BH+ 2003.11.547

I. A felszámoló a zárómérleget a Cstv. és a speciális felszámolási eljárásra előírt számviteli jogszabályok alapján köteles elkészíteni. A számviteli törvény csak speciális előírások hiányában alkalmazható [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 52. § (1) és (3) bek., 1991. évi XVIII. tv. 1. számú melléklet 11. pontja, 114/1997. (VII. 1.) Korm. r. 2. § (1) bek., 8. § (1) bek., 10. § (1) bek.]. II. A zárómérlegben a bí

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az adós gazdálkodó szervezet felszámolása iránti eljárás 1998. október 30. kezdőnappal indult meg. Az eljárásra a többször, - lényegesen az 1993. évi LXXXI. és az 1997. évi XXVII. törvényekkel - módosított 1991. évi IL. törvény (többször módosított Cstv.) rendelkezéseit kell alkalmazni.
A felszámoló 2000. január 27-én nyújtotta be az elsőfokú bírósághoz a felszámolási eljárás egyszerűsített módon, a többször módosított Cstv. 63/A. §-ának megfelelően történő befejezése iránti kérelmét, az elj...

BH+ 2003.11.547 I. A felszámoló a zárómérleget a Cstv. és a speciális felszámolási eljárásra előírt számviteli jogszabályok alapján köteles elkészíteni. A számviteli törvény csak speciális előírások hiányában alkalmazható [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 52. § (1) és (3) bek., 1991. évi XVIII. tv. 1. számú melléklet 11. pontja, 114/1997. (VII. 1.) Korm. r. 2. § (1) bek., 8. § (1) bek., 10. § (1) bek.].
II. A zárómérlegben a bíróságnak szerepeltetnie kell a megállapított felszámolói díjat is, mint ki nem egyenlített tartozást, valamint annak visszatérítendő áfáját, mint be nem hajtott követelést [1993. évi LXXXI. tv-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 52. § (1) és (3) bek., 59. §, 60. § (1) bek., 114/1997. (VII. 1.) Korm. r. 8. § (1) bek., 10. §].
III. Az áfa visszatérítésének joga engedményezhető a felszámolóra is. A visszatérítésről azonban az adóhatóság jogosult dönteni [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 52. § (5) bek., 114/1997. (VII. 1.) Korm. r. 2. § (1) bek., 10. § (1) bek., 1990. évi XCI. tv. (Art.) 32. § (3) és (4) bek., 75. § (1) és (2) bek.].
Az adós gazdálkodó szervezet felszámolása iránti eljárás 1998. október 30. kezdőnappal indult meg. Az eljárásra a többször, - lényegesen az 1993. évi LXXXI. és az 1997. évi XXVII. törvényekkel - módosított 1991. évi IL. törvény (többször módosított Cstv.) rendelkezéseit kell alkalmazni.
A felszámoló 2000. január 27-én nyújtotta be az elsőfokú bírósághoz a felszámolási eljárás egyszerűsített módon, a többször módosított Cstv. 63/A. §-ának megfelelően történő befejezése iránti kérelmét, az eljárás technikai lebonyolíthatatlanságára hivatkozva. Bejelentette, hogy a kérelem benyújtásáról a hitelezőket tájékoztatta. A kérelméhez mellékelte a hitelezői igényekről készített kimutatását, a 2000. január 18. fordulónappal elkészített zárómérlegét és a mérleghez készített szöveges jelentését. A zárómérlegben az adós követeléseként az eszközök körében 375 000 Ft-ot, a források között pedig az adóst terhelő kötelezettségként - a felszámoló díjából eredően - ugyancsak 375 000 Ft-ot mutatott ki.
Az elsőfokú bíróság a felszámoló kérelmének benyújtásáról - a többször módosított Cstv. 63/A. § (3) bekezdésére hivatkozással - tájékoztatta a hitelezőket azzal a felhívással, hogy amennyiben tudomásuk van az adós bárhol fellelhető vagyonáról, illetve segítséget tudnak nyújtani az eljárás rendes szabályok szerinti lebonyolításához, úgy azt a végzés kézbesítésétől számított 8 napon belül jelentsék be a felszámolónak és erről a bíróságot is értesítsék.
