adozona.hu
BH+ 2003.5.242
BH+ 2003.5.242
I. A felszámolási eljárásban kezdeményezett egyezség esetén a vitatott hitelezői igényt az egyezség jóváhagyását megelőzően, vagy azzal egyidőben a bíróságnak el kell bírálnia [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 41. § (3) bek., 42. §, 44. § (1), (3) és (4) bek., 45. § (1) bek., 46. § (6) bek., 51. § (2) bek., 57. § (1) bek. a) és c) pont, 60. § (2) bek.]. II. A felszámolási eljárásban kötött egyezség bírósági jóváhagyásával a felszámolás
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós felszámolása iránti eljárás 1999. június 1. kezdő nappal indult meg. Az eljárásra a többször, - lényegesen az 1993. évi LXXXI. és 1997. évi XXVII. törvényekkel - módosított 1991. évi IL. törvény (többször módosított Cstv.) rendelkezéseit kell alkalmazandók.
Az F. Rt. "fa" (a továbbiakban: hitelező) felszámolója 2001. március 1-jén 162. sorszámon kifogásnak nevezett beadványt nyújtott be az elsőfokú bírósághoz, amelyben azt sérelmezte, hogy az adós felszámolója "visszaküldte" a hitele...
BH+ 2003.5.242 I. A felszámolási eljárásban kezdeményezett egyezség esetén a vitatott hitelezői igényt az egyezség jóváhagyását megelőzően, vagy azzal egyidőben a bíróságnak el kell bírálnia [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 41. § (3) bek., 42. §, 44. § (1), (3) és (4) bek., 45. § (1) bek., 46. § (6) bek., 51. § (2) bek., 57. § (1) bek. a) és c) pont, 60. § (2) bek.].
II. A felszámolási eljárásban kötött egyezség bírósági jóváhagyásával a felszámolási eljárás a gazdálkodó szervezet megszüntetése nélkül befejeződik. Egyidejűleg megszűnik a felszámoló törvényes képviselői minősége is. A felszámolási eljárás alatt érvényesített vitatott hitelezői igényre vonatkozó eljárások tehát már nem folytatódhatnak. Az ilyen követelést az általános szabályok szerint indítandó perben lehet érvényesíteni [1993. évi LXXI. tv.-nyel és 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 45. § (1) bek., 54. §, 60. § (2) bek., Pp. 3. § (2) bek., 213. § (1) bek., 225. §, 226. §].
Az adós felszámolása iránti eljárás 1999. június 1. kezdő nappal indult meg. Az eljárásra a többször, - lényegesen az 1993. évi LXXXI. és 1997. évi XXVII. törvényekkel - módosított 1991. évi IL. törvény (többször módosított Cstv.) rendelkezéseit kell alkalmazandók.Az F. Rt. "fa" (a továbbiakban: hitelező) felszámolója 2001. március 1-jén 162. sorszámon kifogásnak nevezett beadványt nyújtott be az elsőfokú bírósághoz, amelyben azt sérelmezte, hogy az adós felszámolója "visszaküldte" a hitelező számláit, amelyeket 1999. július 1-jétől 2000. január 31-ig terjedő időszakra vonatkozóan, az adós rendelkezésére bocsátott speciális gyártógépek használatáért állított ki. A hitelező a kifogáshoz okirati bizonyítékot nem csatolt. Ugyancsak 2001. március 1-jén a hitelező 163. sorszámon másik kifogást is előterjesztett, amelyben az adós 1999. december 27-én benyújtott egyezségi javaslatával szemben azt kifogásolta, hogy a megküldött "likviditási program nem tartalmazza a fizetőképesség helyreállítását", nem készült el mellékletként a hitelezők listája, és a hitelezői igények összesítése. Továbbá elfogadhatatlannak tartotta az adós által, az egyezség esetére felajánlott teljesítés mértékét, és bejelentette, hogy az egyezségi tárgyaláson részt kíván venni.
