adozona.hu
BH+ 2003.7.337
BH+ 2003.7.337
I. Egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságnak csak egyetlen tagja lehet. A cég egyetlen üzletrésze több személy tulajdonában nem állhat. Ebből következően az egyetlen üzletrész átruházás folytán sem kerülhet közös tulajdonba [1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 183. § (2) bek. c) pont, 189. §, 223. §, 231. §, 1989. évi 23. tvr. (Ctvr.) 18. § (1) bek., 18/B. § (2) bek.]. II. Egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság üzletrésze meghatározott hányadának átruházására csak az üzletrész szabályos felosztása - önál
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A cégjegyzék szerint a kéttagú cégként 1990. november 29-én alapított I. r. alperesnek 1995. szeptember 26-tól kezdődően egyetlen tagja a II. r. alperes volt. A felperes 1994. június 2-től 1996. szeptember 9-ig - másik két ügyvezető mellett - önálló cégjegyzésre jogosult ügyvezetője volt az I. r. alperesnek.
A II. r. alperes, mint az I. r. alperes egyetlen tagja 1996. szeptember 9-én készítette el az I. r. alperes alapító okiratát, mely a felperest már nem tünteti fel ügyvezetőként és neveze...
BH+ 2003.7.337 I. Egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságnak csak egyetlen tagja lehet. A cég egyetlen üzletrésze több személy tulajdonában nem állhat. Ebből következően az egyetlen üzletrész átruházás folytán sem kerülhet közös tulajdonba [1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 183. § (2) bek. c) pont, 189. §, 223. §, 231. §, 1989. évi 23. tvr. (Ctvr.) 18. § (1) bek., 18/B. § (2) bek.].
II. Egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság üzletrésze meghatározott hányadának átruházására csak az üzletrész szabályos felosztása - önállóan forgalomképes üzletrészhányad kialakítása - után kerülhet sor. Ugyanez vonatkozik a vételi jog engedésére is [1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 183.§ (2) bek. c) pont, 184. §, 223. §, 231. §, 1989. évi 23. tvr. (Ctvr.) 18. § (1) bek., 18/B. § (2) bek.].
A cégjegyzék szerint a kéttagú cégként 1990. november 29-én alapított I. r. alperesnek 1995. szeptember 26-tól kezdődően egyetlen tagja a II. r. alperes volt. A felperes 1994. június 2-től 1996. szeptember 9-ig - másik két ügyvezető mellett - önálló cégjegyzésre jogosult ügyvezetője volt az I. r. alperesnek.A II. r. alperes, mint az I. r. alperes egyetlen tagja 1996. szeptember 9-én készítette el az I. r. alperes alapító okiratát, mely a felperest már nem tünteti fel ügyvezetőként és nevezett ügyvezetői tisztségének lejártára és ügyvezetőkénti visszahívására is utalt. Az I. r. alperes cégjegyzékét vezető cégbíróság 1996. október 21-én meghozott végzésével a létesítő okirat e módosítását a cégjegyzékbe bejegyezte és a felperest 1996. szeptember 9-i hatállyal törölte a cégjegyzésre jogosultak sorából.
Az II. r. alperes képviselője 1996. május 14-én felperesnek ajándékozásra és vételi jog engedélyezésére vonatkozó ajánlatot tett, amelyet a felperes 1996. május 29-én elfogadott.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes és a II. r. alperes között 1996. július 1-jei hatállyal érvényes ajándékozási szerződés jött létre, melynek folytán a felperes térítésmentesen megszerezte az I. r. alperes törzstőkéjének 5%-át 8 921 050 Ft értékben, továbbá a felperes ugyancsak 1996. július 1-i hatállyal vételi jogot szerzett az I. r. alperes törzstőkéjének további 5%-ára 8 921 050 Ft értékben.
Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy "a felperes 1996. július 1. napjától 1997. június 30-ig terjedő időtartamra, 1996. június 27-től egyedüli, szabályszerűen kijelölt ügyvezetője az I. r. alperesnek". Kötelezte az I. r. alperest, hogy az 1996. június 27-i taggyűlési határozatok alapján 30 napon belül vezettesse át az I. r. alperes cégjegyzékét vezető bíróságnál a felperes tulajdonszerzését és ügyvezetői minőségét érintő változásokat. Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy az I. r. alperes 1996. szeptember 9-i taggyűlésén hozott valamennyi határozat és az azok alapján elkészített alapító okirat érvénytelen, ezért e taggyűlési határozatokat, valamint a cégbíróság végzésének a felperesre vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül helyezte.
Kötelezte az alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek 15 napon belül egyenként 210 000 Ft - 210 000 Ft perköltséget, az ezt meghaladó keresetet pedig elutasította.
Az elsőfokú ítéletben kifejtettek szerint azzal, hogy az ajándékozásra és a vételi jog engedélyezésére vonatkozó, a II. r. alperes képviselője által 1996. május 14-én tett ajánlatot a felperes 1996. május 29-én elfogadta, a felek között az ajándékozási szerzodés, illetve a vételi jogra vonatkozó megállapodás 1996. május 29-én létrejött, éspedig függetlenül attól, hogy a bekövetkezett változások bejegyzése az I. r. alperes cégjegyzékét vezető bíróságon - a tulajdonosi képviselők akadályoztató magatartása miatt - elmaradt. Miután az I. r. alperes taggyűlési határozatait ebben az időszakban a tulajdonos döntései helyettesítették, nem tulajdonított jogi jelentőséget annak, hogy az I. r. alperes 1996. június 27-én e kérdések megtárgyalása céljából tartott-e taggyűlést.
Az elsőfokú bíróság az I. r. alperes 1996. június 27-i taggyűlési jegyzőkönyvében rögzített határozatok alapján és az egyéb bizonyítékok értékelése mellett állapította meg, hogy a felperes ügyvezetői megbízatása, illetve "egyedüli" ügyvezetői megbízatása" mely időtartamban állt fenn. Rámutatott arra, hogy miután 1996. szeptember 9-én az I. r. alperes már többszemélyes társaság volt, döntések meghozatalára csak a taggyűlés lett volna jogosult. A felperes, mint ügyvezető 1996. szeptember 9-ére nem hívott össze taggyűlést, azon a társasági szerződés előírásai ellenére valamennyi tag nem vett részt - nem volt jelen a felperes - így a szabálytalanul összehívott, határozatképtelen taggyűlés érvényes határozatot nem hozhatott. Az I. r. alperes 1996. szeptember 9-én kelt alapító okirata - melynek elkészítésénél az is figyelmen kívül maradt, hogy az I. r. alperes ekkor többszemélyes gazdasági társaság volt - érvénytelen. Az érvénytelen alapító okiratnak megfelelő változás bejegyző végzés pedig jogszabálysértő volt.
A felperes visszahívásáról a visszahívásra jogosult taggyűlés az 1998. évi VI. tv. (régi Gt.) 183. § (2) bekezdés e) pontjának megfelelően nem döntött. A felperes visszahívását tartalmazó felmondólevél pedig - mivel R. K., ekkor már nem volt jogosult ügyvezetőként eljárni - illetéktelen személytől származott.
Az elsőfokú bíróság ítéletének a felperes keresetének helyt adó rendelkezései ellen az alperesek fellebbeztek, kérték annak megváltoztatását és a kereset elutasítását.
A Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alpereseknek 389 442 - 389 442 Ft első- és másodfokú perköltséget.
A másodfokú bíróság döntését a következőkre alapította:
A régi Gt.183. § (2) bekezdés c) pontjára és a régi Gt. 184. §-ában írtakra tekintettel az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságként működő I. r. alperes alapítójának kifejezetten döntenie kellett volna üzletrészének felosztásáról ahhoz, hogy létrejöhessen az a forgalomképes üzletrész, amely jogügylet tárgya lehet. (Egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság üzletrésze közös tulajdonba nem kerülhet.) A II. r. alperes mint alapító azonban az üzletrész felosztásáról nem döntött, ennek hiányában viszont a felperes és a II. r. alperes között nem jöhetett létre érvényes üzletrész átruházási szerződés.
