adozona.hu
BH+ 2003.6.304
BH+ 2003.6.304
A szakosított vámkezelőhely előtti - a belföldi forgalom számára történő - vámkezelés a vámhivatal illetékességi területén kérhető [1995. évi C. tv. 47-48. §, 45/1996. (III. 25.) Korm. r. 69. §, 10/1996. (III. 25.) PM r. 4. §]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 14 vagon könnyű fűtőolajat importált Szerbiából, amely a kelebiai határállomásra 1998. április 2-án és 3-án érkezett meg. A felperes 1998. április 3-án a belföldi forgalom számára kérte a vámárú vámkezelését a vámhivatalnál. A vámhivatal határozatával a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 55. § (4) bekezdése alapján a felperes vámkezelési kérelmét visszautasította azzal, hogy Kelebia más vámhatóság illetékességi t...
A határozat ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, és az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Hivatkozott a vámtörvény végrehajtásának részletes szabályairól szóló 10/1996. (III. 25.) PM rendelet (a továbbiakban: R.) 2/A. számú melléklete 17. pontjára, mely szerint a vámhivatal a könnyű fűtőolaj vámkezelésére szakosított vámkezelési hely, azonban csak az általános területi illetékességi szabályok figyelembevételével kérhető a vámhivatalnál a vámkezelés. A vámhivatal a belföldi forgalom számára történő vámkezelést illetékességi területén kívül levő vámárura a vámáru bemutatási kötelezettség teljesítésének hiányában sem vámkezelhette.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata és hatályon kívül helyezése iránt. Keresetében kifejtett álláspontja szerint az alperes határozata a Vtv. 47. § (2) és (3) bekezdésébe ütközik, továbbá a vámtörvény végrehajtására kiadott 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 69. § (1) bekezdését sérti. Mivel a R. 4. § (4) bekezdése a szakosított vámkezelési helyek tekintetében speciális illetékességi szabályt nem írt elő, így az illetékességi terület nem lett meghatározva, ezért országos illetékességgel járhatnak el a szakosított vámkezelési szervek. Vámkezelési helyként - a háziszemle foganatosításával - a kezelést kérő telephelyén is lefolytatható a vámkezelés, mely kérelemnek azonban a vámhatóság nem tett eleget és törvénysértően azt sem határozta meg, hogy mely vámkezelési helyen lenne vámkezelhető a vámárú és a háziszemle foganatosítása iránti kérelmet is törvénysértően visszautasította.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolása szerint az általános szabálytól eltérő speciális illetékességi szabályt előíró a Vhr. 69. § (1) bekezdés k) pontja nem áll ellentétben az általános szabályok szerinti illetékességi szabályokkal. Vámkezelés csak a vámhivatal illetékességi területén foganatosítható. Vámkezelésre csak az áru bemutatásával egyidejűleg kerülhet sor, így az a vámhivatal illetékes, amelynek illetékességi területén van a vámáru és a vámkezelés elvégzésére vagy az általános szabályok szerinti illetékességi okból, vagy a szakosítás alapján jogosult. Az ügyfelet illeti meg a vámkezelés helyének megválasztása, a vámkezelés helyét a hatóságnak nem kellett megjelölnie.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, kérte annak megváltoztatásával az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra történő kötelezését. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság téves következtetést vont le, mert a jogszabályokat tévesen értelmezte. A szakosított vámkezelési helyekre vonatkozó illetékesség egyben országos illetékességet is jelentett, mely egyúttal hatáskört is biztosított a vámhivatalok számára. A vámkezelés helye a hatóság hivatalos helyisége, vagy az arra kijelölt hely, vagy a háziszemle helyszíne lehet. A vámhatóság azonban egyik helyen sem volt hajlandó lefolytatni a vámkezelést, holott a háziszemle a felperes bajai telephelyén foganatosítható lett volna. Az alperes tévesen az illetékességi szabályt hatásköri szabálynak is tekintette. Az elsőfokú bíróság és az alperes is tévesen értelmezte a Vtv. 48. § (2) bekezdését, a Vhr. 69. § (1) bekezdés k) pontját, a Vhr. 2/A. melléklet 17. pontját.