adozona.hu
BH+ 2003.10.477
BH+ 2003.10.477
I. Ügyvédi megbízási szerződés megszegésére alapított kártérítési perben a bíróságnak azt is vizsgálnia kell, hogy a felek a szerződés teljesítése során együttműködési kötelezettségüknek mennyiben tettek eleget [Ptk. 277. § (1)-(2) bek., 318. § (1) bek., 339. § (1) bek.]. II. A károsultnak kell bizonyítania, hogy az ügyvéd jogellenes magatartása miatt maradt el a társaság névváltoztatásának cégbejegyzése, illetve, hogy a kára ennek következtében merült fel [Pp. 164. § (1) bek., 206. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1993. július 1-jén megbízta az alperest a K. és G. Betéti Társaság alapító okiratának megszerkesztésével és a társaságnak a cégbíróságnál történő bejegyeztetésével. Az alperes a társasági szerződést elkészítette, és a bejegyzés iránti kérelmet 1993. augusztusában benyújtotta a cégbírósághoz.
A cégbíróság az 1993. szeptember 27-én kelt végzésével felhívta az alperest a betéti társaság nevének 15 nap alatti módosítására. Az alperes F. P. útján üzent a felperesnek, hogy keresse fel ő...
BH+ 2003.10.477 I. Ügyvédi megbízási szerződés megszegésére alapított kártérítési perben a bíróságnak azt is vizsgálnia kell, hogy a felek a szerződés teljesítése során együttműködési kötelezettségüknek mennyiben tettek eleget [Ptk. 277. § (1)-(2) bek., 318. § (1) bek., 339. § (1) bek.].
II. A károsultnak kell bizonyítania, hogy az ügyvéd jogellenes magatartása miatt maradt el a társaság névváltoztatásának cégbejegyzése, illetve, hogy a kára ennek következtében merült fel [Pp. 164. § (1) bek., 206. § (1) bek.].
A felperes 1993. július 1-jén megbízta az alperest a K. és G. Betéti Társaság alapító okiratának megszerkesztésével és a társaságnak a cégbíróságnál történő bejegyeztetésével. Az alperes a társasági szerződést elkészítette, és a bejegyzés iránti kérelmet 1993. augusztusában benyújtotta a cégbírósághoz.A cégbíróság az 1993. szeptember 27-én kelt végzésével felhívta az alperest a betéti társaság nevének 15 nap alatti módosítására. Az alperes F. P. útján üzent a felperesnek, hogy keresse fel őt a céggel kapcsolatos kérdésben, majd 1993. október 31-ig halasztást kért a cégbíróságtól.
A felperes megbízásából a fia előzetes értesítés nélkül és az ügyvédi iroda székhelyén kívül, a tartózkodási helyén felkereste az alperest 1993 novemberében, az alperes azonban ekkor a szükséges okiratot nem tudta átadni a felperes fia részére.
A cégbíróság az 1993. december 28-án kelt végzésével a társaság bejegyzése iránti kérelmet elutasította. Az alperes 1994. január 18-án még igazolási kérelemmel fordult a cégbírósághoz és további határidő engedélyezését kérte, a felek között azonban a kapcsolat megszakadt, a társaság pedig bejegyzés nélkül működött.
A Társadalombiztosítási Igazgatóság által 1995-ban tartott ellenőrzés során az ellenőr hívta fel a felperes figyelmét arra, hogy a betéti társaság nincs bejegyezve. A felperes ezt követően újabb jogi képviselőket bízott meg a társaság cégbejegyzésének intézésére, de ez eredménytelen maradt, ezért a felperes a betéti társaságot megszüntette és kft.-t alapított. Ezzel a felperesnek 2 988 554 forint kiadása merült fel.
A felperes keresetében 2 988 554 forint és ennek 1997. november 1-jétől járó kamata megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Álláspontja szerint az alperes megszegte a megbízási szerződés teljesítése során az együttműködési kötelezettségét, a cég alapításához szükséges okiratokat nem készítette el megfelelően, ezért a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel, a Ptk. 339. §-a alapján kártérítési felelősség terheli.
A bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az alperes a cég alapításához szükséges okiratokat megfelelően elkészítette, és azokat a cégbírósághoz benyújtotta. A bejegyzés nem azért maradt el, mert az alperes bármiféle szakmai hibát vétett, hanem a cég névváltoztatásához szükséges szerződésmódosítás elmaradása miatt, ez azonban a felek között létrejött megbízási szerződés teljesítésének körén kívül esik. A bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok - közöttük a tanúvallomások - mérlegelése alapján tényként megállapította, hogy az alperes szóban értesítette a felperest a cégbejegyzéshez szükséges további teendőkről, és ennek érdekében a közreműködésének szükségességéről, tehát a felperes 1993. novemberében már tudott arról, hogy a cég bejegyzése nem történt meg, és ehhez további okirat aláírására van szükség. A felperes azonban a Ptk. 277. §-ának (2) bekezdése alapján őt terhelő együttműködési kötelezettségét nem teljesítette, az alperest nem kereste fel, tehát az ő magatartására vezethető vissza a cégbejegyzés elmaradása. A felperes teljes érdektelenséget mutatott még akkor is, amikor 1995-ben a társadalombiztosítási ellenőrzés során felhívták a figyelmét a cég bejegyzés nélküli működésére és csupán 1996-ban tett újabb lépéseket a cégbejegyzés érdekében.
Az alperes a megbízási szerződéssel nem eredményt vállalt, helytállási kötelezettsége nem a cég bejegyzéséért áll fenn, a kártérítési felelőssége tehát - szerződésszegés hiányában - nem állapítható meg.
A jogerős ítélet felülvizsgálatát és a keresetének megfelelő határozat meghozatalát a felperes kérte. A jogszabálysértést a bizonyítékok téves, a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésével ellentétes mérlegelésében, és emiatt a jogerős ítélet megalapozatlanságában jelölte meg. Arra hivatkozott, hogy a bíróságok nem összességükben vizsgálták a bizonyítékokat, hanem csak az alperes mellett szóló bizonyítékokat értékelték. Az ő kára nem a cégbejegyzési kérelem elutasítása, hanem amiatt következett be, hogy arról nem tudott. Ez pedig az alperes együttműködési kötelezettségének megsértésére vezethető vissza.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati kérelem lényegében a jogerős ítéletben a bizonyítékok értékelése alapján megállapított tényállást vitatja. A Legfelsőbb Bíróság következetes ítélkezési gyakorlata szerint a felülvizsgálati eljárásban a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható, és nincs lehetőség a bizonyítékok újabb egybevetésére és értékelésére. Felülmérlegelésre csak igen kivételesen, akkor kerülhet sor, ha a tényállás feltáratlan maradt, vagy a megállapított tényállás iratellenes, illetőleg okszerűtlen következtetéseket, vagy logikai ellentmondást tartalmaz. Mindez az adott esetben nem állapítható meg.
A felek ügyvédi tevékenységre irányuló megbízási szerződést kötöttek, amely vállalkozási elemet nem tartalmazott, de a társaság névmódosításának intézése a szerződés tartalma volt, miután az alperes a cégbejegyezés elintézését vállalta.
A szerződés teljesítése során a feleket együttműködési kötelezettség [Ptk. 277. § (1) és (2) bek.] terhelte, s mert a felperes az alperes e szerződésszegésére hivatkozással kérte a kártérítésre való kötelezését, a Ptk. 339. §-ának (1) és 318. §-ának (1) bekezdésében megfogalmazott anyagi jogi felelősségi szabály folytán a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerinti eljárási szabály értelmében neki kellett bizonyítania, hogy az alperes jogellenes magatartása folytán maradt el a társaság névváltoztatása, az azt követő cégbejegyzése, és a kára emiatt merült fel.
A felperes az őt terhelő bizonyítási kötelezettségnek nem tudott eleget tenni, mert a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem állapítható meg az alperes mulasztása, mégkevésbé a felperes ezzel okozati összefüggésben bekövetkezett károsodása.
A rendelkezésre álló bizonyítékok - különösen a tanúvallomások - mérlegelése alapján helyesen állapította meg a bíróság, hogy a társaság nevének módosítása a felperes mulasztása miatt maradt el. Az alperes értesítéséből tudta azt, hogy mi a feladata, de ennek nem tett eleget, az pedig kevéssé hihető, hogy a társaság bejegyzésének elmaradása a beltagnak nem tűnt fel. Ebbe a bizonyítási körbe tartozik az alperestől "nem kereste" jelzéssel visszaérkezett postai küldemény is, de ez nem jelenti azt, hogy a bizonyítás terhe akárcsak részben is megfordult volna.
A bíróság összességében helyesen, a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerint értékelte a bizonyítékokat, abban olyan hiba vagy hiányosság nincs, amely a jogerős ítéletet megalapozatlanná tenné. (Legf.Bir.Pfv.III.20.164/2001.).