adozona.hu
BH+ 2003.11.546
BH+ 2003.11.546
A felszámoló a hitelezővel a felszámolási eljárás során kötött egyezséget nem a felszámolási eljárásban, hanem az általános szabályok szerinti peres eljárásban támadhatja meg [1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 38. § (3) bek., 51. § (3) bek., Pp. 130. § (1) bek. b) pont, 148. § (3) bek., 157. § a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1994-ben indult felszámolási eljárás, melynek a Cégközlönyben való közzététele 1995. március 23-án történt meg. Ezért a jelen felszámolási eljárásra a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (továbbiakban: módosított Cstv.) rendelkezéseit kell alkalmazni.
L. B. hitelező 1998. február 12-én kifogást nyújtott be, melyet az elsőfokú bíróság az 578. sorszámú végzésével e...
BH+ 2003.11.546 A felszámoló a hitelezővel a felszámolási eljárás során kötött egyezséget nem a felszámolási eljárásban, hanem az általános szabályok szerinti peres eljárásban támadhatja meg [1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 38. § (3) bek., 51. § (3) bek., Pp. 130. § (1) bek. b) pont, 148. § (3) bek., 157. § a) pont].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1994-ben indult felszámolási eljárás, melynek a Cégközlönyben való közzététele 1995. március 23-án történt meg. Ezért a jelen felszámolási eljárásra a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (továbbiakban: módosított Cstv.) rendelkezéseit kell alkalmazni.L. B. hitelező 1998. február 12-én kifogást nyújtott be, melyet az elsőfokú bíróság az 578. sorszámú végzésével elutasított. A hitelező fellebbezése folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság a 2001.június 25-én kelt végzésében az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, a hitelező kifogásának helytadva felhívta a felszámolót, hogy a felek között 1996. december 5-én létrejött egyezségnek megfelelően vegye nyilvántartásba a hitelező igényét. Egyidejűleg a felszámoló egyezség megtámadása iránti kérelmét elutasította. Kötelezte az adóst, hogy fizessen meg a hitelezőnek 15 napon belül 5000 Ft másodfokú eljárási költséget.
A jogerős végzés indokolásában foglaltak szerint az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból téves jogi következtetésre jutott. A nem vitás tényállás szerint a felszámolási eljárás során a hitelező igényt terjesztett elő munkabér megfizetése iránt a felszámoló által 1996. május 1-jén alkalmazott rendes felmondás folytán. Az elsőfokú bíróság által 1996. december 5-én tartott meghallgatáson a felek között egyezség jött létre. Az egyezség szerint a felszámoló köteles a végzés kihirdetésétől számított 15 napon belül kifizetni L. B. részére 14 havi munkabérnek, 6 havi átlagkeresetnek - amely a felmondási időre jár -, 68 nap szabadság megváltásnak megfelelő összeget, valamint 320 000 Ft költséget és ezeknek az összegeknek 1996. május 1-jétől számított késedelmi kamatát. Az összeg kifizetése fejében a hitelező a további igényéről lemondott. Az egyezséget tartalmazó végzés - a felek fellebbezési jogról történt lemondása folytán - első fokon jogerőre emelkedett. Ezt követően a hitelező 1998. február 12-én azért nyújtott be kifogást, mert a felszámoló az egyezségben foglaltaknak nem tett eleget. Nem fogadta el a felszámoló által közölt 3 840 000 Ft-ot.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy az iratok között található a felszámoló 1996. december 30-án kelt beadványa, melyben részben kérte az 1996. december 5-én megkötött egyezség kiegészítését. Másodlagosan megtámadta az egyezséget a Ptk. 210. §-ának (1) bekezdése alapján, és a Ptk. 235. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva kérte az egyezség érvénytelenségének megállapítását. Hivatkozott arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság 1996. december 11-én felülvizsgálati eljárás során határozatot hozott, melynek eredményeként a hitelező követelése jogalap nélkülivé vált. A felszámoló pedig ettől a határozattól függően kötötte meg az egyezséget, ezért kérte az egyezség érvénytelenségének megállapítását.
A másodfokú bíróság határozata szerint a Ptk. 240. §-ának (4) bekezdése értelmében az egyezséggel való szerződés módosítás érvényességét nem érinti a feleknek olyan körülményre vonatkozó tévedése, amely közöttük vitás volt, vagy amelyet bizonytalannak tartottak. Ez arra az esetre is áll, ha az egyezség megkötése után előkerült bizonyítékokkal a vitát, vagy a bizonytalanságot el lehetett volna hárítani. E jogszabályhely tehát kivételes helyzetet teremt a Ptk. 236. §-ának (2) bekezdésében foglalt megtámadási lehetőségek közül.
