adozona.hu
BH+ 2003.5.253
BH+ 2003.5.253
A közműfejlesztésre befizetett hozzájárulásnak csak azon része adómentes, amely fejlesztési célt szolgál (1992. évi LXXIV. tv. 8. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes képviselő-testülete határozatával meghatározta a víz- és gázvezetékrendszerhez történő csatlakozás összegét. A határozat 5. pontja szerint a hozzájárulás befizetése esetén adható ki a Polgármesteri Hivatal részéről az igazolás a víz- és gázvezetékrendszerhez történő csatlakozás jogosultságára. A felperes a beszedett hozzájárulásokat végleges pénzeszköz átvételként könyvelte, arra általános forgalmi adót (a továbbiakban: áfa)...
BH+ 2003.5.253 A közműfejlesztésre befizetett hozzájárulásnak csak azon része adómentes, amely fejlesztési célt szolgál (1992. évi LXXIV. tv. 8. §)
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes képviselő-testülete határozatával meghatározta a víz- és gázvezetékrendszerhez történő csatlakozás összegét. A határozat 5. pontja szerint a hozzájárulás befizetése esetén adható ki a Polgármesteri Hivatal részéről az igazolás a víz- és gázvezetékrendszerhez történő csatlakozás jogosultságára. A felperes a beszedett hozzájárulásokat végleges pénzeszköz átvételként könyvelte, arra általános forgalmi adót (a továbbiakban: áfa) nem számított fel, a beszedett hozzájárulásokról számlát nem állított ki.Az APEH Megyei Igazgatósága a felperesnél 1995. évre áfa ellenőrzést végzett el és határozatával a felperes terhére 1 000 000 forint áfa adóhiányt állapított meg, melyből pénzügyileg rendezendőként 997 000 forintot írt elő, kiszabott 50 000 forint adóbírságot és 284 000 forint késedelmi pótlékot. A határozat indokolása szerint a felperes a tulajdonát képező víz- és gázvezetékrendszerhez a magánszemély fogyasztó csatlakozási jogot vásárolt hozzájárulás fizetése ellenében, mellyel szolgáltatásnyújtás valósult meg az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 8. § (2) bekezdés a) pontja alapján. A hozzájárulás a csatlakozás jogának megszerzéséért fizetendő ellenérték volt és adókötelezettség terhelte.
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az Áfa. tv.-t módosító 1997. évi CVII. törvény 13.§ (9) bekezdése visszamenőleges hatállyal csak a szolgáltató által a gázközműhöz szedett fejlesztési hozzájárulás és a villamos-energia rendszerhez kért hálózatfejlesztési hozzájárulás tekintetében szabályozta annak adómentességét. A felperes nem ilyen címen szedett hozzájárulást, hanem kifejezetten a csatlakozás jogának megszerzése ellenében ellenértékként kötött ki hozzájárulás fizetési kötelezettséget.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt. Elsődleges kereseti kérelmében kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését azzal, hogy a hozzájárulás nem tekinthető ellenértéknek. A lakossági hozzájárulás a beruházás pénzügyi forrását képezte, azt a felperes fejlesztésre fordította. A közmű kiépítése magában foglalta a házi csatlakozást biztosító műtárgy kiépítését is, mely a gerinchálózat tartozéka volt. Hivatkozott álláspontja alátámasztásaként az APEH 1996/221. számú iránymutatására. Másodlagos kereseti kérelme szerint az adóhiány összege tévesen került megállapításra, a teljes hozzájárulás nem minősülhet ellenértéknek, legfeljebb csak a rácsatlakozás kiépítésének költsége tekinthető adóköteles szolgáltatásnak. E vonatkozásban 137 600 forint áfa adókülönbözetet jogosnak elismert. Harmadlagosan hivatkozott arra, hogy a jogkövetkezmények kiszabásánál az adóhatóság méltánytalanul járt el, kérte a járulékok mérséklését.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a felperes a helyi adó kivetésével is teremthetett volna adómentes pénzügyi forrást a beruházáshoz, a felperes által szedett hozzájárulás azonban kifejezetten a csatlakozási jog megszerzéséért kikötött ellenérték volt, ezért a teljes összeg adóköteles. 1996. évre a felperes a 104/1996. (XII. 17.) Ök. számú határozatával már adóval növelten írt elő hozzájárulási fizetési kötelezettséget. Álláspontja szerint a járulékok kiszabásánál méltányosan jártak el, csak 5%-os mértékben szabtak ki adóbírságot, míg a késedelmi pótléknál az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 67. § (2) és (3) bekezdése alapján határozták meg a késedelmi pótlékfizetés kezdő időpontját. Hivatkozott továbbá arra, hogy a hozzájárulás szedésekor a gázközmű rendszer esetében a gerincvezeték teljes egészében kiépült, míg az ivóvíz biztosítását szolgáló közmű kiépítésére csak részben került sor.
