adozona.hu
BH+ 2003.10.492
BH+ 2003.10.492
Hatályon kívül helyezett jogerős ítélet alapján megfizetett pénzösszeg az adós felszámolási vagyona körébe tartozik, ezért az annak visszafizetésére vonatkozó igény a felszámolási eljárásban érvényesíthető [Pp. 130.§ (1) bek. b) pontja, 1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 1. § (3) bek., 4.§ (1) bek., 38. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az irányadó tényállás szerint a felperes 1999. szeptember 23-án azért tett a felszámolás alatt álló alperes felszámolójának 809 893 151 forint összegű hitelezői igénybejelentést, mert a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság az 1999. június 9-i ítéletében a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság ítéletét - melyben 300 000 000 forint megfizetésére kötelezte az alperes javára - megváltoztatta, és a felperes (jelen per alperese) keresetét elutasította. A felszámoló e hitelezői igényt...
BH+ 2003.10.492 Hatályon kívül helyezett jogerős ítélet alapján megfizetett pénzösszeg az adós felszámolási vagyona körébe tartozik, ezért az annak visszafizetésére vonatkozó igény a felszámolási eljárásban érvényesíthető [Pp. 130.§ (1) bek. b) pontja, 1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 1. § (3) bek., 4.§ (1) bek., 38. § (3) bek.].
Az irányadó tényállás szerint a felperes 1999. szeptember 23-án azért tett a felszámolás alatt álló alperes felszámolójának 809 893 151 forint összegű hitelezői igénybejelentést, mert a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság az 1999. június 9-i ítéletében a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság ítéletét - melyben 300 000 000 forint megfizetésére kötelezte az alperes javára - megváltoztatta, és a felperes (jelen per alperese) keresetét elutasította. A felszámoló e hitelezői igényt visszaigazolta, majd felperes az 1999. december 17-i levelében kérte a részéről megfizetett összeg visszautalását és jelezte, hogy álláspontja szerint ez az összeg nem tartozik az alperes felszámolási vagyonába. A felszámoló az összeg visszautalásának a teljesítését azonban megtagadta.A felperes a 2000. március 8-án előterjesztett keresetében kérte az alperes kötelezését 294 893 151 forint tőke és ez összeg késedelmi kamatainak a megfizetésére. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasította, és a végzés jogerőre emelkedését követően az iratokat megküldeni rendelte az alperes felszámolási eljárását intéző bíróságnak. A határozatának indokolásában felhívta a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontjában, valamint a többször módosított 1991. évi IL. törvény (többször mód. Cstv.) 38. §-a (3) bekezdésében foglaltakat és kifejtette: a felperes az igényét - miután a felperes által megfizetett összeg a többször mód. Cstv. 4. §-ának (1) bekezdése szerint felszámolási vagyonba tartozik, azt az alperes a felszámolás kezdő időpontja után szerezte meg - csak a felszámolási eljárásban érvényesítheti.
E végzés ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben a végzés megváltoztatásával a keresetének helytadó határozat meghozatalát kérte.
Az alperes fellebbezésre tett észrevétele az elsőfokú végzés helybenhagyására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A határozat indokolásában megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek és a kialakult bírói gyakorlatnak megfelelően határozott.
