adozona.hu
BH+ 2003.10.493
BH+ 2003.10.493
Felszámolási eljárás az elővásárlási jog gyakorlásának módjára vonatkozóan speciális szabályok érvényesülnek. Az e körben vizsgálandó körülmények [Ptk. 373. §, 1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 49. § (5)-(6) bek., 49/B. § (1) bek. c) és f) pontja, (3) bek., 49/C. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a 8. sorszámú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte felperest az I. r. alperes részére 20 000, a II-IV. r. alperes javára pedig 30 000 forint perköltség megfizetésére. Megállapította, hogy a le nem rótt 262 500 forint illeték az állam terhén marad. A határozat indokolásában megállapított tényállás szerint az I. r. alperes 1998. október 22-ei kezdő időponttól felszámolás alatt áll. Kijelölt felszámolója a Cégközlöny 2001. február 8-i számában árverési közl...
BH+ 2003.10.493 Felszámolási eljárás az elővásárlási jog gyakorlásának módjára vonatkozóan speciális szabályok érvényesülnek. Az e körben vizsgálandó körülmények [Ptk. 373. §, 1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 49. § (5)-(6) bek., 49/B. § (1) bek. c) és f) pontja, (3) bek., 49/C. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság a 8. sorszámú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte felperest az I. r. alperes részére 20 000, a II-IV. r. alperes javára pedig 30 000 forint perköltség megfizetésére. Megállapította, hogy a le nem rótt 262 500 forint illeték az állam terhén marad. A határozat indokolásában megállapított tényállás szerint az I. r. alperes 1998. október 22-ei kezdő időponttól felszámolás alatt áll. Kijelölt felszámolója a Cégközlöny 2001. február 8-i számában árverési közleményt tett közzé. Értékesítésre hirdette meg a H. 9065 hrsz. alatt felvett "lakóház, udvar" megjelölésű, 2209 nm alapterületű, M. u. 7. szám alatti ingatlan 3/5-öd tulajdoni hányadát, valamint a H. 9066 hrsz. alatt felvett "lakóház, udvar, gazdasági épület" megjelölésű, 761 nm területű, M. u. 7. szám alatti ingatlan egészét. A hirdetmény tartalmazta azt a felhívást, hogy az elővásárlásra jogosultak e jogukat a nyilvános - közjegyző jelenlétében tartott - árverésen gyakorolhatják. A 2001. február 23-ai árverésről a felszámoló a közös tulajdonban álló ingatlan 2/5-öd tulajdoni hányadával rendelkező felperest is értesítette, majd az árverést minden érintett beleegyezésével 2001. március 2-ára halasztotta el. Ez utóbbi árverésen a felperes nem jelent meg. A jelenlévő II. r. alperes és a perben nem álló J. J. a 8 000 000 forintos kikiáltási árral egyező vételi ajánlatot tett, melyet a felszámoló elfogadott. A szerződéskötés azonban elmaradt, mert az ajánlattévők bejelentették, hogy a vételárral nem rendelkeznek. A felszámoló 2001. március 7. napjára újabb árverést tűzött ki, melyre minden érintettet, köztük a felperest is meghívta. A felperes a szóbeli és írásbeli értesítés, továbbá a részvételi szándékot jelző levele ellenére az árverésen nem jelent meg. Az árverés eredményeként a felszámoló a II-IV. r. alperesektől származó 4 100 000 forintos ajánlatot elfogadta és megkötötte az adásvételi szerződést. A szerződés értelmében a felperes mint tulajdonostárs elővásárlási jogával érintett ingatlant csak a II. r. alperes vásárolta meg.A felperes a többször módosított 1991. évi IL. törvény 49. §-ának (6) bekezdésére alapított keresetében előadta: a felszámoló a vagyontárgy értékesítése során az elővásárlási jog figyelembevételére vonatkozó kötelezettségének nem tett eleget, az alperesekkel megkötött szerződést az árverést követően nem küldte meg a felperesnek. Bejelentette, hogy a szerződés tartalmát megismerve elővásárlási jogával él, és hajlandó a megjelölt vételár megfizetésére. Mindezek miatt az alperesek között létrejött szerződés érvénytelenségének - valójában hatálytalanságának - megállapítását kérte.
