adozona.hu
BH+ 2003.6.286
BH+ 2003.6.286
I. A felszámoló nem köteles nyilvántartásba venni az egy éven túli hitelezői igényeket. Az ilyen vitatott igényeket a bírósághoz sem kell beterjeszteni [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 37. § (1)-(3) bek., 46. § (5) és (6) bek.]. II. Ha a hitelező valamely korábban bejelentett igénye érvényesítéséről lemond, utóbb azonban ugyanazt az igényt ismét bejelenti, azt már új igénynek kell tekinteni és a határidőt az új bejelentés vonatkozá
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen a felszámolási eljárás 1997. október 13. kezdőnappal indult meg, amelyre vonatkozó közleményt a Cégközlönyben 1998. március 19-én tették közzé. Az eljárás lefolytatására a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló többször, - lényegesen az 1993. évi LXXXI. tv. és az 1997. évi XXVII. törvényekkel - módosított 1991. évi IL. törvény (többször módosított Cstv.) rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az M. Betéti Társaság kifogást tevő (a tová...
BH+ 2003.6.286 I. A felszámoló nem köteles nyilvántartásba venni az egy éven túli hitelezői igényeket. Az ilyen vitatott igényeket a bírósághoz sem kell beterjeszteni [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 37. § (1)-(3) bek., 46. § (5) és (6) bek.].
II. Ha a hitelező valamely korábban bejelentett igénye érvényesítéséről lemond, utóbb azonban ugyanazt az igényt ismét bejelenti, azt már új igénynek kell tekinteni és a határidőt az új bejelentés vonatkozásában kell vizsgálni [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 37. § (1)-(3) bek., 46. § (5) bek.].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen a felszámolási eljárás 1997. október 13. kezdőnappal indult meg, amelyre vonatkozó közleményt a Cégközlönyben 1998. március 19-én tették közzé. Az eljárás lefolytatására a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló többször, - lényegesen az 1993. évi LXXXI. tv. és az 1997. évi XXVII. törvényekkel - módosított 1991. évi IL. törvény (többször módosított Cstv.) rendelkezéseit kell alkalmazni.Az M. Betéti Társaság kifogást tevő (a továbbiakban: kifogást tevő) 1997. április 4-től 1999.június 10-ig felszámolás alatt állt, felszámolója a P. Kft. volt. Az eljárás a Betéti Társaság megszüntetése nélkül fejeződött be. Az L. Kft. adós 1993. január 30-tól a kifogást tevő betéti társaság kültagja.
A kifogást tevő felszámolója 1999. május 17-én kifogást nyújtott be az elsőfokú bírósághoz az adós felszámolójának az M. Bt. hitelezői igényét elutasító, 1999. április 26-án meghozott intézkedése miatt, amelyben azt sérelmezte, hogy az adós felszámolója az általa alaptalannak tartott hitelezői igényt nem terjesztette be elbírálás céljából a bírósághoz, hanem azt elutasította.
Az elsőfokú bíróság 1999. június 7-én meghozott - 1999. július 8-án jogerőre emelkedett - végzésével a felszámoló intézkedését megsemmisítette és a felszámolót a hitelezői igény ismételt elbírálására kötelezte. A végzésben megállapított tényállás szerint az M. Cukrászda Bt. a CX/50. számú, dátum nélküli levelében jelentette be az adós felszámolójához a 25 200 000 Ft összegű hitelezői igényét a megyei bíróság ítéletére hivatkozva, amelynek nyilvántartásba-vételéért 100 000 Ft nyilvántartásba-vételi díj befizetését is igazolta. A felszámoló az általa 1999. február 10-én átvett és a kifogást tevő részéről utóbb 1999. március 9-én pontosított hitelezői igényt azért utasította el, mert a bejelentő a követelésének jogalapját és összegét felhívása ellenére nem igazolta, a felszámoló pedig a hivatkozott ítéletből az igény alapos voltát nem találta megállapíthatónak. Az elsőfokú bíróság végzése szerint a felszámoló a sérelmezett intézkedésével megsértette a többször módosított Cstv. 46. § (6) bekezdésének rendelkezéseit.
Az M. Bt. a következő kifogását 2000. április 11-én, - a felszámolási eljárásának befejezését követően - nyújtotta be szervezeti képviselője útján az elsőfokú bírósághoz, amelyben az adós felszámolójának több intézkedését és mulasztását sérelmezte. Az egyik kifogása az volt, hogy az adós felszámolója az elsőfokú bíróság jogerős végzésében meghatározott kötelezettségét nem teljesítette, a kifogást tevő hitelezői igényét ismételten nem bírálta el.
