adozona.hu
BH 1992.1.37
BH 1992.1.37
I. Közüzemi célra alapított állami gazdálkodó szerv (pl. IKV) vagyona törvény erejénél fogva nem, csak a megyei (fővárosi) vagyonátadó bizottságok döntése alapján kerülhet önkormányzati tulajdonba [1990. évi LXV. tv. 107. § (1) bek. b) pont, (3) bek., 63/1990. (X. 4.) Korm. r.]. II. Állami tulajdonban, de Ingatlankezelő Vállalat kezelésében levő ingatlan kezelői jogát a tulajdonosi irányítást gyakorló szerv csak akkor vonhatja meg, ha a kezelő megszüntetésére, átszervezésére vagy szervezeti egységének átcsa
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A helyi önkormányzat 1991. január 21-én testületi ülésén hozott határozataival akként döntött, hogy a kerületi Ingatlankezelő Vállalat kezelése alatt álló különböző, az ülés napirendjéhez írásban 1., 2. mellékletként becsatolt iratban szereplő ingatlanok tekintetében a vállalat kezelői jogát visszavonja. Ezt követően hozott döntésével pedig úgy határozott, hogy az önkormányzat egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságot alapít, amelynek törzstőkéje egymillió forint. A társaság tevékenységi ...
BH 1992.1.37 I. Közüzemi célra alapított állami gazdálkodó szerv (pl. IKV) vagyona törvény erejénél fogva nem, csak a megyei (fővárosi) vagyonátadó bizottságok döntése alapján kerülhet önkormányzati tulajdonba [1990. évi LXV. tv. 107. § (1) bek. b) pont, (3) bek., 63/1990. (X. 4.) Korm. r.].
II. Állami tulajdonban, de Ingatlankezelő Vállalat kezelésében levő ingatlan kezelői jogát a tulajdonosi irányítást gyakorló szerv csak akkor vonhatja meg, ha a kezelő megszüntetésére, átszervezésére vagy szervezeti egységének átcsatolására kerül sor [1987. évi I. tv. 10. § (1) bek., 11. § (1)-(2) bek., 18. § (1) bek. c) pont, 1977. évi VI. tv. 28. §, 33/1984. (X. 31.) MT r. 17. § (2) bek., 47. § (1) bek., 6/1987. (IX. 1.) ÉVM-MÉM-IM-PM r. 8. § (1) bek.].
III. Eljárási szabályt sért a cégbíróság, ha csak a bejegyzési kérelmet, az annak mellékletét képező okiratokat azonban nem látja el érkeztetési bélyegzőlenyomattal, s ezért az iratok beérkezésének ideje nem állapítható meg, illetőleg ha a bíróság elnökének írásbeli rendelkezése nélkül soron kívül bírálja el a kérelmet [123/1973. (I. K. 1974/1.) IM ut. 27. §, 83. §].
A helyi önkormányzat 1991. január 21-én testületi ülésén hozott határozataival akként döntött, hogy a kerületi Ingatlankezelő Vállalat kezelése alatt álló különböző, az ülés napirendjéhez írásban 1., 2. mellékletként becsatolt iratban szereplő ingatlanok tekintetében a vállalat kezelői jogát visszavonja. Ezt követően hozott döntésével pedig úgy határozott, hogy az önkormányzat egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságot alapít, amelynek törzstőkéje egymillió forint. A társaság tevékenységi köre vegyes jellegű volt, a tevékenységi körbe felvették többek között a 7611. EÁOR jelzőszámú, állami bérlakások és egyéb ingatlanok őrzését, a 7612. EÁOR jelzőszámú, szövetkezeti és személyi tulajdonú lakások, üdülők kezelését és építésének szervezését, valamint a 7613. jelzőszámú, egyéb tulajdonú ingatlanok kezelését felölelő tevékenységet is. A társaság ügyvezetőjéül S. T. F.-et jelölték ki. A társaság a cégbejegyzési kérelmet 1991. január 24-én nyújtotta be, melynek alapján a cégbíróság 1991. január 25. napján bejegyző végzéssel látta el a cégjegyzék nyomtatványt.A kérelem benyújtása napján, 1991. január 24-én a képviselő-testület ismételten ülést tartott, ezen a képviselő-testület 18/1991., valamint 19/1991. számú határozatával úgy döntött, hogy a tőkét 119 ingatlan értékével megemeli. A határozatot követően az érték megállapítása céljából szakértőt vettek igénybe. Az iratok alapján az állapítható meg, hogy 1991. február 11-én a társaság felügyelőbizottsága tartott ülést a polgármester vezetésével, akik olyan nyilatkozatot tettek, hogy a törzstőkeemelést támogatják. Ennek értelmében a korábban említett 119 ingatlan az egyszemélyes kft. tulajdonába átkerül, melyeknek értéke 2 milliárd 730 millió 361 ezer forint volt. Ennek következtében a társaság törzstőkéje 2 731 361 000 forintra emelkedett.
A cégbejegyzési kérelem a cégbíróság hivatalos érkeztető bélyegzőjével nincs ellátva, azon hivatalos feljegyzés formájában szerepel a benyújtás 1991. február 12-i időpontja. A tőke felemelésének a bejegyzése ugyanezen a napon, 1991. február 12-én megtörtént.