A jogerős végzés ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős végzés "megváltoztatása" és az elsőfokú bíróság új eljárásra és újabb határozat hozatalára történő utasítása iránt. A felülvizsgálati kérelmében kifejtett álláspontja szerint az általa - a másodfokú ítélet alapján - teljesített pénzösszeg a felszámolás alatt álló céget nem illeti meg, ez az összeg nem tartozik az alperes felszámolási vagyonába. Ily módon azzal az alperes nem rendelkezhet, azt a hitelezők kielégítésére nem fordíthatja. Úgy vélte, a felszámolási vagyont nem érintő követelés érvényesítésére nem alkalmazható a többször módosított 1991. évi IL. törvény 38. §-ának (3) bekezdése, ezért az igény érvényesítésére a rendes perbíróság előtt kerülhet sor. Véleménye szerint az eljárt bíróságok jogértelmezése megkérdőjelezi a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati ítéletének joghatását, e jogintézmény rendeltetését. Azt eredményezné, hogy a pénzvagyon tulajdonosa csak az őt megillető összeg töredékéhez jutna hozzá.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme - tartalma szerint - a jogerős végzés hatályában tartására irányult. Arra hivatkozott, hogy a felülvizsgálati kérelem - miután 2002. január 21-én kelt - nem felel meg a 2001. évi CV. törvénnyel módosított 1952. évi III. törvény (Pp.) 270. és 272. §-ában előírtaknak. Hangsúlyozta, hogy a másodfokú bíróság jogerős ítélete alapján a jelen eljárás felperese az M. É. és V. Részvénytársaság "fa." alperes részére teljesített. Nem vitásan a megítélt összeg átutalásával a többször módosított 1991. évi IL. törvény 4. §-ának (1) bekezdése alapján a pénzösszeg az adós gazdálkodó szervezet vagyonává vált, mint olyan vagyon, amelyet a felszámolási eljárás alatt szerzett. Utalt arra is, hogy a Legfelsőbb Bíróság a 2002. február 18-án kelt jogerős végzésében ezt a kérdéskört végérvényesen rendezte, az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, és a kifogást elutasította. A végzés szerint a hitelezőnek (felperesnek) a jogerős ítélet alapján 1998. október 14-én történt önkéntes teljesítésével az adós részére kifizetett pénzösszeg az adós gazdálkodó szervezet vagyonává vált, mint olyan vagyon, amelyet a felszámolási eljárás tartama alatt szerzett. E végzés ellen a hitelező (jelen ügy felperese) által előterjesztett felülvizsgálati kérelem tárgyában a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság végzésével a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasította. Mindezekre is figyelemmel álláspontja szerint a sérelmezett jogerős határozat helyes, a jogszabályi rendelkezéseknek és az állandó bírói gyakorlatnak megfelel.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint nem tévedtek az eljárt bíróságok, amikor akként foglaltak állást, hogy a felperes követelésének érvényesítése nem a peres, hanem a felszámolási eljárás keretében történhet.
Tévesen érvelt a felperes azzal, hogy a hatályon kívül helyezett ítélet alapján megfizetett pénzösszeg nem tartozik a felszámolási vagyon körébe. Az alperes felszámolási eljárására irányadó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel, valamint az 1997. évi XXVII. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (többször mód. Cstv.) 3. §-a (1) bekezdésének e) pontja közgazdasági értelemben, tartalma szerint határozza meg a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vagyoni körét. Eszerint vagyon: mindaz amit a számvitelről szóló törvény befektetett eszköznek vagy forgóeszköznek minősít. A többször mód. Cstv. 4. §-ának (1) bekezdése pedig a vagyoni kör időbeli elhatárolását jelenti annak kimondásával, hogy a csődeljárás és a felszámolási eljárás, valamint a végelszámolás körébe tartozik a gazdálkodó szervezet minden vagyona, amellyel a csőd- vagy a felszámolási eljárás, illetve a végelszámolás kezdő időpontjában rendelkezik, továbbá az a vagyon amelyet ezt követően az eljárás tartama alatt szerez.
Kétségtelen, hogy a felperes által a felszámolás alatt álló alperes számára a jogerős másodfokú határozat alapján teljesített pénzösszeg mindkét feltételnek megfelelő, az forgóeszköz, amely a felszámolási eljárás kezdő időpontja után került az alperes vagyonába. Ily módon pedig a pénzeszköz visszafizetésére irányuló követelés érvényesítésére - a felperesi állásponttól eltérően - vonatkozik a többször mód. Cstv. 38. §-ának (3) bekezdése is, tehát az igény érvényesítésére csak a felszámolási eljárás keretében kerülhet sor.
Alaptalanul állítja a felperes, hogy az eljárt bíróságok jogerős végzése megkérdőjelezi a felülvizsgálat jogintézményének rendeltetését. A felszámolási eljárás többször mód. Cstv. 1. §-ának (3) bekezdésében meghatározott célja a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők törvényben meghatározott módon való kielégítése. A felperes éppen a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság döntése eredményeképpen jogosult hitelezői igényének a felszámolási eljárás keretében való érvényesítésére.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati ellenkérelemben foglaltakra figyelemmel rámutat arra, hogy a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős végzés 2001. november 19-én kelt, ezért a 2001. évi CV. törvénnyel módosított Pp. 270. §-273. §-ának rendelkezései a jelen ügyben még nem irányadóak.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogerős végzést a többször mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazott, az adott eljárásra irányadó Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv.X.30.351/2002.sz.)