adozona.hu
BH+ 2003.5.240
BH+ 2003.5.240
I. A betéti társaság beltagjának a társaság tartozásaiért fennálló felelőssége beltagi minőségén alapul és független attól, hogy a beltagnak ténylegesen milyen betekintése és beleszólása volt a társaság ügyeibe [1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 75. § (1) és (3) bek., 77. §, 83. § (1) bek., 94. § (1) és (2) bek.]. II. A betéti társaság beltagjának egyetemleges és korlátlan felelőssége mögöttes. Sorrendtartási kifogása azonban csak a gazdasági társaság elsődleges felelősségére vonatkozhat [Ptk. 272-276. §, 1988.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes és az I. r. alperes között 1992. augusztus 14-én létrejött, 1994. március 29-én módosított bankkölcsön szerződés szerint az I. r. alperes a felperestől 2 000 000 Ft kölcsönt vett fel, amelyet 1995. július 31-ig volt köteles visszafizetni 500 000 Ft-os részletekben, a kikötött kamatokkal együtt. A szerződés teljesítésének biztosítására az I. r. alperes kültagja, a III. r. alperes, készfizető kezességet vállalt, valamint a tulajdonát képező ingatlanra opciós jogot engedélyezett 1995....
BH+ 2003.5.240 I. A betéti társaság beltagjának a társaság tartozásaiért fennálló felelőssége beltagi minőségén alapul és független attól, hogy a beltagnak ténylegesen milyen betekintése és beleszólása volt a társaság ügyeibe [1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 75. § (1) és (3) bek., 77. §, 83. § (1) bek., 94. § (1) és (2) bek.].
II. A betéti társaság beltagjának egyetemleges és korlátlan felelőssége mögöttes. Sorrendtartási kifogása azonban csak a gazdasági társaság elsődleges felelősségére vonatkozhat [Ptk. 272-276. §, 1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 75. § (1) és (3) bek., 77. §, 83. § (1) bek., 94. § (1) és (2) bek.].
III. A jogosult követelésének a betéti társaság beltagjával szembeni érvényesítése előtt csak jogosult és nem köteles az egyéb biztosítékokat (pl. biztosítékként kikötött vételi jog) érvényesíteni. Az egyéb biztosítékok érvényesítésének elmaradása nem jelenti az együttműködési kötelezettség megsértését [Ptk. 4. § (1) és (4) bek., 277. § (2) bek., 339. § (1) bek., 340. § (1) bek., 375. §].
A felperes és az I. r. alperes között 1992. augusztus 14-én létrejött, 1994. március 29-én módosított bankkölcsön szerződés szerint az I. r. alperes a felperestől 2 000 000 Ft kölcsönt vett fel, amelyet 1995. július 31-ig volt köteles visszafizetni 500 000 Ft-os részletekben, a kikötött kamatokkal együtt. A szerződés teljesítésének biztosítására az I. r. alperes kültagja, a III. r. alperes, készfizető kezességet vállalt, valamint a tulajdonát képező ingatlanra opciós jogot engedélyezett 1995. december 31-ig.Az I. r. alperes a tartozásából a szerződés lejártáig csak 1 268 379 Ft-ot fizetett meg, részletekben. Ezért a felperes a bíróságon fizetési meghagyás kibocsátását kérte az I. r. alperes és beltagja a II. r. alperes ellen, akik a fizetési meghagyás ellen ellentmondással éltek. A perré alakult eljárásban a felperes a keresetét kiterjesztette a készfizető kezes III. r. alperesre, a IV. r. alperesre, mint az opciós joggal érintett ingatlan haszonélvezőjére, valamint az V. r. és VI. r. alperesekre, mint az I. r. alperes korábbi beltagjaira, akiket egyetemlegesen kért kötelezni 1 700 000 Ft kölcsöntartozás, annak a kereseti kérelmében részletezett ügyleti és késedelmi kamatai, valamint perköltsége megfizetésére.
Az elsőfokú eljárás során a IV. r. alperes meghalt, ezért az ellene indult eljárás félbeszakadt. Az I., II., III., V. és VI. r. alperesek pedig a kereset elutasítását kérték.
