adozona.hu
BH 1992.1.39
BH 1992.1.39
I. A megszerzett védjegyoltalom szerződéssel átruházható, forgalomképes s ezért apportálható jog. Ha az ilyen jogot az apportálni kívánó cég még nem szerezte meg, a cég nem jegyezhető be a cégjegyzékbe [1969. évi IX. tv. 12. § (2) bek., 1988. évi VI. tv. 161. § (2) bek.]. II. A társasági szerződésben a szavazategyenlőség esetén követendő eljárásról kötelező rendelkezni. E kogens szabály azonban úgy nem teljesíthető, hogy "a pozitív döntést igénylő kérdésekben a taggyűlés addig nem zárható le, amíg határozat
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az A. Ipari és Kereskedelmi Korlátolt Felelősségű Társaságot az 1990. február hó 1. napján kelt társasági szerződéssel hozta létre a B. H. Gyár, a G. Ipari Kisszövetkezet és a T. Kötőipari és Kereskedelmi Leányvállalat. A társaság törzstőkéje 5 000 000 Ft, melyből 1 500 000 Ft a készpénz és 3 500 000 Ft az apport.
A G. Ipari Kisszövetkezet apportjában szerepelt többek között az "ARUNDEL" védjegy átruházása, melynek értékét 350 000 Ft-ban fogadták el a tagok.
A társasági szerződés 7.3 pontja...
BH 1992.1.39 I. A megszerzett védjegyoltalom szerződéssel átruházható, forgalomképes s ezért apportálható jog. Ha az ilyen jogot az apportálni kívánó cég még nem szerezte meg, a cég nem jegyezhető be a cégjegyzékbe [1969. évi IX. tv. 12. § (2) bek., 1988. évi VI. tv. 161. § (2) bek.].
II. A társasági szerződésben a szavazategyenlőség esetén követendő eljárásról kötelező rendelkezni. E kogens szabály azonban úgy nem teljesíthető, hogy "a pozitív döntést igénylő kérdésekben a taggyűlés addig nem zárható le, amíg határozat nem születik" [1988. évi VI. tv. 21. § (1) bek., 157. § (1) bek. c) pont].
Az A. Ipari és Kereskedelmi Korlátolt Felelősségű Társaságot az 1990. február hó 1. napján kelt társasági szerződéssel hozta létre a B. H. Gyár, a G. Ipari Kisszövetkezet és a T. Kötőipari és Kereskedelmi Leányvállalat. A társaság törzstőkéje 5 000 000 Ft, melyből 1 500 000 Ft a készpénz és 3 500 000 Ft az apport.A G. Ipari Kisszövetkezet apportjában szerepelt többek között az "ARUNDEL" védjegy átruházása, melynek értékét 350 000 Ft-ban fogadták el a tagok.
A társasági szerződés 7.3 pontja értelmében a szerződés aláírását követő 15 nap alatt a tagok törzsbetétjeik készpénz részének felét befizetik, illetőleg az apportot rendelkezésre bocsátják. A szerződéses kikötés ellenére a G. Ipari Kisszövetkezet a törzsbetétje készpénz részét teljes egészében befizette, a T. leányvállalat törzsbetétjének készpénz részén felül további 13 800 Ft-ot fizetett be, míg a B. H. Gyár készpénzbefizetést nem teljesített.
A tagok a társasági szerződésben akként rendelkeztek, hogy a taggyűlés akkor határozatképes, ha azon a tagok háromnegyede jelen van. Ehhez kapcsolódóan a társasági szerződés 13.18 pontja a szavazategyenlőség esetén azt kötötte ki, hogy az el nem döntött kérdést egy héten belül újra tárgyalni kell a taggyűlésnek. Amennyiben olyan kérdésről van szó, mely pozitív döntést igényel, addig nem lehet a taggyűlést befejezni, amíg a szükséges döntés nem születik meg. Egyéb kérdésekben a kérdést elvetettnek tekintik azzal, hogy két hónapon belül ugyanebben a kérdésben taggyűlés tartását nem lehet elrendelni. Az elsőfokú bíróság a céget 1990. június 17-én a cégjegyzékbe bejegyezte.
