adozona.hu
BH 1992.1.59
BH 1992.1.59
A jövedelemadó-fizetés szempontjából az állatok mesterséges megtermékenyítése nem állat-egészségügyi tevékenység, hanem mezőgazdasági jellegű vállalkozás [36/1976. (X. 17.) MT r. 1. § b) pont; 38/1976. (X. 31.) PM r. 2. § (1) bek. h) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A szarvasmarha-inszeminálást végző felperesnél az APEH megyei igazgatósága 1988. szeptember 28-tól 30-ig pénzügyi ellenőrzést végzett, az 1984-1985-1986-1987. évekre kiterjedően. Az adóhatósági ellenőrzés a fenti évekre 24 700 Ft általános jövedelemadó- és ez alapján 1984-1985. évekre 1280 Ft köfahiányt állapított meg, melynek megfizetésére határozatával kötelezte a felperest. A határozat indokolása szerint a társaság helytelenül alkalmazta a jövedelme utáni adó megállapítására - a vizsgált i...
BH 1992.1.59 A jövedelemadó-fizetés szempontjából az állatok mesterséges megtermékenyítése nem állat-egészségügyi tevékenység, hanem mezőgazdasági jellegű vállalkozás [36/1976. (X. 17.) MT r. 1. § b) pont; 38/1976. (X. 31.) PM r. 2. § (1) bek. h) pont].
A szarvasmarha-inszeminálást végző felperesnél az APEH megyei igazgatósága 1988. szeptember 28-tól 30-ig pénzügyi ellenőrzést végzett, az 1984-1985-1986-1987. évekre kiterjedően. Az adóhatósági ellenőrzés a fenti évekre 24 700 Ft általános jövedelemadó- és ez alapján 1984-1985. évekre 1280 Ft köfahiányt állapított meg, melynek megfizetésére határozatával kötelezte a felperest. A határozat indokolása szerint a társaság helytelenül alkalmazta a jövedelme utáni adó megállapítására - a vizsgált időszakban hatályos - a háztáji és kisegítő gazdaságok jövedelemadójáról szóló többször módosított 36/1976. (X. 17.) MT rendelet (R), valamint a végrehajtásáról szóló, ugyancsak többször módosított 38/1976. (X. 31.) PM rendeletben (Vhr.) foglaltakat. Az adóhatóság álláspontja szerint a felperes inszeminátori tevékenysége nem minősül mezőgazdasági jellegűnek és eredménytől függő vállalkozásnak, következésképpen a Vhr. 2. §-a (1) bekezdésének h) pontja esetükben nem alkalmazható, tehát általános jövedelemadó-fizetési kötelezettsége fennállt.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A társaság által végzett mezőgazdasági szolgálatokat az állattenyésztés érdekében végzett olyan tevékenységeknek minősítette, amelyek a társaság számára közvetlenül nem hoznak létre új terméket, hanem az állattartás hatékonyságának növelésével segítik magát az állattenyésztést.
A felperes az alperes határozatának bírósági felülvizsgálata iránt keresetet nyújtott be az R. és a Vhr. vonatkozó rendelkezések téves értelmezése és alkalmazása miatt.