Az elsőfokú bíróság a 2000. március 10-én tartott egyezségi tárgyaláson az adós felszámolóját arra kötelezte, hogy a hitelező 163. sorszámú beadványában megjelölt hiányosságokat 30 napon belül pótolja.
Az adós a kiegészített egyezségi ajánlatát 2000. április 7-én nyújtotta be az elsőfokú bírósághoz, amelyhez elkészítette "a fizetésképességét helyállító programot", a hitelezők címlistáját, a bejelentett hitelezői követelések nyilvántartását, a vitatott hitelezői igényekről készített nyilvántartását, valamint részletes egyezségi javaslatát.
Az elsőfokú bíróság a kiegészített ajánlatot megküldte a hitelezőknek és 2000. május 26-ára újabb egyezségi tárgyalást tűzött ki. A hitelező a 2000. május 10-én 212. sorszámon benyújtott beadványában sürgette, hogy az elsőfokú bíróság a 162. sorszámú, a gépek használati díjára, mint "a" kategóriás követelésre vonatkozó kifogását bírálja el. Közölte, hogy a "kifogásban vázolt helyzet változatlanul fennáll". E beadványában a hitelező egyéb nyilatkozatot nem tett, és okirati bizonyítékot ezúttal sem csatolt.
Az elsőfokú bíróság a 2000. május 11-én kelt 214. sorszámú végzésében tájékoztatta a hitelezőt, hogy a kifogását csak az egyezségi tárgyalás eredménytelensége esetén fogja elbírálni. E végzést a hitelező felszámolója 2000. május 16-án átvette.
2000. május 24-én a hitelező felszámolója az újabb, 220. sorszámon iktatott beadványában az elsőfokú bírósággal közölte, hogy az egyezségi javaslattal továbbra sem ért egyet, ezért az egyezséghez nem járul hozzá. E nyilatkozat indokaként azt jelölte meg, hogy az adós vagyona 665 222 000 Ft, amelyhez képest az adós által felajánlott 1% + nyilvántartásba-vételi díj összegű megtérítési ajánlat elfogadhatatlanul alacsony.
A 2000. május 26-án tartott egyezségi tárgyaláson a hitelező felszámolója nem jelent meg.
Az elsőfokú bíróság a tárgyaláson meghozott 221/I. sorszámú végzésével megállapította az egyezség körébe vonható vagyon mértékét, a 221/II. számú végzésével pedig az adósnak a hitelezőkkel kötött egyezségét jóváhagyta. A felszámolási eljárást pedig az adós gazdálkodó szervezet megszüntetése nélkül befejezetté nyilvánította. Ez utóbbi végzés indokolásában az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az adós egyezségi ajánlatát az M.-i Önkormányzat, valamint az F. Rt. "fa" hitelezők - észrevételnek tekintett - kifogásai alapján az adóssal kiegészíttette, amelynek megtörténte után az egyezség már megfelelt a jogszabályoknak. Ezért azt a bíróság a többször módosított Cstv. 45. § (1) bekezdése alapján jóváhagyta. Az F. Rt. hitelezőnek az egyezségi ajánlat benyújtását követően előterjesztett kifogására vonatkozóan az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a kifogás az egyezség megkötését követően okafogyottá vált. A felszámolási eljárásban el nem bírált kifogás alapját adó hitelezői igény "elbírálásával a továbbiakban az adós jogosult foglalkozni".
A hitelező az elsőfokú bíróság 221. sorszámú (- az alszám jelölése nélküli -) végzése ellen 2000. június 23-án 223. sorszámon fellebbezést nyújtott be, amelyben csupán azt sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a többször módosított Cstv. 51. § (2) bekezdésében foglaltak szerint nem bírálta el soron kívül a kifogásait és "az a) kategóriás követelések meg nem fizetése miatti kifogások" soron kívüli elbírálását kérte. A fellebbezésben a hitelező egyéb kérelmet nem terjesztett elő és ahhoz egyéb indokot nem fűzött. Ezt a fellebbezést a hitelező jogi képviselője, a 227. sorszámú beadványában, kiegészítés nélkül, változatlan tartalommal tartotta fenn.
