adozona.hu
BH+ 2003.6.285
BH+ 2003.6.285
A felszámolás kezdő időpontját követően az adós vagyonával kapcsolatos intézkedést csak a felszámoló tehet. Ebből következően jogszerű hitelezői követelés megfizetésére is csak a felszámoló rendelkezésére kerülhet sor. Az adós által közvetlenül - a felszámoló rendelkezése nélkül - teljesített fizetés jogellenes, ezért a hitelező annak visszafizetésére köteles [Ptk. 296. § (1) bek., 301. §, 361. §, 1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 4.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az első fokon eljárt városi bíróság ítéletével elutasította a felperes jogalap nélküli gazdagodás címén előterjesztett kereseti kérelmét, egyidejűleg döntött az eljárási költségekről.
A határozat indokolása szerint a felperes felszámolását a megyei bíróság az 1998. május 23. napján jogerőre emelkedett végzésével elrendelte. A felek közötti, a felszámolási eljárás megindítása előtt kötött és lejárt szállítási szerződések alapján a felperes a kezdő napot követően, 1998. június 23. és november ...
BH+ 2003.6.285 A felszámolás kezdő időpontját követően az adós vagyonával kapcsolatos intézkedést csak a felszámoló tehet. Ebből következően jogszerű hitelezői követelés megfizetésére is csak a felszámoló rendelkezésére kerülhet sor. Az adós által közvetlenül - a felszámoló rendelkezése nélkül - teljesített fizetés jogellenes, ezért a hitelező annak visszafizetésére köteles [Ptk. 296. § (1) bek., 301. §, 361. §, 1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 4. § (1) bek., 34. § (2) bek., 38. § (3) bek., 40. § a)-c) pont, 48. § (1) bek., 50. § (1)-(7) bek., 57. § (1) bek., 58. § (1) bek., Pp. 51. § a) pont, 130. § (1) bek. g) pont].
Az első fokon eljárt városi bíróság ítéletével elutasította a felperes jogalap nélküli gazdagodás címén előterjesztett kereseti kérelmét, egyidejűleg döntött az eljárási költségekről.A határozat indokolása szerint a felperes felszámolását a megyei bíróság az 1998. május 23. napján jogerőre emelkedett végzésével elrendelte. A felek közötti, a felszámolási eljárás megindítása előtt kötött és lejárt szállítási szerződések alapján a felperes a kezdő napot követően, 1998. június 23. és november 12. között 2 749 000 Ft-ot fizetett ki az alperesnek. E tőke és az egyes kifizetések napjától számított késedelmi kamata megfizetésére kérte a felperes kötelezni az alperest, a jogalap nélküli gazdagodás szabályaira hivatkozva. Az elsőfokú bíróság szerint a felszámolási eljárás nem teszi érvénytelenné a felek korábbi szerződéseit, ezek adják az elszámolás alapját, így kizárt a jogalap nélküli gazdagodás szubszidiárius jellegű szabályainak alkalmazása. Az alperes egyébként sem a felperes, hanem a hitelezők rovására jutott vagyoni előnyhöz.
A felperes fellebbezése folytán másodfokon eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az alperest arra kötelezte, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 2 749 057 Ft tőkét, ebből 2 196 333 forintnak 1999. június 3. napjától járó évi 20%-os kamatát. Rendelkezett az eljárás során felmerült költségek viseléséről, egyebekben pedig az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Döntésének indokolása szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a felszámolás kezdő időpontjának nem tulajdonított jelentőséget. Figyelmen kívül hagyta, hogy a Ptk-n alapuló szerződéses kapcsolatok teljesítési határidejét és módját illetően a Csődtörvény speciális szabályokat tartalmaz, és a felszámolás kezdő időpontját megelőzően esedékessé vált hitelezői igényeknek az adós vagyona terhére történő kiegyenlítésére a törvény az 50. §-ának (1)-(7) bekezdésében, illetve az 58. § (1) bekezdésében meghatározott teljesítési szabályokat enged meg.