Az APEH hitelező a bíróság felhívását 2000. február 10-én vette át, a zárómérleggel kapcsolatos kifogását pedig 2000. február 17-én nyújtotta be az elsőfokú bírósághoz. A kifogásban egyrészt azt sérelmezte, hogy a felszámoló a többször módosított Cstv. 60. § (1) bekezdésében foglaltaktól eltérően - álláspontja szerint - a bíróság hatáskörét elvonva, maga állapította meg a saját felszámolói díját. Másrészt azt kifogásolta, hogy a felszámolói díj áfa tartalmát, mint adóhatósággal szemben fennálló követelést a felszámoló a zárómérlegben szerepeltette. Hivatkozott az általános forgalmi adóról szóló, 1992. évi LXXIV. törvény (áfa törvény) 2000. január 1-jétől alkalmazandó 48. § (4) bekezdésének c) pontjára, amely szerint a jogutód nélkül megszűnő adóalany részére az adó visszaigénylésére a jogosultság nem nyílik meg. Ezért - véleménye szerint - a zárómérlegben ez a követelés nem szerepeltethető. Erre tekintettel a hitelező azt kérte az elsőfokú bíróságtól, hogy kötelezze a felszámolót a zárómérleg átdolgozására.
A felszámoló a kifogásra tett nyilatkozatában előadta, hogy a többször módosított Cstv. 52. § alapján készítette el a zárómérleget és szerepeltette abban mind az eszköz, mind a forrás oldalon az adós által ki nem egyenlített kötelezettségnek minősülő felszámolói díjat és annak áfa tartalmát. Nem vitatta, hogy a felszámolói díjat a többször módosított Cstv. 60. § (1) bekezdése alapján a bíróság állapítja meg az 59. §-ban foglaltak szerint. Hivatkozott viszont arra, hogy a felszámolói díjra a felszámolónak kell javaslatot tennie, amelyet a mérlegben is szerepeltetnie kell. Ezért állította, hogy az elkészített zárómérleg megfelelt a vonatkozó jogszabályi előírásoknak, ugyanakkor a költségvetést sem "károsítja a felszámolási eljárás befejezésével egyidejűleg felmerülő áfa kiutalási igény, hiszen ezen adótartalom a felszámolói díjat tartalmazó számla kiállításával, illetve a beérkező felszámolási költséget tartalmazó számlák kiállításával egyidejűleg bevallásra, elszámolásra kerül a költségvetés javára".
Az elsőfokú bíróság a 41. sorszámon meghozott végzésében az adós ellen indított felszámolási eljárást egyszerűsített módon befejezettnek nyilvánította. Elrendelte az adós megszüntetését, valamint a cégjegyzékből való törlését. A felszámoló díját 300 000 Ft-ban állapította meg, amely magában foglalta a felszámolói díj áfáját is. A díj fedezetére kiutalta a felszámoló részére a hitelezők által befizetett 89 646 Ft nyilvántartásba-vételi díjat, valamint a felszámolóra engedményezte a felszámolói díj áfa részének visszaigénylési jogát. Megállapította, hogy az adósnak egyéb vagyona nincs, ezért a hitelezői igények kiegyenlítésére nincs fedezet. Felhívta a felszámolót, hogy a végzés jogerőre emelkedése után intézkedjen az adós bankszámlájának megszüntetéséről. Az elsőfokú bíróság a végzés rendelkező részében a kifogás elbírálására nem utalt, a végzés indokolásában azonban kifejtette, hogy az APEH hitelező kifogása annyiban volt alapos, hogy a felszámolói díjat a bíróság állapítja meg az eljárást befejező határozatában. Azt azonban - megállapítása szerint - nem lehet kifogásolni, hogy a felszámoló a díjára vonatkozóan a zárójelentésben indítványt tesz. Hivatkozott az elsőfokú bíróság arra, hogy "a kialakult bírói gyakorlatnak megfelelően a felszámolói díj magában foglalja az áfát is". Ezért a felszámoló díját - a felszámoló indítványától eltérően - az áfával együtt állapította meg 300 000 Ft-ban. A felszámolói díj áfa tartalma visszaigénylési jogának a felszámolóra történt engedményezésekor a bíróság - a végzés indokolása szerint - nem döntött abban a kérdésben, hogy a felszámolói díj áfája visszaigényelhető lesz-e, vagy sem. Ennek a vizsgálata és eldöntése ugyanis nem tartozik a felszámolást lefolytató bíróság hatáskörébe. Az ismertetett indokok alapján az elsőfokú bíróság a kifogást - az adós áfa-követelése engedményezhetőségére vonatkozó részében - tartalmilag elutasította.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az APEH hitelező nyújtott be fellebbezést, amelyben kizárólag a felszámolói díj áfa tartalmának engedményezésére vonatkozó rendelkezést sérelmezte. Továbbra is azt állította, hogy a felszámoló a felszámolói díjat tévesen szerepeltette a mérlegben, mivel az áfa visszaigénylésére való jog az adóst nem illeti meg. Ezért az adós nem létező követelése nem engedményezhető. A hitelező a fellebbezésében is hivatkozott az áfa törvény 48. § (4) bekezdésének c) pontjára, valamint a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 1. számú mellékletének 11. pontjára, amely szerint egyéb követelésként a fizetendő összegben kell kimutatni - egyebek között - a visszatérítendő adót. Állította a hitelező hogy az adós az áfa bevallásában a felszámolói díj áfáját nem mint visszaigényelhető, hanem mint a következő időszakra átvihető követelést szerepeltette, amely - véleménye szerint - ugyancsak azt támasztja alá, hogy a vitatott áfa-követelés nem vált az APEH-el szemben érvényesíthető követeléssé. Ezért a felszámolói díj áfáját a mérlegben szerepeltetni, valamint az adós követeléseként a felszámolóra engedményezni - álláspontja szerint - nem lehet.