Az elsőfokú bíróság a felperes másodlagos keresetét megalapozottnak találta, ezért az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Álláspontja szerint a lakossági hozzájárulás teljes összege nem tekinthető áfa köteles ellenértéknek, adókötelezettség kizárólag a hálózatra való rácsatlakozás ellenértékével kapcsolatban állapítható meg. Szolgáltatásnyújtás az Áfa. tv. 8. § (1) bekezdés és (2) bekezdés a) pontja alapján a hozzájárulás összegéből csak azon rész tekintetében állapítható meg, mely a rácsatlakozás kiépítésének költségét jelentette. A fejlesztési célra fordított, a felperesi beruházáshoz történő lakossági hozzájárulás összege - mely a közmű rendszer kiépítését szolgálta -, nem tekinthető szolgáltatás nyújtásának és így ellenértéknek sem, így a hozzájárulás összegének ezen része nem tekinthető adókötelesnek. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte azzal, hogy az új eljárás során az alperes a hozzájárulás összegének megbontásával köteles megállapítani, hogy az ingatlan rácsatlakozásának kiépítésére milyen összegű tényleges költséget jelentett és csak ezen adóköteles összeg után állapíthat meg adófizetési kötelezettséget.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést és kérte az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésével és a kereset elutasítását. Hivatkozott arra, hogy a csatlakozási jog engedélyezése díj fizetéséhez kötött volt, így a csatlakozási jog megszerzésének ellenértéke volt a hozzájárulás. A jog átengedése volt a viszontszolgáltatás, ezért a hozzájárulás összege adóköteles. A csatlakozást biztosító műtárgy a felperes tulajdonában állt és a hozzájárulás fizetése ellenében a felperes a vezetékrendszerhez történő csatlakozás lehetőségét biztosította és így a szedett hozzájárulás nem a vezetékrendszer kiépítésének pénzügyi forrását képezte. A felperes is elismerte, az általa csatolt építési szerződések igazolták, hogy a gázvezetékrendszer már teljes mértékben, míg a vízvezetékrendszer már nagyobbrészt kiépült. A felperes tehát a hozzájárulás összegét már meglévő vezetékrendszerekhez szedte be, nem azok kiépítéséhez. Vélhetőleg a hozzájárulás összege a csatlakozás kiépítésének költségét is magában foglalta, így a magánszemély a hozzájárulással teljesítésével mind a rácsatlakozás jogát, mind annak tényleges kiépítését megfizette, azaz szolgáltatásnyújtás ellenértékét fizette meg.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Hivatkozott arra, hogy a fizetett hozzájárulás két részből tevődött össze, egyrészt a beruházáshoz fizetett hozzájárulásból, másrészt azon díjösszeget foglalta magában, amelyért a magánszemély fogyasztó a rendszerre rácsatlakozhatott. Álláspontja szerint csak ez utóbbi díj lehet adóköteles, ahogy azt a Legfelsőbb Bíróság a Kfv. V. 29.459/1999/4. sz. ítéletében is megállapította.
A fellebbezés nagyobbrészt alaptalan.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészíti - azzal a felperes által hivatkozott és a felek által nem vitatott - ténnyel, hogy a felperes 1993. október 27-én vállalkozási szerződést kötött a gázvezetékrendszer kiépítésére. A felperes az 1994. február 1-jén kelt építési szerződéssel az ivóvíz házi bekötések készítését rendelte meg a fogyasztók ingatlanán a telekhatáron belül 1 m-ig. A szerződésben I-es ütemben 380 db bekötés 1994. július 15-i teljesítési határidővel, II. ütemben 360 db bekötés 1994. november 1-jéig történő elkészítését írták elő. Az ivóvíz házi bekötések készítésének költsége bekötésenként (ingatlanonként) az építési szerződés szerint 9200 forint volt. A felperes az eljárás során nem tette vitássá az alperes azon állítását, hogy a gázvezetékrendszer a hozzájárulás szedésekor már teljes mértékben kiépített volt.