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Hivatkozott arra, hogy a felperes nem háziszemle tartását kérte, hanem belföldi vámkezelést. A határozat az árunyilatkozat visszautasításáról döntött, ez a felülvizsgálat tárgya. A speciális illetékességi szabályok mellett is érvényesülnek az általános illetékességi szabályok és a vámkezeléshez szükséges az áru bemutatása. A háziszemle csak illetékességi területen kérhető, a háziszemle visszautasításáról nem hoztak határozatot, ez nem volt a per tárgya. A felperes az eljárás során árutovábbítási vámkezelést nem kért. A felperes a vámhivataltól a nem az illetékességi területen levő vámárú vámkezelését kérte, mely a vonatkozó jogszabályok szerint nem volt teljesíthető.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a tényállást teljes körűen feltárta és abból mindenben megalapozott jogkövetkeztetést vont le. A Vtv. 46. § (1) bekezdése és (4) bekezdése értelmében a vámvizsgálat árubemutatási kötelezettség mellett a vámáru megvizsgálásával, csak vizsgálat alapján végezhető el. Az általános illetékességi szabályt a Vtv. 47. § (1) bekezdése szabályozza akként, hogy az ügyfél választása szerint az a vámhivatal illetékes a vámkezelésre, ahol a vámárut a vámkezelés céljából a vámkezelést kérő bemutatja. Ettől eltérő speciális illetékességi szabályt a Vtv. 47. § (2) bekezdésének felhatalmazásával a Vhr. 69. § (1) bekezdés k) pontja állapított meg és szakosított vámkezelési hely létesítését tette lehetővé. A R. 4. § (4) bekezdése értelmében a szakosított vámkezelési helyeket a R. 2/A. számú melléklete sorolta fel. A R. 2/A. számú melléklet 17. pontja értelmében a könnyű fűtőolaj belföldi forgalom számára történő vámkezelésére a kijelölt vámhivatalok többek között a vámhivatal az illetékes. Ez a szabály azonban nem jelenti azt, hogy a vámhivatal az ország bármely területén levő könnyű fűtőolaj vámkezelésére illetékes. Ez a szabály azt írta elő, hogy meghatározott vámáruk csak a 2/A. számú mellékletben felsorolt vámkezelési helyeken vámkezelhetők. Ezen speciális illetékességi szabályhoz szorosan kapcsolódik és érvényesül egyúttal a Vtv. 47. § (1) bekezdésének általános illetékességi szabálya is, vagyis a vámhivatal meghatározott vámáruk vámkezelése tekintetében csak az illetékességi területén járhat el. A Vtv. 46. § (1) bekezdésében foglalt árubemutatási kötelezettség mint további feltétel a szakosított vámkezelési helyeken kért vámkezelésekre is vonatkozik. A vámhivatal a kelebiai határállomáson levő könnyű fűtőolaj belföldi forgalom számára történő vámkezelésére mindezek alapján nem volt jogosult, mert a vámáru nem volt az illetékességi területén, ezért a vámkezelési kérelem visszautasítására a Vtv. 55. § (4) bekezdése alapján jogszerűen került sor. A felperes tévesen hivatkozik arra, hogy az alperes hatásköri és illetékességi szabályokat tévesen alkalmazott és ezt a tévedést az elsőfokú bíróság is átvette. A Vtv. 47. § (2) bekezdése és a Vhr. 69. § (1) bekezdés k) pontja speciális illetékességi szabályt írt elő, meghatározott vámáruk vámkezelésére szakosított vámkezelési helyeket jelölt ki. Az illetékességi szabályok területi tagozódást jelentenek, míg a hatásköri szabályok a különböző színtű vámhatóságok közötti vertikális tagozódást rendezik. Az általános szabályok szerint a vámkezelés elvégzésére az alsóbb fokú vámszervek jogosultak, a vámkezelésre hatáskörrel rendelkező szervek közül viszont az illetékességi szabályok szerint megválasztható a vámkezelést elvégző vámhivatal. A vámhivatal illetékességi területét a R. 1. számú melléklete határozta meg. A különleges illetékességet szabályozó R. 2/A. számú melléklet a R. 4. § (2) bekezdése és (4) bekezdése alapján országos illetékességet az ott felsorolt szakosított vámkezelési helyeknek nem írt elő, hanem a területi illetékességen belül foganatosítható, meghatározott vámáruk vámkezelésének elvégzésére jelölte ki csak ezeket a vámhivatalokat.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete törvényes és megalapozott, ezért azt a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf.Bír. Kf.V.29.999/1999.)