adozona.hu
BH+ 2003.8.386
BH+ 2003.8.386
Az, hogy az elsőfokú bíróság a hitelező felszámolási kérelmét és a nyilatkozattételre felhívó végzést az akkor még erre az eljárásra meghatalmazással nem rendelkező ügyvédnek kézbesítette - utóbb azonban az adós az ügyvédnek erre az ügyre is meghatalmazást adott és az ügyvédnek lehetősége volt védekezése előterjesztésére - nem olyan lényeges eljárási szabálysértés, amely az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezésére okul szolgálhatna [Pp. 164. § (1) bek., 1993. évi LXXXI. tv-nyel és az 1997. évi XXVII. tv-n
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság végzésével az I. r. hitelező által 2000. október 20-án, a II. r. hitelező által 2000. december 13-án benyújtott kérelmekre az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét megállapította, felszámolását elrendelte és a felszámolót kijelölte. Kötelezte az adóst az I. r. hitelező részére 20 000 Ft, a II. r. hitelező részére 25 000 Ft eljárási költség 15 nap alatti megfizetésére, valamint az állam javára - az illetékhivatal felhívására - 40 000 Ft feljegyzett illeték megfizet...
BH+ 2003.8.386 Az, hogy az elsőfokú bíróság a hitelező felszámolási kérelmét és a nyilatkozattételre felhívó végzést az akkor még erre az eljárásra meghatalmazással nem rendelkező ügyvédnek kézbesítette - utóbb azonban az adós az ügyvédnek erre az ügyre is meghatalmazást adott és az ügyvédnek lehetősége volt védekezése előterjesztésére - nem olyan lényeges eljárási szabálysértés, amely az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezésére okul szolgálhatna [Pp. 164. § (1) bek., 1993. évi LXXXI. tv-nyel és az 1997. évi XXVII. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 24. § (2) és (3) bek., 27. § (2) bek. a) pont].
Az elsőfokú bíróság végzésével az I. r. hitelező által 2000. október 20-án, a II. r. hitelező által 2000. december 13-án benyújtott kérelmekre az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét megállapította, felszámolását elrendelte és a felszámolót kijelölte. Kötelezte az adóst az I. r. hitelező részére 20 000 Ft, a II. r. hitelező részére 25 000 Ft eljárási költség 15 nap alatti megfizetésére, valamint az állam javára - az illetékhivatal felhívására - 40 000 Ft feljegyzett illeték megfizetésére.Döntését azzal indokolta, hogy a többször módosított 1991. évi IL. törvény (többször módosított Cstv.) 24. § (2) bekezdése értelmében a bíróság az adóst a felszámolás iránti kérelmek benyújtásáról értesítette. Az adós az I. r. hitelező kérelmével kapcsolatban a felhívott törvényhely (3) bekezdése alapján nyilatkozatot tett, melyben vitatta a számlák részére történő megküldését. A II. r. hitelező kérelmére azonban nem tett nyilatkozatot.
Az elsőfokú bíróság megvizsgálva az adós fizetésképtelenségét, a többször módosított Cstv. 27. § (2) bekezdésének a) pontja alapján állapította meg a fizetésképtelenséget, mert az adós a 337 438 Ft, illetve a 11 626 533 Ft összegű tartozásait a hitelezők részére az esedékességet követő 60 napon belül nem fizette meg. A Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte az adóst a hitelezők képviseletével felmerült, valamint az általuk előlegezett költségek megfizetésére, továbbá a feljegyzett illeték megfizetésére az állam részére.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az adós nyújtott be fellebbezést, melyben - tartalma szerint - a végzés hatályon kívül helyezését és az eljárás megszüntetését kérte.
A II. r. hitelező vonatkozásában arra hivatkozott, hogy a II. r. hitelező felszámolás iránti kérelme és a nyilatkozattételre felhívó végzés kézhezvételekor még e hitelező által indított eljárásra nem rendelkezett jogi képviselettel, ennek alapján még nyilatkozattételi határidőt sem mulasztott.