A Legfelsőbb Bíróság a kiegészített tényállás alapján az elsőfokú bíróság ítélete indokolását az alábbiakkal egészíti ki illetve pontosítja. Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a hozzájárulás, amennyiben a közműberuházás megvalósítását, mint fejlesztési célt szolgálja, nem tekinthető ellenértéknek és így adókötelesnek. A fejlesztési célra beszedett hozzájárulás összegével a felperes nem nyújt szolgáltatást, hanem a közmű beruházás fejlesztés pénzügyi forrását teremti meg a lakossági hozzájárulás beszedésével. Azonban a hozzájárulásnak azon része, amely kifejezetten a rácsatlakozási jog megszerzéséért fizetendő ellenértéknek, illetve a csatlakozás kiépítésének költségére fizetett ellenértéknek minősül, már adóköteles szolgáltatást valósít meg.
A rendelkezésre álló adatok alapján azonban nem állapítható meg egyértelműen és e körben sem az elsőfokú bíróság, sem az alperes nem tisztázta a tényállást, hogy amennyiben a felperes által szedett hozzájárulás már kiépített vezetékrendszerhez történt, akkor az így szedett hozzájárulás fejlesztési célt szolgált-e vagy sem. A már kiépült vezetékrendszerhez utóbb történő csatlakozás jogának megszerzéséért és a csatlakozás kiépítéséért szedett hozzájárulás összegében is háríthat át a közműrendszer tulajdonosa fejlesztési költséget. Az utóbb történő rácsatlakozással is megvalósul a rendszer továbbfejlesztése, ugyanis a további csatlakozások révén a rendszeren nagyobb mennyiségű energiát, vizet enged át, nagyobb kapacitással működteti a rendszert, melyhez további fejlesztési költsége merülhet fel. Megvalósult beruházás, kiépített vezetékrendszer, illetve közmű beruházás esetén a közmű üzemeltetését gázközmű esetében a gázszolgáltató végzi és a szolgáltató jogosult a gázelosztó vezetékre vonatkozó hálózatfejlesztési hozzájárulásról szóló 32/1995. (VIII. 8.) IKM rendelet 1. § (3) bekezdés szerinti hálózatfejlesztési hozzájárulás szedésére. Az adóhatóság a szolgáltató által szedett, a gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény 17. § (2) bekezdése alapján érvényesített fejlesztési hozzájárulást iránymutatásában is adómentesnek tekinti. A perbeli esetben a hozzájárulást nem a gázszolgáltató, hanem a felperes szedte be, így vizsgálni kell, hogy a felperes által beszedett hozzájárulás összegéből fejlesztésre fordítottak-e és mekkora összeget. A víziközmű esetében a perbeli időszakban hatályban volt a közműves ivóvízellátásról és a közműves szennyvízelvezetésről szóló 38/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet 5. § (3) bekezdése értelmében a víziközmű hálózatba történő bekötés költségei a bekötést kezdeményezőt terhelik. Törvényi előírás folytán kerültek törzsvagyonként a víziközművek a helyi önkormányzatok tulajdonába. Így önkormányzati feladattá vált a víziközművek fenntartása. A becsatolt építési szerződés szerint 1994. évben a felperes már a házi bekötések elvégzését rendelte meg, melyből következően a vezetékrendszer nagyobb részt vagy teljes egészében kiépült volt a perbeli időszakban. A víziközmű illetve a ivóvíz ellátását biztosító vezetékrendszerhez történő csatlakozásért kikötött hozzájárulás tekintetében is vizsgálni kell, hogy a már megépült vagy nagyobb részt kiépült vezetékrendszerhez történő csatlakozás összegében fejlesztési célú hozzájárulás szedésére sor került-e, ha igen akkor ez utóbbi rész a hozzájárulás összegén belül nem tekinthető szolgáltatásnyújtásnak és így nem adóköteles. A tényleges kiépítés és a rácsatlakozás jogáért fizetett ellenérték azonban adóköteles.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság törvényes és megalapozott ítéletét az indokolás pontosításával és kiegészítésével a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
Az alperesnek az új eljárás során vizsgálnia kell azt, hogy a hozzájárulás összege fejlesztési célú beruházáshoz került-e felhasználásra, és milyen mértékben. Ha ilyen fejlesztési célt a hozzájárulás beszedése nem szolgált, az csak a rácsatlakozási jog megszerzésének és a csatlakozás kiépítésének költségét fedezte, akkor az áfa kötelesnek tekinthető. Mindezen körülményeket az alperesnek az új eljárás során tisztáznia kell, és azt követően kell ismételten megállapítania a felperes áfa fizetési kötelezettségét. (Legf. Bír. Kf. V.29.789/1999.)