adozona.hu
BH+ 2003.6.299
BH+ 2003.6.299
A társadalombíztosításí határozatok bírósági felülvízsgálata során azt kell vizsgálni, hogy a perben támadott határozatok meghozatalakor milyen mértékű volt a keresetet előterjesztő fél munkaképesség-csökkenése. Az igénylő egészségromlása folytán utóbb bekövetkezett változások a társadalombíztosítási határozatok jogszerűsége szempontjából nem vehetők figyelembe [8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet 22. §-a (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes mind a 2000. július 14. napján kelt elsőfokú, mind a 2000. augusztus 8-án kelt, az elsőfokú határozatát helybenhagyó másodfokú határozatával megszüntette a felperes szociális járadékának folyósítását, mert az OEP OOSZI mindkét fokú orvosi bizottsága 40%-osnak értékelte a munkaképesség-csökkenése mértékét.
A felperes keresete alapján eljárt munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét.
Az ítélete indokolásában megállapította ugyan, hogy a perben kirendelt igaz...
BH+ 2003.6.299 A társadalombíztosításí határozatok bírósági felülvízsgálata során azt kell vizsgálni, hogy a perben támadott határozatok meghozatalakor milyen mértékű volt a keresetet előterjesztő fél munkaképesség-csökkenése. Az igénylő egészségromlása folytán utóbb bekövetkezett változások a társadalombíztosítási határozatok jogszerűsége szempontjából nem vehetők figyelembe [8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet 22. §-a (1) bek.].
Az alperes mind a 2000. július 14. napján kelt elsőfokú, mind a 2000. augusztus 8-án kelt, az elsőfokú határozatát helybenhagyó másodfokú határozatával megszüntette a felperes szociális járadékának folyósítását, mert az OEP OOSZI mindkét fokú orvosi bizottsága 40%-osnak értékelte a munkaképesség-csökkenése mértékét.A felperes keresete alapján eljárt munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét.
Az ítélete indokolásában megállapította ugyan, hogy a perben kirendelt igazságügyi orvosszakértő 50%-osnak minősítette a felperes munkaképesség-csökkenését, azonban ezt a mértéket csak 2000. szeptember 27-től találta fennállónak.
Minthogy a bíróságnak a társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálata során azt kellett vizsgálnia, hogy a perben támadott határozatok meghozatalakor milyen mértékű volt a keresetet előterjesztő fél munkaképesség-csökkenése, az egészségromlása folytán utóbb bekövetkezett változások a társadalombiztosítási határozatok jogszerűsége szempontjából nem vehetők figyelembe. Ennek alapján a bíróság megállapította, hogy a felperes esetében a 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet 22. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt feltétel a társadalombiztosítási határozatok meghozatalának időpontjában nem állt fenn, ezért nem törvénysértők az alperesnek a rendszeres szociális járadék folyósítását megszüntető határozatai.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében kérte az álláspontja szerint jogszabálysértő bírósági ítélet helyett új határozat hozatalát. Ennek indokaként arra hívatkozott, hogy ha később is fennállna az 50%-os munkaképesség-csökkenése, az előírt szolgálati idő hiánya miatt, - amely a kora növekedésével 4 évre emelkedne és csak 3 év 2 hónapja van - nem kaphatna szociális járadékot. Hivatkozott az OOSZI igazgató főorvosának 2001. április 3-án kelt levelére, amelyben az igazgató főorvos javasolta az 50%-os munkaképesség-csökkenésének 1998. január 12-től történő megállapítását. Elismerte, hogy az alperes ezt a levelet már nem tudta a bíróság elé tárni (a bíróság ugyanis 2001. április 4-én hozta meg az ítéletét).
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme - annak tartalmát tekintve - a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A felperes az észrevételében kifejtette, hogy az önkormányzattól a helyi önkormányzati szokásokra figyelemmel, nem kaphat egyéb jogcímen támogatást.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság elöljáróban mutat rá arra, hogy a felülvizsgálati kérelmet kizárólag a per adatai, a perben beszerzett bizonyítékok alapján bírálja el. Minthogy az OOSZI igazgató főorvosának 2001. április 3-án kelt levele nem állt bizonyítékként a bíróság rendelkezésére, nem tehette azt a per tárgyává, ezért annak bizonyítékként történő értékelésére a felülvizsgálati eljárásban sem kerülhet sor.
Helytálló az eljárt bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a társadalombiztosítási határozatok bírósági felülvizsgálata során azt kell vizsgálni, hogy a perben támadott határozatok meghozatalakor milyen mértékű volt a keresetet előterjesztő fél munkaképesség-csökkenése. Az igénylő egészségromlása folytán utóbb bekövetkezett változások a társadalombiztosítási határozatok jogszerűsége szempontjából nem vehetők figyelembe.
A perben az eljárt bíróság a tényállást három egybehangzó orvosszakértői vélemény alapján állapította meg, amelyek a felperes munkaképesség-csökkenésének mértékét a társadalombiztosítási határozatok meghozatalának időpontjában 40%-osnak véleményezték. Ehhez képest nem sértett szabályt a bíróság, amikor a felperes keresetét a 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet 22. §-a (1) bekezdésének b) pontjára figyelemmel elutasította.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság hatályában fenntartotta a munkaügyi bíróság ítéletét [Pp. 275/A. § (1) bekezdés].(Legf. Bír. Mfv. II. 10.958/2001.sz.)
