adozona.hu
BH+ 2003.7.338
BH+ 2003.7.338
A betéti társaság beltagja nem felel azokért a tartozásokért, amelyek tagsági viszonyának megszűnése után keletkeztek. A kültag felelőssége pedig azért nem áll fenn, mert a társaság megszűnésekor annak vagyonából nem részesült [1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 22. § (3) bek., 54. § (3) bek., 66. § (1) bek. c) pont, 73. § (3) bek., 75. §, 78. § (1) bek., 81. §, 83. § (1) bek., 99. §, 100. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2000. március 29-én benyújtott keresetében az alperesek mint a cégjegyzékből 2000. január 7-i hatállyal törölt W. Betéti Társaság volt tagjai egyetemleges marasztalását kérte. Előadása szerint a W. Bt. megszegte a felperessel 1996. szeptember 18-án kötött megállapodást, a vállalt munkát - nyílászárók elkészítését és beépítését - nem végezte el. Emiatt a felperest - aki a vállalkozási díjat is magába foglaló vételár fejében 2 000 000 Ft-ot G. J.-nek mint a W. Bt. megbízottjának átad...
BH+ 2003.7.338 A betéti társaság beltagja nem felel azokért a tartozásokért, amelyek tagsági viszonyának megszűnése után keletkeztek. A kültag felelőssége pedig azért nem áll fenn, mert a társaság megszűnésekor annak vagyonából nem részesült [1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 22. § (3) bek., 54. § (3) bek., 66. § (1) bek. c) pont, 73. § (3) bek., 75. §, 78. § (1) bek., 81. §, 83. § (1) bek., 99. §, 100. § (1) bek.].
A felperes 2000. március 29-én benyújtott keresetében az alperesek mint a cégjegyzékből 2000. január 7-i hatállyal törölt W. Betéti Társaság volt tagjai egyetemleges marasztalását kérte. Előadása szerint a W. Bt. megszegte a felperessel 1996. szeptember 18-án kötött megállapodást, a vállalt munkát - nyílászárók elkészítését és beépítését - nem végezte el. Emiatt a felperest - aki a vállalkozási díjat is magába foglaló vételár fejében 2 000 000 Ft-ot G. J.-nek mint a W. Bt. megbízottjának átadott és ugyanezt a munkát 1999-ben 4 856 000 Ft megfizetése mellett mással kényszerült elvégeztetni - összesen 6 856 000 Ft kár érte, melynek megfizetéséért az alperesek helytállni tartoznak.Az elsőfokú bíróság 16. sorszámú ítéletében a keresetet elutasította és az illetékfeljegyzési jogban részesített felperest 372 000 Ft le nem rótt illeték megfizetésére kötelezte a Magyar Állam javára. Az ítélet indoklása szerint a II. r. alperes egyetlen beltagja volt a W. Bt.-nek, tagsági jogviszonya azonban a W. Bt-ben már 1996. július 3-án kizárása folytán megszűnt. A W. Bt.-nek a felperessel szembeni tartozása a II. r. alperes tagsági jogviszonyának megszűnését követően keletkezett, ezért e tartozás megfizetéséért a jelen eljárásban irányadó 1988. évi VI. tv. (a továbbiakban: régi Gt.) 83. §-a (1) bekezdésében írtakból következően a II. r. alperes felelőssége nem áll fenn. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a régi Gt. 54. § (3) bekezdése kizárja az I. r. alperes mint kültag felelősségét is, figyelemmel arra, hogy az I. r. alperes mint a W. Bt. kültagja a megszűnt W. Bt. vagyonából nem részesült.
A felperes fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta és a felperest kötelezte 120 000 Ft le nem rótt fellebbezési illeték megfizetésére a Magyar Állam javára. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján hagyta helyben. A fellebbezésben írtakra tekintettel rámutatott arra, hogy a kizárt tag cégjegyzékből való törlése nem konstitutív hatályú esemény, így a II. r. alperes mint beltag tagsági jogviszonya kizárás folytán 1996. július 3-án megszűnt a cégben. Ezen túlmenően a felperes az I. r. alperessel mint kültaggal szemben közvetlenül csak a régi Gt. 99. §-a, vagy a régi Gt. 100. § (1) bekezdése alapján indíthatna pert, de e perindítás feltételei jelen esetben nem állnak fenn. Nem merült fel ugyanis a per során olyan adat, hogy az I. r. alperes a W. Bt. számára vagyoni betétjét nem, vagy csak részben szolgáltatta volna - ilyet az eljárás során a felperes sem állított - a W. Bt. cégnevében pedig az I. r. alperes neve nem szerepel. Egyetértett az elsőfokú bíróság azon álláspontjával is, hogy a felperes keresetében nem bűncselekménnyel okozott kárt érvényesített az alperesekkel szemben.