1991. március 1-jén újabb törzstőkeemelésre vonatkozó bejelentés érkezett a korlátolt felelősségű társaságtól. A bejelentéshez, illetve bejelentési kérelemhez képviselő-testületi ülésről készült jegyzőkönyv vagy határozat benyújtásra nem került. A március 1-jei bejelentés alapján 73 további ingatlannak az apportálására került sor 1 487 359 000 forint értékben. A tőke ennek megfelelően 4 218 720 000 forintra emelkedett. A bejegyzésre 1991. március 4-én került sor.
1991. március 18-án új tőkefelemelés bejegyzése iránti kérelem érkezett a cégbírósághoz. Ugyanezen a napon készült egy felügyelőbizottsági ülésről jegyzőkönyv, amelynél a felügyelőbizottság tagjai ismét a tőkeemelés támogatása mellett foglaltak állást. A bejegyzési kérelemhez képviselőtestületi ülésről készült jegyzőkönyv nem, illetőleg csak egy felügyelőbizottsági ülésről készült jegyzőkönyv beadására került sor. E tőkeemelés eredményeképpen 116 ingatlan 4 134 870 000 forint értékű apportálása történt meg. A társaság törzstőkéje 8 353 590 000 forintra emelkedett. A bejegyzésre 1991. március 19-én került sor.
A kft. tulajdonába került 308 db ingatlan közül egy a Fővárosi Tanács VB. Műszaki osztályának, egy pedig a XII. ker. Tanács VB műszaki osztályának a kezelésében állt. Az összes többi ingatlan a magyar állam tulajdonában, de a kerületi Ingatlankezelő Vállalat kezelése alatt volt a becsatolt tulajdoni lapok tanúsága szerint.
Az érintett Ingatlankezelő Vállalatot a Fővárosi Tanács alapította, és annak cégbejegyzése meg is történt.
Budapest Főváros köztársasági megbízottja 1991. április 22-én a kerületi polgármesterhez fordult törvényességi felhívással. Ennek keretében indítványozta a képviselőtestület érintett határozatainak a képviselőtestület legközelebbi ülésén való napirendre tűzését azzal, hogy a képviselőtestület gondoskodjon a határozatok törvénysértő jellegének megszüntetése, illetőleg visszavonása tárgyában. Miután az általa kifogásolt határozatok visszavonásra nem kerültek, a köztársasági megbízott 1991. május 30-án bírósághoz fordult államigazgatási határozat megtámadása iránt az 1990. évi LXV. tv. (a továbbiakban: Öt.) 99. §-ában foglalt jogkörénél fogva. Az eljárás a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt folyamatban van.
Az elsőfokú cégbíróság jogerős cégbejegyző végzései ellen emelt törvényességi óvás indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a cég bejegyzését elrendelő végzés megalapozatlanságát állapítsa meg, és külön végzésben hívja fel az elsőfokú cégbíróságot, hogy - a törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva - a törvénysértő állapot megszüntetése, valamint az ehhez kapcsolódó hiánypótlási eljárás lefolytatása iránt intézkedjen, és állapítsa meg, hogy a törzstőke felemelését elrendelő végzések törvénysértőek, ezért azokat helyezze hatályon kívül.
A cég a törvényességi óvással kapcsolatban észrevételeket terjesztett elő. Elsősorban az óvás elutasítását, másodlagosan pedig azt kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértés megállapítása mellett a cégbejegyző végzést a törzstőke felemelésére is kiterjedő módon az 1989. évi 23. tvr. (a továbbiakban: Ctvr.) 25. §-ának (2) bekezdése alapján tartsa fenn.
Az óvás az alábbiak szerint volt alapos.
Alapos volt az óvás a társaság 7331. jelzőszámú tevékenységével kapcsolatosan. Ezt a hiányosságot a cég az óvási eljárás során kiküszöbölte, és az alapító okiratot a megfelelő tartalommal - ruhatár, csomag- és értékmegőrzés - módosította.
Ugyanígy módosította a 7612. jelzőszámú tevékenységet, törölte továbbá azt a tevékenységet, amely tévesen került az alapító okiratba és a cégjegyzékbe. Alaptalan azonban az óvás a 7611. jelzőszámú "lakásszolgáltatás és azt kiegészítő szolgáltatás" elnevezésű tevékenység esetében, mert a KSH 1990-ben megjelent 9007/1990. (SK. 5.) kiadvány a társaság által meghatározott módon jelöli az adott számú tevékenységet.
Alapos az óvás abban a tekintetben, hogy a Ctvr. 2. §-ának (1) bekezdésében foglalt közhitelesség elvét sérti, ha azt a látszatot keltve kerül bejegyzésre tevékenység, hogy a társaság egyaránt végez engedélyhez kötött és ahhoz nem kötött tevékenységeket.
Helyesen utalt arra az óvás, hogy az 1988. évi VI. tv. (a továbbiakban: Gt.) 201. §-ának (2) bekezdése értelmében a tagjegyzéken a tag törzsbetétjének a mértékét is fel kell tüntetni. Ez elmaradt, de az óvási eljárás során ezt a fogyatékosságot a cég pótolta.