Az I., II. és III. r. alperesek - egyezően - arra hivatkoztak, hogy a tartozás megfizetésének kötelezettsége nem az I. r. alperest, hanem a III. r. alperest terheli, a készfizető kezesi és opciós szerződés alapján. A II. r. alperes előadta azt is, hogy a betéti társaság ügyeit nem ismerte, beltagi jogviszonya és képviselői tevékenysége csak formális volt, valójában a társaság ügyeit a III. r. alperes intézte. Az V. és VI. r. alperesek beltagi jogviszonyuk megszűnésére hivatkoztak és ezért kérték a kereset elutasítását. A II. r. és VI. r. alperesek kifogásolták azt is, hogy a felperes a per megindítása előtt nem tette meg a tőle elvárható intézkedéseket annak érdekében, hogy követelése megtérüljön. Az opciós jogát nem gyakorolta, ezért - megítélésük szerint - a felperes rosszhiszeműen járt el, amikor a követelését a társaság beltagjaival szemben érvényesítette.
Az elsőfokú bíróság a felek nyilatkozatai és a csatolt okirati bizonyítékok alapján meghozott ítéletében az I. és III. r. alpereseket egyetemlegesen arra kötelezte, hogy fizessenek meg a felperesnek 15 napon belül 1 700 000 Ft tőketartozást, annak 1995. augusztus 1-től a kifizetésig járó évi 39,5%-os mértékű kamatával, további 666 092 Ft tőkésített kamatot, annak 1995. augusztus 1-jéptől a kifizetés napjáig járó évi 6%-os mértékű kamatával, valamint 151 000 Ft perköltséget.
A II. és V. r. alpereseket illetően az elsőfokú bíróság úgy határozott, hogy amennyiben a marasztalási összeg az I. r. alperestől nem hajtható be, az erről szóló értesítéstől számított 15 napon belül azt a felperes részére egyetemlegesen ők fizessék meg. A felperes keresetét a VI. r. alperessel szemben az elsőfokú bíróság elutasította és a felperest a VI. r. alperes javára 50 000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított, a későbbiekben nem vitatott tényállás szerint, az I. r. alperes betéti társaságnak a II. r. alperes 1993. augusztus 18-tól 1995. november 15-ig volt beltagja és képviselője. A III. r. alperes - a betéti társaság kültagja, jelenlegi végelszámolója - az I. r. alperes bankkölcsön szerződésének teljesítéséért 1992. augusztus 14-én kézfizető kezességet vállalt, valamint - biztosítékként - opciós jogot engedélyezett a felperesnek 1995. december 31-ig a tulajdonában lévő D. P. u. 12. szám alatti ingatlanra. A V. r. alperes 1991. április 8-tól 1993. augusztus 18-ig volt az I. r. alperes beltagja. A VI. r. alperes viszont 1992. július 30-án - a perbeli bankkölcsönszerződés megkötése előtt - azonnali hatállyal felmondta a tagsági viszonyát, amelyet az I. r. alperes "közgyűlése" 1992. augusztus 1-én elfogadott.
Az elsőfokú bíróság az I. r. alperes marasztalásának jogszabályi indokaként a Ptk. 523. §-át, 526. § (2) bekezdését, a 295. §-át, 298. § a) pontját, az 528. § (3) bekezdését és a 39/1984. (XI. 5.) Mt. rendelet 12. §-át jelölte meg. A II. r. alperes marasztalására - az I. r. alperes gazdasági társaságra még irányadó - a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) 94. § (1) és (2) bekezdése, a 75. § (1) és (3) bekezdése, valamint a 83. § (1) bekezdése szerint került sor. Az V. r. alperest az elsőfokú bíróság a régi Gt. 83. § (1) bekezdése alapján marasztalta. A VI. r. alperessel szemben a kereset alaptalan voltát az elsőfokú bíróság a régi Gt. 77. §-a alapján, a VI. r. alperes tagsági viszonyának megszűnése miatt állapította meg.
Az elsőfokú bíróság az ítéletében kifejtette azt a jogi álláspontját, miszerint a felperes számára a III. r. alperessel kötött opciós szerződés csak jogot biztosított a biztosítékul lekötött ingatlan tulajdonjogának megszerzésére. E jogának gyakorlására azonban a felperes nem volt köteles, mivel az I. r. alperessel "elsősorban a kölcsön visszafizetésére szerződött".
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes és az V. r. alperes nyújtottak be fellebbezést. A felperes a fellebbezésében egyrészt keresetének a VI. r. alperessel szemben történt elutasítását, másrészt a marasztalási összeg után fizetendő kamatokra vonatkozó ítéleti rendelkezést sérelmezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét etekintetben kérte megváltoztatni, a kereseti kérelme szerint.