A Ptk. tételes jogi szabályozásából következik, hogy a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha a gazdagodó és a sérelmet szenvedett között más jogviszony nem áll fenn, illetve, ha a jogvita a felek fennálló jogviszonyára irányadó speciális szabályok szerint nem bírálható el. A peradatok szerint a felek közötti szállítási szerződés nem terjedt ki az adós időközben bekövetkezett felszámolása következtében beálló, törvényen alapuló eltérő teljesítési szabályokra. Ilyen okból tehát a korábbi szerződéses kapcsolat ténye a Ptk. 361. §-a (1) bekezdésének alkalmazását nem zárja ki. Az e körben jelentkezett vagyoncsökkenés ténylegesen a felperes felszámolás alatti vagyonának csökkenéseként jelentkezett. Az adósnak a felszámolás körébe vonható vagyona érvényesítésére ugyanis csak a felszámoló jogosult a Cstv. 48. §-ának (1) bekezdése alapján. A vagyon továbbá csak a jóváhagyott közbenső illetve zárómérleg szerint kerülhet át a hitelezők vagyonába.
Az adott ügyben a felperes felszámolás alatti vagyona terhére az alperes a felszámolás kezdő időpontja utáni teljesítési szabályokkal ellentétesen olyan vagyoni előnyhöz jutott, melyre a szállítási szerződéses jogviszony nem terjed ki. A vagyoncsökkenés és a másik oldalon jelentkező vagyongyarapodás közötti okozati összefüggés is fennáll. A Ptk. 361. §-ának (1) bekezdésére alapozott kereset tehát alapos.
Nem helytálló viszont az alperes másodfokú eljárásban előterjesztett - a hitelezői igényével azonos - beszámítási kifogása. Mivel az alperesnek az 1991. évi IL. törvény 57. §-a (1) bekezdésén illetve 58. §-a (1) bekezdésén alapuló kielégítési igénye csak utóbb, a zárómérleg jóváhagyása utáni 30 napon belül válik esedékessé, azt az alperesnél jelenleg fennálló gazdagodás mértékébe, annak lejártsága hiányában sem a Ptk. 296. §-ának (1) bekezdése alapján, sem pedig a felszámolási eljárásban érvényesülő speciális beszámítási szabályok szerint nem lehet beszámítani.
A felperes módosított keresetében 2 196 333 Ft után kért késedelmi kamatot. Ennek megfizetésére a bíróság a kérelemtől eltérve, a felperesi kereset benyújtásától számított időponttól kötelezte az alperest a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdésében meghatározott mérték szerint.
A megyei bíróság mint másodfokú bíróság ítélete ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben a sérelmezett jogerős határozat helyett a jogszabályoknak megfelelő - tartalmában az elsőfokú ítélet szerinti - új határozat hozatalát kérte.
Véleménye szerint a Ptk. 361. §-a csak akkor alkalmazható, ha speciális szabály a perbeli tényállást nem szabályozza. A jelen esetben ezen speciális szabályt az 1991. évi IL. törvény 40. §-ának a)-c) pontjai tartalmazzák, az adott szerződés megtámadását lehetővé téve.
Kérte annak megállapítását is, hogy a felperesnek a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének g) pontja alapján nincs perlési jogosultsága, hanem az összes hitelező mint egységes pertársaság - a Pp. 51. §-ának a) pontja szerinti - perbenállása indokolt. Előadta: az alperes által hitelezőként kezdeményezett felszámolási eljárásban a bíróság jóváhagyta a hitelező és az adós közötti részletfizetésre vonatkozó megállapodást, így nincs alapja a szerződések megtámadásának.