A városi bíróság ítéletével a keresetnek helyt adó ítéletet hozott, az alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően hatályon kívül helyezte. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában rámutatott arra, hogy az R. végrehajtására kiadott - többször módosított - Vhr. 2. §-ának (1) bekezdése, az alperes álláspontjával szemben, nem taxatíven sorolja fel a mezőgazdasági tevékenységek körét. Azt, hogy ez nem taxatív felsorolás, alátámasztja a Vhr. 2. §-a (1) bekezdésének h) pontja. E törvényhely szerint mezőgazdasági tevékenységnek minősül "... a bérszántás, kertépítés, kertgondozás és egyéb mezőgazdasági jellegű vállalkozások" (állatnevelés, állatgondozás stb.). A felsorolás nem lezárt, amit az "stb." kitétel is igazol, a jogalkotó tehát tágan kívánta értelmezni a mezőgazdasági vállalkozások körét. Az elsőfokú bíróság döntését a jogszabályi rendelkezések értelmezése alapján hozta meg, kiemelte, hogy a pénzügyminisztériumi állásfoglalás nem köti a bíróságot.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a keresetet elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes által végzett tevékenység - a munka valós tartalma szerint - nem mezőgazdasági tevékenység, mert az állategészségügy csak tágabb értelemben, járulékos jelleggel hozható összefüggésbe a mezőgazdasággal. A megyei bíróság ítéletének indoklásában arra is hivatkozott, hogy a perbeli vita eldöntésénél a KSH-besorolásnak nincs jogszabályi ereje, a bíróság a tevékenység jellegét illetően ettől függetlenül dönt.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A másodfokon eljárt bíróság tévedett, amikor a felperes által végzett tevékenységet, a névválasztásban is kifejezésre jutó állat-egészségügyi tevékenységnek tekintette s nem mezőgazdasági jellegűnek, valamint nem eredmény létrehozására irányuló vállalkozásnak, hanem szolgáltatásnak.
A jogvita elbírálásának időpontjában hatályos, módosított R 1. §-a foglalkozik az adókötelezettséggel. Az R 1. §-ának b) pontja szerint "Háztáji és kisegítő gazdaságok jövedelemadóját köteles fizetni - állampolgárságára tekintet nélkül - mindenki, aki az ország területén földhasználat mellett vagy anélkül állattartással foglalkozik, vagy egyéb mezőgazdasági (kertészeti, méhészeti stb.) tevékenységet folytat, és abból e rendeletben meghatározott árbevételt ér el."
Az R hivatkozott rendelkezését követi a Vhr. 2. §-a, amely valóban meghatározza a jogszabály alkalmazása szempontjából minősülő mezőgazdasági tevékenységet. A Vhr. 2. §-a (1) bekezdésének a) pontjában levő felsorolás egyes tevékenységeket illetően zárt meghatározást tartalmaz [pl. c)., f), g) pontok], míg más esetben fogalommeghatározást tartalmaz, példázó megnevezésekkel. Ilyennek tekinthető a Vhr. 2. §-a (1) bekezdésének h) pontja, amely a háztáji és kisegítő gazdaságok jövedelemadója szempontjából mezőgazdasági tevékenységnek minősíti... az "egyéb mezőgazdasági jellegű vállalkozást (állatnevelés, állatgondozás stb.)".
A felperes tevékenységére utaló névválasztás nem döntheti el tevékenységének a Vhr. 2. §-a (1) bekezdésének h) pontjától eltérő minősítését, különösen az R 1. §-a b) pontjának tartalmi meghatározásaira is tekintettel.
Az inszeminálás - az állatok mesterséges megtermékenyítése - mezőgazdasági jellegű vállalkozás, célja az állatállomány növelése. A vállalkozás eredmény létrehozására irányul, s az tartalmában a Ptk. 389. §-ában meghatározott tényállásnak megfelel.
Helyesen mutatott rá mindkét fokon eljárt bíróság arra, hogy a jogvita eldöntésénél a bíróságot nem köti a Pénzügyminisztérium jogszabály-értelmezése, illetve a felperes tevékenységének a KSH által történt besorolása, a jogkérdésben a bíróság állásfoglalása az irányadó. A másodfokú bíróság által is felhívott jogszabályi rendelkezések nem zárják ki e tevékenységnek az R, illetve a Vhr. hatálya alá tartozó minősítését. A vonatkozó jogszabályi rendelkezések helytelen értelmezésével jutott ezért az elsőfokú bíróságtól eltérő álláspontra a megyei bíróság, s hozott a jogszabályi rendelkezésekkel ellenkező döntést. A fentiek alapján Pp. 274. §-ának (2) bekezdésében meghatározottak szerint a Legfelsőbb Bíróság a jogszabálysértő másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság törvényes és megalapozott ítéletét annak helyes indoklása kiemelésével helybenhagyta. (K. törv. II. 25.152/1991. sz.)