Az I-IV. r. alperesek a kereset elutasítását kérték. Védekezésükben előadták, hogy a felszámolási eljárás során irányadó speciális szabályok szerint az elővásárlásra jogosult az árverésen gyakorolhatta volna e jogát, a felperes azonban az árverésen nem jelent meg.
Az elsőfokú bíróság hivatkozott a többször módosított 1991. évi IL. törvény 49. §-ának (6) bekezdésében írtakra, valamint idézte a Ptk. 373. §-át, és utalt arra, hogy a felperest a Ptk. 145. §-ának (2) bekezdése szerint törvényen alapuló elővásárlási jog illette meg. Megállapította, hogy felperes a megismételt árverésen nem jelent meg, elővásárlási joga gyakorlása kérdésében nem nyilatkozott. Kifejtette, hogy a felperes, mint elővásárlásra jogosult e jogát a többször módosított 1991. évi IL. törvény 49/C. §-ának (2) bekezdése értelmében a nyilvános értékesítésen gyakorolhatta volna oly módon, hogy a véglegesen kialakult vételár ismeretében nyilatkozik a vételi szándékáról. Megjegyezte, hogy keresetét a többször módosított 1991. évi IL. törvény 49. §-ának (6) bekezdésére alapította. A 49. § (5) bekezdésére alapított keresetet pedig más jogalany, vagyis a H.-i V. és B. Közhasznú Társaság terjesztette elő. Így a jelen perben kizárólag azt kellett vizsgálni, hogy a felszámoló az árverésen való értékesítés során valóban megsértette-e a felperes elővásárlási jogának gyakorlására vonatkozó rendelkezéseket, vagy sem. Hangsúlyozta, hogy felperes a kitűzött árverésen nem vett részt, de nem is ő, hanem a Közhasznú Társaság kívánta megszerezni az ingatlanokat, ezért szándékában sem állt az árveréseken való részvétel. Utalt arra, hogy a felszámolási eljárás során az árverésen való értékesítésnél az általános szabályokhoz képest speciális szabályok érvényesülnek, ennek értelmében pedig az elővásárlásra jogosultnak a nyilvános értékesítésen kell nyilatkoznia az elővásárlási joga gyakorlásáról. Amennyiben az árverésen nem vesz részt, úgy a felszámolót nem terheli az a kötelezettség, hogy a már megkötött szerződést az elővásárlásra jogosult részére megküldje, a szerződéskötés után az elővásárlási jog gyakorlására nincs törvényes lehetőség.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a keresetének helytadó határozat meghozatalát, és az alperesek perköltség fizetésére való kötelezését kérte. Úgy vélte, hogy a 2001. március 2-án tartott - a 2001. február 23. napjáról elhalasztott - árverés az eredmény kihirdetésével befejeződött. Az a körülmény, hogy az árverés nyertesével mégsem került sor a szerződés megkötésére, olyan esemény következménye, amely a későbbiekben okozta az árverés sikertelenségét. Véleménye szerint ezért a felszámoló akkor járt volna el a Csődtörvényben foglaltaknak megfelelően, ha újabb, nyilvános hirdetmény útján közzétett árverést tart. Hangsúlyozta: a felszámoló szabályszerű eljárásának jelentőségét éppen az adja, hogy a Csődtörvény speciális szabályaiból adódó, korlátozott, kizárólag a nyilvános árverés során gyakorolható elővásárlási jog csak abban az esetben nem sérül, ha a nyilvános árverés szabályai maradéktalanul betartásra kerülnek. Mindezekből következően álláspontja szerint a felszámoló a 2001. március 7. napján megtartott ártárgyalás során a nyilvános árverés szabályait megsértette egyrészt azzal, hogy a meghívásos ártárgyalás nem minősül szabályosan meghirdetett nyilvános árverésnek, másrészt az ingatlanok értékesítésének feltételei nem voltak egyértelműek. A nyilvános értékesítésen történő joggyakorlásnak az az indoka, hogy az érdekeltek megismerhessék a pontos vételi ajánlatokat, a felajánlott vételár összegét, a teljesítés módját, és ezek ismeretében tehessenek nyilatkozatot. Sérelmezte, hogy a felszámoló az ingatlanok értékesítését együttesen hirdette meg, végeredményben azonban mégis külön-külön kerültek az ingatlanok az alperesi vevők tulajdonába, mégpedig olyan vételárért, amely a tárgyalás során el sem hangzott. Úgy vélte, a szabályszerű eljárás az általa kifogásolt árverésen azért sem valósult meg, mert nem volt világos, hogy az alperesek mely ingatlanra licitálnak. A jegyzőkönyv szerint közösen árvereztek, azonban a adásvételi szerződés szerint külön tulajdonhoz jutottak. Végezetül megjegyezte, hogy az eljárás során a keresetét a jogalap vonatkozásában nem módosította, a 2001. március 20-ai keresetének jogalapjaként a többször módosított 1991. évi IL. törvény 49. §-ának (5) és (6) bekezdését jelölte meg. Álláspontja szerint a bírói kérdésre adott felperesi válasz nem minősül keresetmódosításnak.