A II. r. alperesnek a vételi jog gyakorlásától függő feltétellel határoznia kellett volna üzletrészének felosztásáról, továbbá - a régi Gt. 223. §-ából következően - a vételi jog engedésével egyidejűleg felfüggesztő feltételhez kötött társasági szerződéssel kellett volna rendeznie a szerződő felek jogi helyzetét a több személyessé váló kft.-ben. Mindezek hiányában vételi jog engedésére vonatkozó érvényes szerződés létrejöttének kérdése fel sem merülhet, ezért megalapozatlan a felperes vételi jog létrejöttére vonatkozó keresete.
1996. június 27-én az I. r. alperesnél tagváltozás nem következett be, a felperes ügyvezetői tisztsége pedig fennmaradt, így nem következett be olyan adatváltozás, amelynek cégbírósági bejelentése - sértve a felperes érdekeit - elmaradt. Az elsőfokú bíróság, mint peres bíróság azonban semmilyen körülmények között nem adhatott volna helyt a felperes annak a keresetének, mely az I. r. alperes cégbírósági nemperes eljárás kérelmezésének kötelezésére irányult. Amennyiben ugyanis a felperes jogi érdekét a cégjegyzékben szereplő valamely adat, jog vagy tény, illetve mindezek hiánya sértené, akkor jogsérelmének megszüntetése érdekében a cégbíróságon törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezésére lenne jogosult.
Miután az I. r. alperes 1996. szeptember 9-én egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság volt, a II. r. alperes mint alapító taggyűlés összehívása nélkül, egyedül jogosult volt dönteni a felperes ügyvezetői tisztségéből való visszahívásáról és az alapító okirat módosításáról. Az 1996. szeptember 9-i alapító okirat tehát nem volt érvénytelen azért, mert annak elkészítésében a felperes nem vett részt és ebből következően nem volt jogszabálysértő a cégbíróság változást bejegyző végzése sem.
"A felperesnek nem áll fenn olyan joga, amelynek alperesekkel szemben való megóvása az ügyvezetői tisztségének meghatározott időtartamban való fennálltának megállapításával lenne biztosítható, hiszen az ügyvezetői tisztségének a fennálltát közhiteles nyilvántartás tanúsítja." A felperes részéről a Pp. 123. §-a alapján e tárgykörben előterjesztett kereseti kérelem tehát megalapozatlan.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen a másodfokú ítélet megváltoztatását, másodlagosan a másodfokú határozat hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, továbbá az alperesek perköltségekben marasztalását kérte.
Álláspontja szerint a Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság a régi Gt. 231. §-ának rendelkezéseit megsértve tévesen, logikátlanul okiratellenesen hivatkozott a régi Gt. 223. §-ában írtakra. "Bizonyítást nyert az a tény, hogy a II. r. alperes akaratának megfelelően üzletrész felosztásáról döntött és az átruházandó üzletrésszel összefüggő jogokat és kötelezettségeket is meghatározta". Jogszabály és joggyakorlat hiányában nem fogadható el az az álláspont, hogy az egyszemélyes gazdasági társaság alapítója csak a felosztásra vonatkozó kifejezett döntéssel tehetné forgalomképessé üzletrészét. Az I. r. alperes 1996. szeptember 9-ig társasági szerződés alapján működött, tehát amiatt nem volt szükség társasági szerződés megkötésére, mert az egyszemélyes társaságként működő I. r. alperes kétszemélyes társasággá vált. Okiratellenes a másodfokú ítéletnek az a megállapítása, hogy a II. r. alperes nem döntött üzletrészének felosztásáról.
A régi Gt. 223. §-ára hivatkozás jogsértő a vételi jog engedésével kapcsolatban is. A vételi jog engedésével tagváltozás nem következett be. A vételi jog engedésével kapcsolatban társasági szerződés létrehozására nem volt szükség, mert az I. r. alperes ekkor is társasági szerződés alapján működött. A II. r. alperes lényegében 90%-10%-os részekre felosztotta üzletrészét, annak az akaratának kinyilvánításával, hogy üzletrészét két részletben szándékozik elidegeníteni.
