adozona.hu
BH+ 2003.11.542
BH+ 2003.11.542
A betéti társaság beltagjának kártérítési felelőssége, ha a betéti társaság a felszámolójának felhívása ellenére nem adja át a felszámolónak a követelések érvényesítéséhez szükséges alapbizonylatokat, a tárgyi eszközöket és a készpénzt [Ptk. 339. §, 1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 32. §, 74. § (1) bek., 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 31. § (1) bek. a) és b) pontja, Pp. 9. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a 22. sorszámú ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. r. felperesnek 7 237 000 Ft, a II. r. felperesnek 10 231 Ft, a III. r. felperesnek 716 762 Ft, a IV. r. felperesnek 167 042 Ft, az V. r. felperesnek 522 916 Ft, a VI. r. felperesnek 595 543 Ft, a VII. r. felperesnek 5 955 433 Ft tőkét, valamint az államnak 750 000 Ft le nem rótt eljárási illetéket; ezt meghaladóan a felperesek kereseti kérelmét elutasította.
Az ítélet indokolásában meg...
BH+ 2003.11.542 A betéti társaság beltagjának kártérítési felelőssége, ha a betéti társaság a felszámolójának felhívása ellenére nem adja át a felszámolónak a követelések érvényesítéséhez szükséges alapbizonylatokat, a tárgyi eszközöket és a készpénzt [Ptk. 339. §, 1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 32. §, 74. § (1) bek., 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 31. § (1) bek. a) és b) pontja, Pp. 9. §].
Az elsőfokú bíróság a 22. sorszámú ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. r. felperesnek 7 237 000 Ft, a II. r. felperesnek 10 231 Ft, a III. r. felperesnek 716 762 Ft, a IV. r. felperesnek 167 042 Ft, az V. r. felperesnek 522 916 Ft, a VI. r. felperesnek 595 543 Ft, a VII. r. felperesnek 5 955 433 Ft tőkét, valamint az államnak 750 000 Ft le nem rótt eljárási illetéket; ezt meghaladóan a felperesek kereseti kérelmét elutasította.Az ítélet indokolásában megállapított tényállás szerint az alperes beltagja volt az E. Betéti Társaságnak, amely felszámolás alá került. A felszámoló felhívta az alperest, mint a betéti társaság beltagját, hogy tegyen eleget az 1991. évi IL. törvény 31. §-ában foglaltaknak. Az alperes a felhívásnak csak részben tett eleget. A felszámoló által képviselt E. Betéti Társaság keresetet nyújtott be az alperessel szemben 21 179 340,70 Ft és járulékai megfizetése iránt, mivel nevezett nem adta át a zárómérlegben kimutatott tárgyi eszközöket 3 561 030 Ft értékben, a 312 311 Ft pénzkészletet, a főkönyvi kivonat szerint kimutatott 17 045 302 Ft összegű vevőkövetelés érvényesítéséhez szükséges alapbizonylatokat, s nem adott tájékoztatást a 260 697 Ft előleg felvevőjéről sem.
A cég elleni felszámolás 2000. november 9-én befejezést nyert. Az ügyben eljárt megyei bíróság jogerős végzésében a peres eljárásban fennálló követelést több hitelezőre megosztva engedményezte. Az elsőfokú bíróság felhívására az engedményesek közül heten kérték a jogutódi minőségük megállapítását, és fenntartották a kereseti kérelmet az engedményezés arányában, így a bíróság az E. Betéti Társaságot a perből elbocsátotta.
Az alperes kérte a kereset elutasítását, hivatkozott arra, hogy a tárgyi eszközök átadása a felszámoló részére megtörtént, azokat a leltár-iratokkal együtt a felszámoló megbízottja vette át. Két személygépkocsi lízingelt volt, így azokat a lízingelő cégnek adta vissza. Nem vitatta, hogy egy számítógép 190 000 Ft értékben, valamint a 312 311 Ft készpénz nem került átadásra. Előadta, hogy a 17 045 302 Ft vevőkövetelés vonatkozásában az összes iratot átadta a felszámolónak, a 260 697 Ft előleg kiutalásáról nem volt tudomása.
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét túlnyomó részben alaposnak találta. Az alperes nem tudta bizonyítani a 3 561 030 Ft összegű tárgyi eszköz átadását, a 190 000 Ft összegű számítógépet nem adta át a felszámolónak, így ezek vonatkozásában a kereset alapos. A gépkocsikat lízingelték, nem voltak az alperes tulajdonában, így azokkal nem kellett elszámolnia. A 17 045 302 Ft vevőkövetelésből 2 130 896 Ft összegű követelés beazonosítható volt, ezért a kereset 14 914 406 Ft összegben volt megalapozott. Nem nyert bizonyítást, hogy az alperes az ezekkel kapcsolatos információt, alapbizonylatokat a felszámolónak átadta volna. Az előleg átadására nézve a felszámoló bizonyítékot nem csatolt, emiatt e vonatkozásban a kereset elutasításra került. Így a kereseti kérelmekből összesen 15 226 717 Ft vonatkozásában állapította meg a bíróság az alperes helytállási kötelezettségét, a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény 32. §-ára, 74. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel. Miután az elsőfokú bíróság által megítélt összeg nem fedezte a keresetben megjelölt összeget, a bíróság a felszámolási eljárásban történt besorolások szerint, a bírósági végzésben megállapított százalékos arányban állapította meg a hitelezői igényeknek megfelelő összegeket.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést. Kérte a felperesek kereseti kérelmének teljes egészében való elutasítását, az ítéletnek a fellebbezésével nem érintett rendelkezései érintetlenül hagyását, és a felperesek perköltségben történő marasztalását. Tévesen állapította meg álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást avonatkozásban, hogy a felszámoló felhívásának nem, illetve késedelmesen tett eleget. A C. Korlátolt Felelősségű Társasággal megállapodott, hogy egymással szemben nincs követelésük, így abban a hiszemben volt: nevezett visszavonja a felszámolás iránti kérelmét. A gépkocsikat nem értékesítette, a tárgyi eszközöket átadta, a cég követeléseinek érvényesítéséhez valamennyi iratot átadta, ezért amennyiben a felszámoló nem érvényesítette a követeléseket, annak következményei reá nem háríthatóak át.