Az I. r. hitelező az elsőfokú bírósághoz a 2001. január 16-án érkezett beadványában bejelentette, hogy az adós a 2001. január 10-én létrejött megállapodás alapján a hitelezői igényként bejelentett tartozását mind a tőke, mind a kamat vonatkozásában kiegyenlítette. Az adós teljesítésére figyelemmel a felszámolási eljárás megszüntetését kérte.
A fellebbezésre adott észrevételében a II. r. hitelező az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a felszámolási eljárás megindításának nem akadálya a fellebbezésnek az a hivatkozása, hogy a kérelem és a felhívás kézhezvétele időpontjában a jogi képviselő nem rendelkezett az adóstól ez ügyre vonatkozó meghatalmazással. Az adós mindez ideig nem tett érdemi nyilatkozatot a felszámolási kérelmére és az elmúlt időszakban sem fizetett.
A másodfokú eljárás során az adós 2001. május 15-én csatolta az I. r. hitelezővel kötött megállapodását a tartozásának részletekben történő megfizetésére, és kérte az eljárás megszüntetését.
A Legfelsőbb Bíróság az I. r. hitelező és az adós közös kérelmére tekintettel az I. r. hitelező és az adós vonatkozásában az eljárást a többször módosított Cstv. 6. § (2) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazott Pp. 157. § f) pontja alapján megszüntette, és az elsőfokú bíróság végzését e vonatkozásban a Pp. 251. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte.
Alaptalan az adós fellebbezése a II. r. hitelező kérelme vonatkozásában.
Az eljárás irataiból megállapítható, hogy az adós a II. r. hitelező által indított eljárásra a jogi képviselője részére a meghatalmazást 2001. január 9-én adta. Ebből következően a II. r. hitelező kérelme és a nyilatkozattételre felhívó végzés 2000. december 19-én történt kézbesítése időpontjában dr. V. Gy. ügyvéd az adóst a C. Rt. által indított felszámolási eljárásban még nem képviselte. Ez a kézbesítés időpontjában sértette az eljárási szabályokat. A meghatalmazás aláírása időpontjától kezdve azonban dr. V. Gy. ügyvéd a II. r. hitelező által indított eljárásában is az adós képviselőjévé vált. A II. r. hitelező felszámolási kérelme és az elsőfokú bíróság nyilatkozat tételre felhívó végzése pedig már korábban a birtokába került. Ezért jóhiszemű eljárás esetén, már a fellebbezés benyújtásának időpontjában lehetősége lett volna arra, hogy a II. r. hitelező kérelmére nyilatkozatot tegyen és annak alaptalanságát bizonyítsa. Az adós azonban a II. r. hitelezővel szemben fennálló tartozása vitatását a fellebbezésében sem állította és annak kiegyenlítését sem igazolta.
Miután azt az eljárási szabálysértést, hogy az elsőfokú bíróság a II. r. hitelező felszámolási kérelmét és a nyilatkozattételre felhívó végzést az akkor még erre az eljárásra meghatalmazással nem rendelkező dr. V. Gy. ügyvéd részére kézbesítette, kiküszöbölte az a tény, hogy utóbb az adós erre az ügyre is adott meghatalmazást, az eljárási szabálysértés nem olyan lényeges, hogy alapul szolgálna az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezésére. A Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a bizonyítás az adós terhelte atekintetben, hogy a II. r. hitelező igényét a felszámolási kérelem kézhezvétele előtt vitatta. Az adós azonban a tartozás vitatását nem állította és erre vonatkozó bizonyítékot sem jelölt meg. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helytálló végzését, a II. r. hitelező és az adós vonatkozásában, a többször módosított Cstv. 6. § (2) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazott Pp. 259. §-a folytán, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Fpk.VI.30.297/2001.sz./