Az V. r. alperes a fellebbezésében a "felelőssége megállapításának megszüntetését" - tartalmilag - vele szemben a kereset elutasítását kérte. Kifejtette, hogy az I. r. alperes tagjai a felperessel kötött bankkölcsön-szerződéshez kizárólag azzal a feltétellel járultak hozzá, hogy a szerződést az I. r. alperes nevében a III. r. alperes a saját vagyonának terhére kötötte meg. Az V. r. alperes elfogadhatatlannak tartotta az elsőfokú bíróságnak azt a jogi álláspontját, miszerint a felperes, nem volt köteles élni a III. r. alperes kezességvállalásával és az opciós szerződésből eredő jogával, a mögöttes felelősök elleni perindítás előtt.
A másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét pedig helybenhagyta. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg a II. és az V. r. alpereseknek 25 000 - 25 000 Ft másodfokú perköltséget. Megállapította, hogy a teljes személyes költségmentességben részesült V. r. alperes által le nem rótt 102 000 Ft fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság megállapításaival és rendelkezéseivel mind a fizetendő kamat mértékét, mind az opciós joggal kapcsolatban kifejtett jogi álláspontot illetően, továbbá az V. r. alperesnek - a II. r. alperessel egyetemlegesen - mögöttes felelősség alapján történt marasztalása tekintetében is. Kifejtette a másodfokú bíróság, hogy a régi Gt.-nek az elsőfokú bíróság által a II. r. alperes marasztalása jogi indokaként megjelölt rendelkezései megfelelően irányadók az V. r. alperesre is. A betéti társaság beltagjának a felelőssége ugyanis a társaság tartozásáért kizárólag a beltagi minőségen alapszik, ezért független attól, hogy a beltagnak ténylegesen milyen betekintése és beleszólása volt a társaság ügyeibe, a tartozás keletkezésekor. A másodfokú bíróság elfogadta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját az opciós jog gyakorlására vonatkozóan is. Kiegészítette azzal, hogy a felperesnek a kézfizető kezesi szerződéssel kapcsolatban is választási joga volt atekintetben, hogy az igényét a kötelezettel és a kézfizető kezessel szemben miként kívánja érvényesíteni.
A jogerős ítélet ellen az V. r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet rávonatkozó rendelkezésének megváltoztatását, vele szemben a kereset elutasítását, valamint a felperesnek a perrel okozott költségeiben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint "mindkét ítélet jogszabálysértő, mert nem vette figyelembe a felperes jogszabálysértő magatartását, mellyel megszegte a Ptk. 4. § (1) és (4) bekezdéseiben - a 318. § (1) bekezdésére figyelemmel a 339. § (1) bekezdésében és a 340. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket". Hivatkozott az V. r. alperes a Legfelsőbb Bíróságnak a Bírósági Határozatokban 1996. évben 364. sorszámon közzétett eseti döntésében kifejtett állásfoglalására, amely szerint szerződésszegésnek minősül az is, ha a pénzintézet megsérti a jogszabályban előírt együttműködési kötelezettségét. A szerződésszegés pedig a kártérítési felelősség beálltának jogkövetkezményét vonja maga után. Megítélése szerint a felperes mint pénzintézet a jelen ügyben is, megsértette az együttműködési kötelezettségét, valamint nem jár el jóhiszeműen, a tőle elvárható módon, amikor a bank veszteségének csökkentése érdekében nem gyakorolta a III. r. alperes tulajdonát képező nagy értékű, forgalomképes ingatlanra biztosított opciós jogát. Ehelyett inkább az I. r. alperes részéről vissza nem fizetett kölcsön kamatainak növelésére törekedett. A felperesnek ez a döntése számára azért okozott kárt, mert időközben az I. r. alperes fizetőképessége megrendült, a végelszámolása megkezdődött, így az valószínűsíthető, hogy a felperes a jelen perben megítélt követelését az I. r. alperes helyett a mögöttes felelősöktől fogja behajtani.
A felperes a felülvizsgálati kérelemre nem tett észrevételt.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan. A jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 274. § (1) bekezdése szerint megtartott tárgyaláson.