A felperes felülvizsgálati kérelmében azt kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogerős ítéletet változtassa meg, a felperes keresetének adjon helyt és az alpereseket perköltségben marasztalja. Álláspontja szerint az eljáró bíróságok törvénysértő és iratellenes ítéleteket hoztak. Sérelmezte, hogy bár G. J. a II. r. alperes megbízása alapján járt el a W. Bt. nevében az 1996. szeptember 18-i megállapodás megkötésekor és a 2 000 000 Ft vételár átvételekor, az eljáró bíróságok nem értékelték, hogy a II. r. alperes kizárását követően egyik alperes sem intézkedett e 1996. június 21-én kiállított meghatalmazás visszavonása iránt és a meghatalmazás vizsgálatát egyáltalán nem végezték el. Sérelmezte azt is, hogy egyik bíróság sem vizsgálta az I. r. alperes részéről a W. Bt. számára szolgáltatott apport fiktív voltát "pedig lényeges, hogy 70 milliós apport hogy került be és tűnt el a bt.-ből". Állítása szerint az I. r. alperesnek a bűntető eljárás során tett vallomása igazolja, hogy az I. r. alperesnek tudomása volt arról, hogy az általa szolgáltatott apport valójában egy külföldi cég tulajdona volt. A felülvizsgálati kérelem ezzel kapcsolatban hivatkozott a régi Gt. 22. §-ának (3) bekezdésében írtakra. Ezen túlmenően utalt a régi Gt. 66. § (1) bekezdés c) pontja, 73. § (3) bekezdése, 75. §-a, 78. §-ának (1) bekezdése és 81. §-ának rendelkezésére is, és azt is kifogásolta, hogy bár az eljáró bíróságok csak a jogalap kérdésében döntöttek, a felperest tetemes összegű illetéköltség megfizetésére kötelezték.
Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztettek elő.
A jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
Az elsőfokú bíróság helyes tényállás alapján a jogszabályok helyes alkalmazásával állapította meg, hogy a régi Gt. rendelkezései az alperesek marasztalását kizárják, és így az elsőfokú ítéletet helyes indokai alapján helybenhagyó másodfokú ítélet is megfelelt a jogszabályoknak. Helyesen indultak ki az eljáró bíróságok abból, hogy a II. r. alperes mint beltag tagsági jogviszonya 1997. július 3-án, kizárása folytán a cégben megszűnt, annak ellenére, hogy a 2001. január 7-i hatállyal törölt W. Bt. cégjegyzéke szerint a W. Bt. törléséig a II. r. alperes a cég beltagja volt. A perben ugyanis egyértelmű bizonyítást nyert, hogy a kizáró határozat meghozatalára és közlésére sor került, és bár az 1996. december 3-tól végelszámolás alatt álló, majd felszámolás alá került W. Bt. arra jogosult képviselője részéről e tagi változással kapcsolatban a cégbírósághoz bejelentésre nem került sor, a kizárás tényéről a cégbíróság is tudomást szerzett - feltehetően a II. r. alperes törvényességi felügyeleti kérelme alapján - és a kizárás tényét a cégjegyzék megjegyzések rovatában 42/002. szám alatt feltüntette. Mindezekre tekintettel viszont azt kell megállapítani, hogy a II. r. alperes tagsági jogviszonya már a perbeli tartozás keletkezése előtt megszűnt a cégben és önmagában ez a tény kizárja a W. Bt. tartozásaiért való felelősségét. A felülvizsgálati kérelemben említett meghatalmazás kiállítására 1996. június 21-én, tehát még a II. r. alperes kizárása előtt került sor, ebből következően e meghatalmazás vizsgálatának a per eldöntése szempontjából nem volt jelentősége, mint ahogy azon körülménynek sem, hogy a II. r. alperes beltagsági jogviszonyának és ezzel összefüggésben képviselői minőségének megszűnése után intézkedett-e a meghatalmazás visszavonása iránt.
A régi Gt. 54. §-ának (3) bekezdésének egyértelmű rendelkezése szerint a megszűnt betéti társaság kültagja a betéti társaságot terhelő kötelezettségekért a társaság megszűnésekor felosztott társasági vagyonból a neki jutó rész erejéig tartozik helyt állni. A felülvizsgálati kérelem sem vitatta, hogy az I. r. alperes a megszűnt W. Bt. vagyonából nem részesült, csupán arra hivatkozott, hogy az I. r. alperes ténylegesen nem szolgáltatott apportot a W. Bt. részére. A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint a felperesnek ez az állítása - melyet már az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében is megfogalmazott - a régi Gt. 99. §-a szerinti perindítás alapjául szolgálhatna. Jelen esetben azonban a perindításra a W. Bt. törlése után került sor, így az I. r. alperes helytállására a régi Gt. 54. § (3) bekezdésében írtakat kell irányadónak tekinteni. E jogszabályhely pedig - miután az I. r. alperes a W. Bt. vagyonelosztásakor semmiféle vagyonrészben nem részesült - kizárja az I. r. alperes marasztalását. Megjegyzi a felülvizsgálati bíróság, hogy a városi bíróság ítéletében felmentette az I. r. alperest az ellene emelt - vámárura elkövetett csempészet bűntettének és közokirat hamisítás bűntettének vádja alól - és az ítélet indoklása szerint az I. r. alperes azokat a gépeket apportálta a W. Bt.-be, melyeket G. J. részére egy korábbi kölcsön fedezeteként átadott éspedig anélkül, hogy - szemben a felülvizsgálati kérelemben állítottakkal - tudta volna, hogy G. J. azoknak nem tulajdonosa.
Mindezekre tekintettel - figyelemmel arra is, hogy a felülvizsgálati kérelemben megjelölt egyik jogszabályhely rendelkezését sem sértette meg a jogerős ítélet - a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság a Pp.275/A. § (1) bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint döntött. (Legf. Bír. Gfv.II.32.523/2001.sz.)