Az elsőfokú bíróság a hitelező 223. sorszámú, - a jogi képviselő által 227. sorszámon megerősített - fellebbezését - tartalma alapján - a 221/II. sorszámú végzésének a hitelezői kifogások elbírálására vonatkozó kiegészítése iránti kérelemnek tekintette, és a 228. sorszámon meghozott végzésével a 221/II. sorszámú végzését azzal egészítette ki, hogy a hitelező kifogását elutasította. Megállapította továbbá, hogy a hitelezőnek az a) kategóriás követelése felszámolási eljárásban történő elbírálására irányuló kérelme, - hasonlóan N. Gy. I. és Sz. I. hitelezők vitatott igényeihez, - a felszámolási eljárásban megkötött egyezségre figyelemmel okafogyottá vált. Az elsőfokú bíróság a kiegészítő végzés indokolásában kifejtette, hogy a bíróságnak a kérelmet a többször módosított Cstv. 6. § (2) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 3. § (2) bekezdése alapján nem alakszerű megjelölése, hanem tartalma alapján kellett figyelembe vennie és elbírálnia. A bíróság határozatának pedig ki kellett terjednie az eljárásban érvényesített valamennyi kérelemre a Pp. 213. § (1) bekezdése szerint.
Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a hitelező a 223. sorszámú fellebbezésében az egyezséget jóváhagyó végzést kizárólag azért támadta, mert abban a bíróság nem rendelkezett a kifogásairól, és kizárólag etekintetben kért határozathozatalt. Ezt a kérelmet az elsőfokú bíróság a Pp. 225. § és 226. § alapján tekintette a 221/II. számú végzés kiegészítése iránti kérelemnek, és bírálta el ilyenként.
A hitelezőnek a végzés kiegészítése iránti kérelmét azonban az elsőfokú bíróság egyrészt alaptalannak, másrészt okafogyottnak találta. Megállapította, hogy a hitelezőnek a gépek használati díjával kapcsolatos - az adós felszámolója által el nem ismert és ki nem egyenlített - követelése valójában a felszámoló részéről vitatott hitelezői igény volt, hasonlóan N. Gy. I. és Sz. I. hitelezők vitatott követeléseihez. Ezekről az igényekről pedig - megállapítása szerint - a bíróságnak az egyezséget jóváhagyó végzésben érdemben nem kellett határoznia, "csupán azt kellett tisztáznia, hogy a vitatott hitelezői igények kielégítéséhez szükséges pénzeszköz rendelkezésre áll-e, illetőleg az adós ezt megfelelően elkülönítve kezeli-e. Erről a bíróság az eljárás során meggyőződött, illetőleg az adós ilyen tartalmú nyilatkozatot tett, melyet a felszámoló megerősített". Egyébként pedig - a kiegészítő végzésben írtak szerint - e vitatott hitelezői igényeknek a felszámolási eljárásban történő elbírálása az egyezség megkötése folytán, okafogyottá vált. "Ez természetesen nem jelenti azt, hogy e vitatott hitelezői igényeket nem lehet elbírálni, csupán ennek a fóruma a továbbiakban nem a felszámoló bíróság, hanem egyéb peres, vagy peren kívüli eljárás". Az elsőfokú bíróság az egyéb, az egyezségi ajánlattal kapcsolatos hitelezői kifogást azért találta alaptalannak, mert - megállapítása szerint - a hitelezőnek az adós első egyezségi ajánlatára vonatkozó kifogása - tartalma szerint - az ajánlatra tett hitelezői észrevételnek minősült, amelyben a hitelező az egyezségi ajánlat hiányosságaira hívta fel a figyelmet. Ezt követően az egyezségi ajánlat kiegészítése, a hiányok pótlása megtörtént. Ezért a kifogásnak nevezett beadvány egyrészt, a tartalma alapján nem volt bevonható "a Cstv. 52. § (1) bekezdésében megjelölt kifogás intézménykörébe", mert nem irányult a felszámoló jogszabálysértő intézkedése, vagy mulasztása ellen. Az ajánlatot ugyanis az adós, és nem a felszámoló tette meg. Másrészt, az észrevételt az elsőfokú bíróság figyelembe vette, mérlegelte, és elbírálta, amikor a kiegészített egyezségi javaslat szerint létrejött egyezséget jóváhagyta.