A szerződéses jogviszony jellege nem változik azáltal, hogy a teljesítés a felszámolási eljárás keretében történik. Erre utal a Legfelsőbb Bíróságnak a Bírósági Határozatokban 1996. évben közzétett 93. számú, valamint 1999. évben közzétett 382. számú eseti döntése is. Nem állnak fenn a jogalap nélküli gazdagodás anyagi jogi előfeltételei sem. Így a felperes nem követelheti vissza a felszámolási eljárás szabályaira hivatkozva az általa már elismert és érvényes szerződési jogcímen alapuló teljesítést. A gazdagodás mértéke sem bizonyított. A felszámoló ugyanakkor csak együtt érvényesítheti a követelését valamennyi teljes mértékben kifizetett hitelezővel szemben, akik egységes pertársaságot képeznek. Álláspontja az: kizárólag az adós hitelezőinek van kereshetőségi joga a perbeli követelés vonatkozásában, nem pedig az adóst képviselő felszámolónak. A jogerős ítélet a beszámítási kifogás elutasítása tekintetében sem helytálló. Nem felel meg a valóságnak, hogy még nem esedékes. A jóváhagyott közbenső mérleg is tartalmazza az igényt, az egy más kérdés, hogy a kifizetésre tartalék-képzés miatt a felszámoló nem tett javaslatot. Az igény már esedékes, nemcsak a zárómérleg jóváhagyása után 30 nappal válik azzá.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
Hivatkozott arra: a jogvita elbírálásánál annak van döntő jelentősége, hogy mikor volt a felszámolás kezdő időpontja. Ettől az időponttól ugyanis az 1991. évi IL. törvény speciális szabályait kell alkalmazni, így a gazdálkodó szervezet vagyonával csak a felszámoló rendelkezhet. Ennek a szabálynak a megsértésével történtek a kifizetések, melynek következtében jelentősen csökkent a felszámolás alatt álló adós vagyona. A felek korábbi szerződéses kapcsolata nem zárja ki a Ptk. 361. §-ának alkalmazását, ugyanis a felek között az alapjogviszonytól független, önálló kötelmi jogviszony jött létre, a korábbi szállítási szerződés nem terjed ki az adós időközben bekövetkezett felszámolása folytán beálló, törvényen alapuló eltérő teljesítési szabályokra. E szabályok megszegésével az alperes vagyoni előnyhöz jutott, ami a felperesnél egyidőben vagyoncsökkenést eredményezett.
Téves és iratellenes az alperesnek az az állítása, hogy a megyei bíróság jóváhagyta volna az adós és az alperes megállapodását. Semmiféle egyezség és megállapodás a felek között nem jött létre. Nem helytálló az alperesnek az a hivatkozása sem, hogy a felperes ügyvezetőjének a kifizetések engedélyezésére joga lett volna. Kétségtelenül korlátozott jogai az adós cég ügyvezetőjének megmaradnak a felszámolás kezdő időpontjától, de a felszámolási vagyon terhére történő kifizetések nem tartoznak e korlátozott jogok közé.
A felülvizsgálati eljárás során az alperes bejelentette, hogy a felperes 3 427 582 Ft-ot leemelt a számlájáról. Csatolta a bankszámlakivonatot is.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján, mert a felek tárgyalás tartását nem kérték.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos, mert a jogerős döntés - az alábbiak szerint - érdemben nem jogszabálysértő.
A jogerős ítélet helytállóan kötelezte az alperest a felperesi gazdálkodó szervezet felszámolásának kezdő időpontját követően átutalt összeg visszafizetésére.
A felperes felszámolására irányadó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel, valamint az 1997. évi XXVII. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (többször mód. Cstv.) 38. §-ának (3) bekezdése ugyanis akként rendelkezik, hogy a felszámolás kezdő időpontja után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos követelést - ideértve a végrehajtás elrendelése iránti kérelmet is - csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. A többször mód. Cstv. 4. §-a (1) bekezdése értelmében a felszámolás kezdő időpontjától az adós gazdálkodó szervezet vagyona úgynevezett felszámolási vagyonná válik, melyre vonatkozó jognyilatkozatot a 34. § (2) bekezdése értelmében csak az adós felszámolója tehet. Az adós hitelezője pedig a gazdálkodó szervezetnek a felszámolás körébe tartozó vagyonából a többször mód. Cstv. 57. §-ának (1) bekezdésében meghatározott sorrend figyelembevételével tarthat igényt kielégítésre az 58. § (1) bekezdésében meghatározott időpontban.