Az ismertetett, nem vitás tényállás szerint a jogerős ítélet az V. r. alperes mögöttes felelősségét az I. r. alperestől be nem hajtható tartozásért, a régi Gt. 83. § (1) bekezdése, 94. § (1) és (2) bekezdése, 75. § (1) és (3) bekezdése alapján állapította meg. A régi Gt. 75. § (1) bekezdése szerint a társaság kötelezettségeiért elsősorban a társaság felel saját vagyonával. Amennyiben a társasági vagyon a követelést nem fedezi, a tagok saját vagyonukkal korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. A felelősség kizárása, vagy korlátozása harmadik személlyel szemben hatálytalan. Az V. r. alperes a felülvizsgálati kérelmében az idézett jogszabályon alapuló mögöttes beltagi felelősségét már nem vitatta. Csupán arra hivatkozott, hogy a felperes nem járt el a tőle, mint pénzintézettől elvárható módon, amikor nem érvényesítette az opciós jogát és ezáltal a kölcsönszerződésen alapuló együttműködési kötelezettségét megsértve maga idézte elő azt a helyzetet, amely a mögöttes felelősök fizetési kötelezettségének megállapításához vezetett.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság megállapítása szerint a jogerős ítélet helyesen állapította meg, hogy az V. r. alperesnek a II. r. alperessel egyetemleges felelőssége, az I. r. alperes tartozásáért, a régi Gt. 75. § (1) bekezdése szerint korlátlan és másodlagos. A felelősség korlátlan volta azt jelenti, hogy az I. r. alperes tartozásért az V. r. alperes beltagot - egyetemlegesen a II. r. alperessel - a teljes tartozásáért a teljes magánvagyona erejéig terheli a felelősség, amelyet a régi Gt. 75. § (1) bekezdésének utolsó mondata szerint harmadik személlyel szemben érvényesen kizárni sem lehetett. A felelősség egyetemlegessége pedig a felperes számára azt tette lehetővé, hogy választása szerint léphetett fel akár együtt, valamennyi beltaggal szemben, vagy érvényesíthette volna a teljes követelését csak valamelyik, az általa kiválasztott, leginkább teljesítőképesnek tartott egyetlen beltaggal szemben is.
Az V. r. alperes mögöttes, másodlagos felelőssége az adott perben azt jelenti, hogy a korlátlan - és a II. r. alperessel egyetemleges - felelőssége csak akkor, és annyiban kerülhet előtérbe, ha a társaság saját vagyona a követelések fedezetére nem bizonyul elégségesnek. A betéti társaság beltagját terhelő mögöttes felelősség - a régi Gt-hez fűzött miniszteri indokolás szerint - abban áll, hogy a társaság kötelezettségeiért való helytállásnál sorrendtartás érvényesül. Következésképpen a beltagi mögöttes felelősség csak a társaságot követően érvényesíthető. Akkor azonban a felelősség a társaság tartozásáért minden tekintetben azonos a társaság felelősségével. Ebből viszont az is következik, hogy az I. r. alperes tartozásáért törvényi mögöttes felelősséggel tartozó V. r. alperes, mint beltag, a jelen perben mindazokat a kifogásokat jogosult volt felhozni, amelyeket az elsődlegesen kötelezett I. r. alperes érvényesíthetett volna felelőssége korlátozása, vagy kizárása érdekében. Ennek folytán a mögöttes felelős V. r. alperes védekezésként jogszerűen hivatkozhat a felperes bármilyen szerződésszegésére, vagy rosszhiszemű joggyakorlására. Sortartási kifogása azonban csak az I. r. alperes gazdasági társaság elsődleges felelősségére vonatkozhat. Ennyiben lényegesen eltér a Ptk. 272-276. §-aiban szabályozott kezesi felelősség alapján előterjeszthető kifogásoktól. Arra azonban alaptalanul hivatkozott az V. r. alperes, hogy a felperes az igényérvényesítése során megsértette a bankkölcsönszerződésen alapuló együttműködési kötelezettségét, és azáltal szerződésszegést követett el, amikor nem gyakorolta a III. r. alperes által biztosított opciós jogát, a vételi jog megszűnéséig.