Az elsőfokú bíróság a kifogást a 2000. július 5-én meghozott - 2000. július 6-án jogerőre emelkedett - végzésében úgy bírálta el, hogy a kifogásnak részben helyt adott, és az adós felszámolóját arra kötelezte, hogy 15 napon belül bírálja el a kifogás előterjesztőjének 2000. január 21-én benyújtott, 16 000 000 Ft-ra vonatkozó hitelezői igényét. Ezt meghaladó részében a kifogást elutasította. A végzésben a vitás hitelezői igényre vonatkozóan megállapított tényállás szerint az M. Bt. 1999. szeptember 9-én taggyűlését tartott, amelyen a jegyzőkönyvbe foglalt 6/1999. (09. 09.) Bt. számú határozat szerint a tagok lemondtak az adóssal szemben fennálló 16 000 000 Ft hitelezői igény érvényesítéséről. Ezt követően azonban 2000. január 21-én, az M. Bt. a 16 000 000 Ft összegű hitelezői igényét ismét bejelentette a felszámolóhoz, kérve annak nyilvántartásba-vételét. Az adós felszámolója ezt az újabb hitelezői igényt nem bírálta el. Az ismételt bejelentéssel összefüggésben semmilyen további intézkedést nem hozott. Ezért az elsőfokú bíróság a felszámoló terhére ismét megállapította a többször módosított Cstv. 46. § (6) bekezdésében foglalt rendelkezések megsértését.
A jelen eljárás tárgyát adó újabb kifogást az M. Bt. 2000. augusztus 31-én nyújtotta be, amelyben azt kifogásolta, hogy a felszámoló az 2000. július 12-én meghozott intézkedésével elutasította a 2000. január 21-én benyújtott 16 000 000 Ft összegű követelése nyilvántartásba-vétele iránti igényét arra hivatkozással, hogy a hitelező az igényt az adós ellen indult felszámolási eljárás 1998. március 19-i közzétételét követő egy éven túl nyújtotta be, ezért annak nyilvántartásba-vételére már nem kerülhet sor.
Az elsőfokú bíróság a 3. sorszámú végzésével a kifogást elutasította. A megállapított tényállás szerint az M. Bt. a hitelezői igény érvényesítéséről 1999. szeptember 9-én történt lemondását követően, ugyanazt a hitelezői igényét nyújtotta be a felszámolóhoz a 2000. január 20-i keltezésű bejelentésével. Ekkor azonban az adós felszámolása közzétételétől számított, a többször módosított Cstv. 37. § (3) bekezdésében meghatározott egy éves jogvesztő határidő már lejárt. Ezért a felszámoló az utóbbi intézkedése meghozatalakor már nem követett el jogszabálysértést azzal, hogy a kifogást tevő igényét, mint vitatott hitelezői igényt nem terjesztette be felülvizsgálat céljából a bírósághoz.
E végzés ellen benyújtott fellebbezésében a kifogást tevő az elsőfokú bíróság jogszabálysértőnek tartott végzése hatályon kívül helyezését és az adós felszámolójának a vitás hitelezői igény nyilvántartásba-vételére való kötelezését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást hiányosan állapította meg. A hiányos tényállásból pedig helytelen következtetést vont le, ezért a végzés törvénysértő. Állította, hogy a M. Bt. a hitelezői igényét a CX/50. számú levelében, a törvényes határidőn belül jelentette be a felszámolóhoz, amelyről a felszámoló először már 1999. február 25-én intézkedett, amikor a hiány pótlására hívta fel. A felszámoló első elutasító intézkedése ellen benyújtott kifogása alapján az elsőfokú bíróság végzésében kötelezte ugyan a felszámolót a hitelezői igény elbírálására, a felszámoló azonban a bíróságnak ezt a határozatát nem hajtotta végre, e mulasztás ellen pedig a bíróság "nem lépett fel".
Az 1999. szeptember 9-i, az igény érvényesítéséről való lemondó nyilatkozatával kapcsolatosan a kifogást tevő kifejtette, hogy, miután "a tagok gyűlésén az adós felszámolója is jelen volt és a meghozott határozatot írásban nem igazolta vissza, - nevezetesen a cég hitelezői igényét - azt jelenti, hogy a hitelezői igény jogszerűen fennáll". Tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor az M. Bt. "megismételt igénybejelentését" egy éven túli bejelentésnek minősítette. A kifogást tevő sérelmezte azt is, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy "a jogról való lemondás csak akkor érvényes és hatályos, ha nem várható semmilyen "bevétel a felszámoló cégnek". Ezzel összefüggésben állította, hogy az adós felszámolója a tagok gyűlésén az M. Bt.-t az adós vagyoni helyzetéről, követeléseiről tévesen tájékoztatta, a követelés érvényesítéséről lemondó határozat meghozatala előtt. "Ilyen tényállás mellett" - álláspontja szerint - "a hitelezői igényt azzal elutasítani, hogy elkésett, megalapozatlan és törvénysértő is egyben".