A fellebbezése kiegészítéseként utalt arra: a felszámoló jogszerűtlennek tartott eljárását azért is sérelmezte, mert elesett annak a lehetőségétől, hogy a H. településen belül igen kedvező fekvésű társasházi lakások építésére vonatkozó, tervezett lakásprogramot megvalósítsa.
Az I. r. alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A II., III. és IV. r. alperesek ugyancsak az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték. Álláspontjuk szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, abból helytálló jogi következtetésre jutott. Határozata indokolásában helyesen mutatott rá arra, hogy a felperes a nyilvános értékesítésen gyakorolhatta volna az elővásárlási jogát, ezt azonban a saját hibájából elmulasztotta. Úgy vélték, a felszámoló maradéktalanul eleget tett a Csődtörvény speciális szabályai szerinti értékesítés során a jogszabályi előírásoknak.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 256/A. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálta el, figyelemmel arra is, hogy a felek a Pp. 256/A. §-ának (3) bekezdése szerinti tájékoztatásukat követően tárgyalás tartását nem kérték.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból helytálló jogi következtetést vont le.
Az I. r. alperes, mint adós elleni felszámolási eljárásra irányadó, a lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel, valamint az 1997. évi XXVII. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (többször mód. Cstv.), 49/C. §-ának (2) bekezdése értelmében - ahogyan arra az elsőfokú bíróság is helyesen hivatkozott -, az elővásárlásra jogosult e jogát a nyilvános értékesítésen gyakorolhatja oly módon, hogy a véglegesen kialakult vételár ismeretében nyilatkozik vételi szándékáról.
A többször mód. Cstv. 49. §-a (6) bekezdése pedig úgy rendelkezik: ha a felszámoló a vagyontárgy értékesítése során az elővásárlási jog figyelembevételére vonatkozó kötelezettségének nem tesz eleget, az elővásárlásra jogosult az (5) bekezdésben foglalt jogvesztő határidő alatt keresetével a bírósághoz [6. § (1) bekezdés] fordulhat.
A többször mód. Cstv. 49/B. §-a (1) bekezdésének c) és f) pontja értelmében az árverést a felszámoló árverési hirdetménnyel tűzi ki, és ebben - egyebek mellett - feltünteti az árverésre kerülő vagyontárgyakat és becsértéküket, valamint az egyéb lényeges körülményeket. Ugyanezen jogszabályi rendelkezés (3) bekezdése kimondja: ha a árverésen a felajánlott vételár nem éri el a becsértéket, a felszámoló újabb árverés tartásáról határozhat, vagy a vételárat legfeljebb a becsérték feléig leszállíthatja. Ha ezen az áron sem érkezik ajánlat, a felszámoló az árverést sikertelennek nyilvánítja.
A felhívott jogszabályi rendelkezésekben foglaltakra figyelemmel helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felszámoló az árverési értékesítés során nem sértette meg a felperes elővásárlási jogának gyakorlására vonatkozó rendelkezéseket. A felek által sem vitatott tény ugyanis, hogy a felszámoló az árverés megtartásának szabályaira vonatkozó, idézett jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően a Cégközlöny 2001. február 8-i számában árverési hirdetményt tett közzé, amelyben a 2001. február 23-án megtartandó árverésen együttesen értékesítendő ingatlanok kikiáltási árát 8 000 000 forint összegben határozta meg. A hirdetmény szerint - ahogy erre az elsőfokú bíróság is utalt -, az elővásárlásra jogosultak elővásárlási jogukat a nyilvános - közjegyző jelenlétében megtartott - árverésen gyakorolhatják. A felszámoló a 2001. február 23-ára kitűzött árverést kétszer halasztotta el, egy esetben betegsége miatt, a 2001. március 2-ára kitűzött árverést pedig abból az okból, hogy a kikiáltási árral egyező vételi ajánlatot tevő vevők a szükséges vételárat nem bocsátották rendelkezésére. Végül a 2001. március 7-én, közjegyző jelenlététben megtartott árverésen történt meg az ingatlanok értékesítése a becsérték felére leszállított induló érték feletti, 4 100 000 forint összegű vételáron. A felperesnek - az elsőfokú eljárás során, a 2001. május 15-ei tárgyaláson tett saját nyilatkozata szerint is - az elhalasztott árverések időpontjáról valamennyi esetben tudomása volt. A 2001. március 2-ai árverésről a február 23-ai megbeszélés eredményeként, a 2001. március 7-ei árverésről pedig a március 6-i, a felszámoló által megküldött telefax útján értesült.