Az M. K. Részvénytársaság és az M. K. Bank Részvénytársaság felperesek fellebbezési ellenkérelmet nyújtottak be.
Az M. K. Rt. kérte az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. Véleménye szerint a fellebbezés nem hozott fel releváns tényt az ítélet megállapításával szemben, a felszámolás jogerős elrendelésével az alperest terhelték az 1991. évi IL. törvény 31. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjában írt kötelezettségek.
Az M. K. Bank Rt. ugyancsak az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte. Úgy vélte, hogy az elsőfokú bíróság helyes ítéletet hozott, az alperes megszegte a kötelezettségeit, ezért a jogellenesen okozott kárt köteles megtéríteni.
A Legfelsőbb Bíróság közlését követően a felek tárgyalás megtartását nem kérték, így a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 256/A. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján tárgyaláson kívül hozta meg a határozatát.
A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú eljárás során beszerzett iratok alapján azzal egészíti ki az elsőfokú bíróság által egyébként helyesen megállapított tényállást, hogy a bíróság a 2002. április 8. napján meghozott és jogerőre emelkedett ítéletével az alperest egy rendbeli csődbűntettben, valamint egy rendbeli számviteli fegyelem megsértésének vétségében, mint tettest bűnösnek találta, s ezért elítélte.
Az alperes fellebbezése alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével helyesen állapította meg a tényállást és helyes az arra alapított jogi döntése is. Az alperes a fellebbezésében nem hozott fel olyan új tényt vagy bizonyítékot, amely alkalmas lenne az elsőfokú bíróság érdemben helyes jogi döntésének a megváltoztatására.
Alaptalan az alperes fellebbezése az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás, a kereset jogalapja vonatkozásában. A másodfokú eljárás során már rendelkezésre állt a büntetőbíróság által már hozott jogerős ítélet. A Pp. 9. §-ának (1) bekezdése szerint, ha jogerősen elbírált bűncselekmény anyagi jogi következményei felől polgári perben kell határozni, a bíróság a határozatában nem állapíthatja meg, hogy az elítélt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt. Az adott esetben a polgári perben eljáró bíróságra kötelezően irányadó a büntetőbíróságnak az a megállapítása, hogy az alperes elkövette a csődbüntettet és a számviteli fegyelem megsértésének vétségét. Az alperes a Csődtörvényben meghatározott kötelezettségeinek késedelmesen és oly mértékben hiányosan tett eleget, hogy ezzel megakadályozta a felszámolót a felszámolás lefolytatásában. Hiányosan nyújtotta be a vagyonleltárt, a mérleg-analitikát, a betéti társaság könyvvezetése szabálytalan volt. A beszámoló a szabálytalanul végzett, nem reális adatokat tartalmazó könyvvezetés adataiból készített főkönyvi kivonat alapján készült el, és a számviteli törvény által megfogalmazott bizonylati elveket, a bizonylati fegyelmet nem tartotta be. A vállalkozás vagyoni helyzetének áttekintését a hiányos és szabálytalan bizonylatolás követhetetlenné tette.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján az alperes kártérítési felelősségét, helyesen állapította meg az alperes jogellenes magatartásával okozati összefüggésben felmerült felperesi kárt. A kár összegének megállapítására rendelkezésre állt a megyei bíróság által a felszámolási eljárás során hozott jogerős végzés. A bíróság végzésével jóváhagyta a felszámoló által előterjesztett vagyonmérleget és vagyonfelosztási javaslatot, az abban foglalt hitelezői igények a felszámoló által besorolást nyertek és visszaigazolásra kerültek. Így azok a jogerős végzésre tekintettel a jelen eljárásban nem támadhatók. Az elsőfokú bíróság vizsgálta a felmerült kár összegét, ezzel összefüggésben állapította meg, hogy a 3 561 030 Ft tárgyi eszközérték megfizetése iránti kereset csupán 190 000 Ft összegben volt megalapozott, tehát figyelembe vette a gépkocsikkal kapcsolatban az alperes által a fellebbezésében is előadottakat, valamint a felszámolónak igazolhatóan átadott tárgyi eszközök értékét.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján, a fenti kiegészítő indokolással helybenhagyta. (Legf.Bír. Gf.VIII.30.188/2002. sz.)