Az adós felszámolója a fellebbezésre nem tett észrevételt.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és helytálló az abból levont jogi következtetése is. A felszámolónak a hozzá, a felszámolás közzétételét követő egy éven túl ismételten bejelentett hitelezői igényt már nem kellett vizsgálnia, és nyilvántartásba vennie, vagy vitatott hitelezői igényként a bírósághoz felülvizsgálat céljából benyújtania. A felszámolót ugyanis e kötelezettségek, a többször módosított Cstv. 37. § (1) bekezdése szerint, csak az egy éven belül bejelentett hitelezői követeléseiket illetően terhelik. A 37. § (3) bekezdése érelmében jogvesztő 1 éves határidő lejárta után a felszámolónak ilyen kötelezettsége már nincs, figyelemmel a 37. § (2) bekezdésében és a 46. § (5) bekezdésében foglaltakra is.
A kifogás előterjesztője alaptalanul állította a fellebbezésében is, hogy a 2000. január 21-én megismételt igénybejelentése - amelyet a fellebbezésében maga is "megismételt igénybejelentés"-nek nevezett - valójában a korábbi, a felszámoló részéről érdemben még soha el nem bírált igénybejelentése megerősítését jelentette. Ezzel az állítással szemben az iratokhoz csatolt, az 1999. szeptember 9-én a kifogást tevőnél tartott tagok gyűléséről felvett jegyzőkönyvből félreérthetetlenül megállapíthatók a következők: Az elsőfokú bíróság végzésének végrehajtása kapcsán a felek egyeztetést tartottak, amelynek eredményeként az M. Bt. hitelezői igényének összegét 16 000 000 Ft-ban állapították meg, amelyet az adós felszámolója elismert. A betéti társaság tagjai az így megállapított összegű és a felszámoló által elismert hitelezői igényük érvényesítéséről mondtak le a 6/1999.számú taggyűlési határozatban foglaltak szerint. Ezt a lemondó határozatot az adós felszámolójának, - aki a tagok gyűlésén a Bt. tag adós képviselőjeként jelent volt, és ezáltal a határozatról nyomban értesült - írásban nem kellett visszaigazolnia, amint azt a kifogást tevő a fellebbezésében állította. Ilyen kötelezettség ugyanis a felszámolót csak a követelések nyilvántartásba vételével kapcsolatosan terhelte.
Az M. Bt. kifogást tevő maga sem hivatkozott arra, hogy a tagok gyűlésének határozata érvényességét, hatályosságát utóbb bárki megtámadta volna. A lemondó határozat megtételét jogszabály nem zárta ki. A jegyzőkönyv tartalmából megállapíthatóan a Betéti Társaság tagjai a jogról való lemondó nyilatkozatukat nem kötötték feltételhez sem, - amint azt a kifogást tevő a fellebbezésében állította.
Azt viszont az elsőfokú bíróságnak - a kifogások kapcsán - nem kellett vizsgálnia, hogy a kifogást tevő határozatképes taggyűlésén meghozott határozata milyen okból és feltételek között, milyen valós, titkos, vagy téves feltevések eredményeként jött létre. Ezzel szemben az elsőfokú bíróság nem hagyhatta figyelmen kívül azt a tényt, hogy az M. Bt. tagjai a betéti társaság 16 000 000 Ft összegű hitelezői igénye érvényesítéséről lemondtak és erről az adós felszámolóját a tagok gyűlésén értesítették. Ebből következően a kifogást tevőnek az ugyanazon követelésre vonatkozó "megismételt" igénybejelentését már csak új igénybejelentésnek lehetett tekinteni. Az új igénybejelentésre vonatkozóan pedig a felszámoló az elsőfokú bíróság által is jogszerűnek minősített, helyes jogi álláspontot foglalt el. Ezzel az intézkedéssel összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság csupán arra mutat rá, hogy a felszámolónak helyesen a kifogást tevő új hitelezői igénye nyilvántartásba-vételét megtagadó intézkedést kellett volna az M. Bt. részére megküldenie, figyelemmel arra, hogy valamely hitelezői igény elutasításának joga a felszámolót a többször módosított Cstv. rendelkezései alapján nem illeti meg. Az adott esetben azonban a felszámoló által meghozott intézkedés tartalmilag helyes, mert az elutasító intézkedés az igény nyilvántartásba-vételének megtagadásával azonos eredményre vezetett, így a felszámoló téves szóhasználatának jelentősége nem volt.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését - a fenti indokbeli kiegészítéssel - helybenhagyta, a többször módosított Cstv. 6. § (2) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 259. § és 253. § (2) bekezdése alapján. (Legf.Bír. Fpk.VI.30.228/2001. sz.)