Alapos az óvás abban a vonatkozásban is, hogy soron kívüli eljárásnak csak a 123/1973. (I. K. 1974/1.) IM utasítás (a továbbiakban: BÜSZ) 83. §-a alapján lefolytatott eljárás alapján van helye. Ugyanígy ügyviteli szabályokat (27. §) szegett a bíróság akkor, amikor a bejegyzési kérelem mellékletét képező iratokat érkeztető bélyegzővel nem látta el, így a benyújtás időpontja nem állapítható meg.
Alapos volt az óvás abban a kérdésben is, hogy az 1990. évi XCIII. törvény 47. §-ának a) pontja szerint 90 000 forintilletéket kellett volna lerónia a társaságnak a ténylegesen lerótt 70 000 forinttal szemben. A hiányzó illeték lerovási kötelezettségnek azonban a cég az óvási eljárás során eleget tett.
Törvénysértő volt az elsőfokú bíróság eljárása akkor, amikor a törzstőke felemelésének a bejegyzésére irányuló eljárás során úgy rendelkezett a bejegyzés felől, hogy a tulajdoni lapok nem álltak még a rendelkezésére. Azokat a Földhivatal két nappal azután adta ki, mint ahogy a bejegyző végzést az elsőfokú bíróság meghozta. Az eljárás a 13/1989. (XII. 16.) IM rendelet (a továbbiakban: Cr.) 8. §-ának c) pontjába ütközik, mert e rendelkezés szerint a bejegyzési kérelem kötelező melléklete a tulajdoni lap. A tagjegyzéken az ott feltüntetett adatok változása során az új, módosított tagjegyzéket be kell nyújtani. A rendelkezésre álló tagjegyzék szerint a társaság törzstőkéje 1 000 000 forint, holott három alkalommal történ tőkeemelés. Az adatokat a Gt. 201. §-ának (2) bekezdése szerinti tartalommal a változások esetén is be kellett volna csatolni.
Alapos az óvás abban a kérdésben is, hogy amennyiben a társaságot a bejegyzési eljárás folyamán nem az ügyvezető, hanem ügyvéd vagy jogtanácsos képviseli, a meghatalmazás benyújtása a Ctvr. 25. §-ának (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 97. §-a értelmében nem mellőzhető. E hiányosságot utólag a cég pótolta, és az egész eljárásra kiterjedően a meghatalmazásokat becsatolta.
A Gt. 218. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a taggyűlés a törzstőke felemelését határozza el, a felemelt törzstőkét az új törzsbetétek befizetésével, szolgáltatásával kell fedezni. A Gt. 184. §-a szerint azonban egyszemélyes társaságnál taggyűlés nem működik, hatáskörét az alapító gyakorolja. A cég alapítója a kerületi önkormányzat. Az Öt. 9. §-ának (1) bekezdése szerint az önkormányzat jogi személy. Az önkormányzati feladatok és hatáskörök a képviselő-testületet illetik meg. A képviselő-testületet a polgármester képviseli.
A társaság bejegyzésére 1991. január 25-én került sor. Előző napon a képviselő-testület ülést tartott, ahol 18. és 19/1991. számú határozatával törzstőkeemelést határoztak el. A tőkeemelést az ülés anyagának mellékletét képező úgynevezett 1. és 2. számú apportlistában szereplő ingatlanokkal kívánták végrehajtani. A cégiratok között azonban nem található arra vonatkozóan adat, hogy ez alkalommal az érték meghatározására, illetőleg az értékbecslést követően ismételt képviselő-testületi ülésre került volna sor, ahol összegszerűen is pontosan meghatározták volna, hogy milyen értékben történik a tőke felemelése. Nincs olyan adat a cégiratok között, amelyből arra lehetne következtetni, hogy a képviselőtestület az ingatlanok értékét pontosan ismerte volna és ennek tudatában a testület jelölte volna meg a felemelt tőke összegét. A cég benyújtott egy 1991. február 11-i jegyzőkönyvet, amely a társaság felügyelőbizottságának az üléséről készült. Ott a felügyelőbizottság az összegszerűen már meghatározott értékben támogatta a tőkefelemelést. A cégiratokhoz mindenesetre csak a polgármester által aláírt módosító okirat érkezett meg, egyébként pedig az 1991. január 21-én megtartott testületi ülésről készült képviselő-testületi jegyzőkönyv került a cégiratok közé, ahol a társaság alapítását határozták el 1 000 000 forint törzstőkével.
A Gt. 218. §-ának (3) bekezdése szerint a törzstőke felemelését kimondó határozatot - bejegyzés és közzététel végett - valamennyi ügyvezetőnek együttesen kell bejelentenie a cégbíróságnak. A Gt. 222. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a törzstőke felemelésének megtörténtét ugyancsak valamennyi ügyvezető együttesen köteles a cégbíróságnak bejelenteni. Bejegyzésre pedig többek között csak akkor kerülhet sor, ha a nem pénzbeli betéteket teljes egészében a társaság rendelkezésére bocsátották. A (2) bekezdés szerint a törzstőke felemelése a cégjegyzékbe való bejegyzéssel válik érvényessé.