A felszámoló a fellebbezésre nem tett észrevételt.
A fellebbezés alaptalan.
Az APEH hitelező a fellebbezésében az elsőfokú bíróság végzésének csak az ÁFA visszaigénylési jog engedményezésére vonatkozó rendelkezését sérelmezte, ezért a Legfelsőbb Bíróság a végzés egyéb rendelkezéseit és megállapításait nem érintve, a végzést csak a fellebbezési kérelem keretei között bírálta el, a többször módosított Cstv. 6. § (2) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 247. § (2) bekezdése és a 253. § (3) bekezdése alapján.
A fellebbezéssel összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakat állapította meg:
A felszámoló a zárómérleget a többször módosított Cstv. 52.§ (1) bekezdése alapján volt köteles elkészíteni. Ennek tartalmát a (3) bekezdés úgy határozza meg, hogy a zárómérlegnek tartalmaznia kell a pénzeszközöket, a megmaradt (nem értékesített) vagyontárgyakat piaci értéken, a be nem hajtott követeléseket, a ki nem egyenlített tartozásokat, ide értve a felszámolási költségek miatti tartozásokat is, könyv szerinti értéken, a fel nem osztható vagyont, a felosztható vagyont. A törvény 52. § (5) bekezdése szerint a felszámolási zárómérlegben szereplő, be nem hajtott követelések tekintetében a hitelezői követelések erejéig engedményezésnek (Polgári Törvénykönyv 328-330. §-ai) van helye azzal, hogy az ilyen követelésre a Polgári Törvénykönyv 331. §-a az irányadó. A 2000. január 18. fordulónappal benyújtott zárómérleget a felszámoló még a felszámolás és a végelszámolás időszaka alatti számviteli feladatokról szóló 114/1997. (VII. 1.) Korm. rendelet alapján volt köteles elkészíteni, amelynek 2. § (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: A felszámolás és a végelszámolás időszaka alatt a gazdálkodó szervezetre a számvitelről szóló, többször módosított 1991. évi XVIII. törvény előírásait a hatályos Cstv.-ben és e kormányrendeletben előírtak figyelembevételével kell alkalmazni. A számviteli törvénynek a Cstv.-vel és e kormányrendelettel nem érintett előírásai a felszámolás, a végelszámolás időszaka alatt is érvényesek. Az idézett rendelkezésből félreérthetetlenül megállapítható, hogy a felszámolás időszaka alatti számviteli feladatokkal kapcsolatosan az elsődlegesen alkalmazandó jogszabály a hatályos Cstv. és a hivatkozott kormányrendelet. A számviteli törvény előírásai pedig csak akkor érvényesülnek, ha valamilyen számviteli kérdésben a speciális jogszabályok nem tartalmaznak rendelkezést.
A hivatkozott 114/1997. (VII. 1.) Korm. r. 8. § (1) bekezdése alapján a hatályos Cstv. 52. § (3) bekezdése szerint készítendő felszámolási zárómérleg a gazdálkodó szervezet vagyoni eszközeit és az eszközök forrásait könyv szerinti értéken, mérlegszerű felépítésben, egyező végösszeggel, a felszámolás befejezésének időpontjában, a felszámoló által meghatározott fordulónappal tartalmazza. A felszámolási zárómérleg a vagyoni eszközök körében - a többször módosított Cstv. 52. § (3) bekezdésének d) pont szerint a be nem hajtott követeléseket is tartalmazza, a várhatóan megtérülő értéken. A (4) bekezdés b) pontjában foglaltak alapján pedig a zárómérleg - a források körében - tartalmazza az adós kötelezettségeit, illetőleg annak ki nem egyenlített részét. A Korm. rendelet 8. § (7) bekezdése - összhangban a többször módosított Cstv. 52. § (5) bekezdésével azt mondja ki, hogy a felszámolási zárómérlegben kimutatott követelések tekintetében a hitelezővel szembeni kötelezettség erejéig engedményezésnek van helye. A hivatkozott Korm. rendelet 10. § (1) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a Cstv. 52. § (1) bekezdésében előírt vagyonfelosztási javaslat a felszámolási zárómérlegben kimutatott eszközök és források értékét a következő csoportosításban tartalmazza.
a) felszámolásba be nem vonható vagyoni eszközök és az ezzel egyező forrás összege,
b) a fennálló kötelezettségek, tartozások összege és a kötelezettségek, a tartozások kielégítésére jelölt vagyoni eszközök értéke,
c) a felosztható vagyoni eszközök értéke.