Mindezeket a rendelkezéseket attól függetlenül alkalmazni kell, hogy az alperes - nem vitásan - jóhiszeműen járt el. A felszámolás kezdő időpontja - mely a jelen esetben 1998. május 23-a -, egy olyan objektív határidő, amelytől a hitelezői követelések kielégítésére kizárólag a Csődtörvény speciális szabályait kell alkalmazni, függetlenül attól is, hogy ezen időpontról a felek mikor szereztek tudomást. Az alperes a követeléséhez az idézett jogszabályok megszegése útján jutott hozzá, annak kifizetése jogellenes, ezért az alperes annak visszafizetésére köteles.
A kifejtettekből következően a felperes igénye - eltérően a jogerős határozat indokolásától - nem a Ptk. 361. §-a alapján jogszerű. A felek jogviszonyának elbírálására ugyanis a többször módosított Cstv. idézett speciális szabálya az irányadó, mely kizárja a jogalap nélküli gazdagodás kártérítés jellegű szabályainak alkalmazását. Ekként foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Gfv.VI.32.398/1998/5. számú határozatában is.
Miután az alperes felelőssége megállapításánál annak van jogi jelentősége, hogy - a felek által nem vitatottan - a felszámolás kezdő időpontja után történt, a Csődtörvény idézett szabályainak megszegésével a kifizetés, a bíróság nem vizsgálta a felülvizsgálati kérelemben megjelölt egyéb feltételek - így a szerződés megtámadásának lehetősége, a vagyoni előny fennállása, a gazdagodás anyagi jogi feltételeinek fennállása - meglétét. A fent kifejtettekből, azaz a felszámolás kezdő időpontja objektív jellegéből következően annak sincs jelentősége, hogy a kifizetések egy része a bíróság által engedélyezett fizetési haladék ideje alatt történt. Amennyiben ugyanis a bíróság az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét jogerősen megállapítja, az adós ellen már csak egy felszámolási eljárás folyhat. A hitelezők ezen eljárásban érvényesíthetik igényüket a Csődtörvényben meghatározott szabályok szerint.
Téves az az alperesi álláspont is, hogy a felperesnek a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének g) pontja alapján nincs perlési jogosultsága, mert az igényt csak az összes hitelező, mint egységes pertársaság érvényesítheti. A Csődtörvény eljárásjogi és anyagi jogi rendelkezéseket egyaránt tartalmaz. Az eljárás rendjét illető főszabályt a törvény 6. §-ának (2) bekezdése fogalmazza meg akként, hogy azokban az eljárási kérdésekben, amelyeket e törvény nem szabályoz, a Pp. előírásait kell megfelelően alkalmazni. A többször mód. Cstv. 48. §-ának (1) bekezdése szerint a felszámoló az adós követeléseit esedékességkor behajtja, igényeit érvényesíti, és vagyonát értékesíti. E rendelkezés alapján az adós gazdálkodó szervezetet képviselő felszámoló jogszerűen érvényesítheti az alperessel szemben az adós követelését. Érvényesül jogrendünk azon elve, hogy a lex specialis megelőzi a lex generalist.
Téves a beszámítással kapcsolatos alperesi felülvizsgálati kérelemben előadott érvelés is. Az alperes a perben beszámítási kifogással a hitelezői igényét érvényesítette, amely azonos a felperesi keresetben visszakövetelt számlatartozással. A Ptk. beszámításra vonatkozó szabálya szerint a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését - ha jogszabály kivételt nem tesz - a jogosulthoz intézett vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal tartozásába beszámíthatja [296. § (1) bekezdés]. A többször mód. Cstv. 36. §-a értelmében pedig a felszámolás során csak olyan követelés számítható be, amelyet a felszámoló elismertként nyilvántartásba vett, és amelynek tekintetében a felszámolás kezdő időpontját - vagy ha a követelés később keletkezett a keletkezését - követően nem került sor engedményezésre.
A fentiekből következően a beszámítás jogintézménye két különböző követelés fennállását feltételezi, és azokat a követelményeket szabja meg, amelyek a különböző követelések egymásba való betudásával a tartozásokat megszünteti. Az adott ügyben viszont a felperesi követelés és az alperesi beszámítási igény azonos, így e jogintézmény alkalmazása kizárt.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bírósága a másodfokú bíróság jogerős ítéletét - az indokolás fentiek szerinti módosításával - a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Gfv.VIII.32.334/2000. sz.)