A törvény e rendelkezéseihez fűzött indokolás szerint a törzstőke felemeléséhez alapító határozatra van szükség. A törzstőke felemelésének is nélkülözhetetlen feltétele a nyilvánosság. Erre tekintettel a javaslat már a törzstőke felemelését elrendelő határozat bejelentését is előírja a cégbíróságnak. A törzstőke felemelésére vonatkozó határozatot a cégbíróság a cégjegyzékbe bejegyzi, és azt közzéteszi. A cégiratokból egyértelműen megállapítható, hogy erre a két fázisra osztott eljárásra az adott bejegyzés során nem került sor, hanem - mindhárom tőkefelemelés esetében - a bejelentéssel egy időben jegyezte be a cégbíróság a tőkefelemelés megtörténtét.
Alaptalan a cégnek az a hivatkozása, hogy a kialakult bírói gyakorlat ettől az eljárástól eltekint. A Legfelsőbb Bíróság ezt az álláspontot más ügyekben korábban már kifejtette (Cgf. II. 30 213/1990/4.). Ezért az óvás a tőkeemelés elhatározása és végrehajtása tekintetében is alapos.
A törzstőke felemelésére a fentebb részletezettek szerint ingatlanok apportálásával került sor. A nem pénzbeli betét, az apport a Gt. 22. §-ának (2) bekezdése értelmében bármilyen, vagyoni értékkel rendelkező forgalomképes dolog lehet. Ez a nem pénzbeli hozzájárulás és a társaság pénzbetétje szolgál a korlátolt felelősségű társaság esetében - e törvényhelyhez fűzött indokolás értelmében - a hitelezők követelésének szükség szerint végrehajtással is kikényszeríthető kielégítési alapjául. Az apport kérdését tehát a Gt. 22. §-a alkalmazhatóságának nézőpontjából, a forgalomképesség szempontjából kellett vizsgálni, mégpedig a Gt. 17. §-ának megfelelően a már korábban felhozott s a továbbiakban részletezendő jogszabályok rendelkezéseivel összhangban.
Az 1987. évi - többször módosított - I. tv. (a továbbiakban: Ftv.) 9. §-a értelmében ingatlan tulajdonjogát a törvényben és a Polgári Törvénykönyvben meghatározott módon lehet megszerezni. A 10. §-ának (1) bekezdése szerint az állam a tulajdonában álló ingatlanok felett tulajdonosi irányítást gyakorol, ennek keretében az ingatlanokat kezelésbe adja, illetve visszavonja a kezelői jogot. Az Ftv. 11. §-ának (1) bekezdése értelmében tulajdonosi irányítást az gyakorol, aki ingatlant kezelő állami szerv alapítására jogosult. A (2) bekezdés lehetővé teszi e jognak a helyi szervekre való átruházását. Az adott kerületi IKV-t a Fővárosi Tanács VB alapította 1972-ben. Nincs arra vonatkozó adat, hogy az alapítói jogokat más szervre átruházta volna.
Az Ftv. 12. §-ának (1) bekezdése csak az állami szervek részére biztosítja a kezelői jogot állami tulajdonú ingatlanok tekintetében. A (2) bekezdés szerint a kezelői jog megszerzése a tulajdonosi irányítást gyakorló szerv határozatával, illetve hatósági határozattal történik. Az Ftv. 18. §-ának (1) bekezdése tételesen felsorolja kezelői jog megszűnésének eseteit éspedig:
a) a kezelő az ingatlan tulajdonjogát vagy kezelői jogát átruházza,
b) hatósági határozattal visszavonják,
c) a kezelő megszüntetése vagy átszervezése esetén a tulajdonosi irányítást gyakorló szerv azt visszavonja.
Az Ftv. végrehajtásáról szóló 26/1987. (VII. 30.) MT rendelet (R.) 2. §-ának (1) bekezdése szerint a kezelőt megilletik a tulajdonos jogai és terhelik annak kötelezettségei. Az állami ingatlanok kezeléséről szóló 6/1987. (IX. 1.) ÉVM-MÉM-IM-PM rendelet (ER.) 8. §-ának (1) bekezdése alapján a tulajdonosi irányítást gyakorló szerv határozatával az ingatlan fekvése szerint illetékes ingatlankezelő szerv kezelésébe adja a tanácsi bérlakásokat, állami lakóépületeket, valamint a be nem épített építési telkeket. A 11. § (1) bekezdésének szabálya szerint állami ingatlanra vonatkozó kezelői jog hatósági határozattal külön lefolytatott eljárás alapján szerezhető meg és vonható vissza. A (2) bekezdés alapján pedig visszavonás esetén rendelkezni kell az új kezelő kijelöléséről. Az ER. 14. §-ának (1) bekezdése előírja, hogy a kezelői jog visszavonásáról szóló határozatot különböző társhatóságoknak és a határozattal érintett jogosultaknak is meg kell küldeni. Meg kell küldeni továbbá a korábbi és az új kezelőnek is. A fent ismertetett szabályokból megállapítható, hogy mind a korábbi, mind a jelenleg hatályos szabályozás a tulajdonjognak és a kezelői jognak a fennállását elismeri, és mindkettőt önálló jogosultságként szabályozza. A kezelő számára szinte tulajdonosi pozíciót biztosít, és amennyiben e jogát meg kívánják vonni, úgy arra vonatkozóan szigorú szabályokat állít fel.