A nem vitás tényállás szerint 1996. december 5-én, amikor a felek között az egyezség létrejött, a felszámoló kérelme alapján a felülvizsgálati eljárás már folyamatban volt a Legfelsőbb Bíróság előtt. A felszámoló saját felülvizsgálati kérelmének tartalmát ismerte, az általa vitatott küldöttgyűlési határozatok érvényességének a megállapítását kérte. Bár a felülvizsgálati eljárás eredménye bizonytalan volt, ennek ellenére mégis megkötötte az egyezséget pár nappal a felülvizsgálati tárgyalás határnapja előtt. Mindezek mérlegelése alapján a másodfokú bíróság arra a jogi következtetésre jutott, hogy az adós felszámolója alaptalanul hivatkozott tévedésre. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a jelen ügyben alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (módosított Cstv.) 6. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 259. §-ára figyelemmel, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, a felszámoló egyezség megtámadása iránti kérelmét, mint alaptalant elutasította és a hitelező kifogásának helytadott. Utalt arra, hogy a Pp. 148. §-ának (3) bekezdése alapján a bíróság által jóváhagyott egyezségnek ugyanaz a hatálya, mint a bírói ítéletnek, a felszámoló az egyezséget ennek megfelelően köteles végrehajtani és a hitelező igényét nyilvántartásba venni, a szükséges intézkedéseket megtenni.
A jogerős másodfokú végzés ellen az adós terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kérte a jogerős végzés megváltoztatását és annak megállapítását, hogy az 1996. december 5-én kelt egyezség érvénytelen, a hitelező munkaviszonya a rendkívüli felmondás kézbesítése napján 1995. január 16-án szűnt meg és így a felszámolási eljárásban bejelentett hitelezői igénye nem alapos. A felülvizsgálati eljárás befejezéséig kérte a jogerős végzés végrehajtásának felfüggesztését.
A felülvizsgálati kérelem indokai szerint az 1996. december 5-én megkötött egyezség időpontjában a Legfelsőbb Bíróság 1995. december 28-i jogerős végzése volt hatályban, amely a hitelező, mint szövetkezeti elnök leváltását kimondó 1995. január 14-én megtartott közgyűlés valamennyi határozatát megsemmisítette. A jogerős végzés ellen indult felülvizsgálati eljárásban a végrehajtás felfüggesztése nem történt meg. Így az abban foglalt rendelkezések végrehajtása a felszámoló tekintetében is kötelező volt. Erre tekintettel kötötte meg 1996. december 5-én az egyezséget. Ennek során jegyzőkönyvbe rögzítetten kijelentette, hogy az egyezséget kizárólag az akkor hatályos jogerős végzésre alapozva kívánja megkötni, és nem tekintette azt érvényesnek a döntés megváltoztatása esetére. Ezt erősíti meg az egyezséget tartalmazó jegyzőkönyv kézhezvétele után a felszámoló bírósághoz benyújtott beadványa, amely a jegyzőkönyv szövegezését kifogásolta. Az egyezség valójában azzal a feltétellel jött létre, hogy a felülvizsgálati eljárás nem eredményez új jogi helyzetet. Ez azonban a jegyzőkönyvből kimaradt. Álláspontja szerint jelen ügyben a Ptk. 240. §-ának (4) bekezdése nem alkalmazható, mert jogerős és végrehajtható végzés állapította meg, hogy L. B. elnöki tisztségének megszüntetése hatálytalan. E vonatkozásban az egyezség megkötésének időpontjában bizonytalanság nem lehetett, a hatályban lévő jogerős és végrehajtható bírói döntésre tekintettel. A felülvizsgálati eljárás eredménye olyan új tény, amelyre hivatkozással az egyezség eredményesen támadható. Ennek az új ténynek a figyelembevételével L. B. munkaviszonya már a közgyűlés döntése alapján megszűnt. Így az utóbb 1996. május 1-jén közölt felszámolói felmondás automatikusan érvénytelenné vált és ezért erre semmiféle elszámolást nem lehet alapítani. A jelenleg irányadó helyzet alapulvételével L. B. munkaviszonya 1995. január 14-én tartott közgyűlés határozata és ennek alapján a részére küldött és a mai napig meg nem támadott rendkívüli felmondás alapján 1995. februárjában véglegesen megszűnt, és részére semmiféle jogcímen nem jár az ezt követő időszakra juttatás.