Az elsőfokú bíróság 228. sorszámú kiegészítő végzése ellen ismét a hitelező nyújtott be fellebbezést, amelyben a hitelező érdekét súlyosan sértőnek, megalapozatlannak és törvénysértőnek állított határozat hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte.
A fellebbezésében kifejtett jogi álláspontja szerint az elsőfokú bíróság jogszabálysértően járt el, amikor a kifogásait nem bírálta el, a többször módosított Cstv. 51. § (2) bekezdése alapján soron kívül, még az egyezség jóváhagyása előtt. Megítélése szerint az elsőfokú bíróság mindaddig nem határozhatott volna az egyezség jóváhagyhatóságáról, amíg nem döntött a gépek használati díjára vonatkozó a) kategóriás követeléséről. Tényszerű ugyanis, hogy "a gépek, berendezések az adós telephelyén vannak, azokon bizonyíthatóan folyamatos termelés folyik a mai napig is, az adós felszámoló biztosának intézkedése alapján, tehát a gépek, berendezések használati díja egyértelműen felszámolás alatti "a" kategóriás követelés [Cstv. 57. § (1) - (2) bek.], melyet az adósnak meg kell fizetni". Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a 223. és 227. sorszámú fellebbezéseit, mert azokban nem a kifogásai elbírálásának hiányát, hanem az egyezséget jóváhagyó végzést sérelmezte, a 2000. május 24-i (220. sorszámú) beadványában írt indokból.
A fellebbezésre tett észrevételében a felszámoló az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen, jogszerűen járt el, amikor a hitelező 223. és 227. sorszámú fellebbezéseit a 221./II. számú végzés kiegészítése iránti kérelemnek tekintette, és ennek alapján az egyezséget jóváhagyó végzését a hitelező kifogását elutasító rendelkezéssel egészítette ki. Megállapítható ugyanis, - véleménye szerint - hogy a hitelező a hivatkozott fellebbezésekben az egyezséget jóváhagyó végzés egyetlen rendelkezését sem sérelmezte, hanem a végzésből csak az a) kategóriás követelésére vonatkozó döntést hiányolta.
A fellebbezés alaptalan.
A Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint az elsőfokú bíróság az ismertetett tényállás alapján a hitelező 223. sorszámú, - 227. sorszámon kiegészített - fellebbezését helyesen minősítette a 221/II. sorszámú végzés kiegészítése iránti kérelemnek, figyelemmel arra, hogy abban a hitelező valóban nem sérelmezte a 221/II. sorszámú végzés egyetlen rendelkezését, vagy megállapítását sem. Helytálló volt az a megállapítás is, hogy a hitelező a fellebbezéseiben kizárólag az a) kategóriás hitelezői igényére vonatkozó döntés hiányára, e követelésével kapcsolatos kifogása elbírálatlan voltára hivatkozott, és csak az a) kategóriás követelések meg nem fizetése miatti kifogások soron kívüli elbírálását kérte. Alaptalanul állította a hitelező az utóbbi, 232. sorszámú fellebbezésében, hogy a 223. és 227. fellebbezései a 220. sorszámú beadványában írt indokból irányultak az elsőfokú bíróság 221/II. sorszámú végzése ellen. A hitelező ugyanis a 220. sorszámú beadványát még a 221/II. sorszámú végzés meghozatala előtt, 2000. június 24-én nyújtotta be az elsőfokú bírósághoz. Az e beadványban tett hitelezői észrevételét az elsőfokú bíróság a 221/I. és 221/II. sorszámú végzései meghozatalakor már mérlegelte. A 223. és 227. sorszámú fellebbezésekben a 220. sorszámú beadvány tartalmára utalás sincs. Ezért nyilvánvaló, hogy az nem lehetett a fellebbezés indoka.