E szabályokból továbbá az is következik, hogy egy esetleges tulajdonosváltozás a kezelői jog fennállását nem érinti. A kerület IKV az apportált ingatlanok kezelői jogát javarészt 1973, illetve 1984 között szerezte meg, néhány ingatlan tekintetében 1951-es és 1973-as, illetve 1984-et követő kezelői jog szerzése is megállapítható. A kezelői jog nagy részét 1977-ben kapta meg az Ingatlankezelő Vállalat. Ezek között szerepel régészeti szempontból védett terület, és az ingatlanok egy részén bánya és egyéb szolgalmak, illetőleg vezetékjog lett alapítva.
Az 1991. január 21-i képviselő-testületi ülés alkalmával a képviselő-testület akként foglalt állást, hogy az IKV kezelői jogát megvonja, és azt átadja a kerületi önkormányzat polgármesteri hivatala pénzügyi és tervosztályának. A kezelői jog változással kapcsolatban ellenértéket nem állapít meg. Egy másik listán szereplő ingatlanok tekintetében pedig szintén úgy foglalt állást, hogy a kezelői jogot - ellenszolgáltatás nélkül - a kerületi önkormányzat szakigazgatási szervének adja át. A bérlakások fenntartásával kapcsolatos teendők ellátásával az IKV-t bízta meg. Ugyanezen a napon döntöttek az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság alapítása felől. Három nappal később pedig, 1991. január 24-én 18-19. számú határozatokkal a korábban visszavont, kezelői joggal érintett ingatlanokkal egy tartalmilag pontosabban meg nem határozott tőkeemelést határozott el az egyszemélyes kft-ben.
Ebben az összefüggésben, nem vizsgálva azt a körülményt, hogy az Öt. alapján minden külön hatósági aktus nélkül megszerezte-e az érintett ingatlanok tulajdonjogát a helyi önkormányzat vagy sem, nem helytálló a cégnek az az álláspontja, hogy valójában szükségtelen volt a kerületi önkormányzat kezelői jog megvonására vonatkozó testületi állásfoglalásainak meghozatala.
A korábban kifejtettek szerint valamely ingatlanra fennálló kezelői jog akadályozza a tulajdonost korlátlan rendelkezési jogában. A kezelői jog jogszabályokban meghatározott módon való megszüntetésének kell megtörténnie ahhoz, hogy a tulajdonos vagyontárgya felett rendelkezhessen.
Az Ftv. már ismertetett 18. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján azonban egyértelműen megállapítható, hogy hatósági határozat szükséges a kezelői jog megvonásához. A 18. § (2) bekezdése pedig abban a kérdésben is rendelkezik, hogy hatósági határozattal való kezelői jog visszavonása esetén a végrehajtási rendeletben szűkre szabott esetkörtől eltekintve a kezelőt kártalanítás illeti meg. Megállapítható, hogy - a fentiek ellenére - a cégiratokhoz nem került becsatolásra kezelői jogot visszavonó határozat. Az 1991. január 21-i képviselőtestületi ülésen készült jegyzőkönyvben foglalt képviselő-testületi "állásfoglalása", mely szerint az IKV kezelői jogát ellenérték nélkül megvonják, ilyen hatósági határozatnak nem tekinthető. Nem állapítható meg az sem, hogy az ER. 14. §-ának (1) bekezdésében felsorolt szervek részére az erről szóló határozatot megküldték volna. Ugyanígy az sem állapítható meg, hogy az ER. 11. §-ának (1) bekezdésében foglalt külön lefolytatott eljárás alapján került volna sor a kezelői jog visszavonására és az új kezelő kijelölésére.
Az állami vállalatokról szóló - többször módosított 1977. évi VI. törvény (a továbbiakban: VT) és a végrehajtásáról rendelkező 33/1984. (X. 31.) MT rendelet a vállalatokra vonatkozóan és az ügy eldöntése szempontjából releváns körülményekre nézve az alábbiak szerint rendelkezik.
A VT. 7. §-ának (1) bekezdése szerint vállalatot - többek között - tanács is alapíthat. A VT. 27. §-ának (1) bekezdése szerint a vállalatot az alapítónak el kell látnia tevékenységi körének ellátásához szükséges vagyonnal. A 28. § szerint a vállalat vagyona nem vonható el, de államigazgatási felügyelet alatt álló vállalatok esetében a kormány eltérően is rendelkezhet. A végrehajtási rendelet 17. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint államigazgatási felügyelet alatt állnak a közüzemi vállalatok, a rendelet 47. §-ának (1) bekezdése pedig azt határozza meg, hogy az állami bérlakások és egyéb ingatlanok kezelése és fenntartása közüzemi tevékenységnek minősül. Az államigazgatási vállalatok vagyonának elvonásával kapcsolatban a VT. 28. §-ában foglalt speciális szabály tartalmát az Ftv. 18. §-a (1) bekezdésének c) pontja adja meg. Ezek szerint a tulajdonosi irányítást gyakorló szerv az ingatlankezelő vállalatok kezelésében levő ingatlanok esetén a kezelői jogot csak akkor vonhatja meg, ha a kezelő megszüntetésére, átszervezésére vagy szervezeti egységének átcsatolására kerül sor.