A felperes 1996. május 29-én elfogadta a II. r. alperes állandó jogi képviselőjének a II. r. alperes nevében tett azt az ajánlatát, mely szerint 1997. június 30-ig egyedüli ügyvezetőként ellátja az I. r. alperes ügyvezetését. Az I. r. alperes H.-ban tartott, 1996. június 27-i szabályos taggyűlésén R. K. és K. R. ügyvezetők azonnali hatállyal lemondtak, a taggyűlés pedig egyedüli ügyvezetővé 1996.július 1. - 1997.június 30-ig terjedő időszakra a felperest jelölte ki. E változások cégbírósági bejelentése maradt el az I. r. alperes alapítójának akadályozó magatartása miatt, és ez sérti az felperes jogi érdekeit. A felülvizsgálati kérelem szerint a peres bíróság hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogy "az ügyvezetői megbízatás a kinevezés megtörtént-e" és követett-e el mulasztásos jogszabálysértést az I. r. alperes azzal, hogy egy bekövetkezett változás bejelentését elmulasztotta. "Ha a perbíróság jogerős döntése esetén sem tenne eleget az I. r. alperes változás bejelentési kötelezettségének, akkor lenne helye a cégbíróság előtt a nemperes eljárásban történő jogérvényesítésnek." Téves és az 1989. évi 23. tvr. (Ctvr.) 18/B. § (2) bekezdésébe ütközik a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a felperest ért jogsérelem csak a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárásában orvosolható. Iratellenes a másodfokú bíróságnak az a megállapítása is, hogy 1996. június 27-én nem következett be olyan adatváltozás, amelynek cégbírósági bejelentése elmaradt. Ezen a taggyűlésen két ügyvezető lemondott, és az újraválasztott felperes az I. r. alperes egyetlen ügyvezetője lett, ezt a régi Gt. alapján a cégbíróságon be kellett volna jelenteni. "A felperes kereseti kérelme elsősorban arra irányul, hogy bírósági eljárás keretében bizonyítékot szerezzen arról, hogy közötte és az I. r. alperes tulajdonosa között egy érvényes megbízási szerződés az I. r. alperes ügyvezetésére vonatkozóan létrejött és ebből fakadóan elmaradt jutalékát követelheti-e, ha felmondása, illetve ügyvezetői tisztségéből való visszahívása jogszerű volt."
A felülvizsgálati kérelem egyéb jogkérdések tekintetében is tényállásellenesnek, logikailag nem helytállónak találta a másodfokú bíróság álláspontját. Hangsúlyozta, hogy az I. r. alperes nem alapító okirat, hanem társasági szerződés alapján működő cég volt és sem társasági szerződésének, sem a régi Gt. 189. §-a (3) bekezdésének nem felelt meg az 1996. szeptember 9-i taggyűlés összehívása, e taggyűlésen tehát érvényes határozatok nem születhettek. 1996. szeptember 9-én nem alapítói döntéshozatalra, hanem ténylegesen a társasági szerződés módosításra került sor. Az 1996. szeptember 9-i döntések meghozatalakor R. K. és K. R. már nem voltak ügyvezetői az I. r. alperesnek, a II. r. alperes képviselője pedig egyedül K. R. volt. Az I. r. alperes részéről felpereshez intézett felmondást tehát képviseletre nem jogosult személy írta alá. A másodfokú bíróság döntésének meghozatalakor a régi Gt. 156. §-ának (1) bekezdését, 157. §-ának (3) bekezdését, a régi Gt. 231. §-át, 189. §-ának (3) bekezdését, 183. §-ának (2) bekezdését és 184. §-át is megsértette, helytelenül alkalmazta a régi Gt. 11. §, 20. §, 24. §, 44. §, 45. §, 171. § (1) bekezdése, 169. § (1) bekezdésének, továbbá a Ptk. 205. §, 206. §, 211. §, 213. §, 215. §, 219. §, 373. §, 375. §, 579. §-ainak az 1989. évi 23. tvr. (Ctvr.) 18/B. 2. §, 19. § és 21. §-ának rendelkezéseit.
Az I. r. alperes kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság hatályában tartsa fenn a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet.