A jogerős cégbejegyző végzés ellen emelt törvényességi óvás indítványozta a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését. Az óvás szerint a cégbejegyző végzés az alábbiak miatt törvénysértő.
Egyrészt a társasági szerződés, másrészt a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. tv. (Gt.) 161. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a cégbejegyzésre csak azután kerülhet sor, ha minden egyes pénzbetétnek legalább a felét befizették, illetőleg a nem pénzbeli betéteket teljes egészében a társaság rendelkezésére bocsátották. A cégiratokból megállapítható, hogy a B. H. Gyár pénzbetétbefizetési kötelezettségének nem tett eleget.
Az apporttárgyak között szerepel az "ARUNDEL" védjegy. Ezt a társaság rendelkezésére kellett bocsátani a már idézett törvényi rendelkezés alapján. A védjegyről szóló 1969. évi IX. tv. 4. §-ának (1) bekezdése szerint a védjegy és a védjegy jogi oltalma csak azt illeti meg, aki a megjelölést a törvényben előírt eljárás után lajstromoztatta. Mód van a védjegy más által történő használatára és átruházására is a törvény 8. §-a alapján kötendő használati szerződés alapján, illetőleg a törvény 12. §-a (2) bekezdése értelmében is. Nem tisztázott azonban az, hogy az apportált védjegy jogosultjának kit kell tekinteni, egyáltalán az "ARUNDEL" kifejezés oltalom alatt áll-e, és milyen módon bocsátották a társaság rendelkezésére, mi a használatnak a jogcíme, azaz tulajdonba vagy csupán használatba kívánták-e venni. A bírósági cégnyilvántartásról és a cégek törvényességi felügyeletéről szóló 1989. évi 23. tvr. (Ctvr.) 5. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a cég elnevezésében elsősorban magyar, illetve meghonosodott idegen szavak, valamint bejegyzett saját védjegyre vagy szabadalomra utaló szavak szerepelhetnek. A védjeggyel kapcsolatos körülmények tisztázatlanok, az "ARUNDEL" szónak önállóként történő használta pedig nem magyar szó, nem meghonosodott idegen szó, így cégbejegyzése törvénysértő.
A Gt. 21. §-ának (1) bekezdése és a 157. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján a társasági szerződésben rendelkezni kell a szavazati jog mértékéről és a szavazategyenlőség esetén követendő eljárásról. A rendelkezés kogens, eltérésnek helye nincs. Ugyanakkor a társasági szerződés által választott megoldás, amely szerint a kérdés elvetettnek tekintendő, másrészt azonban a taggyűlést addig nem lehet lezárni, míg pozitív döntést igénylő kérdésekben határozat nem született, nem alkalmas arra, hogy a társaság valóban határozatot hozzon a vitás kérdésben. Ilyen rendelkezés mellett ugyanis döntés nem hozható.
A Ctvr. 15. §-ának (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróságot terhelte annak kötelezettsége, hogy a jogszabályoknak megfelelő tartalmú szerződés becsatolására hívja fel a társaságot, illetve gondoskodjon mindazon okiratok becsatolásáról, amelyek a bejegyzéshez a jogszabály szerint szükségesek.
Az óvással szemben a cég észrevételeket terjesztett elő. Az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. igazolását becsatolta arra vonatkozóan, hogy a társaság mindhárom tagja törzstőke-befizetési kötelezettségének 1990. február 20-án eleget tett. A bejegyzés következtében a Gt. 161. §-a (2) bekezdésében foglalt szabály megsértésére tehát nem került sor. Védjegyokiratot csatolt be az "ARUNDEL" ábrás védjegy védelmére, illetőleg átruházására vonatkozóan. Ebből megállapítható, hogy 1986. július 1-jén adta ki az Országos Találmányi Hivatal a 125 449 szám alatt lajstromozott védjegyre vonatkozóan az oltalmat az A.-i Áfész G. Ipari Szolgáltató Szakcsoportja részére. Az Országos Találmányi Hivatal 1990. július 5-én kelt átirata szerint a védjegyjogosult védjegyátruházás következtében a G. Ipari Kisszövetkezet.