Mindezekre tekintettel megállapítható, hogy a hitelező az elsőfokú bíróság 221/II. sorszámú végzése ellen nem nyújtott be fellebbezést. Nem érkezett fellebbezés a végzés ellen a további jogosultaktól sem. Ezért az elsőfokú bíróságnak a felszámolási eljárást az adós gazdálkodó szervezet megszüntetése nélkül befejező, az adósnak a hitelezőkkel kötött egyezségét jóváhagyó végzése első fokon jogerőre emelkedett. Ennek tükrében az elsőfokú bíróság a hitelező kifogását helytállóan utasította el, figyelemmel a következőkre; A felszámolási eljárásnak - a hitelező által joghatályosan nem sérelmezett - befejezését követően a felszámoló tevékenysége megszűnt. Ezért a felszámolási eljárás jogerős befejezése után - a felszámolási eljárásban - a felszámoló jogszabálysértőnek tartott intézkedése, vagy mulasztása a bíróság részéről már nem volt vizsgálható, hiszen vele szemben nem lett volna meghozható a sérelmezett felszámolói intézkedés megsemmisítésére, az eredeti állapot helyreállítására, vagy új intézkedés megtételére irányuló határozat. Következésképpen a felszámolási eljárás befejezését követően a bíróság már csak a kifogást elutasító határozatot hozhatott.
Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság azt is, hogy a hitelezőnek az el nem bírált kifogás alapját képező a) kategóriás követelése valójában a felszámoló által vitatott hitelezői igény volt. E vitatott hitelezői igénnyel kapcsolatban, a rendelkezésre álló adatok alapján azt kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy a felszámolónak az igény visszautasítására vonatkozó intézkedése nem volt jogszerű, mert nem felelt meg a többször módosított Cstv. 46. § (6) bekezdésében foglalt annak a kötelezettségnek, amely szerint a felszámolónak az általa vitathatónak minősített igényeket elbírálás végett 15 napon belül a felszámolást lefolytató bírósághoz kellett volna megküldeni. Ezt követően pedig a vitatott követelést az elsőfokú bíróságnak kellett volna érdemben elbírálnia.
Erre tekintettel a hitelező alappal kifogásolta, hogy a felszámoló nem jogszerűen járt el.
Az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy "a vitatott hitelezői igények elbírálása nem előzi meg" az egyezség megkötését, mert az ilyen igénnyel rendelkezők érdekét a többször módosított Cstv. 44. § (3) bekezdése biztosítja. Továbbá a vitatott igénnyel rendelkező "hitelező az egyezségkötésben nem vesz részt, követelését az egyezség létrejötténél figyelembe vehető követelések számításánál nem kell figyelembe venni, de a követelése fennállásának jogerős megállapítása esetén a kényszeregyezség rá is kihat, ezért a vitatott hitelezői igényről az egyezséget jóváhagyó végzésben érdemben nem kellett határozni.