Az ügyben érintett kerületi IKV ma is létező, a cégjegyzékbe bejegyzett cég. Nincs arra vonatkozóan adat, hogy a tőkeemelés elhatározásakor, vagyis 1991 januárjában a vállalat átszervezésére került volna sor. Az a tény, hogy bizonyosfajta ügyeket helyileg a korábbiakhoz képest eltérő helyen fognak végezni, átszervezésnek nem tekinthető, mert ez a gazdálkodás struktúráját nem érinti. (A köztársasági megbízott indítványára összehívott és 1991. április 25-én megtartott képviselő-testületi ülésről készült jegyzőkönyvből mindössze annyi volt megállapítható az egyik képviselő nyilatkozata szerint, hogy az IKV átszervezésének szándéka a társaság alapításakor még nem volt tény.) Az elsőfokú bíróságnak a változások bejegyzése alkalmával észlelnie kellett volna azt, hogy olyan ingatlanokat kívánnak a korlátolt felelősségű társaságban apportként bevinni, amelyekre a kerületi IKV-nak kezelői joga van bejegyezve. Ezért a becsatolt cégiratok alapján a képviselő-testület még tulajdonszerzése esetében sem rendelkezhetett volna e kezelői jog fennállásáig a vagyontárgyak apportálásáról. Ha az elsőfokú bíróság a Ctvr. 15-16. §-a szerinti eljárást lefolytatja, és megállapítja, hogy az önkormányzat a tulajdonjogot megszerezte, és az arra fennálló, az apportálást akadályozó kezelői jogot szabályszerű eljárás alapján megszüntette, úgy kerülhetett volna sor e vagyontárgyaknak a gazdasági társaságba való bevitelére.
Ezért az óvásnak a kezelői jog fennállására - mint apportálhatósági akadályra - alapított része alapos, mert e vonatkozásban a bejegyző végzés legalábbis megalapozatlan, a hiányként feltüntetett okok valódisága esetén pedig törvénysértő. Az óvás és az észrevételek alapján el kellett dönteni, hogy az Öt. rendelkezései alapján az önkormányzat szerzett-e minden korlátozástól mentes tulajdonjogot az apportált vagyontárgyak vonatkozásában, mert a Gt. 22. §-ában írt forgalomképesség törvényi követelmény a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás esetén.
Az Öt. 107. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében az állam tulajdonából az önkormányzatok tulajdonába kerül az önkormányzat közigazgatási területen levő ingatlanoknak törvényben meghatározott köre, a b) pont szerint a tanácsok által alapított és a tanácsok felügyelete alatt álló közüzemi célra alapított állami gazdálkodó szervezetek, továbbá költségvetési üzemek vagyona (a kerületi IKV közüzemi vállalat), az e) pont szerint pedig a tanácsi, illetőleg a tanácsi ingatlankezelő szervek kezelésében levő állami bérlakások. A (2) bekezdés akként rendelkezik, hogy a tanács és szervei, valamint intézményei kezelésében levő állami ingatlanok, erdők, vizek a törvény hatálybalépésével, a törvény erejénél fogva a helyi önkormányzatok tulajdonába kerülnek. A (3) bekezdés értelmében a külön törvényben meghatározott, állami tulajdonban levő földek, erdők, más ingatlanok, vizek, valamint az összes természetvédelem alatt álló területek és műemlékileg védett épületek, építmények, területek s közművek létesítményei, az (1) bekezdés b) pontjában említett szervezetek vagyonának önkormányzati tulajdonba adására, az önkormányzatok és a vállalatok közötti megosztására a kormány megyei, fővárosi vagyonátadó bizottságokat hozott létre, amelyek döntenek e dolgok önkormányzati tulajdonba adásáról és a vagyoni terhek rendezéséről [63/1990. (X. 4.) Korm. rendelet]. A (4) bekezdés a vagyonátadásig e vagyontárgyak tekintetében korlátozó rendelkezést vezetett be, vagyis e vagyontárgyak csak a vagyonátadó bizottság hozzájárulásával forgalomképesek, az (5) bekezdés az érintett vagyontárgyakra nézve a tulajdonszerzést a vagyonátadó bizottság döntéséhez kapcsolja.
Az állam tulajdonából az önkormányzatok tulajdonába kerülő vagyontárgyak alapvetően tehát két részre oszlanak: az egyik részük a törvény hatálybalépésekor automatikusan az önkormányzatok tulajdonába kerül át, míg a másik részük egyéb további jogcselekményeknek a hatására kerülhet önkormányzati tulajdonba. Ez utóbbiaknál meg kell határozni - mégpedig törvényi szinten az önkormányzati tulajdonba kerülő vagyontárgyaknak a körét, illetve arra van szükség, hogy ezeket a vagyonátadó bizottságok a helyi önkormányzatoknak átadják.