Végül úgy nyilatkozott, amennyiben a szavazategyenlőség esetére követendő eljárás társasági szerződésbeli szabályozását a Legfelsőbb Bíróság törvénysértőnek ítéli, szerződésmódosítási kötelezettségének eleget tesz.
Az óvás alapos.
A Gt. 161. §-a (2) bekezdése szerint a korlátolt felelősségű társaság bejegyzésére csak azután kerülhet sor, ha minden egyes pénzbetétnek legalább a felét befizették, illetőleg a nem pénzbeli betéteket teljes egészében a társaság rendelkezésére bocsátották. A Gt. 163. §-ának (2) bekezdése értelmében a tagok nem mentesíthetők a betétek befizetésének kötelezettsége alól, ettől a rendelkezéstől a társasági szerződés érvényesen nem térhet el. A társaság által a bejegyzés kérelmezésekor becsatolt okiratok alapján a cégbejegyzésnek nem lett volna helye, illetőleg az elsőfokú bíróságnak az 1989. évi 23. tvr. (Ctvr.) 15. §-ának (1) bekezdése alapján hiánypótlási eljárás keretében megfelelő módon igazoltatni kellett volna azt, hogy e törvényi kötelezettségének a tagok eleget tettek-e. Ennek hiányában a bejegyzésre jogszabálysértő módon került sor.
A cég által becsatolt okiratok alapján az "ARUNDEL" védjegy mint apport rendelkezésre bocsátása kellő módon igazolva nem lett. A védjegyiratokból mindössze az állapítható meg, hogy a G. Ipari Kisszövetkezet az átruházás következtében védjegyjogosult lett. Ez az okirat azonban 1990. július 23-án, tehát jóval a cégbejegyzést követően keletkezett. Az apportálás idején tehát nem is volt jogosult rendelkezni a védjegy felett. Az időközben bekövetkezett tulajdonosváltozás alapján már a védjegyet rendelkezésre bocsáthatja ugyan, de erre a mai napig nem került sor.
Az 1969. évi IX. tv. 12. §-ának (2) bekezdése értelmében a védjegyoltalom szerződéssel átruházható. Ilyen szerződés megkötését, ennek az Országos Találmányi Hivatal részére való bejelentését és e tárgyban hozott hivatali határozatot a cég a mai napig nem tudott a cégiratokhoz benyújtani. Az apportnak a Gt. 161. §-ának (2) bekezdése szerinti rendelkezésre bocsátása tehát nem történt meg, így a társaságnak a bejegyzésére nem kerülhetett volna sor.
Ugyanezen okból a társaság névhasználata is ellentétes a Ctvr. 5. §-ának (1) bekezdésében megfogalmazott szabállyal.
A Gt. 21. §-ának (1) bekezdése és 157. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint a társasági szerződés kötelező tartalmi eleme rendelkezni a szavazati jog mértékéről és a szavazategyenlőség esetén követendő eljárásról. A társaság által választott megoldás nem alkalmas arra, hogy egyértelmű és ki nem kerülhető módon szabályozza ezt a kérdést. A pozitív döntést igénylő kérdések esetében ugyanis a tagokat nem lehet arra kötelezni, hogy meghatározatlan ideig vegyenek részt a taggyűlésen, addig, amíg valamilyen tartalommal döntés nem születik. Egyéb kérdések esetében a döntés elhúzódhat, illetőleg a társasági szerződés 13.18 pontja nem ad arra vonatkozóan megoldást, hogy két hónappal későbbi napirend esetén születik-e vagy sem illetőleg milyen módon születhet határozat a vitatott kérdésben.
A fent írt törvénysértések megállapítása ellenére a Legfelsőbb Bíróság, élve a Ctrv. 25. §-ának (2) bekezdésében foglalt lehetőséggel, a törvénysértés megállapítása mellett a cégbejegyző végzést hatályában fenntartotta. Az ezzel kapcsolatos további eljárások megtétele az elsőfokú bíróság hatáskörébe tartozik a Ctvr. 21. §-a értelmében. (Cg. törv. II. 30.559/1991. sz.)