A hitelező a felülvizsgálati kérelemre tett észrevételében a jogerős végzés hatályában való fenntartását kérte. Hivatkozott arra, hogy amikor a felszámoló az egyezséget megkötötte, tisztában volt azzal, hogy a felülvizsgálati kérelme tárgyában az eljárás folyamatban van és ennek az eljárásnak az eredménye bizonytalan. Ennek ellenére mégis megkötötte az egyezséget a felülvizsgálati kérelem elbírálása előtt. Erre való tekintettel alaptalanul hivatkozik tévedésre.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján. Az elbírálás során a felülvizsgálati eljárásban benyújtott bizonyítékokat nem értékelte, mert azok figyelembevételét a Pp. 275. § (1) bekezdése kizárja.
Az adós felszámolója a felülvizsgálati kérelmet - tartalmilag - a Pp. 206. §-ának (3) bekezdésére - a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésére - és a Ptk. 240. § (4) bekezdésének téves alkalmazására alapította.
A Pp. 275. §-ának (2) bekezdése értelmében a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül, kivéve, ha a pert a tárgyalás alapján megszünteti vagy ha a határozatot hozó bíróság nem volt szabályszerűen megalakítva, illetve a határozat meghozatalában olyan bíró vett részt, akivel szemben a törvény értelmében kizáró ok áll fenn.
A felülvizsgálati bíróság megállapította, hogy az adós felszámolója által benyújtott egyezség megtámadása iránti kérelem a jelen nemperes eljárásban érdemben nem bírálható el és e tárgyban az eljárás megszüntetésének van helye az alábbi indokok miatt:
A módosított Cstv. 38. §-ának (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy a felszámolás kezdő időpontja után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos követelést - ideérve a végrehajtás elrendelése iránti kérelmet is - csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni.
Az adós felszámolója az egyezség megtámadása iránti kérelmében nem az adós gazdálkodó szervezet elleni követelést, hanem a hitelezővel szemben, a vele kötött egyezség megtámadása iránti igényt érvényesít. Ezt az igényt csak a Pp. általános szabályai szerint, perben érvényesítheti. [Miután a felek közötti egyezség a hitelező munkaviszony jellegű jogviszonyának megszüntetésével áll közvetlen kapcsolatban, az egyezség megtámadása iránti igény elbírálása, a Pp. 22. § (2) bekezdése és a 349. § (2) bekezdésének a) pontja értelmében, a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik.]
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság az adós felszámolójának egyezség megtámadása iránti kérelme tárgyában az eljárást megszüntette a módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint megfelelően alkalmazott Pp. 130. § (1) bekezdésének b) pontja és 157. §-ának a) pontja alapján. A jogerős végzésnek az egyezség megtámadása iránti kérelmet elbíráló rendelkezését pedig hatályon kívül helyezte, a Pp. 275/B. §-a szerint alkalmazott 251. §-ának (1) bekezdése alapján.
A jogerős végzés kifogásnak helytadó rendelkezése ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem alaptalan az alábbi indokok miatt:
A jogerős végzés helytállóan állapította meg, hogy a Pp. 148. §-ának (3) bekezdése alapján a bíróság által jóváhagyott egyezségnek ugyanaz a hatálya, mint a bírói ítéletnek. Ezért a felszámoló az egyezséget ennek megfelelően köteles végrehajtani, a hitelező igényét nyilvántartásba venni és a szükséges intézkedéseket megtenni. Ezért a jogszabályoknak megfelelően járt el a másodfokú bíróság, amikor a hitelező kifogásának a módosított Cstv. 51. §-ának (3) bekezdése alapján helyt adott és felhívta a felszámolót, hogy a felek között 1996. december 5-én létrejött egyezségnek megfelelően vegye nyilvántartásba a hitelező igényét.
A kifejtett indokok alapján a felülvizsgálati bíróság a jogerős végzést az elsőfokú bíróság végzését megváltoztató és a hitelező kifogásának helytadó rendelkezés körében hatályában fenntartotta, a módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján. (Legf.Bír. Gfv.X.30.387/2002. sz.)