Kétségtelen, hogy a 2001. március 7-i ártárgyalás - ahogy erre a felperes is utalt a fellebbezésében -, nem tekinthető szabályosan meghirdetett nyilvános árverésnek, mert a 2001. március 2-i árverés eredményeként nem került sor az adásvételi szerződés megkötésére. Ennek következtében pedig a felszámoló akkor járt volna el helyesen, ha újabb árverési hirdetményt tesz közzé a Cégközlönyben. Az adott ügyben azonban a felperes előtt az elhalasztott árverés 2001. március 7-i időpontja ismert volt, ennek ellenére azon nem vett részt. Miután az elővásárlási jog gyakorlását a Csődtörvény a nyilvános értékesítésen teszi lehetővé, a felperes magát zárta el attól a lehetőségtől, hogy megismerhesse a pontos vételi ajánlatokat, a felajánlott vételár összegét, a teljesítés módját, azaz mindazokat a feltételeket, amelyek az árverés eredményeként megkötésre kerülő adásvételi szerződésben kerülnek rögzítésre. Mindezen túlmenően a felperes képviselője a 2001. május 15-i bírósági tárgyaláson maga tette azt a nyilatkozatot, hogy az ingatlanokat nem a felperes, hanem a tulajdonában álló közhasznú társaság kívánta megszerezni.
A fellebbezésben foglaltakkal összefüggően a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a Cégközlönyben közzétett árverésről szóló közlemény a következőket tartalmazta: "Az együtt értékesítendő ingatlanok kikiáltási ára tehát összesen 8 000 000 forint." A hirdetmény tartalmából megállapíthatóan egyértelmű volt, hogy a jelenlévő licitálók mindkét ingatlanra vonatkozó együttes vételi ajánlatot tesznek. Az árverésről felvett jegyzőkönyvből kitűnően pedig megállapítható az is, hogy a vevők a részarányokat a sikeres áregyeztetés után, a megkötendő szerződésben kívánják meghatározni. Az árverés nyerteseinek ilyen módon való tulajdonszerzése tehát nem jelenti az elővásárlási jog figyelembevételére vonatkozó kötelezettség felszámoló részéről való megszegését.
Alaptalanul állította a felperes a fellebbezésében azt: az elsőfokú bíróság a 8. sorszámú jegyzőkönyvben foglalt, arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy a szerződés érvénytelenségének (hatálytalanságának) megállapítását az elővásárlási jogának figyelembevételére vonatkozó törvényi kötelezettségek megszegése miatt kéri, "keresetmódosításként" értékelte.
A keresetváltoztatás a kereset tartalmának, vagyis a bíróság döntésére irányuló határozott kereseti kérelemnek a megváltoztatását jelenti. Erre az elsőfokú bíróság ítéletében nem hivatkozott, csupán utalt arra: a felperes idézett nyilatkozata egyértelmű, határozott kereseti kérelmet tartalmazott arra vonatkozóan, hogy a támadott szerződés érvénytelenségének (hatálytalanságának) megállapítását mely okból kívánja. E kereseti kérelemmel azonos tartalmú nyilatkozatot tett egyébként a felperes a 2001. március 20-i keresetlevélben is. E körben vizsgálódva értékelte az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat, folytatta le a szükséges bizonyítási eljárást, és hozta meg határozatát.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott, helytálló ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján - az indokolás előbbiek szerinti kiegészítésével - helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf.VIII.31.893/2001.sz.)