Az ismertetett speciális, felszámolási eljárással kapcsolatos számviteli szabályok alapján a hitelező alaptalanul hivatkozott a kifogásában és a fellebbezésében arra, hogy a felszámoló tévesen szerepeltette a zárómérlegben az adós ki nem egyenlített kötelezettségei körében a bíróság által megállapítandó felszámolói díjnak az általa javasolt összegét. Az adóst terhelő felszámolói díjat, mint kötelezettséget ugyanis a felszámolónak a mérlegben, a kormányrendelet 8. § (4) bekezdésének b) pontja alapján fel kellett tüntetnie, függetlenül attól, hogy a felszámolói díjat - a többször módosított Cstv. 60. § (1) bekezdése és az 59. §-ban foglaltak alapján - a záróvégzésben a bíróságnak kell megállapítani, a felszámoló vagyonfelosztási javaslatában foglaltakat és az eljárás egyéb adatait mérlegelve. A kifejtett indokok szerint a bíróságnak ez a mérleget érintő megállapítása nem jelenti a felszámoló által készített zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat tartalmának olyan megváltoztatását, amely a felszámoló feladatkörét elvonná, illetőleg a felszámolónak a mérleg készítésével kapcsolatos felelősségét érintené. A hivatkozott rendelkezés tartalmilag a bíróságnak a mérleg elfogadásával és a vagyonfelosztási javaslat elbírálásával kapcsolatos mérlegelési jogkörét teljesíti ki.
A zárómérlegben feltüntethető (és a kifejtett indokok alapján feltüntetendő) adósi fizetési kötelezettséggel összefüggő általános forgalmi adó visszaigénylési jogára vonatkozóan a Legfelsőbb Bíróság már számos eseti döntésében kifejtette, hogy az adósnak ez a joga engedményezhető. Az engedményezés pedig az adós bármelyik tartozásának csökkentésére megtörténhet. Ezért az áfa-követelést - egyéb követelésekhez hasonlóan - a felszámoló által nyilvántartott hitelezők mellett a felszámoló javára is engedményezni lehet. Az áfa-követelés engedményezésekor pedig a bíróság nem határoz abban a további kérdésben, hogy az adott körülmények között az engedményezett konkrét áfa-követelés az engedményes részére visszatéríthető-e, és ha igen, milyen mértékben. Ezzel ugyanis a bíróság valóban az adóhatóság hatáskörét vonná el. Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 32. § (3) és (4) bekezdése, valamint a 75. § (1) és (2) bekezdése értelmében ugyanis az adóhatóság által lefolytatandó adóigazgatási eljárásra tartozik annak megállapítása, hogy az adott áfa követelés a visszaigénylő számára visszatéríthető-e. (Hasonlóképpen döntött a Legfelsőbb Bíróság számos eseti határozatában, így pl. a Bírósági Határozatok 2001. évi számában 338. sorszámon közzétett döntésében, az 1997. évben 32. sorszámon közzétett jogesetben.)
Az elsőfokú bíróság a záróvégzés sérelmezett rendelkezésében csak a felszámolói díj összegszerűen meg nem határozott általános forgalmi adójának visszaigénylésére vonatkozó jogot engedményezte a felszámolóra. Ilyen módon az áfa visszatérítéséről nyilvánvalóan nem határozott, következésképpen a hitelező fellebbezésében támadott döntésével az adóhatóság hatáskörét nem vonta el. Az elsőfokú bíróságnak ez a rendelkezése, a fenti indokok alapján jogszerű volt. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a végzés fellebbezett rendelkezését helybenhagyta, a többször módosított Cstv. 6. § (2) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 259. § és 253. § (2) bekezdése alapján. Megjegyzi ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság, hogy a hitelező kifogását az elsőfokú bíróságnak a többször módosított Cstv. 63/A. §-a alapján előterjesztett kérelem esetében is a többször módosított Cstv. 56. § (1) bekezdése szerint kellett volna elbírálnia - egyéb rendelkezés hiányában - és helyesen a kifogásra vonatkozó rendelkezését a záróvégzés rendelkező részének kellett volna tartalmaznia. Az eljárással összefüggő jogszabálysértés azonban a végzés fellebbezett részének hatályon kívül helyezését nem indokolta, mert a rendelkezésre álló adatok alapján a fellebbezésben sérelmezett döntés a másodfokú bíróság által elbírálható volt.
(Legf.Bír. Fpk.VI.30.742/2001. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.