetve jogszabály rendelkezésénél fogva a nulla értéken nyilvántartott eszközök esetében ne kerülhessen sor azoknak a vagyonból való kivonására. Nulla értéken a társaság felemelt törzstőkéjébe adott vagyontárgyak a törvényi feltételek híján a tőke részeként nem funkcionálhatnak, azok csak a társaság törzstőkén felüli vagyonához tartozhatnak [Gt. 167. §-ának (1) bekezdése], a nulla értéken való átadás pedig sérti az 1979. évi II. tv. 51. §-a (3) bekezdésének és a 23/1979. (VI. 23.) PM rendelet 68-69. §-ainak rendelkezéseit.
A tőkefelemelés bejegyzésére úgy került sor, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a Gt. erre vonatkozó 218. §-ának (3) bekezdésében és a Gt. 222. §-ában foglalt - a kétszeri bejelentésre és közzétételre vonatkozó - szabályokat.
Nem megalapozott a cég részéről az az érvelés, hogy ez a rendelkezés nem érvényesül abban az esetben, ha a tőkeemelést zártkörű módon hajtják végre. A Gt. nem tesz különbséget a tőkefelemelési eljárás szabályainál attól függően, hogy a felemelés tőkén felöli vagyonból, valamelyik tag hozzájárulásából vagy a kívülálló személyek vagyonából történik-e. Az e törvényhelyhez fűzött indokolás kifejezetten utal is arra, hogy a jogalkotó már a tőkefelemelés elhatározásának is a feltétlen nyilvánosságát akarta biztosítani. Adott esetben ugyanis nem lehet közömbös harmadik személyek irányában sem a társaság, sem egyes tagjai vagyonának mozgása. A tőkefelemelés bejegyzésére tehát ugyancsak törvénysértő módon került sor.
Nem találta megalapozottnak a Legfelsőbb Bíróság a cégnek azt az érvelését, hogy a törvényességi óvás "kiterjesztésének" nincs helye. A Pp. 273. §-a (2) bekezdésének alkalmazása során kialakult bírói gyakorlat nem zárja ki ugyanis az elsőfokú eljárás szabályainak érvényesülését (Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégium tanácselnöki értekezletén kialakult vélemény - 1964. El. II. D. 25/6.). Tekintettel arra, hogy nem új indítvány előterjesztése történt, hanem csupán az óvásban elfoglalt jogi álláspontot alátámasztó újabb körülményre hivatkozás, ezért az óvás kiegészítésének eljárásjogi akadálya nem volt. Mivel az adott esetben a törvényességi óvás folytán hozott határozat hatálya a cégre kiterjed, a Legfelsőbb Bíróság biztosítani kívánta számára az írásbeli észrevétel megtételének lehetőségét. Ennek érdekében történt az ülés újbóli megnyitása, mert a felet megillető garanciális jogok gyakorlása másképpen nem volt biztosítható.
Mindezekre tekintettel a törzstőke felemelésével és annak módjával kapcsolatos cégbejegyzésre vonatkozó törvényességi óvás csak annyiban nem alapos, hogy a törzstőke felemelt részében szereplő más társaságokban fennálló részesedés apportálása jogszabályba nem ütközik. A fentebb részletezettek szerint túlnyomórészt alapos törvényességi óvás folytán az alkalmazandó jogkövetkezményeket illetően a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakat vette figyelembe.
A társasági szerződés érvénytelen kikötései nem olyan jellegűek, amelyek szerződésmódosítással ne lennének elháríthatóak, a törzstőke felemelésének hiányosságai az eljárás megismétlésével kiküszöbölhetőek. Ezért döntött a Legfelsőbb Bíróság úgy, hogy a tvr. 25. §-ának (2) bekezdésében biztosított jogkörénél fogva a törvénysértés megállapítása mellett az óvással támadott végzéseket hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Cg. törv. II. 31 473/1990. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.