Az Öt. 107. §-ának elemzése alapján a törvény hatálybalépésével az önkormányzatok tulajdonába kerültek korábban az állam tulajdonában, de a tanácsok, annak szervei vagy intézményei kezelésében álló ingatlanok, valamint a pénz és értékpapírok. A rendelkezés tartalmának megállapításához szükséges megfogalmazni, mit kellett érteni a tanácsok szervein, illetve intézményein. A ma már nem hatályos 1971. évi I. törvény 2. §-ának (2) bekezdése szerint a tanács szervei: a tanácsok bizottságai, a végrehajtó bizottság, a szakigazgatási szervek, illetve a megyei, városi hivatalok. A 14. § (1) bekezdésének a) pontja szerint a tanács intézményeket létesít, fenntart és működtet. A 14. § (2) bekezdése pedig akként rendelkezett, hogy a tanácsok vállaltokat és intézményeket hoznak létre. A fenti jogszabályok alapján a tanácsi szervek fogalma pontosan meghatározható. Az intézményeken pedig a fenti szabályok egybevetése alapján olyan létesítményeket kell érteni, amelyeket a költségvetés finanszírozott, tartott fenn és működtetett, és a vállalatok és intézmények törvényi különválasztásából adódóan nem tekinthetők vállalatnak.
Az Öt. alapján tehát automatikusan, a törvény hatálybalépésével egy időben, külön jogcselekmények nélkül került önkormányzati tulajdonba az állam tulajdonában, de a tanács, annak valamely bizottsága, végrehajtó bizottsága, szakigazgatási szerve vagy valamely intézménye kezelésében levő állami ingatlan, erdő és víz, a pénz és az értékpapír. (Így például apportálható volt az az ingatlan, amelyre nézve a tanács vb műszaki osztályának a kezelői joga volt a tulajdoni lapra bejegyezve.)
Az Öt. 107. §-a (1) bekezdésének a) pontja külön törvényt követel meg abból a célból, hogy az önkormányzat közigazgatási területén levő ingatlanokat, erdőket és vizeket megosszák az önkormányzat és az állam között. Az Öt. 107. §-ának (3) bekezdése szerint tehát addig, míg e külön törvény nem születik meg, és a vagyonmegosztás felöl nem történik rendelkezés, ezek az ingatlanok forgalom tárgyát nem képezhetik és ezekre nézve az önkormányzatoknak csak potenciális tulajdonjoga áll fenn. E törvény megszületéséig - miután a vagyontárgyak köre nem állapítható meg - a vagyonátadó bizottság sem rendelkezhet fölötte.*
A vagyon harmadik részét képezi a (3) bekezdés értelmében az összes természetvédelem alatt álló terület és műemlékileg védett épület, építmény - az Öt. 107. §-ának (2) bekezdése e vagyontárgyakat az automatikus tulajdonszerzés köréből ki is emeli -, idetartoznak a közművek létesítményei - Öt. 107. §-a (1) bekezdésének c) pontja - a (3) bekezdés rendelkezése alapján, továbbá idetartoznak az Öt. 107. §-a (1) bekezdésének b) pontjában szereplő közüzemi vállalatok, költségvetési üzemek vagyona, valamint az e szervezetekből átalakult gazdasági társaságokban fennálló állami vagyonilletőség.
E vagyontárgyak átadására alakította meg a kormány - az Öt. 107. §-ának (3) bekezdésében foglalt kötelezettségénél fogva - a vagyonátadó bizottságokat [63/1990. (X. 4.) Korm. r. a megyei, fővárosi vagyonátadó bizottságokról], amelyeknek feladata: gondoskodniuk kell a vagyontárgyak tulajdonba adásáról, az önkormányzatok és a vállalatok közötti megosztásáról, és az önkormányzati tulajdonba adással egy időben a vagyoni terhek rendezéséről. A rendelet 3. §-ának (2) bekezdése szerint a vagyonátadó bizottság eljárására az 1981. évi I. törvénnyel módosított 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni, mely az államigazgatási eljárásáról szól.
Azoknak a vagyontárgyaknak az esetében tehát, ahol a külön törvényi rendelkezés nem szükséges - az Öt. 107. §-ának (4) bekezdése alapján -, a vagyonátadó bizottságnak döntésére van szükség a forgalomképességhez [Öt. 107. § (1) bekezdés b) pont és (3) bek.].
A Legfelsőbb Bíróságnak ezt a jogértelmezését támasztja alá a törvény 103-115. §-aihoz fűzött indokolás is. "A javaslat meghatározza az állami tulajdonból az önkormányzati tulajdonba kerülő vagyontárgyak körét. Figyelemmel azonban arra, hogy az állami tulajdon reformja a kezdetén tart, szükséges hogy a közeljövőben sorra kerülő változásokkal az összhang megteremthető legyen, így például a földtulajdonnal kapcsolatos új szabályozással az államkincstár tulajdonának kialakításával. Ezért kell más megalkotandó törvényre utalni, illetőleg ezért is van szükség a vagyonátadó bizottságok közreműködésére a tulajdon felosztásában. A javaslat 107. § (5) bekezdése is a kialakítandó kincstári tulajdonra utal a kizárólagos állami tulajdonba kerülő földek megfogalmazásával."
Az átmeneti és kiegészítő szabályokat tartalmazó 1990. évi LXXXIII. törvény 13. §-a az állam tulajdonából a helyi önkormányzatok tulajdonába kerülő bérlakásokról és nem lakás céljára szolgáló helyiségekről hasonló elvek alapján rendelkezik [Öt. 107. § (1) bek. e) pont]. (Lásd e vonatkozásban a hivatkozott törvény 13. §-ához fűzött indokolást).