Az elsőfokú bíróságnak ezeket a megállapításait, és következtetéseit a többször módosított Cstv.-nek a felszámolási eljárás során kötött egyezségre vonatkozó rendelkezései nem támasztják alá. A többször módosított Cstv. 44. § (1) bekezdése csupán azt tartalmazza, hogy a kényszeregyezség az ott meghatározott arányú hitelezői részvétel esetén valamennyi hitelezőre kényszerűen kiterjed, azonban az 57. § (1) bekezdés a) és c) pontjaiban felsorolt követelések jogosultjainak kivételével. Rájuk ugyanis a kényszeregyezség nem vonatkozik, hiszen ők az egyezség megkötésében a többször módosított Cstv. 41. § (3) bekezdése szerint nem is vehetnek részt. Az ilyen igénnyel rendelkező hitelezők teljes követelésére a többször módosított Cstv. 42. §-a alapján kell tartalékot képezni, amely az egyezség körébe vonható vagyon mértékét értelemszerűen csökkenti. A többször módosított Cstv. 44. § (3) és (4) bekezdése szabályozza az egyezségkötés időpontjában vitatott követeléssel rendelkező hitelezőknek járó tartozás rendezésének módját. E szabályozás szerint e követeléseket az adós elkülönített vagyonhányadából az adósnak kell kiegyenlítenie a jogvita jogerős befejezését követően, feltéve, hogy a követelések fennállását jogerős bírósági határozat megállapította, - amint arra az elsőfokú bíróság is helyesen hivatkozott.
Tekintettel arra, hogy a felszámolási eljárásban kötött egyezségnek a bíróság részéről való jóváhagyásával a felszámolási eljárás a többször módosított Cstv. 60. § (2) bekezdése szerint az adós gazdálkodó szervezet megszüntetése nélkül befejeződik, és egyidejűleg megszűnik a felszámoló törvényes képviselői minősége és tevékenysége is, a már befejezett felszámolási eljárásban a felszámolási eljárás részét képező, - a felszámoló tevékenységével, vagy mulasztásával kapcsolatos, illetőleg vitatott hitelezői igényre vonatkozó - eljárások már nem folytatódhatnak. Ebből következően az egyezség jóváhagyása, a felszámolási eljárás jogerős befejezése után az ilyen eljárások alapját képező jogviták már csak az általános hatáskörű bíróság feladatkörébe tartozó, a tovább működő adós ellen indítható polgári eljárások tárgyai lehetnek. A felszámoló pedig a kötelezettségeinek megszegésével okozott kárért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint felel, a többször módosított Cstv. 54. §-a alapján.
A kifejtett indokokból következik, hogy az elsőfokú bíróság téves jogi álláspontot foglalt el, amikor a hitelező vitatott hitelezői igényével kapcsolatos kifogást, valamint magát a vitatott hitelezői igényt az adós egyezségi ajánlatának a bírósághoz történt benyújtását követően érdemben nem vizsgálta, és az egyezség jóváhagyását megelőzően, vagy azzal egyidőben nem bírálta el. Ebben ugyanis az ismertetett jogszabályok nem akadályozták.
Nem tévedett viszont annak megállapításakor, hogy az egyezség jóváhagyása, a felszámolási eljárás befejezése után a hitelező kifogása, és a vitatott hitelezői igény a felszámolási eljárást lefolytató bíróság részéről érdemben már nem bírálható el. Ekkor már jogszerűen csak a hitelező vitatott igényével kapcsolatos felszámolói mulasztás miatt előterjesztett kifogást elutasító határozat volt meghozható.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta a többször módosított Cstv. 6. § (2) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 253. § (2) bekezdése alapján. A továbbiakban a hitelező, a felszámolási eljárásban el nem bírált követelését - amennyiben a vita időközben nem rendeződött - már csak az általános hatáskörű bíróság előtt érvényesítheti, amint arra az elsőfokú bíróság is helyesen utalt. A jogvita általános hatáskörű bíróság részéről történő elbírálásának nem akadálya a többször módosított Cstv. 41. § (1) bekezdése, amely szerint mindazok, akik a felszámolási eljárásban hitelezőként nem jelentkeztek be, egyezségkötés esetén az eljárás befejezését követően követelésüket az adóssal szemben nem érvényesíthetik. Az adott esetben ugyanis az F. Rt. "fa" a felszámolási eljárásban hitelezőként bejelentkezett. (Legf. Bír. Fpk. VI. 32.485/2000. sz.)