A II. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
A régi Gt. 231. §-a kimondja, hogy ha a korlátolt felelősségű társaság tagjainak száma egy főre csökken és 6 hónapon belül nem jelentenek be a cégbíróságnál új tagot a társaság nem szűnik meg, hanem egyszemélyes társaságként, az arra vonatkozó szabályok alkalmazásával tovább működik. Jelen esetben az I. r. alperes 1995. szeptember 16-tól egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságként működött, ugyanis ez időponttól kezdődően egyetlen tagja a II. r. alperes volt. Az egyszemélyes korlátolt felelősségű társasággá válásakor azonban nem készített alapító okiratot, 1996. szeptember 9-ig mint egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság, társasági szerződése alapján működött tovább. A Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság nem vitatja tehát a felülvizsgálati kérelemnek azt az álláspontját, hogy az üzletrészre vonatkozó ajándékozás és vételi jog engedésének időpontjában az I. r. alperes nem alapító okirat, hanem társasági szerződés alapján működő egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság volt. Azt sem vitatja, hogy új tagokkal való kiegészülésekor értelemszerűen nem vonatkozott rá a régi Gt. 223. §-ának előírása sem, azaz nem kellett megalkotnia "alapító okirat" helyett társasági szerződését.
A Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság azonban a felülvizsgálati kérelemben hangsúlyozott e tényeknek nem tulajdonított döntő jelentőséget a következők miatt.
A felperes állítása szerint a II. r. alperes mint a 144 760 000 Ft törzstőkéjű I. r. alperes egyetlen tagja törzsbetétjének 5%-át ajándékozás címén a felperesre ruházta, további 5%-ára pedig a felperes számára vételi jogot engedett. A rendelkezésre álló iratok szerint a II. r. alperes valóban tett olyan jognyilatkozatot, hogy a térítésmentesen átadja a felperesnek a "társasági tőkében való 5%-os részesedést", illetve hogy a felperes további 5% tekintetében legfeljebb 3 éven belül átvételi jogot gyakorolhat, azonban - mint ahogy azt a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság helyesen megállapította, - e jognyilatkozatokra alapítottan a felperes nem szerezhette meg térítésmentesen az I. r. alperes törzstőkéjének 5%-át 8 921 050 Ft értékben és nem szerezhetett vételi jogot az I. r. alperes törzstőkéjének ugyanilyen értékű további 5%-ára sem. A Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság már a Gfv.X.31.402/1998/2. számú határozatában is kimondta, hogy egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságnak csak egyetlen személy lehet a tagja, a cég egyetlen üzletrésze több személy tulajdonában nem állhat. A II. r. alperesnek az I. r. alperesben fennálló üzletrésze, tehát átruházás következtében nem kerülhetett a felperes és a II. r. alperes közös tulajdonába. Csak arra lett volna lehetőség, hogy a II. r. alperes önállóan forgalomképes üzletrészhányadot alakítson ki és ajándékozzon a felperesnek és ennek következtében az I. r. alperesi cég többszemélye céggé válásával a korlátolt felelősségű társaságban új üzletrész jöjjön létre. A hányad átruházásához való döntéshez szükség lett volna a II. r. alperes üzletrészének felosztására. Ezt a döntést - miután az I. r. alperes cégben taggyűlés nem működött - a régi Gt. 184. §-ából következően a II. r. alperesnek kellett volna meghoznia. A II. r. alperes azonban üzletrészének felosztásáról nem rendelkezett. Nem tett olyan nyilatkozatot, hogy üzletrészét felosztja, így azt sem jelölte meg, hogy milyen névértékű az a felosztás után létrejövő üzletrészhányad, mely mint forgalomképes dolog átruházás tárgya lehet és milyen névértékű az az üzletrész, ami a felosztás után is kizárólagos rendelkezése alatt marad. Az üzletrész felosztásának hiányában viszont - mint ahogy azt már a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság Gfv.X.30.060/1999/6. számú ítéletében is kimondta - egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság üzletrészének hányadára átruházással tulajdonjogot szerezni nem lehet. Önmagában a felosztásról szóló döntés hiánya miatt azt kell megállapítani, hogy a II. r. alperes részéről mind az ajándékozásra, mind a vételi jog engedésére jogszabálysértéssel került sor és ebből következően szükségtelenné vált annak vizsgálata is, az adott esetben szükség volt-e arra, hogy a II. r. alperes és a felperes függő feltétellel döntsön társasági szerződés létrehozásáról, vagy a társasági szerződés módosításáról.