A kifejtettek szerint az eljárt bíróságok jogszerűen vizsgálták és bírálták el az alpereseknek azt a kifogását, hogy a felperesnek érvényesítenie kellett-e a III. r. alperes által engedélyezett vételi jogát a mögöttes felelősökkel szembeni igényérvényesítését megelőzően. A jogerős ítéletben a bíróság helyesen jutott arra a jogi következtetésre, hogy az opciós jog a felperes számára csak jogot jelentett, jogérvényesítési kötelezettséggel azonban nem járt.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogerős ítéletnek ezzel a megállapításával minden tekintetben egyetért. A felülvizsgálati kérelem kapcsán a Legfelsőbb Bíróságnak mint felülvizsgálati bíróságnak abban a további jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes és az I. r. alperes kölcsönszerződésével összefüggésben az együttműködési kötelezettség megsértését jelenthette-e a felperesnek az a döntése, hogy nem élt a III. r. alperes által felajánlott opciós jogával a jelen per megindítását megelőzően. Ennek a jogkérdésnek a megválaszolásához a Ptk. 277. § (2) bekezdésében írt rendelkezéséből kell kiindulni, amely szerint a felek a szerződés teljesítése érdekében együttműködésre kötelesek. Ennek kapcsán a kötelezettnek a szerződés teljesítése érdekében úgy kell eljárnia, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, a jogosultnak pedig ugyanilyen módon elő kell segítenie a teljesítést.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság megállapítása szerint a felperes és az I. r. alperes kölcsönszerződésének teljesítésében való jogosulti együttműködési kötelezettség megszegését azonban nyilvánvalóan nem jelenthette, hogy a felperes nem gyakorolta azt a vételi jogát, amely őt - a Ptk. 375. § (1) bekezdése alapján a III. r. alperessel kötött szerződése szerint - arra jogosította fel, hogy a III. r. alperes által felajánlott ingatlant egyoldalú nyilatkozattal megvásárolhassa. A megvásárlásra ugyanis e szerződés őt - éppen az opciós jog jogi természete miatt - nem kötelezte, - amint azt az eljárt bíróságok is helyesen megállapították.
A felperes és az I. r. alperes a kölcsönszerződésük 10. pontjában határozták meg, hogy a III. r. alperes által engedélyezett opciós jogot szerződésük biztosítékának tekintették. Olyan megállapodás köztük nem jött létre, amely szerint a felperes számára a biztosíték igénybevétele kötelező lett volna. Mindezekre tekintettel mind a felperes és az I. r. alperes szerződésének tartalma, mind a Ptk. rendelkezései szerint, fogalmilag kizárt a felperes terhére az együttműködési kötelezettség körében szerződésszegésként megállapítani a III. r. alperes által felajánlott biztosíték igénybevételének elmulasztását. Ezért ebből az indokból az V. r. alperes korlátlan mögöttes felelősségének mértéke nem csökkenthető, és nem zárható ki. Más kérdés az, hogy a felperesnek az - a kifejtettek szerint csak a saját belátására bízott - döntése, miszerint a felajánlott biztosítékokat nem vette igénybe, mennyiben volt a saját érdekében célszerű és gazdaságos. Ennek megítélése azonban nem érinti sem a tartozásért elsősorban, sem a másodsorban kötelezettek felelősségét, illetőleg felelősségük mértékét. Az I., II., III. és V. r. alpereseknek a felelősség vállalásával kapcsolatos, a III. r. alperes felelősségét kikötő megállapodása, az I. r. alperes gazdasági társaság belső jogviszonyára tartozik. E megállapodás alapján az I. r. alperes tartozását a felperes felé ténylegesen megtérítő mögöttes felelős, a saját igényét külön perben érvényesítheti a III. r. alperessel szemben.
A kifejtettek szerint alaptalanul hivatkozott az V. r. alperes a felülvizsgálati kérelmében arra is, hogy az adott jogvita elbírálása során irányadónak kell tekinteni a Legfelsőbb Bíróságnak a Bírósági Határozatok 1996. évi számában 364. sorszámon közzétett eseti döntésében a jelenlegihez nem is hasonlító tényállás és jogvita kapcsán kifejtett jogi álláspontját. Az adott ügyben a felperes terhére rosszhiszemű joggyakorlást nem, csupán jogszabályban biztosított választási jogának jogszerű gyakorlását lehetett megállapítani, amint arra a jogerős ítélet hivatkozott. A választási jogát pedig a felperes nem a szerződés teljesítése során, hanem az I. r. alperes kötelezett nyilvánvaló szerződésszegése, teljesítésének beszüntetése, és a teljesítési határidő lejárta után gyakorolhatta. Ezért az kívül esett a szerződés teljesítése érdekében való együttműködési kötelezettség körén.
A fenti indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a másodfokú bíróság jogerős ítéletének a felülvizsgálattal támadott rendelkezését hatályában fenntartotta a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján. (Legf. Bír. Gfv. VI. 32.787/2001. sz.)