A Legfelsőbb Bíróság a fent kifejtetteknél fogva nem értett egyet a cég azon érvelésével, hogy az apportált vagyontárgyak tekintetében a törvény hatálybalépésével egy időben korlátozásmentes rendelkezési jogot, illetve tulajdonjogot szerzett az apportált vagyontárgyakra. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az ellenkező álláspont kialakításához az 1990. évi CIV. tv. 1-7. §-ához fűzött indokolás sem teremt kellő alapot a bérlakások elidegenítését illetően, bár az indokolásban kétségtelenül az alábbi megfogalmazás került közzétételre: "Az állami tulajdonú bérlakások, amelyek a tanácsok, valamint az ingatlankezelő vállalatok kezelésében voltak, az önkormányzatok tulajdonába kerültek. Ezt követően a tulajdonosi jogokat korlátozás nélkül gyakorolhatják, önálló szabályozást, gazdálkodást alakíthatnak ki. Az önkormányzatok mint tulajdonosok a bérlakások privatizációjának mértékét és feltételeit, az eladási árat önállóan határozzák meg." A törvény indokolása egyrészt nem norma, az jogalkalmazásra nem alkalmas, hanem csak a törvényszöveg értelmezéséhez nyújthat segítséget. Ezenkívül kifejezetten ellentétes az 1990. évi LXXXIII. törvény 13. §-ával, a lakásgazdálkodásra vonatkozó törvényjavaslat 1991. április 30-ig való előterjesztésének a kötelezettségével és azokkal az elvekkel, amelyek a törvény meghozatalát tették szükségessé. A fentieken kívül elmossa a tulajdon és a kezelői jog közötti különbséget, a kettőt azonosítja egymással, holott az ingatlanok jogi helyzetét szabályozó 1987. évi I. törvény változatlanul megtartja a tulajdon és kezelői jog fogalmi és tartalmi eltérését.
A fentiek szerint a túlnyomó részében alapos óvás alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy mind az alapbejegyzés, mind a tőkeemelések bejegyzését elrendelő végzések törvénysértőek, illetve megalapozatlanok.
Az apportált vagyontárgyaknak a Gt. 22. §-ában megfogalmazott forgalomképessége hiányzott a vagyonátadó bizottság hozzájárulása (beépítetlen telkek), illetve a kezelői jog és a külön jogi szabályozás hiánya (bérlakások) miatt. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a vagyonértékelés minden esetben, tehát házas ingatlanok esetén is a felépítmények értékelése nélkül történt, így megnyugtató módon az sem volt megállapítható, hogy valójában mit kívánt az önkormányzat a társaság tulajdonába adni, és az sem, hogy ez nem okozta-e a Ptk. 113. §-ában, valamint az 1972. évi 31. tvr.-ben megfogalmazott szabályok sérelmét. Az alkalmazandó jogkövetkezményekre nézve az alábbi álláspontot foglalta el.
A korlátolt felelősségű társaságot bejegyző végzés hiányosságai olyanok, amelyek vonatkozásában egy pótlólagos törvényességi felügyeleti eljárás keretében - tekintettel arra is, hogy ezeket az óvási eljárás során a cég jórészt pótolta, illetve kiküszöbölte - a törvénysértő állapot megszüntethető. Ezért a legfőbb ügyészi óvás indítványával egyezően a Legfelsőbb Bíróság a cég bejegyzését elrendelő végzés tekintetében csak a törvénysértés megállapítására szorítkozott, mellyel kapcsolatos jogkövetkezményeket az elsőfokú bíróságnak kell a Ctvr. 21. §-a alapján levonnia.
A törzstőke felemelése és az azt elrendelő végzések vizsgálata során azt kellett eldöntetni, van-e lehetőség törvényességi felügyeleti eljárás körében az ott elkövetett jogszabálysértések reparációjára vagy sem. A tőkeemelés két fázisban való lebonyolítására utólag nyilvánvalóan már nincs mód. Ugyancsak nincs arra lehetőség, hogy a vagyontárgyak feletti rendelkezési jog, tehát a forgalomképesség körében felmerült törvénysértő állapotokat egy ilyen eljárás során kiküszöböljék.
Ezek a bejegyzésnek olyan súlyos fogyatékosságai, melynek következtében az utólagos reparációra sincs meg a lehetőség. A törzstőke felemelését elrendelő bejegyző végzéseket ezért a Legfelsőbb Bíróság a Ctvr. 25. §-ának (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a tőkefelemelésre vonatkozó bejegyzési kérelmeket elutasította.
A Legfelsőbb Bíróságnak ez a döntése azzal jár, hogy a társaság törzstőkéje eredeti összegére, 1 000 000 forintra lecsökken.
A cégbíróságnak a Ctvr. 25. §-ának (1) bekezdésében és a 17. §-ban foglalt szabályok megfelelő alkalmazásával kell eljárnia. [Cg. törv. II. 31. 149/1991. sz.].
*Megjegyzendő, hogy 1991. szeptember 1-jei hatállyal életbe lépett az 1991. évi XXXIII. tv. "egyes állami tulajdonban levő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról". Ennek 11-14. §-a foglalkozik a közüzemek vagyonával.