Miután az előbb kifejtettek szerint az I. r. alperes 1996. szeptember 9-én is egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság volt, a II. r. alperes mint alapító az I. r. alperes taggyűlési döntései nélkül is jogosult volt az I. r. alperes cégjegyzékét is érintő határozatok meghozatalára. A másodfokú bíróság tehát helyes tényállás alapján állapította meg, hogy az 1996. szeptember 9-i alapítói okirat és az azon alapuló változást bejegyző végzés nem érvénytelen és az ettől eltérő tényálláson alapuló kereset megalapozatlan.
Helyesen döntött a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletnek a felperes ügyvezetői tisztségének fennállásával kapcsolatos megállapító rendelkezései megváltoztatásáról és az ezzel összefüggő kereset elutasításáról is. A közhiteles cégnyilvántartás szerint a felperes - másik két ügyvezetővel együtt - 1994. június 2-től 1996. szeptember 9-ig volt jogosult, mint ügyvezető a cég önálló cégjegyzésére. A cégbíróság 1996. október 21-én meghozott végzésében jegyezte be a cégjegyzékbe, hogy a felperes cégjegyzési jogosultsága 1996. szeptember 9-i hatállyal megszűnt. A felperes a cégeljárásra vonatkozó jogszabályok szerint jogosult volt peres eljárásban e végzés reá vonatkozó rendelkezésének hatályon kívül helyezését kérni - mint ahogy ezt meg is tette - az 1989. évi 23. tvr. (Ctvr.) 18. §-ának (1) bekezdése alapján. E jogorvoslati lehetőségre tekintettel viszont nem volt jogosult perben kérni annak megállapítását, hogy képviseleti (cégjegyzési) jogosultsága a közhiteles cégnyilvántartásban feltüntetettekkel ellentétben 1997. június 30-áig állt fenn. Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság arra, hogy ilyen megállapítási kereset előterjesztésére a Pp. 123. §-ának második mondatában írtak alapján jogszabályi lehetősége nem volt. A felperes nem terjeszthette volna elő keresetét annak megállapítása iránt sem, hogy 1996. június 27-étől egyetlen ügyvezetője volt az I. r. alperesnek. Ha valamely ügyvezető megbízatása lemondás folytán megszűnt, a közölt lemondási nyilatkozat alapján változás bejegyzési kérelem benyújtásának van helye, melynek előterjesztése a mindenkori képviselő kötelezettsége. Ezen túlmenően valamely érdekelt kérelme alapján törvényességi felügyeleti eljárás is lefolytatható abban az esetben, ha a cégjegyzék cégjegyzésre jogosult képviselőként olyan személyt tüntet fel, akinek képviselői megbízása lemondás folytán már nem áll fenn. E jogorvoslati lehetőségekre tekintettel - melyeket egyébként az 1997. évi CXLV. tv. (Ctv) is biztosít - azonban a felperes a megállapítási kereset benyújtásának lehetőségével nem élhetett.
Mind a Ctvr., mind az 1997. évi CXLV. tv. (Ctv.) rendelkezései szerint a cégbejegyző végzés hatályon kívül helyezésére és a társasági szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló perben eljáró bíróság kötelezheti ugyan a céget a jogszabálysértő állapot megszüntetéséhez szükséges intézkedések megtételére, az érvénytelenségi ok kiküszöbölésére és felhívhatja a cégbíróságot a céggel szembeni törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatására, azonban magát a céget bejegyzési kérelem benyújtására nem kötelezheti. A másodfokú bíróság álláspontja e vonatkozásban is helyes, az elsőfokú ítéletet megváltoztató és a keresetet elutasító döntése megfelel a jogszabályoknak.
A Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság mindezekre tekintettel a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta a másodfokú ítéletet. (Legf. Bír. Gfv.X. 31.383/2001.sz.)